A purinban gazdag ételek, a fehérje és a tejtermékek bevitele és a húgysav szérumszintjéhez való viszony: A harmadik nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérés

Massachusettsi Általános Kórház, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts

Reumatológiai osztály, Bulfinch 165, Massachusettsi Általános Kórház, 55 Fruit Street, Boston, MA 02114

Brigham and Women's Hospital, Harvard Medical School és Harvard School of Public Health, Boston, Massachusetts

Massachusettsi Általános Kórház, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts

Reumatológiai egység, Bulfinch 165, Massachusettsi Általános Kórház, 55 Fruit Street, Boston, MA 02114

Brigham and Women's Hospital, Harvard Medical School és Harvard School of Public Health, Boston, Massachusetts

Absztrakt

Célkitűzés

Régóta gyanítható, hogy a különféle gyakran fogyasztott ételek befolyásolják a szérum húgysavszintjét, de kevés adat áll rendelkezésre ezen benyomás alátámasztására vagy cáfolására. Célunk az étrendi tényezők és a szérum húgysavszint közötti kapcsolat értékelése volt az USA-ban országosan reprezentatív férfiak és nők mintájában.

Mód

A Harmadik Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatban (1988–1994 évekre) 14 809 résztvevő (6932 férfi és 7877 nő) 20 éves és idősebb adatainak felhasználásával megvizsgáltuk a purinban gazdag ételek, a fehérje, tejtermékek és a húgysav szérumszintje. Az étrendet élelmiszer-gyakorisági kérdőívvel értékelték. Többváltozós lineáris regressziót alkalmaztunk az életkor, a nem, az összes energiafogyasztás, a testtömeg-index, a vizelethajtók, a β-blokkolók, az allopurinol és az urikozurikus szerek, az ön által bejelentett magas vérnyomás és köszvény, a szérum kreatininszint és az alkoholfogyasztás kiigazítására.

Eredmények

A szérum húgysavszint nőtt a teljes hús vagy tenger gyümölcseinek bevitelével, és csökkent a tejbevitel növekedésével. Az életkorhoz való igazítás után a húgysavszint különbségei a bevitt extrém kvintilisek között 0,48 mg/dl volt a teljes hús esetében (95% konfidencia intervallum [95% CI] 0,34, 0,61; P

Következtetés

Az USA-ban felnőttek országosan reprezentatív mintájának ezek a megállapításai azt sugallják, hogy a magasabb hús- és tenger gyümölcse-fogyasztás a magasabb húgysav-szérumszinttel jár együtt, de a teljes fehérjebevitel nem. A tejfogyasztás fordítva kapcsolódott a szérum húgysavszintjéhez.

Ebben a tanulmányban a harmadik nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérés (NHANES ‐ III) alapján értékeltük a purinban gazdag ételek, fehérje és tejtermékek bevitele és a szérum húgysavszintje közötti kapcsolatot.

TÁRGYAK ÉS MÓDSZEREK

Vizsgálati populáció.

Az 1988-ban kezdődött és 1994-ben befejezett NHANES ‐ III reprezentatív mintát tartalmazott a nem intézményesített polgári lakosságról, amelyet egy többlépcsős, rétegzett mintavétel alkalmazásával választottak ki. A 60 éves és idősebb személyeket, valamint az afroamerikai és mexikói amerikai személyeket túlmintázták. Házi interjú után a résztvevőket meghívták olyan vizsgálati foglalkozásokra, ahol vér- és vizeletmintákat nyertek. Néhány résztvevő számára, aki egészségügyi okok miatt nem tudott részt venni a vizsgálaton, vérmintát nyertek az otthoni interjú során.

Elsődleges elemzéseinket a 20 éves és idősebb résztvevőkre korlátoztuk, akik részt vettek az orvosi vizsgálaton. Elemzéseinkbe bevontuk a 14 809 résztvevőt (6932 férfi és 7877 nő), akiknek teljes információi voltak. Ezen túlmenően, miután kizártuk azokat a résztvevőket, akik önállóan jelentették be a köszvényt, vagy allopurinolt vagy urikozurikus szereket (azaz probenecidet és szulfinpirazont) szedtek (n = 446), megismételtük elemzéseinket a fennmaradó 14 363 résztvevő között.

Húgysav mérése.

A szérum húgysavat oxidációval mértük a specifikus uricase enzimmel, hogy az allantoin és a H2O2 képződjön (Hitachi Model 737 Multichannel Analyzer; Boehringer Mannheim Diagnostics, Indianapolis, IN), amint azt máshol részleteztük (13). Az értékeket milligramm/deciliterben adjuk meg (literenként mikromolra való átszámításhoz szorozzuk 59,48-mal).

Étrendi értékelés.

Az étrendi értékelés egy élelmiszer-gyakorisági kérdőív adatain alapult. Az étkezési gyakorisággal kapcsolatos információkat a háztartásbeli interjú során gyűjtötték össze, és bebizonyosodott, hogy az az átlagos fogyasztás értékelésére érvényes és megbízható módszer (14, 15). A válaszadóktól azt kérdezték, hogy az előző hónapban milyen gyakran ettek meghatározott ételeket. Ezen adatok alapján kiszámoltuk az egyes élelmiszerek átlagos napi bevitelét. Ezután az egyes termékek átlagos napi bevitelét a következő összetett élelmiszercsoportok kiszámítására használták: teljes hús (marhahús, beleértve a hamburgert, steakeket, sült marhahúst és fasírtot; sertés és sonka, beleértve a sült sertéshúst, sertésszeletet és tartalék bordákat; máj és más szervhúsok, beleértve a szív-, vese-, nyelv- és pacalféléket; szalonna-, kolbász- és ebédhúsok, például virsli, szalámi és bologna; mindenféle baromfi, beleértve a sült vagy sült csirkecombot, csirkesalátát és pulykát ); tenger gyümölcsei (hal, beleértve a filét, a halrudat, a szendvicseket és a tonhalat; garnélarák, kagyló, osztriga, rák és homár); és tejtermékek (tej; joghurt és fagyasztott joghurt; fagylalt, jégtej és turmixok; mindenféle sajt, beleértve az amerikai, svájci, cheddari és túrót). A fehérje, zsír és szénhidrátok energiafrakcióját és a teljes energiafogyasztást egy 24 órás étrendi visszahívási listából számították ki.

A kovariánsok értékelése.

Az NHANES ‐ III információkat gyűjtött a testméretekről (beleértve a testmagasságot és a testsúlyt), az alkoholfogyasztásról, a gyógyszerek használatáról (beleértve a vizelethajtókat, vérnyomáscsökkentőket, allopurinolt és urikozurikus szereket), az egészségügyi állapotokról (beleértve az ön által bejelentett magas vérnyomást és köszvényt), valamint a szérum kreatininszintről. . A testtömeg-indexet (BMI) úgy számoltuk ki, hogy a súlyt kilogrammban elosztottuk a magasság négyzetméterével.

Statisztikai analízis.

Az összes statisztikai elemzést a Stata szoftver (pl. SVYMean és SVYReg) felmérési parancsai segítségével hajtottuk végre, hogy beépítsük a minta súlyát, és beállítsuk a komplex mintaterv fürtjeit és rétegeit (7. verzió; Stata, College Station, TX).

Lineáris regressziót alkalmaztunk az élelmiszercsoportok és a szérum húgysavszint közötti összefüggések értékelésére. Egy élelmiszercsoport vagy egy élelmiszer átlagos napi bevitelét a bevitel kvintileibe osztályozták, amikor csak lehetséges, és a bevitel minden ötödik csoportját összehasonlították a legalacsonyabb kvintilis beviteli csoporttal. Amikor az egyéni táplálékfelvétel kis rétegmérete nem tette lehetővé a kvintilis elemzést, ehelyett a következő kategóriákat használtuk, amelyek a napi átlagos adagokat jelentik: 0, 0,01–0,09, 0,1–0,49, 0,5–0,99 és ≥1,0. Megismételtük elemzésünket, amely az élelmiszer-bevitelt (napi adagok) folyamatos változóként kezelte.

A többváltozós modelleket az életkor, a nem, az összes energiafogyasztás, a BMI, a diuretikumok, a β-blokkolók, az allopurinol és az urikozurikus szerek, az ön által bejelentett magas vérnyomás és köszvény, a szérum kreatininszint, valamint az alkohol, az összes hús, a tenger gyümölcsei, és tejtermékek. A fehérjebevitel többváltozós tápanyag-sűrűségű modelljében (16) egyszerre szerepeltettük az energiafogyasztást, a fehérjéből és zsírból származó energia százalékos arányát és más kovariánsokat. Az ebben a modellben szereplő együtthatók úgy értelmezhetők, mint a becsült hatás, ha a fehérjéből származó energia egy bizonyos százalékát helyettesítik a szénhidrátok azonos százalékával (16). Megismételtük ezeket az elemzéseket energiával módosított fehérjeértékek (16) felhasználásával a tápanyag sűrűsége helyett.

A szérum húgysavszintjének trendjét a bevitt kvintilisek között lineáris regressziós modellekben értékeltük, az egyes kvintilisek mediánértékeinek felhasználásával a kiugró értékek minimalizálása érdekében. Logisztikus regressziókat is végeztünk a hyperuricemia dichotóm változójával (azaz a szérum húgysav> 7,0 mg/dl a férfiaknál és> 5,7 mg/dl a nőknél [13]), ugyanazokra a kovariátokra igazítva.

Megvizsgáltuk a lehetséges kölcsönhatásokat nem, BMI (2 versus ≥25 kg/m 2) és alkoholfogyasztás (absztinens versus ivó) szerint, megvizsgálva a végső többváltozós modellünkhöz adott kölcsönhatások jelentőségét. Minden különbségbecsléshez 95% konfidencia intervallumot számoltunk (95% CI). Összes P az értékek kétoldalasak.

EREDMÉNYEK

A vizsgált populáció átlagéletkora 45 év volt. A szérum átlagos húgysavszintje 5,32 mg/dl (6,07 mg/dl a férfiaknál és 4,65 mg/dl a nőknél), 18% -uknál hyperuricemia volt (19% a férfiaknál és 17% a nőknél). Az átlagos húgysavszint a szérumban faji/etnikum kategóriákban hasonló volt (azaz fehér, afroamerikai, mexikói amerikai és egyéb). A purinban gazdag élelmiszercsoportok, a tejtermékek és az összes fehérje bevitel szerinti jellemzőit az 1. táblázat mutatja. A növekvő húsbevitel mellett az életkor csökkenése, a hímek arányának növekedése és a napi alkoholfogyasztás kissé nőtt. A magas vérnyomás általában kevésbé volt jellemző a hús- és tejtermékek növekvő bevitelével.

Változó Napi bevitel, adagok/nap Kor, év Férfiak,% Alkohol adag/nap BMI, kg/m 2 Vízhajtó alkalmazás,% Húgysav-droghasználat,% † † allopurinol és urikozurikus szerek.
Kreatinin, mg/dl A magas vérnyomás kórtörténete,%

Összes hús
1. kvintilis	0.4	48	39	0.2	26.	3	1	1.1	26.
3. kvintilis	1.0	45	45	0,3	27.	2	1	1.1	23
5. kvintilis	2.1	41	61	0.4	27.	1	1	1.1	21
Tenger gyümölcsei
1. kvintilis	0,0	45	44.	0.2	27.	2	1	1.1	23
3. kvintilis	0.1	46	47	0,3	27.	3	1	1.1	28.
5. kvintilis	0.5	45	48	0,3	27.	2	1	1.1	24.
Tejtermékek
1. kvintilis	0,3	46	45	0,3	27.	2	1	1.1	26.
3. kvintilis	1.2	46	47	0,3	27.	2	1	1.1	25
5. kvintilis	3.0	44.	49	0,3	26.	2	1	1.1	21
Összes fehérje ‡ ‡ Energia-korrigált. Az értékek grammban vannak megadva.
1. kvintilis	52	40	46	0.4	26.	1	1	1.0	26.
3. kvintilis	81.	47	48	0,3	27.	3	1	1.1	25
5. kvintilis	120	44.	47	0,3	27.	2	1	1.1	25
Minden résztvevő	-	45	48	0,3	27.	2	1	1.1	24.

* Hacsak másként nem jelezzük, az értékek az átlagok. BMI = testtömeg-index.
† allopurinol és urikozurikus szerek.
‡ Energia-korrigált. Az értékek grammban vannak megadva.

A szérum húgysavszint a teljes hús vagy tenger gyümölcseinek bevitelének növekedésével nőtt (2. táblázat). Az életkorhoz való igazodás után a húgysav szintje a teljes húsbevitel legmagasabb kvintilis csoportjában 0,48 mg/dl-rel magasabb volt, mint a legalacsonyabb kvintilisben (95% CI 0,34, 0,61; P 2. táblázat: A szérum húgysavszintje a purinban gazdag ételcsoportok, tejtermékek és fehérje bevitelének kvintjei szerint * * Az értékek mg/dl-ben vannak megadva. 95% CI = 95% konfidencia intervallum.

* Az értékek mg/dl-ben vannak megadva. 95% CI = 95% konfidencia intervallum.
† A további napi adagok közötti különbségeket a teljes húsra és a tejtermékekre vonatkozóan mutatjuk be. A tenger gyümölcseinek további heti adagonkénti különbségét mutatjuk be annak eloszlásának tükrözése érdekében. Az energia további napi 5% -ának különbsége az összes fehérje esetében megadva.
Age Az életkor, a nem, az összes energiafogyasztás, a testtömeg-index, a vizelethajtók, a β-blokkolók, az allopurinol és az urikozurikus szerek, a magas vérnyomás és a köszvény, a szérum kreatininszint, valamint az alkohol, az összes hús, a tenger gyümölcseinek bevitele alapján kiigazítva és tejtermékek.
§ Kortól, nemtől, teljes energiafogyasztástól, testtömeg-indextől, diuretikumok, β-blokkolók, allopurinol és urikozurikus szerek alkalmazásától, a magas vérnyomásról és köszvényről, a szérum kreatininszintjéről, valamint az alkohol és az összes zsír beviteléről (%) energia).

Az egyes húskészítmények életkorhoz igazított elemzésében a szérum húgysavszintjének különbségei a bevitt extrém kvintilisek között 0,45 mg/dl (95% CI 0,33, 0,56) voltak marhahús esetében, 0,27 mg/dl (95% CI 0,18, Sertéshús esetében 0,35), feldolgozott hús esetében 0,48 mg/dl (95% CI 0,34, 0,61). Ezek a nagyságrendek enyhültek, de jelentősek maradtak a többváltozós kiigazítás után (3. táblázat). Hasonlóképpen, az egyes tenger gyümölcseinek magasabb bevitele a magasabb szérum húgysavszinttel társult (3. táblázat).

Az életkorhoz való igazodás után a teljes tejtermék-bevitel legmagasabb kvintilis csoportjában a szérum húgysavszintje 0,21 mg/dl-nél alacsonyabb volt, mint a legalacsonyabbnál (95% CI 0,04, 0,37; P = 0,02 a trendnél). A többi kovariánsra történő kiigazítást követően a szélső kvintilisek közötti különbség hasonló maradt (P = 0,005 a trendnél) (2. táblázat). Azoknál, akik naponta ≥ 1 alkalommal fogyasztottak tejet, alacsonyabb volt a szérum húgysavszintje, mint azoknál, akik nem fogyasztottak tejet (többváltozós különbség –0,25 [95% CI –0,40, –0,09]; P 1 napi adag és nincs.

Az életkorhoz igazított elemzés során a szérum húgysavszint a fehérjebevitel növekedésével nőtt (P = 0,006 a trendnél). Azonban a többi kovariátra való kiigazítás után az összes fehérje bevitel már nem társult a szérum húgysavszintjéhez (2. táblázat). Amikor megismételtük az elemzést energia-korrigált fehérjeértékek (16) felhasználásával az energia százalékos aránya helyett, az eredmények nem változtak lényegesen (P = 0,72 trend esetén).

Amikor megismételtük az élelmiszerekre vagy fehérjékre vonatkozó elemzéseinket, miután kizártuk azokat a résztvevőket, akik önállóan jelentették be a köszvényt, vagy allopurinolt vagy urikozurikus szereket szedtek, az eredmények lényegesen nem változtak. Nem volt szignifikáns kölcsönhatás a teljes hús vagy tenger gyümölcseinek bevitele és a nem, a BMI vagy az alkoholfogyasztás között (P > 0,27 az interakcióhoz az összes összehasonlításhoz). A tejtermékek legmagasabb kvintilis csoportjában a szérum húgysavszintje alacsonyabb volt, mint a legalacsonyabb kvintilisben, 0,14 mg/dl (95% CI 0,03, 0,25) a BMI 2 és 0,30 mg/dl (95%) CI 0,13, 0,47) azoknál, akiknél a BMI ≥ 25 kg/m 2 (P = 0,13 interakció esetén).

VITA

Ebben az országosan reprezentatív férfi és női mintában megállapították, hogy a húgysavszint a szérumban szignifikánsan növekszik a hús és a tenger gyümölcseinek növekvő fogyasztása mellett, de nem a teljes fehérjebevitel mellett. Ezenkívül jelentős fordított összefüggést találtunk a tejfogyasztással. Ezek az összefüggések függetlenek voltak mind a többi táplálkozási tényezőtől, amelyet vizsgáltunk, és a hyperuricemia egyéb kockázati tényezőitől, például kortól, nemtől, BMI-től, a szérum kreatininszinttől, a magas vérnyomástól, az alkoholfogyasztástól és a vizelethajtótól.

A jelenlegi tanulmányi eredmények arra utalnak, hogy a hús és a tenger gyümölcseinek olyan fogyasztása, amely tükrözi az országos bevitelt, növeli a húgysav szérumszintjét. Korábban a kapcsolatot elsősorban olyan állati vagy emberi metabolikus kísérletekből extrapolálták, amelyek a tisztított purin (nem pedig a tényleges élelmiszerek) rövid távú mesterséges betöltésének hatását vizsgálták a szérum húgysavszintjére (4-7). Az egyes purinok pontos azonosítása és mennyisége azonban a legtöbb ételben nem ismert, különösen főzve vagy feldolgozva (8), és a különböző élelmiszerekben található különféle purinok biohasznosulása jelentősen eltér. Például étrendi szubsztitúciós/addíciós kísérletek azt mutatták, hogy az RNS nagyobb hatással van a szérum húgysavszintjére, mint egy ekvivalens mennyiségű DNS (7), a ribonononukleotidok nagyobbak, mint a nukleinsavak (17), és az adenin nagyobbak, mint a guanin (4). Így nehéz volt megjósolni, hogy egy általánosan fogyasztott étel vagy élelmiszercsoport valóban befolyásolja-e a szérum húgysavszintjét, és ha igen, akkor mennyivel. A jelenlegi tanulmány közvetlenül összekapcsolta a közönséges ételeket és a szérum húgysavszintjét, és megadja a vonatkozó információkat.

Jelentős inverz kapcsolatot találtunk a tejfogyasztás és a szérum húgysavszintje között, amely összhangban áll a korábbi jelentésekkel (10, 11). A tejfehérjék (kazein és laktalbumin) bevitele bebizonyította, hogy egészséges alanyokban csökkenti a szérum húgysavszintjét ezen fehérjék urikozurikus hatása révén (11). Ezzel szemben egy 4 hetes randomizált klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy a tejmentes étrend fogyasztása indukálta a szérum húgysavszintjének jelentős növekedését (11). Mivel a tejtermékeknek alacsony a purintartalma, a tejfehérje anélkül fejtheti ki urátcsökkentő hatását, hogy más fehérjeforrásokban, például a húsban és a tenger gyümölcseiben rejlő purinterhelés nélkül jelentkezne.

A teljes fehérjebevitel nem volt összefüggésben a húgysavszinttel. A fehérjében gazdag ételeket általában a purinban gazdag élelmiszerek helyettesítőjeként fogják fel, és köszvényes vagy hyperuricémiás betegeknek hagyományosan azt tanácsolják, hogy csökkentsék a fehérje bevitelüket. Bár nincs közvetlen tudomásunk arról, hogy a bevitt fehérjék önmagukban hiperurikémiát okoznának, vannak jelentések, amelyek ennek ellenkezőjét sugallják (8, 9, 18). A magas fehérjetartalmú étrend a húgysav fokozott vizeletürítésével jár, és csökkentheti a húgysav szérumszintjét (8, 9, 18). Egy kis retrospektív eset-kontroll vizsgálat azt mutatta, hogy a köszvényes betegeknél a fehérjefogyasztás kissé alacsonyabb volt, mint a kontrolloké, bár a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns (8). Összességében megállapításaink összhangban vannak ezekkel a korábbi tanulmányokkal. Ezek az adatok együttesen azt sugallják, hogy a fehérje önmagában nem növeli a húgysavszintet, és az élelmiszerek fehérjetartalma nem biztos, hogy megfelelő helyettesítője a purintartalomnak.

Összefoglalva: eredményeink azt sugallják, hogy a hús és a tenger gyümölcseinek magasabb fogyasztása magasabb szérum húgysavszinttel jár, de a teljes fehérjebevitel nem. A tejfogyasztás fordítottan összefügg a húgysavszinttel.