A testtömeg növekedése két év alatt a lábközép nyomásának és a lábfájdalom növekedésével jár

Absztrakt

Háttér

A testtömeg, a talpi nyomás és a lábfájdalom között jól felismert összefüggés van, de a tényezők közötti időbeli összefüggés nem ismert. A tanulmány célja a növekvő súly, a talpi nyomás és a lábfájdalom közötti összefüggések vizsgálata volt egy kétéves időszak alatt.

Mód

Ötvenegy résztvevő (33 nő és 18 férfi) fejezte be a kétéves longitudinális kohortvizsgálatot. A minta átlagéletkora (standard deviáció (SD)) 52,6 (8,5) év volt. A kiinduláskor és a nyomon követés során a résztvevők kitöltötték a manchesteri lábfájás és fogyatékosság index kérdőívet, és antropometriai méréseken estek át, beleértve a testtömeget, a testtömeg-indexet és a dinamikus talpi nyomást. A csoporton belüli elemzések a testtömeg, a lábfájdalom és a talpi nyomás különbségeit vizsgálták az alapvonal és a követés között, a többváltozós regressziós elemzés pedig a testtömeg változás, a lábfájdalom és a talpi nyomás összefüggéseit vizsgálta. Az útelemzés értékelte a testtömeg változásának mind a közvetlen, mind a közvetett hatások teljes hatását a talpi nyomásra és a fájdalomra.

Eredmények

Az átlagos (SD) testsúly 80,3 (19,3) -ról 82,3 (20,6) kg-ra nőtt, o = 0,016 az alapvonaltól a követésig. A testsúly változása −16,1 és 12,7 kg között mozgott. A sarok volt az egyetlen hely, ahol az alapvonal és a követés között megnövekedett a talpi csúcsnyomás. Az életkor, a nem és az érintkezési idő változása (adott esetben) után jelentős összefüggések voltak: (i) testtömeg-változás és a talpközépi talpi nyomás változásai (B = 4,648, o = 0,038) és a funkcionális korlátozás (B = 0,409, o = 0,010), (ii) talpi nyomásváltozás a sarokban és mindkét funkcionális korlátozás (B = 4.054, o = 0,013) és a fájdalom intenzitása (B = 1.831, o = 0,006), (iii) talpi nyomásváltozás a láb közepén és mind a funkcionális korlátozás (B = 4.505, o = 0,018) és a fájdalom intenzitása (B = 1.913, o = 0,015). Az útelemzés azt mutatta, hogy a megnövekedett testtömeg hatása a lábfejjel kapcsolatos funkcionális korlátozásra és a lábfájdalom intenzitására a talpközépi megnövekedett talpi nyomás közvetítheti.

Következtetések

Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a testtömeg és a talpi nyomás növekedésével a lábfájdalom növekszik, és hogy a középtalp lehet a leginkább sérülékeny hely a nyomással kapcsolatos fájdalom esetén.

Háttér

A lábfájdalom gyakori a közösségben. A felnőttek körülbelül egynegyede gyakori lábfájdalmakról számol be [1], és minden ötödik, 50 évnél idősebb felnőttnél tüneti láb-osteoarthritis lép fel [2]. A lábfájdalom más ízületek fájdalmával, az egészséggel kapcsolatos életminőség csökkenésével és az elhízással is jár [3]. Egy nemrégiben végzett szisztematikus áttekintés megállapította, hogy az elhízás, amelyet az emelkedett testtömeg-index (BMI) határoz meg, szorosan összefügg a krónikus talpi sarokfájdalommal egy nem atlétikai populációban és a nem specifikus lábfájdalommal az általános populációban [4]. A megnövekedett BMI a nőknél öt éven át súlyosbodó lábfájdalommal is társult, még az életkor, a reumás ízületi gyulladás és a cukorbetegség alkalmazkodása után is [5].

Az egyik mechanizmus, amely összekötheti a megnövekedett testsúlyt és a lábfájást, a mechanikus terhelés. A megnövekedett testtömeg közismerten hozzájárul a megnövekedett talpi nyomáshoz [6], a megnövekedett talpi nyomás pedig lábfájdalommal jár [7]. Egy nemrégiben végzett idősebb emberek tanulmánya magasabb középtáji csúcsnyomást és általános lábfájást talált megnövekedett BMI mellett [8]. Intuitívnak tűnik tehát, hogy a testtömeg növekedésével nő a talpi nyomás, túlterheli a talpi szövetet és fájdalmat okoz. Ezenkívül egy korábbi tanulmány azt találta, hogy a középtalpas osteoarthritis magasabb középtáji nyomással jár, ami mechanikus kapcsolatra utal [9]. Más tényezőket, amelyek összekapcsolják a lábfájást és a testtömeget, például anyagcsere és pszichológiai tényezőket vizsgálták [10], de nem ismert, hogy van-e mediáció mechanikus úton.

A testtömeg, a talpi nyomás és a lábfájdalom közötti javasolt kapcsolat ellenére a korábbi vizsgálatok keresztmetszeti jellegűek voltak, ezért nem szolgáltattak információt e tényezők közötti időbeli összefüggésről. Ez fontos, mivel nem ismert, hogy a láb idővel képes-e alkalmazkodni a megnövekedett testsúlyhoz. Mint ilyen, a megnövekedett testtömeg hatása a talpi nyomásra és a lábfájásra attól függhet, hogy a láb milyen mértékben képes alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz. Prospektív vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a testsúly változása összefügg-e a láb kóros mechanikájával.

Ezért a tanulmány célja az volt, hogy: (i) megvizsgálja, hogy a testtömeg változása összefügg-e a talpi nyomás változásával, és (ii) megvizsgálja, hogy a testtömeg és a talpi nyomás változása összefügg-e a lábfájás intenzitása vagy a talppal kapcsolatos funkcionális korlátozás kétéves időszak alatt.

Mód

Résztvevők

Egy korábbi tanulmány [6] résztvevőit, akik az elhízást, a láb testtartását, a mozgás tartományát és a talpi nyomás jellemzőit vizsgálták, meghívták, hogy vegyenek részt ebben a kétéves longitudinális kohorsz vizsgálatban. Az előző (vagyis az alapszintű) vizsgálat célja a talpi terhelés és a lábszerkezet mintázatának értékelése volt elhízott és nem elhízott egyéneknél, valamint a testtömeg és a láb szerkezetének a talpi terhelésre gyakorolt ​​hatásának meghatározása. A kiindulási és a nyomon követési intézkedéseket 2012-ben, illetve 2014-ben hozták meg az ausztráliai Viktóriában, az Epworth Kórházban. Az eredeti 68 résztvevő közül 51 részt vett ebben a tanulmányban, mivel 17 résztvevő nem tudott részt venni a tervezett utánkövetésen. A tanulmányt jóváhagyta az Alfred Humán Kutatási Etikai Bizottság (HREC) és az Austin Health HREC, 121/11 projektszám. Minden résztvevő megalapozott beleegyezést adott.

Demográfiai és antropometriai adatok

Az életkorot, a nemet, a testmagasságot és a testtömeget feljegyeztük a kiinduláskor és a nyomon követés során. A testsúlyt 0,1 kg-os pontossággal mértük elektronikus mérleggel, a magasságot pedig 0,1 cm-es pontossággal mértük egy sztadiométer segítségével (cipőt, zoknit és terjedelmes ruházatot eltávolítva). Ezekből az adatokból a BMI-t az alapvizsgálattal összhangban számították ki [6].

Lábfájdalom és fogyatékosság

A lábfájdalmat és a fogyatékosságot a lábfájás és fogyatékosság érvényes és megbízható mérőeszközével (Manchester Foot Pain and Disability Index, MFPDI) mértük [11, 12]. Az MFPDI 19 elemből áll, amelyeket négy terület felmérésére terveztek: funkcionális korlátozás (10 tétel), fájdalomintenzitás (5 tétel), személyes megjelenés (2 tétel), valamint a munka- vagy szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos nehézségek (2 tétel). Minden elem előtt szerepel a „lábamban lévő fájdalom miatt” kifejezés, és azt dokumentálják, hogy „nincs idő” (0 pont), „egyes napokon” (1 pont) vagy „a legtöbb/mindennapon” szerepel. (2 pont). Az összes pontszámot összegezték és szétválasztották a négy doménre, bár ebben a vizsgálatban csak a funkcionális korlátozást és a fájdalom intenzitását használták. Ezen domének nyers pontszámai Rasch-transzformáción mentek keresztül, amint azt Gijon-Nogueron és mtsai. [13], lehetővé téve a kapott értékek folyamatos változóként történő kezelését a statisztikai elemzés során. A funkcionális korlátozást 0–20 skálán, míg a fájdalom intenzitását 0–10 skálán osztályozzák.

Talpnyomás

növekedése

Példa az egyes „maszkokra”, amelyek meghatározzák a láb különböző régióit

Adatelemzés

Eredmények

A résztvevők jellemzői

68 résztvevő közül 51 (75%) fejezte be a kétéves tanulmányt. A minta átlagéletkora (standard deviáció (SD)) 52,6 (8,5) év volt. A résztvevők jellemzőit az 1. táblázat mutatja. A 17 résztvevő (14 nő, 3 férfi), akiket elveszítettek a nyomon követés során, nem voltak szignifikánsan idősebbek, életkoruk mediánja (tartománya) 54,9 (40,9–65,0) év, szemben az 53,8 (34,7–40) 67,8) év, o = 0,328), de a kiindulási BMI szignifikánsan magasabb volt, a medián (tartomány) 33,0 (21,4–45,2) kg/m 2, szemben a 25,3 (17,6–48,1) kg/m 2, p = 0,042. A kiindulási lábfájdalom előfordulása nem volt szignifikánsan magasabb (58,9% szemben 47,1% -kal) χ 2 = 0,706, o = 0,401) azoknál, akiket elveszített a nyomon követés. Ebben a vizsgálatban lényegesen több nő volt, mint férfi, χ 2 = 4,412, o = 0,036.

A testtömeg és a BMI változása

Az átlagos (SD) testsúly a kiindulási értéktől a követésig 2,0 (5,9) kg-kal nőtt 80,3 (19,3) -ról 82,3 (20,6) kg-ra, o = 0,016), csakúgy, mint a BMI (28,2 kg/m 2 versus 28,9 kg/m 2), o = 0,029). A testsúly változása −16,1 és 12,7 között mozgott. Huszonöt résztvevő több mint 2 kg-ot hízott, az átlag (SD) 6,6 (3,8) kg, míg 11 résztvevő több mint 2 kg-ot fogyott, az átlag (SD) pedig 5,1 (4,3) kg volt.

A talpi nyomás változása

A talpi nyomás változását az alapvonalról a követésre a 2. táblázat foglalja össze. A talpi csúcsnyomás csúcsváltozása az alapvonalról az utánkövetésre −121,0 és 58,8 kPa között mozgott. Jelentős különbségek mutatkoztak az összes régióban az érintkezési terület tekintetében, és a maximális erő az egész lábra, a lábfejre és a sarokra vonatkoztatott, mielőtt beállítottuk volna az érintkezési idő különbségeit. A hallux érintkezési felületében azonban csak szignifikáns különbségek voltak, átlag (SD) 9,8 (1,7) cm 2 - 10,6 (1,6) cm 2, o = 0,017) és a kisebb lábujjak régiói, átlag (SD) 9,5 (2,9) cm 2 - 11,0 (2,4) cm 2, o = 0,008), miután beállítottuk az érintkezési idő különbségeit. A sarok volt az egyetlen olyan lábrész, amely a csúcsnyomás szignifikáns növekedését mutatta ki az alapvonaltól a követésig, átlag (SD) 197 (45) 222 (39) kPa-ig, o = 0,012) az érintkezési idő beállítása után.

A lábfájdalom változása

A lábfájás pontszámának változását az 1. táblázat részletezi. A jelenlegi lábfájdalmat 24 (48%) és 28 (55%) résztvevő jelentette kiinduláskor, illetve nyomon követéskor. Az átlagos (SD) funkcionális korlátozási pontszám a kiindulási pontról a követésre 3,2 (4,5) ponttal 3,6 (5,1) pontra nőtt, o = 0,511, a pontszámok változása −9,7 és 20,0 pont között mozgott. Az átlagos (SD) lábfájdalom intenzitása nem változott a kiindulási érték és a követés között, de a pontszámok változása −4,4 és 6,3 pont között mozgott.

A testtömeg változásának, a talpi nyomás változásának és a lábfájdalom változásának összefüggései

A testtömeg változásának, a csúcsnyomás változásának és a lábfájdalom változásának, az életkor és a nem szerinti kiigazítás, valamint az érintkezési idő változásának (adott esetben) közötti változatos összefüggéseket a 3. és 4. táblázat foglalja össze.

A testtömeg növekedésével a csúcsnyomás minden régióban nőtt, azonban a középtalp volt az egyetlen olyan régió, amely szignifikáns, pozitív korrelációt mutatott a testtömeggel a többváltozós regresszióban (B = 4,648, 95% CI 0,273–9,024, o = 0,038). Jelentős, pozitív összefüggés volt a testtömeg változása és a funkcionális korlátozás változása között (B = 0,409, 95% CI 0,011–0,717, o = 0,010), de nem a fájdalom intenzitása (B = 0,216, 95% CI -0,611-1,044, o = 0,601).

Pozitív, szignifikáns összefüggés volt a sarok változásai között (B = 1,831, 95% CI 0,540-3,121, o = 0,006) és a láb közepén (B = 1,913, 95% CI 0,392-3,434, o = 0,015) csúcsnyomás és a lábfájás intenzitásának változása, valamint szignifikáns, pozitív korreláció a sarok változásai között (B = 4,054, 95% CI 0,898 - 7,210, o = 0,013) és a láb közepén (B = 4,505, 95% CI 0,825–8,186, o = 0,018) csúcsnyomás és a funkcionális korlátozás változása.

A több mint 2 kg-ot elvesztő 11 résztvevő közül szignifikáns pozitív összefüggés volt a súlyváltozás és a funkcionális korlátozás változása között (B = 0,654, 95% CI 0,174 - 1,134, o = 0,015), és nem szignifikáns pozitív összefüggés volt a súlyváltozás és a fájdalomintenzitás változása között, (B = 0,274, 95% CI -0,009-0,556, o = 0,056).

Útelemzés

A pályanalízis eredményeit az 1. és 2. ábra szemlélteti. 2. és 3. A fájdalom intenzitása szempontjából volt egy kicsi (β = 0,078) a testtömeg változásának közvetlen hatása, de nagyobb közvetett hatás a lábközép nyomásának változásával, mint mediátor változó (β = 0,107). A funkcionális korlátozás szempontjából a testsúly változásának nagyobb volt a közvetlen (β = 0,374), mint közvetett (β = 0,102) effektus a lábközép nyomásának változásával, mint mediátor változó. A testtömeg változásának (azaz a kombinált közvetlen és közvetett hatásoknak) a hatása a fájdalom intenzitására kisebb volt (β = 0,185), mint a funkcionális korlátozás (β = 0,476).

A testsúly változásának a fájdalom intenzitásának változására gyakorolt ​​közvetlen és közvetett hatásainak kiszámítása. Az értékek szabványosítottak β együtthatók: (a) a testsúly változásának közvetlen hatása a lábfájás intenzitására, (b) a testtömeg változásának közvetett hatása, amelyet a lábközép nyomásának változása közvetít. (*) Közvetlen hatás, (**) Közvetett hatás. A testsúly változásának teljes hatása a lábfájdalom intenzitására tehát a közvetlen és közvetett hatások összege, vagyis a teljes hatás 0,078 + 0,107 = 0,185

A testsúly változásának a funkcionális korlátozás változására gyakorolt ​​közvetlen és közvetett hatásainak kiszámítása. Az értékek szabványosítottak β együtthatók: (a) a testsúly változásának közvetlen hatása a funkcionális korlátozásra, (b) a testtömeg változásának közvetett hatása, amelyet a lábközép nyomásának változása közvetít. (*) Közvetlen hatás, (**) Közvetett hatás. A testtömeg változásának a funkcionális korlátozásra gyakorolt ​​összhatása tehát a közvetlen és közvetett hatások összege, vagyis a teljes hatás 0,374 + 0,102 = 0,476

Vita

Ez a tanulmány az első, amely egy prospektív tanulmányterv segítségével vizsgálja a testtömeg növekedésének a talpi nyomásra és a lábfájásra gyakorolt ​​hatását. Egy ilyen kialakítás lehetővé teszi az időbeli következtetések levonását. Jelentős összefüggések voltak a testtömeg változása, a talpközépi talpi nyomás változása és a funkcionális korlátozás változása között. A sarok talpi nyomásának változása szignifikánsan összefüggött a funkcionális korlátozás változásával, de nem a testtömeg változásával. Az útelemzés azt mutatta, hogy a testtömeg növekedésének a lábra gyakorolt ​​funkcionális korlátozásra gyakorolt ​​hatása a lábközépben megnövekedett talpi nyomással közvetíthető, ami jelentős biomechanikai hatást támaszt alá. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a testtömeg növekedésével a lábfájdalom növekszik, és hogy a középtalp lehet a legérzékenyebb hely a nyomással összefüggő fájdalomban.

Míg a lábfájás intenzitásának változása nem volt szignifikánsan összefüggésben a testtömeg változásával, a tanulmányok szerint a testösszetétel, szemben a pusztán a testtömeggel, erősebben társulhat a fájdalommal. A zsírtömeg növekedése, nem pedig a zsírmentes tömeg, a testtömeg fő alkotóeleme, amely hozzájárul a lábfájdalmakhoz [10, 27], és valószínűleg metabolikus úton, a mechanikus utakkal szemben. A testtömeg és a funkcionális korlátozás közötti összefüggés azt jelezheti, hogy a testtömeg növekedése jobban befolyásolja a napi tevékenységek elvégzésének képességét, mint a fájdalom intenzitásának növelése.

Ezt a vizsgálatot bizonyos korlátok fényében kell figyelembe venni. A lábfájás helyét nem rögzítették, ezért nem vonhatunk le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy a megnövekedett talpi nyomás régiója megfelelt-e a fájdalom régiójának. A két- vagy egyoldalú lábfájdalommal rendelkezők közötti nyomáskülönbségeket szintén nem vizsgálták. Viszonylag kicsi volt a minta mérete, és a testtömeg mérsékelt növekedése a kétéves periódusban szintén korlátozhatja az extrapolációt a nagyobb testtömeg-növekedés esetén. Az 5% -nál nagyobb testtömeg-változás klinikailag relevánsnak tekinthető, míg kohorszunk csak 2,5% -kal nőtt [28]. Azok, akik részt vettek ebben a tanulmányban, általában fiatalabbak és alacsonyabb BMI-vel rendelkeznek, mint azok, akiket elvesztettek a nyomon követés során. Eredményeink tehát csak erre a populációra általánosíthatók, ami szintén csökkentheti a vizsgálat erejét, mivel az elhízás és a lábfájdalom spektruma csökkent. Az MFPDI domének pontszámai szempontjából minimális különbség nem áll rendelkezésre [29], ezért az e pontszámok változásának klinikai jelentősége nem határozható meg.

Ennek a vizsgálatnak a fő klinikai következménye, hogy a sarok és a láb közepén lévő magasabb csúcsnyomás a testtömeg növekedésével a legerősebben a fájdalom intenzitásával és a funkcionális korlátozással függ össze. Ezért a középtalp lehet a leginkább fogékony régió a súlygyarapodást követő fájdalom kialakulására, és az ezen régióban a nyomást csökkentő beavatkozások csökkenthetik a lábfájdalmat. Sőt, a 11 kg-nál több mint 2 kg-ot elvesztő résztvevők között szignifikáns összefüggés volt a funkcionális korlátozás változása és a súlyváltozás között, ez időbeli bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a súlycsökkenés csökkent lábfájdalommal jár, de nagyobb mintákat és klinikai vizsgálatokat irányított súlyú vizsgálatokkal veszteség beavatkozásokra van szükség. Valójában jövőbeni kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy a talpi nyomás normalizálására vagy csökkentésére irányuló beavatkozások idővel csökkenthetik-e a lábtüneteket.

Következtetés

A növekvő testtömeg a lábközépi talpi nyomás növekedésével és a talppal összefüggő funkcionális korlátozással jár együtt kétéves időszak alatt, míg a lábfej és a sarok talpi nyomásának változásai a lábfájdalom intenzitásának változásával járnak. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a testtömeg és a talpi nyomás növekedésével a lábfájdalom növekszik, és hogy a középtalp lehet a leginkább sérülékeny hely a nyomással kapcsolatos fájdalom esetén.