A testtömeg-index, az életkor és a nem hatása a jelenlegi betegségre: keresztmetszeti vizsgálat

Absztrakt

Kontextus:

Az elhízás jelentős egészségügyi kockázatot jelent, de az egészségügyi kockázat nem egyenértékű a tényleges egészségi állapottal. Továbbá, az életkor és a nem megváltoztathatja a testtömeg fizikai egészségre gyakorolt hatását.

Célkitűzés:

A testtömeg-index (BMI), az életkor, a nem és a jelenlegi egészségi állapot közötti kapcsolat meghatározása.

Tervezés:

Az 1988–1994, 2003–2004 és 2005–2006 nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérések adatait az Egyesült Államok lakosságának képviseletére súlyoztuk. A BMI-t, az életkort, a nemet és a jelenlegi gyógyszerhasználatot egy mintához igazított 9071 nő és 8880 férfi esetében elemeztük.

Főbb eredményintézkedések:

A gyógyszert szedő résztvevők százalékos aránya és a bevett gyógyszerek teljes száma.

Eredmények:

Mind az 1988–1994, mind a 2003–2006 adatkészletben - kevés kivételtől eltekintve - a gyógyszeres terhelés nem nőtt jelentősen a túlsúlyban a normál testsúlyú emberekhez képest. A gyógyszeres terhelés jelentősen nőtt az elhízottaknál a normális testsúlyú 40 évesnél idősebb emberekhez képest, de csak kismértékben, 25–39 évesen. A gyógyszeres terhelések a nőknél magasabbak voltak, mint a férfiaknál, de az 55–70 éveseknél lényegesen kevésbé.

Következtetések:

Először nőtt az elhízottaknál a gyógyszeres terhelés, amely a jelenlegi egészségi állapot mércéje, a normál testsúlyú emberekhez képest, de a hatás főként 40 évnél idősebb korban volt. Ezenkívül a BMI kategória 25–39 éves korban kevésbé járult hozzá a gyógyszeres terhelésekhez, mint az idősebb csoportoknál. Másodszor, a jelenlegi egészségi állapotban alig volt különbség a normál testsúlyú és a túlsúlyos emberek között, minden életkorban. Végül a nőknél nagyobb a gyógyszerterhelés, mint a férfiaknál, nyilvánvalóbb, mint az idősebbeknél. Bár az elhízás nem befolyásolja érdemben a fiatalok jelenlegi egészségi állapotát, valószínűleg az elhízottaknál a megnövekedett gyógyszerterhelés a normál testsúlyú idősekhez képest legalábbis részben a fiatalabb kortól kezdődő megnövekedett BMI-ből származik. Tehát az életkor, a nem és a magas BMI megjelenése mind mérlegelést igényel, amikor a BMI-t használják az aktuális egészségi állapot értékelésére.

Bevezetés

Az elhízás gyakorisága az elmúlt 20 évben nőtt. Például 1988-tól, 1994–1999-ig és 2000-ig az elhízás életkorral igazított prevalenciája az Egyesült Államokban 22,9-ről 30,5% -ra nőtt. 1 Még a fejlődő országokban is nőtt az elhízás előfordulása, és világszerte több mint 1,1 milliárd felnőtt túlsúlyos, 312 millió pedig elhízott. 2 Sajnos számos egészségügyi szövődmény társul az elhízással, ami az elhízást számos betegség kockázati tényezőjévé teszi, beleértve a 2-es típusú cukorbetegséget, a magas vérnyomást és a szív- és érrendszeri betegségeket. 2 Az elhízás a metabolikus szindrómához is kapcsolódik, 3 amely minden okból, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket is, fokozott halálozási kockázattal jár. 4 Valójában az 1991-es adatok alapján az Egyesült Államokban évente körülbelül 300 000 haláleset tulajdonítható az elhízásnak. 5.

Bár a halálozás és a jövőbeni betegség kockázatának mérése fontos a testtömeg és az egészség kapcsolatának értékelésében, a halál vagy a megbetegedés valószínűsége nem az egyetlen orvosi probléma; hanem fontos a testtömeg és a kapcsolat meghatározása is jelenlegi betegség. Például egy elhízott ember 30 éves korában nagy kockázattal járhat a jövőbeli betegségre nézve, de alacsony a jelenlegi betegség, míg 60 éves korában egy elhízott személynek mind a későbbi, mind a magas betegség kockázata nagy lehet.

Habár az általánosan elfogadott testtömeg-index (BMI) cutoff-pontok, amelyek megkülönböztetik az alsúlyt, a normál súlyt, a túlsúlyt és az elhízást, nem különböznek a férfiak és a nők körében, 3, 6 nő nagyobb káros egészségügyi hatásokat tapasztalhat az elhízás miatt, mint a férfiak, 7, 8, ami arra utal, hogy ugyanaz a BMI-érték a nemtől függően eltérő betegségterheléssel járhat. A BMI és a betegség kapcsolatát tovább bonyolítja az életkor. Maga az öregedés a megbetegedések megnövekedett gyakoriságával jár, 9 és egyes betegségek egyértelműen az életkorhoz kapcsolódnak. 10 Következésképpen ugyanaz a BMI-érték az életkortól függően más betegségterhelést hordozhat.

A BMI, az életkor, a nem és a jelenlegi egészségi állapot közötti kapcsolat jobb megértése érdekében kiértékeltük a nők és a férfiak adatait, amelyeket az 1988–1994-es Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES-III), az NHANES 2003–2004 és az NHANES 2005– 2006-os adatbázisok, amelyek a jelenleg felírt gyógyszeres kezelést használják betegségmegterhelésként. 11, 12

Mód

Az adatforrás, a résztvevők és a vizsgált változók

Ez a tanulmány három NHANES adatbázisból származó adatokat elemzett: az NHANES-III-ot, amely 1988 és 1994 között gyűjtött adatokat tartalmaz, és a legfrissebb adatokhoz: az NHANES 2003–2004 és 2005–2006. Ezek keresztmetszeti felmérések, amelyeket a Marylandi Hyattsville-i Országos Egészségügyi Statisztikai Központ és az atlantai (Georgia) Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok készítettek. Összevontuk az NHANES 2003–2004 és az NHANES 2005–2006 - ‘NHANES 2003–2006 ’- adatait a minta méretének növelése érdekében. A pontszámokat az Egyesült Államok lakosságának reprezentálására az NHANES utasításai szerint igazítottuk, a wtpfqx6 súlyozási változó az NHANES 1988–1994 adatbázisához és az wtint2 évf változó az NHANES 2003–2006 adatbázis számára. Az adatokat 5761 férfiról és 5833 nőről értékelték 1988–1994-ben, 3209 férfiról és 3238 nőről pedig a 2003–2006 közötti adatokat. Az NHANES 1988–1994 életkor, nem és BMI értékeit a háztartási felnőtt dosszié, míg az NHANES 2003–2006 életkori és nemi értékeit a demográfiai adatok fájlt, és a BMI értékeket a testméretek fájl. A gyógyszeres terhelések értékeit mindkét adatsorra a vényköteles gyógyszerek fájl.

A résztvevők jelentéseit az előírt gyógyszerek használatáról becsültük a betegségterhelésre, abból a feltételezésből kiindulva, hogy az előírt gyógyszerek bejelentett használata olyan diagnosztizált betegséget vagy tüneteket jelentene, amelyek elég súlyosnak gondolják a kezelést. Egynél több betegséget tükrözne a jelentett gyógyszerek számának növekedése. Röviden, azt feltételeztük, hogy az előírt gyógyszereket szedők százaléka és a bejelentett gyógyszerek száma - „gyógyszeres terhelés” - a betegség terhelésének összesített mérőszámait szolgáltatja. Az NHANES adatkészleteiben a résztvevőket közvetlenül megkérdezték az előírt gyógyszerek használatáról az elmúlt hónapban, beleértve az alkalmazott vényköteles gyógyszerek számát. Ezután a kérdezőbiztosok azt kérték, hogy valóban nézzék meg a gyógyszeres tartályokat, hogy ellenőrizzék a résztvevők jelentéseit.

A gyógyszeres terhelés pontszámainak a betegség terhelésének helyettesítőjeként történő kétféle megközelítését alkalmaztuk. Az első a gyógyszereket szedő férfiak és nők százalékos arányának elemzése volt; más szavakkal, vagy az emberek gyógyszert szedtek, vagy nem, így dichotóm adatok születtek. A második megközelítésben a bevett gyógyszerek teljes számát elemeztük. A fő hatások és kölcsönhatások meghatározásához a BMI-t és az életkort folyamatos változóként kezeltük, de a további értékeléshez a BMI-t és az életkort kategorikus változóként kezeltük, osztva a BMI-értékeket normál súlyra (BMI 19,5-ről 24,99-re), túlsúlyra (BMI 25-től 25-ig). 29,99) és elhízott (BMI> 30,0), valamint az életkor 25–39, 40–54 és 55–70 évre.

Statisztikai analízis

Statisztikai számításokhoz az SPSS-t (12. vagy újabb verzió (SPSS, Chicago, IL, USA)), a STATA 10-et (College Station, TX, USA) és az SAS 9.1-et (SAS Institute, Cary, NC, USA) használtuk. Kétfarkú P-⩽ 0,05 értékeket tekintettünk szignifikánsnak, és Bonferroni-korrigált szignifikanciaszinteket alkalmaztunk, ahol ez megfelelő volt post hoc összehasonlítások. Az NHANES 1988–1994 és 2003–2006 összehasonlításához a gyógyszereket szedő százalékos arányt és a gyógyszerek számát értékelték az egyes korcsoportokon belüli súlykategóriák közötti eltérések kétirányú elemzésével, a hatások külön értékelésére pedig az NHANES 1988– 1994-ben és 2003–2006-ban 2 tesztet futtattunk a gyógyszerek százalékos adatainak és a variancia egyirányú elemzésének.

A BMI és az életkor további elemzéséhez "kategorikus" logisztikai és nulla felfújt Poisson regressziókat is futtattunk, amelyek érdeklődésre számot tartó változók voltak: nem, súlykategória (normál súlyú, túlsúlyos, elhízott) és korcsoport (25–39, 40–54, 55–70 évesek); A hatásokat a regressziós becslések közötti különbségek kiszámításával analizálták a férfiak és a nők, a súlykategóriák és a korcsoportok között.

Eredmények

A testtömeg-index értékek és a gyógyszeres terhelési pontszámok (1. ábra, illetve 1. táblázat) összességében szignifikánsan magasabbak voltak az NHANES 2003–2006 esetében, mint 1988–1994. Mind az 2003–2006, mind az 1988–1994 közötti adatsorok esetében az 1. táblázatban bemutatott adatok eltéréseinek elemzése feltárta, hogy a gyógyszeres szedés százalékos aránya jelentősen nőtt az egyes súlycsoportokban az egyes korcsoportokban, kivéve 25–39 éves korig: idősebb korcsoportokban az F-értékek 11,16 és 19,81 között változtak (P-értékek ⩽ 0,001), míg a 25–39 éves nőknél és férfiaknál az F-értékek 1,89, illetve 3,32 voltak (P-értékek ⩾ 0,07). Hasonlóképpen, a gyógyszerek száma jelentősen növekedett minden korcsoportban, kivéve a 25–39 éves nőket: a többi csoport esetében az F-értékek 7,24 és 66,44 között mozogtak (P-values 0,01), míg a 25–39 éves nők esetében az F-érték 2,70 (P> 0,10). A lényegesen magasabb pontszámok száma az NHANES 2003–2006-ban, mint 1988–1994, 25–39 éves korban (12-ből 1) szignifikánsan kevesebb volt, mint 40–54 és 55–70 éves korban (χ 2 = 10,75 és 16,78, illetőleg, P-értékek ⩽ 0,001). A fenti megállapítások kivételével azonban, amint az a 2. táblázatból kitűnik, az NHANES 1988–1994 és az NHANES 2003–2006 eredményei egyébként figyelemre méltóan hasonlítottak egymásra.

A négy regresszió esetében - kettő a gyógyszeres szedés százalékában (egy-egy az NHANES esetében 1988–1994 és 2003–2006) és kettő a gyógyszerek számáért (egy-egy az NHANES esetében 1988–1994 és 2003–2006) - a három közül egyik sem -út interakciók (életkor szerint nemenként a BMI-vel) szignifikánsak voltak, ezért ezeket nem tartották be a modellekben. Bár az Age by BMI interakciók közül kettő szignifikáns volt, az illesztés jósága nem növekedett azok bevonásával, és ezt a kölcsönhatást is eltávolították. Az NHANES 1988–1994 és 2003–2006 nulla felfújt Poisson regressziói hasonlóak voltak egymáshoz. Mindkét regresszió esetében az életkor volt az egyetlen változó, amely a θ̂ függvényben maradt a modell azon részénél, amely megadta a nulla felfújt valószínűséget, míg az összes változó a függvényben maradt β a Poisson részhez:

NHANES 1988–1994, θ̂ = 1,27–0,04 (életkor), β = −1,02–1,00 (szex) + 0,030 (BMI) + 0,018 (életkor) + 0,014 (nem életkor szerint),

NHANES 2003–2006, θ̂ = 1,84–0,05 (életkor), β = −1.05–0.80 (Nem) + 0.031 (BMI) + 0.023 (Életkor) + 0.012 (Nem kor szerint).

Hasonlóképpen, az NHANES 1988–1994 és 2003–2006 logisztikai regressziói hasonlóak voltak egymáshoz. A funkció δ a gyógyszert szedők százaléka a következő volt:

NHANES 1988–1994, δ = −2,23–2,53 (Nem) +0,019 (BMI) +0,040 (Kor) +0,013 (Nem * Kor) +0,045 (Nem * BMI),

NHANES 2003–2006, δ = −2,82–2,06 (szex) +0,027 (BMI) +0,056 (életkor) +0,015 (szex * életkor) +0,026 (szex * BMI).

A fő hatások a fenti modellek mindegyikében szignifikánsak voltak: a nőknél a gyógyszeres terhelések nagyobbak voltak, mint a férfiaknál (t-értékek 4,55 és 9,57 között, P-értékek ⩽ 0,01). A szex kor szerinti interakcióinak további elemzése az életkorral és a BMI-vel, mint kategorikus változóval kimutatta, hogy az interakció elsősorban az 55–70 éves embereknél a gyógyszeres terhelésekben bekövetkezett jelentős nemi különbségek miatt következett be; ezt szemlélteti a gyógyszerek száma és a gyógyszeres százalékok aránya a 2. ábrán. Bár a gyógyszerek száma szempontjából nem szignifikáns, a szex BMI interakció alapján szignifikáns volt a gyógyszert szedők arányában (NHANES esetében 1988–1994 és 2003–2006)., t-az értékek 3,76, illetve 2,30 voltak, P-értékek 2. ábra

A szex ábrázolása életkor szerinti interakciók szerint. Az összes nem szerinti interakció szignifikáns volt (lásd a szöveget).

Vita

Ez a tanulmány számos megállapítást ad. Először is, kevés kivételtől eltekintve, mindkét adatkészletben a gyógyszeres terhelés korosztálytól függetlenül nem nőtt jelentősen a túlsúlyos csoportban a normál testsúlyú emberekhez képest. Így a túlsúly önmagában általában nem volt összefüggésben a megnövekedett gyógyszerterheléssel. Másodszor, a BMI kategória kevésbé járult hozzá a 25-39 éves emberek jelenlegi gyógyszerterheléséhez, mint az idősebbeknél. Harmadszor, az elhízott csoportban nőtt a gyógyszeres terhelés a normál testsúlyú emberekhez képest, de a hatás főként 40–54 és 55–70 éves embereknél jelentkezett. Bár a legfiatalabb korosztályban a BMI-kategória és a gyógyszerterhelés közötti összefüggés hiánya bizonyítja, hogy a megnövekedett BMI nem befolyásolja lényegesen az egészséget a viszonylag fiatalok körében, valószínű, hogy a megnövekedett BMI időbe telik, mire megnövekedett gyógyszerterheléshez vezet. vagyis az elhízottaknál a megnövekedett gyógyszeres terhelések egy része az idős embereknél megfigyelt normál testsúlyú csoportokhoz képest, fiatalabb kortól kezdődően megnövekedett testtömegből eredhet. Ezen hatások elemzéséhez további kutatásokra van szükség a túlsúly vagy az elhízás megjelenésének idejéről.

Mint említettük, a BMI és a gyógyszerterhelés 1988–1994 és 2003–2006 között növekedett. A BMI-pontszámok növekedése, amely minden életkorban bekövetkezett mind a férfiak, mind a nők esetében, összhangban áll az Egyesült Államokban az elmúlt 20 évben jelentett BMI-növekedéssel. 1, 2 A gyógyszeres terhelések tekintetében az 1988–1994 és 2003–2006 közötti időszakban mind a gyógyszereket szedők, mind a bevett gyógyszerek száma nőtt, de csak a 40–54 és 55–70 éveseknél, a fiatalabbaknál nem korcsoport. Bár tanulmányunkat nem a gyógyszerek fokozott használatának okainak tanulmányozására terveztük, az egyik lehetőség a két időszak közötti megnövekedett BMI-vel kapcsolatos megnövekedett morbiditás; a másik lehetséges változások az orvos által felírt szokásokban, például agresszívebb kezelés. 32, 33, 34, 35

Következtetések

Az NHANES 1988–1994 és 2003–2006 felmérések adatait felhasználva a jelenlegi egészségi állapot gyógyszerterheléssel történő felmérésére azt találtuk, hogy az elhízott csoportban nőtt a gyógyszeres terhelés a normál testsúlyú csoporthoz képest, de a hatás főleg Emellett a BMI kategória kevésbé járult hozzá a 25–39 éves emberek jelenlegi gyógyszerterheléséhez, mint az idősebb embereknél. Továbbá, a normál testsúlyú és a túlsúlyos emberek között alig volt különbség minden életkorban. Végül a nőknél a férfiaknál nagyobb gyógyszerterhelés jobban megmutatkozott az idősebbeknél. Bár a jelenlegi eredmények azt mutatják, hogy a megnövekedett BMI nem befolyásolja lényegesen a fiatalok jelenlegi egészségét, valószínű, hogy az elhízott, mint a normál testsúlyú idős embereknél a megnövekedett gyógyszerterhelés legalább részben a fiatalabb kortól kezdődő megnövekedett BMI-ből származhat. Így az életkor és a nem figyelembevétele szükséges, amikor a BMI-t használják az aktuális egészségi állapot felmérésére, és a magas BMI megjelenését az egészségügyi kockázat felmérésére.

Összeférhetetlenség

A szerzők nem jelentenek összeférhetetlenséget.