A szemaglutid hatása a májenzimekre elhízott és emelkedett alaninszintű betegeknél

Szemaglutid egy GLP-1 analóg és GLP-1 agonistaként működik. [14]
Ozempic® (szemaglutid injekció) hetente egyszer nem inzulin gyógyszer.
A semaglutid (USAN; Ozempic márkanév) a dán Novo Nordisk cég által kifejlesztett gyógyszer, 2-es típusú cukorbetegség kezelésére. [1] [2] Ozempic néven forgalmazzák. Glükagonszerű peptid-1 receptor agonistaként az inzulin termelésének növelésével csökkenti a vércukorszintet. 2012-ben fedezte fel [3] a Novo Nordisk kutatócsoportja a liraglutid hosszabb hatású alternatívájaként. [4] A klinikai vizsgálatokat 2015-ben kezdték, a 3. fázist 2016-ban fejezték be. [5] A Leedsi Egyetem és a Novo Nordisk kutatói 2017-ben arról számoltak be kezelésére is felhasználható elhízás. [6] Csökkenti az éhséget, az étvágyat és a testzsírt. [7] Az FDA jóváhagyását 2016 decemberében alkalmazták, és 2017 októberében az FDA tanácsadó bizottsága 16–0-ra szavazott mellette. [8] 2017. december 5-én az amerikai FDA jóváhagyta a szemaglutidot. Injekciós vagy orális típusú gyógyszerként egyaránt alkalmazható. [9] A forgalomba hozatali engedélyt az EU-ban 2018. február 8-án adták ki. [10] Japán szabályozó hatóságai még jóváhagyásig felülvizsgálják. [11] https://en.wikipedia.org/wiki/Semaglutide

hatása

Jelentette: Jules Levin
AASLD 2018. november 9–13. SF

Philip N Newsome1,2, Stephen A Harrison3, Sшren Rasmussen4,
Tea Monk Fries4, Luc Van Gaal5

1Nemzeti Egészségügyi Kutató Intézet Birmingham Biomedical Research Center és a máj egysége az egyetemi kórházakban Birmingham NHS Foundation Trust, Birmingham, Egyesült Királyság; 2Centrum máj- és gyomor-bélrendszeri kutatásokhoz, Immunológiai és Immunterápiás Intézet, Birminghami Egyetem, Birmingham, Egyesült Királyság; 3Radcliffe Orvostudományi Tanszék, Oxfordi Egyetem, Oxford, Egyesült Királyság; 4Novo Nordisk A/S, Søborg, Dánia;
5Dept. Endokrinológiai, Diabetológiai és Metabolizmus Tanszék, Antwerpeni Egyetemi Kórház, Edegem, Belgium

program absztrakt

Háttér: A glukagonszerű peptid 1 analógok, a semaglutid és a liraglutid javítják a glikémiás kontrollt és csökkentik a megemelkedett májenzimeket a 2-es típusú cukorbetegségben (T2D) szenvedő alanyokban, és csökkentik a testtömeget T2D-vel vagy anélkül. Az alkoholmentes steatohepatitis szövettani felbontását a liraglutid esetében is megfigyelték T2D-vel rendelkező vagy anélkül szenvedő betegeknél. Egy randomizált, placebokontrollált, 2. fázisú vizsgálat (NCT02453711) napi egyszeri szubkután szemaglutiddal (0,05, 0,1, 0,2, 0,3 vagy 0,4 mg 4-hetes eszkaláció után) T2D nélküli elhízásban szenvedő alanyoknál átlagosan -6,0 % (0,05 mg) - -13,8% (0,4 mg) semaglutiddal szemben, -2,3% placebóval az 52. héten. A szemaglutid májenzimekre gyakorolt ​​hatását olyan betegeknél, akiknél az alapszintű alanin-aminotranszferáz (ALT) szint emelkedett, post hoc subanalysisben értékelték ezt a tárgyalást.

Mód: A kiindulási fibrózist az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) fibrózis pontszáma (NFS) és a Fibrosis-4 (FIB-4) pontszáma alapján osztályozták. Az ALT változását az 52. héten becsültük (vegyes modell a log-transzformált adatokon), és a szemaglutid/placebo csoport arányokat és 95% konfidencia intervallumokat (95% CI) számítottuk ebből a modellből magas ALAT-alapú (> 30 U/L [férfi];> 19 U/L [nő]).

Eredmények: A 957 kezelt alany (35% férfi) átlagos (tartományi) kiindulási jellemzői a következők voltak: 47 éves kor (18-86) év, súly 111 (70-244) kg, testtömeg-index 39 (30-80) kg/m2, NFS -0,49 (-4,70-4,66) és FIB-4 0,72 (0,14-3,31); 52% -nak (n = 499) magas volt az ALT-értéke, 18% -ának magas az NFS-je (> 0,676) és 3,25). Az ALT arányok (95% CI) az 52. héten a magas kiindulási ALAT értékűeknél: 0,88 (0,76–1,01; 0,05 mg); 0,94 (0,82-1,08; 0,1 mg); 0,82 (0,71-0,95; 0,2 mg); 0,79 (0,68-0,91; 0,3 mg); és 0,82 (0,70-0,95; 0,4 mg). A P értékek 0,1 mg voltak, a többszörös teszteléshez ki nem igazítva. Az ALT változásai az 52. héten nagyjából összehasonlíthatók voltak a súlycsökkenési kategóriákban

Következtetés: Elhízásban és magas ALAT-ban szenvedő betegeknél a napi 0,2-0,4 mg szemaglutid olyan mértékben csökkentette az ALT-t, amely a súlycsökkenési kategóriák között nagyjából összehasonlítható volt, és 52 hét után az alanyok 46% -ában dózisfüggő normalizálódást eredményezett. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a szemaglutid potenciálisan szerepet játszik a NAFLD kezelésében megemelkedett májenzimekkel.