A szervezett ifjúsági sport szerepe a gyermekkori elhízás trendjeinek csökkentésében

Szerzői: Alysia Cohen, Heidi Wegis, Darren Dutto, Viktor Bovbjerg

Levelezési cím:
Alysia Cohen, PhD, ATC, CSCS
1435 Village Drive
Ogden, UT 84408
[email protected]
801-626-7115

Alysia Cohen a Weber Állami Egyetem atlétikai tanszékének adjunktusa.

A szervezett ifjúsági sport szerepe a gyermekkori elhízás trendjeinek csökkentésében

Absztrakt

Cél: Megvizsgálni az ifjúsági sportot játszó gyermekek fizikai aktivitásának (PA) szintjét, valamint az ajánlott PA szintek kapcsolatát a szervezett ifjúsági sportkörnyezet olyan kontextusbeli tényezőivel, amelyek növelhetik az erőnlétet és az egészséget gyermekkorban és serdülőkorban. Módszerek: A gyorsulásmérő által mért PA-t 167 gyermektől (85 férfi, 82 nő) nyertük 7-13 éves korban. A sportkörnyezetbeli tényezőket 29 edző közvetlen megfigyelésével rögzítettük. A PA-szinteket kor, nem és csoportváltozatok között vizsgáltuk. A közvetlen megfigyelési intervallumokat kategóriánként elemeztük a Chi-négyzet statisztikával a társulás mértéke és a közepesen erős és intenzív fizikai aktivitás (MVPA) között. Eredmények: Átlagosan a gyerekek 21,9 ± 7,9 percet töltöttek az MVPA-ban a sportgyakorlatok során (

Kulcsszavak: ifjúsági sport, elhízás, testmozgás, gyerekek

BEVEZETÉS

Az elmúlt évtizedben néhány tanulmány áttekintést adott a fizikai aktivitásról (PA) a sportban való részvételen belül és kívül. Általában Troiano és mtsai. (30) a 6–19 éves fiatalok beszámoltak arról, hogy a napi 60 perc közepes és erőteljes intenzitású fizikai aktivitás (MVPA) kevesebb, mint 50% -a vesz részt a napi ajánlásban (33). A sportban résztvevő fiatalok körében a napi MVPA magasabb, egyharmad-háromnegyed rész fordul elő a sport gyakorlatok során. Például Leek et al. (18) és Cohen és mtsai. (5) két nagyon eltérő perspektíváról számolt be, az MVPA-ban eltöltött gyakorlati idő 46,1% -kal, illetve 36,8% -kal. Az MVPA percekre fordítva 20–45 perc gyakorlatot töltöttek az MVPA-ban. Bár jelentős, sok ifjúsági program heti egy-két napot gyakorol, amelynek eredményeként a nem sportnapokon ajánlott tevékenységek szintje jóval alacsonyabb (35). Más MVPA lehetőségekkel, például testneveléssel vagy szabad játékkal kombinálva a sport gyakorlatok az MVPA elsődleges forrásaként szolgálnak. A mozgás közbeni mozgásban töltött idő több mint 50% -ának kezelése a sport gyakorlatok során ésszerű a gyermekek napi MVPA növelése, valamint a rövid és hosszú távú egészségügyi előnyök javítása érdekében.

Az iskolai környezetben az ifjúsági sportok nagyszámú gyermekkel foglalkoznak. Az oktatókhoz hasonlóan a sportedzők is tanárként és példaképként szolgálnak a szakterületükön. A tanárok és sok sportedző között azonban különbség mutatkozik abban, hogy a saját szakterületükön edzenek-e. Az ifjúsági edzők legfrissebb felmérési adatai szerint tízből 4 edzőből hiányzik a megfelelő és rutinszerű képzés az életfenntartás, az agyrázkódás kezelése, az általános biztonság és a sérülések megelőzése, a fizikai kondíció, a sporttudás és a taktika, valamint a hatékony motivációs technikák területén (26). Figyelembe véve az ifjúsági sportnak a fiatalok és a felnőttek körében bekövetkezett fizikai inaktivitást és elhízást magában foglaló nemzeti egészségügyi krízis kezelésének a hangsúlyát, az edzés hiánya magyarázhatja az ülő PA több mint 50% -át a sport gyakorlatok során.

MÓD

A vizsgálat résztvevői és a beállítás

A jelenlegi tanulmányterv nem volt kísérleti jellegű. Két szervezett ifjúsági futballprogramot (American Youth Soccer Organisation és egy Parks and Recreation Department) két kis csendes-óceáni északnyugati városból vettek fel a vizsgálatban való részvételre. Összesen 30 ifjúsági futballcsapat (15 férfi és 15 nő) és 29 önkéntes (fizetés nélküli) edző (23 férfi, 6 nő), 35 éves és idősebb, hozzájárult a részvételhez. Hozzájárulást kaptak 167 7–13 éves (átlagéletkor 8,97 év) gyermek szülei/gondviselői, akik írásbeli és szóbeli beleegyezést adtak a vizsgálatban való részvételhez. A résztvevők jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza. Ezt a tanulmányt az Oregoni Állami Egyetemi Intézményi Felülvizsgálati Testület (IRB) és mindkét részt vevő ifjúsági sportszervezet jóváhagyta.

Asztal 1: A résztvevők jellemzői

Csapatok (n = 30)	Férfi	Női	Edzők (n = 29)	Férfi	Női
15	15	23	6.
Gyermekek	85	82
(n = 167)	35-39 év	11.	2
7 éves	23	24.	40-44 év	7	2
8 éves	11.	19.	45-49 év	2	1
9 éves	16.	11.	> 50 év	3	1
10 éves	16.	12.
11 éves	8.	10.
12 éves	8.	5.
13 éves	3	1

Mérési eljárások

A vizsgálatban részt vevő gyermekek fizikai aktivitásának szintjét az Actigraph (Actigraph Corporation, Pensacola, FL) GT1M és GT3X gyorsulásmérő-alapú mozgásérzékelőkkel határoztuk meg. A GT1M és a GT3X bebizonyosodott, hogy érvényes és megbízható eszköz a gyermekek fizikai aktivitási szintjének (31-32) mérésére, a két modell közötti fizikai aktivitás mérési eredményekben nem észlelt különbségek (24). Minden gyakorlat előtt a gyorsulásmérőket szinkronizálták egy univerzális időórával a megfelelő számítógépes szoftveren belül, majd mindegyik egységet inicializálták a számlálások rögzítésére egy 15 másodperces korszak beállítással. 15 másodperces korszak-beállítást választottunk ki az Evenson és munkatársai által megállapított protokoll alapján. (8) a gyermekek fizikai aktivitásának mérésére (19). Univerzális stoppert is szinkronizáltak a számítógépes szoftver időórájával, és ezzel jelentették a kezdési és leállási időt, a gyakorlás idejét és a közvetlen megfigyelési intervallum időtartamát. Gyorsulásmérők minden gyermek dereka körül a jobb csípőn, és egy rugalmas deréköv tartja őket a helyükön. Az egyes gyorsulásmérők adatait később letöltötték az Actigraph saját szoftverébe. A fizikai aktivitás szintjét teljes számként értelmeztük Evenson és munkatársai által kifejlesztett intenzitás-alapú vágási pontok felhasználásával. (8).

A gyermekek fizikai aktivitása és a gyakorlati környezet kontextusbeli tényezői az Observation System for Recording Activity in Children, Youth Sports verzió (OSRAC: YS) pillanatnyi időbeli mintavételi eljárásainak segítségével gyűjtötték össze. Az OSRAC: YS-t érvényessége alapján választottuk ki (r = 0,73, P 2 = 299, df = 6, P 2 = 4,63, df = 3, P = 0,20). Az MVPA-ban elköltött egyes társadalmi kontextus-kódok aránya viszonylag kevéssé változott, a csoportos tevékenységek 28,4% -ától a magányos tevékenységek 23,3% -áig terjedt. Az összes megfigyelt edzői viselkedési kód több mint felét (52,3%) vezetésként/általános utasításként rögzítették, és az ilyen kódok alacsony része MVPA-t eredményezett a gyakorlás ideje alatt (14,1%). Jelentős összefüggés volt az edzői magatartás és az MVPA között (X 2 = 212, df = 4, P 2 =, 55, df = 1, P = 0,46).

7–9
(2016
intervallumok)

Az ifjúsági sport gyakorlatok során végzett fizikai aktivitás szintjére vonatkozó alapos kutatások ellenére a sportgyakorlatok összetevőivel kapcsolatban nagyon kevés megértést lehetne javítani, hogy tovább növelhető legyen a PA ajánlott szintjein töltött idő, valamint fokozódjon a gyermekek motivációja az ilyen magatartásformák gyakorlására a gyakorlatok és a maguk idejében. A tanulmány célja ennek a hiányosságnak a kezelése volt a gyakorlat beállításának kontextusbeli tényezői és az MVPA szintje közötti kapcsolat vizsgálatával. Az ifjúsági sportkörnyezet dinamikájának elismerésével, beleértve annak erősségeit és gyengeségeit is, többet megtudhatunk az önkéntes ifjúsági edzők szerepéről a fizikailag aktív sportprogramok oktatásában és lebonyolításában.

Ezen tanulmány mellett Guagliano et al. (10) néhány felmerülő témát azonosított az edzők körében a sport PA eredményei iránti felelősségük felfogásában. Az ifjúsági edzőkkel készített interjúk szerint sokan nem határozták meg magukat a PA mintaképeként, és hogy a gyakorlat során fizikailag aktív tevékenységet hangsúlyozták teljesítménytényezőként (pl. Az ellenfélnél jobban teljesítenek verseny közben) az egész test egészségi előnyére. Ezenkívül a fitnesz tevékenységeket a korai szezon edzésének tekintették, de miután elegendő volt, a gyakorlati idő hangsúlyozta a sporttal kapcsolatos készségek tanítását, ami a jelenlegi tanulmányban kevésbé volt valószínű az MVPA lehetőségeinek megteremtésére. Ezek a felfogások fontosak, mivel akadályt jelenthetnek az ifjúsági sport eredményeinek és programjainak felülvizsgálatában, hogy azok tartalmazzák a PA viselkedési tudatosságát és érdekérvényesítését.

KÖVETKEZTETÉSEK

ALKALMAZÁSOK SPORTBAN

Az ifjúsági sport már régóta létezik közösségi szolgálati program. Az ifjúsági sportprogramokhoz való folyamatos hozzáférés továbbra is létfontosságú erőforrás a közösségek számára, mivel a legtöbb közösség növekszik, és igényeik megváltoznak, ugyanúgy kell tenniük a hiányosságok és az egészségtelen tendenciák kezelésére irányuló programokat is, mint például a fizikai inaktivitás, a túlsúly és az elhízás. A program impulzusa sok felnőtt önkéntes szülőben található. A gyerekek felnéznek az edzőkre, és részesülnek azokból az edzőkből, akik képzettek és képzettek a fizikai részvétel fontosságára és értékére a sportban való részvétel során és azon kívül is. A testmozgással kapcsolatos fogalmaknak az edzőképzési programokba történő beépítésével a közegészségügyi szakemberek jobban meg tudják mérni a gyermekek fizikai aktivitásával, lemorzsolódásával vagy a sportban való folyamatos részvétellel kapcsolatos azonnali és hosszú távú eredményeket.