A nagyfrekvenciás jelenlegi terápia hatása a hasi elhízásra fiatal nőknél: randomizált, kontrollált vizsgálat

Jin-seop Kim

1) Fizikoterápiás tanszék, Egészségtudományi Főiskola, Sunmoon Egyetem, Koreai Köztársaság

terápia

Kacsa nyerte Oh

2) Fizikoterápiás tanszék, Egészségtudományi Főiskola, Cheongju Egyetem, Koreai Köztársaság

Absztrakt

[Cél] E vizsgálat célja a nagyfrekvenciás áramterápia hatásainak meghatározása volt a fiatal nők hasi elhízás szintjén. [Témák] Huszonkét hasi elhízással rendelkező nőt véletlenszerűen osztottak be egy kísérleti csoportba (n1 = 10) vagy egy kontroll csoportba (n2 = 12). [Módszerek] A kísérleti csoport alanyai heti 3 alkalommal 6 héten keresztül kaptak nagyfrekvenciás áramterápiát a hasi régióban (összesen 18 alkalom). Az eredmény mértéke a derék kerülete, a testtömeg-index és a testösszetétel adatai voltak (a hasi elhízás aránya, a szubkután zsírtömeg és a testzsír százalék). [Eredmények] Az idő jelentős fő hatásait a derék kerületén, a hasi elhízás arányában, a szubkután zsírtömegben és a testzsír százalékában találták. Jelentős csoportonkénti interakciókat találtak a derék kerületén, a hasi elhízás arányán, a szubkután zsírtömegen és a testzsírszázalékon. [Következtetés] A nagyfrekvenciás áramterápia előnyös lehet a hasi elhízás szintjének csökkentésében a fiatal nőknél.

BEVEZETÉS

Az elhízás olyan betegség, amelyben túlzott mennyiségű testzsír halmozódik fel (testzsírban ≥30% vagy derékméret ≥80 cm), ami káros egészségügyi hatásokat eredményez 1). A női elhízás magas előfordulási gyakoriságát, amely szoros összefüggésben lehet a megnövekedett egészségügyi problémákkal és a várható élettartam csökkenésével, nagy figyelmet kell fordítani a személyes általános egészségügyi attitűdök és szokások előmozdítása szempontjából. 2, 3). Nőknél az elhízás súlyosbítja a fizikai állapotokat és hozzájárul a pszichológiai kérdésekhez 4, 5), amelyeket negatív felfogás és elfogult gondolkodás befolyásol a test alakjával kapcsolatban 6) .

Konkrét megoldások a hasi elhízás csökkentésére a helyes étkezési szokások, a rendszeres testmozgás, a viselkedés módosítása és a műtétek 7, 8). Bár az étrend és a testmozgás hatásait korábbi vizsgálatok igazolták, a legtöbb ember számára nehéz lehet fenntartani a szokásos szokásait. Emiatt a nagyfrekvenciás áramterápia könnyen adaptálható és hozzáférhető terápiás módszer lehet a hasi elhízás mértékének csökkentésére. A nagyfrekvenciás áramterápia ≥100 000 Hz váltakozó áramot használ, amely az elektromos oszcillációs energiát hőenergiává alakítja 9 alkalmazás során. Nagyfrekvenciás áramterápiában a 0,001 milliszekundum impulzus-időtartamú rövidített vezetési idő intenzív fűtési hatásokat okoz egy helyi régióban az érzékszervi és motoros idegek stimulálása nélkül, megkönnyítve a test zsírfogyasztását. 9) .

Tudomásunk szerint a nagyfrekvenciás áramterápia alkalmazására kevés figyelmet fordítottak az elhízás kezelésében, hatékonysága ellentmondásos. Egyes korábbi vizsgálatok nem szolgáltattak bizonyítékot a nagy frekvenciájú jelenlegi terápia hatékonyságára az elhízásban szenvedő nőknél 10), míg újabb kutatások szerint a nagyfrekvenciás jelenlegi terápia csökkenti a női hasi elhízást (11, 12). Ennek megfelelően a jelen tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy a nagyfrekvenciás áramterápia hatékonyan alkalmazható-e a női hasi elhízás csökkentésére.

TÁRGYAK ÉS MÓDSZEREK

Huszonkét önkéntes nőt vontak be ebbe a vizsgálatba. Véletlenszerűen kiosztották őket vagy a kísérleti csoportba (EG) (n1 = 12; életkor, 21,17 ± 0,72 év; súly, 63,17 ± 7,91 kg; magasság, 159,63 ± 4,56 cm) vagy a kontroll csoportba (CG) (n2 = 10; életkor, 21,10 ± 0,74 év; súly: 68,79 ± 11,73 kg; magasság: 161,69 ± 5,25 cm). A felvételi kritériumok a következők voltak: (1) testtömeg-index (BMI) ≥23 kg/m 2 és derék-csípő kerületi arány ≥0,80 13); (2) nincs olyan múltbeli vagy jelenlegi neurológiai, mozgásszervi vagy kardiopulmonáris rendellenesség, amely befolyásolta volna az egészségi állapotot; (3) tilos a dohányzás és az ivási szokások; és (4) nincsenek pszichológiai problémák. A terhes nőket kizárták. A kísérleti eljárás korai szakaszában a teljes kohorsz 30 alanyból állt (csoportonként 15); az alanyokból azonban 8 alany (EG, 3; CG, 5) kiesett az étrend-ellenőrzéssel és az ivási szokásokkal kapcsolatos kudarcok miatt. A vizsgálat megkezdése előtt a kísérleti eljárások részletes leírását és azok biztonságát megadták az összes alanynak, akik ezt követően írásbeli beleegyezésüket adták. Ezt a tanulmányt a Cheongju Egyetem Intézményi Felülvizsgálati Testülete hagyta jóvá.

A véletlenszerű csoportos kiosztást úgy határoztuk meg, hogy vakon kihúztunk egy kártyát egy borítékból, amely 1 vagy 2 jelöléssel ellátott kártyákat tartalmaz. A mérések között szerepelt a derékbőség (WC), a BMI és a testösszetétel (vagyis a hasi elhízás aránya [AOR], a szubkután zsírtömeg [SFM] és a testzsírszázalék [BFP]), és a 6 hetes beavatkozás előtt és után végezték el. Minden mérést háromszor végeztünk és átlagoltunk. A WC-t a teljes kilégzés során mértük, miközben az alany szétnyílt lábbal állt. A mérőszalag pontossága 0,1 cm volt, és mindkét oldalán a 12. borda végein egy vonalban helyezkedett el a derék körül. A BMI-t álló helyzetben antropométerrel (Dectro 6437DHR; Scales Galore, Brooklyn, NY, USA) mértük. Bioelektromos impedancia elemző berendezést testlemezzel, 2 elektróda markolattal, csatlakozókábellel és kijelzőmonitorral (InBody 520; Biospace, Szöul, Dél-Korea) használtak a testösszetétel adatainak elemzésére. A méréseket álló helyzetben végeztük, miközben a lábat az alaplemez nyomvonalára helyeztük, és megragadtuk az elektróda markolatait.

Az adatokat SPSS 12.0 verzió (IBM Corporation, Chicago, IL, USA) statisztikai szoftver segítségével elemeztük. Valamennyi értéket átlag ± szórásként adunk meg. Kettő-két varianciaanalízist használtunk egy alanyon belüli faktorral (előzetes teszt versus utóvizsgálat) és egy alany közötti tényezővel (EG versus CG), hogy meghatározzuk az egyes változók fő hatásait és kölcsönhatásait. A p 1. értékek jelentőségét elfogadtuk. Az idő jelentős fő hatásai voltak a WC (F1, 20 = 59,109, p = 0,000), AOR (F1, 20 = 17,578, p = 0,000), SFM (F1, 20 = 17,704, p = 0,000) és BFP (F1, 20 = 22,097, p = 0,000). Azonban egyetlen csoportnál sem voltak szignifikáns fő hatások egyik változóra sem (WC: F1, 20 = 0,924, p = 0,348; AOR: F1, 20 = 2,431, p = 0,135; BFP: F1, 20 = 0,554, p = 0,465; BMI: F1, 20 = 1,757, p = 0,200; SFM: F1, 20 = 0,614, p = 0,439). Jelentős csoportonkénti kölcsönhatásokat találtunk WC (F1, 20 = 72,297, p = 0,000), AOR (F1, 20 = 6,603, p = 0,018), SFM (F1, 20 = 10,700, p = 0,004) és BFP (F1, 20 = 16,973, p = 0,001). Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a WC, az AOR, az SFM és a BFP változó tendenciái az előzetes és az utólagos teszt között szignifikánsan különböztek a csoportok között, ami arra utal, hogy a nagyfrekvenciás áramterápia hatással van az elhízás csökkentésére.