A szülés utáni fogyás igazi titka

A szülés utáni időszak és az aggodalom együtt jár, mint a mogyoróvaj és a csokoládé - hidd el, tudom. De van egy kis titkom, amelyet meg kell veletek osztanom, és ezt szeretném, ha hamarabb megragadnám: Nem szabad aggódnunk a szülés utáni zajok miatt - a súlyáról, a testéről, az eltöltött időről, hogy vajon helyesen cselekszenek. Felejtsd el az egészet. Komolyan. Ne aggódj.

Természetesen könnyű megmondani. Aggódom, hogy aggódom.

Az első évben, miután meglett a baba, nagyon sok elmosódást tartalmaz. Amikor benne vagy, tele van önbizalommal és aggodalommal minden iránt. Legalábbis nekem szólt. Ikreim vannak, és nagyon sokat hízok. Természetesen vissza akartam térni a terhesség előtti testemhez, mint oly sokan.

Az ikreim utáni első hónapokban arra gondoltam, mikor fog ennyi súlytöbblet megszabadulni. Szoptattam és némi extra kalóriát ettem, hogy ezzel lépést tudjak tartani, és nem azért diétáztam, hogy egy régi ruhába illeszkedjek a gyerekeim - és a saját egészségem és boldogságom - kárára. Természetesen be akartam férni a terhesség előtti ruháimba (nagyon aranyos ruháim vannak). De hittem abban, hogy idővel ez megtörténik. (Talán.)

Emlékszem, hogy egy ruhába próbáltam beilleszkedni. Az egyik kedvencem. Túl szoros volt a mellkasában, és még ha belenyomkodtam is, nem adta ezt a kedvenc ruhaérzetet. Rosszul érezte magát.

Tehát beraktam a szekrény részébe a ruhákkal, melyeket valamikor újra viselhetek, és rátértem a jól működő dolgokra. Vettem egy pár alapot, hogy jobban felférjen a szekrényem. Ruhák, amelyek jó érzéssel töltöttek el teljesítményemet. tudod, mint az élet megteremtése! Ez elég nagy teljesítmény. Olyat, amiben mindannyian sütkéreznünk kell.

További információ a szülés utáni fogyásról

És úgy döntöttem, hogy nem fordítok semmilyen negatív energiát a küllemre. A testem más volt: teltebb, nagyobb és gyönyörűbb. Ennek hangsúlyozása nem fog segíteni. Valójában ez a stressz súlyosbíthatja. Minél jobban abbahagytam a kinézetemet, annál inkább azt tapasztaltam, hogy élvezhetem a csecsemőimet és önmagamat. Rettegtem kicsinyeimtől; és ahogy nagyobbak lettek, rohangáltam velük, és lassan lejött a súly. De nem állandóan mérlegeltem magam. Csak akkor, amikor az ikreim körülbelül 4 évesek voltak, rájöttem, hogy a testem végig változott. Lépésről lépésre.

Látom, hogy bulvársajtók olyan hírességeket hívnak ki, akik súlygyarapodásuk miatt éppen csecsemőket születtek, és dühösnek érzem, hogy bárki ilyen szemetet adna ki. Hallom, hogy a nőket megszégyenítették, hogy csecsemőjük után „nem vigyáztak testükre”. Ez csak rossz. És ezt megállíthatjuk. De meg kell állítani bennünk.

Nem gyakorolhatjuk ezt a nyomást magunkra. Egyszerűen túl sok. És elveszi azokat a varázslatos emlékeket, amelyeket csecsemőinkkel előidézhetünk.

A testek változnak, és ez rendben van. Valójában nagyon jó dolog lehet. Visszanézek arra, ami az első évben bevált és mi nem, és rájöttem, hogy mi számít igazán. És ez élvezi ezeket a pillanatokat, és ezt az erőt, amely az anyasággal jár. Talán az, hogy az első aggodalom évében megszereztem a jobb önismeretet is.

Nem tarthatjuk fenn azt a gondolatot, hogy állítólag mindannyian azonnal vagy bármikor visszatérünk a baba előtti súlyunkhoz. Néhányan fogunk; néhányunk nem fogja. És mindkettő rendben van. Először egészségeseknek kell lennünk, boldogokkal együtt. Adjon csak egy kis időt a testének. Élvezze minden pillanatban újszülöttjét. Ez az idő csak annyira értékes és emlékezetesebb, hogy bármilyen régi ruhába illeszkedik.

Ez a történet az egyes közreműködők tapasztalatait hivatott tükrözni, és nem feltétlenül tükrözi a „Mi várható” szempontot. Ez a tartalom nem célja orvosi tanácsadásra, diagnózisra vagy kezelésre.