A testsúlycsökkenés és a sócsökkentés hatása a látogatás látogatása során a vérnyomás változékonyságára: egy multicentrikus, randomizált, kontrollált vizsgálat eredménye

Hovatartozás

  • 1 aCentrum a Magatartási Kardiovaszkuláris Egészségért, Orvostudományi Kar, Columbia Egyetemi Orvosi Központ, New York bHipertóniás, molekuláris és alkalmazott élettani laboratórium, Temple University, Kinesiológiai Tanszék, Philadelphia, Pennsylvania c. Egészségügyi laboratórium, Kinesiológiai és Táplálkozási Tanszék, University of Illinois, Chicago, Chicago, Illinois, USA.
  • PMID: 24366034
  • PMCID: PMC4024203
  • DOI: 10.1097/HJH.0000000000000080
Ingyenes PMC cikk

Szerzői

Hovatartozás

  • 1 aCentrum a Magatartási Kardiovaszkuláris Egészségért, Orvostudományi Kar, Columbia Egyetemi Orvosi Központ, New York bHipertóniás, molekuláris és alkalmazott élettani laboratórium, Temple University, Kinesiológiai Tanszék, Philadelphia, Pennsylvania c. Egészségügyi laboratórium, Kinesiológiai és Táplálkozási Tanszék, University of Illinois, Chicago, Chicago, Illinois, USA.

Absztrakt

Célok: Mivel a bizonyítékok azt sugallják, hogy a vérnyomás (VVV) látogatásonkénti változékonysága (VVV) kardiovaszkuláris eseményekhez és halálozáshoz kapcsolódik, egyre nagyobb az érdeklődés azon beavatkozások azonosítása iránt, amelyek csökkentik a BP VVV-jét. Vizsgáltuk a testsúlycsökkenés és a nátrium-csökkentés önmagában vagy kombinációban kifejtett hatásait a BP VVV-jére a hipertónia megelőzésének II. Fázisába beiratkozott résztvevőknél.

súlycsökkenés

Mód: A BP-értékeket 6 hónapos időközönként, 36 hónapon keresztül vették 1820 résztvevőnél, magas normál DBP-vel, akiket randomizáltak súlycsökkenésre, nátrium-csökkentésre, kombinációra (súlycsökkenés és nátrium-csökkentés) vagy a szokásos gondozócsoportokra. A BP VVV-jét hat utólagos látogatás során a BP SD-ként határoztuk meg.

Eredmények: Az SBP VVV-je nem különbözött szignifikánsan a súlycsökkenés (7,2 ± 3,1 Hgmm), a nátrium-redukció (7,1 ± 3,0 Hgmm) vagy a kombinált (6,9 ± 2,9 Hgmm) beavatkozási csoportok között randomizált résztvevők között a szokásos gondozási csoporthoz képest (6,9 ± 2,9) Hgmm). Egy teljesen kiigazított modellben nem volt különbség (0,0 ± 0,2 Hgmm) az SBP VVV-jében azok között az egyének között, akik sikeresen fenntartották a fogyásukat, és azoknál, akik nem követtek el a nyomon követés során (P = 0,93). Továbbá azoknak, akik a követés során csökkent nátrium-bevitelt tartottak, nem volt alacsonyabb az SBP VVV-értéke, mint azoknál, akik nem csökkentették nátrium-bevitelüket (0,1 ± 0,3 Hgmm; P = 0,77). Az eredmények a DBP VVV esetében hasonlóak voltak.

Következtetések: Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a súlycsökkenés és a nátriumcsökkentés nem lehet hatékony beavatkozás a BP VVV-értékének csökkentésére magas normál DBP-vel rendelkező egyéneknél.