A testtömegindex hatása a nyaki jellemzőkre és a terhesség hosszára

A testtömeg-index hatása a méhnyak jellemzőire és a terhesség hosszára alacsony kockázatú terhességekben

Mohamed Samy Kandeel 1, Zakaria Fouad Sanad 1, Tarek Mohamed Sayyed 1, Sheren Gamil Abo Elyazid Elmenawy 2
1 Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszék, Orvostudományi Kar, Menoufia Egyetem, Menoufia, Egyiptom
2 Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszék, Orvostudományi Kar, Ain Shams Egyetem, Kairó, Egyiptom

Benyújtás dátuma	2014. január 05
Az elfogadás dátuma	2014. március 30
A webes közzététel dátuma	2014. november 26

Levelezési cím:
Sheren Gamil Abo Elyazid Elmenawy
Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Helwan Általános Kórház, May 15, Unite 21, 5. csoport, 9. blokk, 10. szám, Kairó
Egyiptom

A támogatás forrása: Egyik sem, Összeférhetetlenség: Egyik sem

DOI: 10.4103/1110-2098.145499

Kulcsszavak: BMI, nyaki hossz és szélesség

Hogyan idézhetem ezt a cikket:
Kandeel MS, Sanad ZF, Sayyed TM, Elyazid Elmenawy SA. A testtömeg-index hatása a méhnyak jellemzőire és a terhesség hosszára alacsony kockázatú terhességekben. Menoufia Med J 2014; 27: 518-23

Hogyan lehet megadni ezt az URL-t:
Kandeel MS, Sanad ZF, Sayyed TM, Elyazid Elmenawy SA. A testtömeg-index hatása a méhnyak jellemzőire és a terhesség hosszára alacsony kockázatú terhességekben. Menoufia Med J [online online] 2014 [idézve: 2020. december 7.]; 27: 518–23. Elérhető: http://www.mmj.eg.net/text.asp?2014/27/3/518/145499

A BMI hatása a terhesség hosszára nincs egyértelműen dokumentálva. Vannak állítások, amelyek szerint az elhízott nőknél hosszabb a terhesség, mint a normál vagy az alacsony testsúlyú nőknél [1]. Nem ismert, hogy a BMI gyakorol-e ilyen hatást a nyaki hossz és szélesség megváltoztatásával.

A 22-24 hetes terhesség alatt a 15 mm alatti rövid méhnyakhossz a koraszülés fokozott kockázatával jár [2], [3] mint az újszülöttek halálának fő oka [1]. Valójában 3% -kal nőtt a spontán koraszülés esélye minden 1 mm méhnyakrövidülés után az ultrahangvizsgálatok között a rövid méhszájú nők körében [4]. Ezenkívül a spontán koraszülés, a 36. hétnél rövidebb terhesség, 25 mm alatti rövid méhnyakkal jár [5]. A méhnyak hosszának rutinértékelése 18-22. Terhességi héten érzékeny előrejelzést ad a spontán koraszülésről [2], [3], és a magzati anomália vizsgálatával egyidejűleg végezhető terhességi korban, közvetlenül a magzati életképesség előtt. A spontán koraszülés valószínűsége növekszik, amikor a méhnyak hossza csökken [3] . Legjobb tudomásunk szerint nem végeztek vizsgálatokat a méhnyak hosszának és szélességének, valamint a szülés utáni vajúdás kapcsolatának meghatározására. Az, hogy a különböző BMI-vel rendelkező nőknél a méhnyak átlagos hossza és szélessége eltérő-e, befolyásolja-e a terhesség időtartamát.

Vizsgálati populáció

Ezt a megfigyelési kohorszvizsgálatot az egyiptomi Helwan Általános Kórházban végezték 2012 júliusától 2013 áprilisáig, és összesen 120 primigravidae-ból 100 terhes nő vett részt egyedülálló terhességben (20 nő esett ki). Három nő esett ki a túlsúlyos nők közül [I. csoport (n = 25)], és helyükre további három váltakozott, azonos BMI-vel; 10 nő veszített nyomon a normál testsúlyú nőknél [II. Csoport (n = 25)], és további 10, azonos BMI-vel rendelkező nő váltotta fel őket. Emellett öt nő esett ki a túlsúlyos csoportból [III. Csoport (n = 25)] és további öt, azonos BMI-vel rendelkező nő váltotta fel őket; további két elhízott nő esett ki a IV. csoportból (n = 25) és két másik, azonos BMI-vel rendelkező nő váltotta fel őket.

A betegeket a kórház ambulanciájára járók közül választottuk ki 20–22. Terhességi héten. Megmértük az anya magasságát és súlyát, és kiszámítottuk a BMI-t (kg/m 2). A beiratkozott nőket egyenlően négy csoportba sorolták az anyai elhízás osztályozása szerint, az Országos Egészségügyi Intézet meghatározása szerint [5], az alábbiak szerint: az I. csoportba a túlsúlyos nők tartoztak, akiknek a BMI-je 18,5 kg/m 2 vagy kevesebb; a II. csoport normál testsúlyú nőkből állt, akiknek BMI-je 18,5 és 24,9 kg/m 2 között volt; a III. csoport túlsúlyos nőkből állt, akiknek BMI-je 25 és 29,9 kg/m 2 között volt; a IV. csoport pedig elhízott nőkből állt, akiknek a BMI-je legalább 30 kg/m 2 volt. A terhességi életkor becslése az utolsó menstruáció első napján alapult azoknak a terhes nőknek, akik biztosak voltak a dátumukban. Az alábbi kritériumok bármelyikével rendelkező nőket kizárták a vizsgálatból:

Az első trimeszter vérzése, alacsonyan fekvő placenta vagy uteroplacenta elégtelenség bizonyítéka;
Az első trimeszterben végzett vizsgálat, amely összeférhetetlen volt a menstruációs terhességi életkorukkal a jelentett utolsó menstruációs periódus szerint;
Myomatosus vagy rosszul formált méh;
Multiple terhesség és hydramnios;
a membránok idő előtti repedése;
Nyaki inkompetencia;
Orvosi rendellenességek, például diabetes mellitus és terhesség okozta magas vérnyomás;
Ismétlődő húgyúti fertőzés az aktuális terhesség alatt.

Azok a betegek, akik megfeleltek a befogadási kritériumoknak, meghívást kaptak a vizsgálatba. A vizsgálatot megbeszélték a pácienssel, és írásos beleegyezést kaptak azoktól a nőktől, akik beleegyeztek a vizsgálatban való részvételbe, amelyet a kórházi etikai bizottság jóváhagyott.

Minden felvett nő esetében alapos kórelőzmény-felvételt és fizikális vizsgálatot végeztek. A beiratkozáskor hüvelyi ultrahangvizsgálatot végeztek a méhnyak hosszának és szélességének mérésére a beiratkozott résztvevőkben egy többfrekvenciás 5-7 mHz-es átalakítóval (Toshiba Eccocee; Toshiba, Japán). Az üres hólyaggal rendelkező betegeket a hátsó litotómia helyzetbe helyeztük. A méhnyak szagittális képét úgy kaptuk meg, hogy a szondát a hüvely elülső fornixjába helyeztük, elkerülve a méhnyakra nehezedő indokolatlan nyomást, és bemutattuk az endocervicalis nyálkahártyát a csatorna hosszában. Féknyergeket használtunk a belső nyílás és a külső nyaki nyílás közötti távolság mérésére. A méhnyakot körülbelül 3 percig figyeltük, hogy ellenőrizzük az esetleges változásokat, különösen az összehúzódásokat (megfigyelhető az 1. ábrán: Normál méhnyak transzvaginális ultrahangos képe (méhnyak hossza = 33 mm és méhnyak szélessége = 19 mm).

A páciens jellemzőit, beleértve a demográfiai adatokat, valamint a korábbi szülészeti és kórelőzményeket, az első szülés előtti kórházi látogatásuk során kaptuk. Ezeket az adatokat egy kézi szülés előtti kártyára rögzítették. Az ultrahangos eredményeket és a betegek demográfiai részleteit számítógépes adatbázisban tároltuk.

statisztikai elemzések

Az összes statisztikai számítást a társadalomtudomány statisztikai csomagjának számítógépes programjával (SPSS; SPSS Inc., Chicago, Illinois, USA) végeztük. Az adatokat standard statisztikai módszerek szerint gyűjtöttük össze és táblázatosan.

A BMI tekintetében az átlagos méhnyakhossz a legrövidebb (27,4 mm) volt azoknál a nőknél, akiknél a BMI kevesebb, mint 18,5 kg/m 2, statisztikailag szignifikáns különbség volt közöttük és más BMI alcsoportok között (II, III, IV) (P 1. táblázat: A méhnyak hossza különböző csoportokban a BMI szerint 20-22 hetes szoptatásnál

Statisztikailag nagyon szignifikáns pozitív korreláció volt a BMI, a méhnyak hossza (P 2. ábra: A BMI pozitív korrelációt mutatott a méhnyak hosszával a 20-22 hetes terhesség alatt (R = 0,861), ami statisztikailag nagyon szignifikáns volt (P

Az [5. táblázat] a négy különböző csoportba való bejuttatás módját mutatja be, míg a [6. táblázatban] az újszülöttek eredményeit táblázatba foglalták, és kiderült, hogy az alsósúlyú csoportban az alacsony születési súly (LBW) 36% -ban fordult elő, statisztikailag szignifikáns különbség a és a IV. csoportba tartozó elhízott nők (P 5. táblázat: Újszülöttek kimenetele (születési súlya) a BMI szerint különböző csoportokban

Az általános populáció alacsony vagy megnövekedett BMI-jének a nyaki hosszúságra gyakorolt hatása számos tanulmány középpontjában állt, de a terhességre vonatkozóan kevés tanulmány található, és a nyugati országokból származnak [6]. . Az USA-ban az elhízás előfordulási gyakorisága a terhes nők körében 18,5 és 38,3% között mozog [7] .

Ez a kohorszos vizsgálat kimutatta, hogy mind a túlsúlyos, mind az elhízott nőknél a méhnyak átlagos hossza hosszabb volt, mint a normál testsúlyú nőknél, 20-22 hetes terhességnél mérve, és az alsósúlyú nőknél a legrövidebb volt a méhnyak átlagos hossza, az összes csoport között szignifikánsan szignifikáns statisztikai különbség volt . Ez a megállapítás összhangban van Hendlerével et al. [8], aki 2929 nőt vizsgált és megnövekedett méhnyakhosszat talált a túlsúlyos és elhízott nőknél a nem elhízott nőkhöz képest (36,5 ± 8,4 vs. 34,9 ± 8,1 mm; P [9] .

A koraszülés gyakorisága a jelenlegi vizsgálatban magasabb volt az I. csoportba tartozó nőknél, akiknél a BMI kevesebb, mint 18,5 kg/m 2 (12%), szemben a II, III és IV csoportba tartozó nőkkel (8, 0, illetve 0%). megnövekedett RR-rel (1,5). Ehrenberg et al. [10] 16,3% -ról számolt be SPTB előfordulási gyakoriságként azoknál a nőknél, akiknél a BMI kevesebb, mint 19,8 kg/m 2, a kohorszos vizsgálatukban, melyben 15 196 nő vett részt. A csökkent kalória-, fehérje-, vitamin- és ásványianyag-bevitel, amely gyakran társul a csökkent BMI-vel, megmagyarázhatja az SPTB magasabb arányát vékony betegeknél [11] .

Ezzel szemben egy retrospektív kohortvizsgálat Bhattacharya részéről et al. [12], melyben 24 241 nő vett részt, 8,5, 6,8, 6,1 és 14,2% -os SPTB előfordulást mutatott hasonló BMI alcsoportokban. Az SPTB ezen gyakoribb előfordulása a túlsúlyos és az elhízott csoportokban (III. És IV. Csoport) ellentmond a jelenlegi vizsgálati eredményeknek. Ennek oka lehet más kockázati tényezők jelenléte a terhesség alatti koraszülés vizsgálati sorozataikban, mint például a terhességi magas vérnyomás, a preeclampsia, a terhességi cukorbetegség, a polihidramnionok, a bakteriális vaginosis és a membrán idő előtti idő előtti repedése. Tanulmányunk felvételi kritériumai nem jártak ilyen kockázati tényezőkkel.

A poszt-termelés gyakorisága 10% volt a III. És IV. Csoportba tartozó betegek teljes számában, míg Kiran et al. [13] elhízott csoportjukban a posztdátumok 41% -os előfordulásáról számolt be egy megfigyelési tanulmány révén, amelybe 8350 nő vett részt.

Ez a tanulmány kimutatta, hogy az alacsony kockázatú populációkban a 20-24. Héten mért átlagos méhnyakhossz 33,3 mm-rel volt alacsonyabb, mint más vizsgálatokban. Más vizsgálatok hosszabb átlagos méhnyakhosszról számoltak be (Heath 38 mm-rel) et al. [3] és Palma-Dias 37 mm et al. [1] . Ez a különbség oka lehet a tanulmányaik nagyobb mintamérete és a faji különbségek.

A méhnyak átlagos hossza azoknál a nőknél, akiknek koraszülésük volt (≤28,2 mm), rövidebb volt, mint a nem koraszülött csoportokban (36,6, illetve 41 mm hosszú és poszt-szülés esetén). Hasonló megállapításokról számolt be Andersen et al. [14] és Iams et al. [2] akik 37, illetve 35 hetes terhesség alatti koraszülötteknél a méhnyak átlagos hossza 39 mm vagy annál kevesebb volt, illetve 30 mm vagy kevesebb. Ez a különbség az átlagos méhnyakhosszban a faji különbségekből, a szülészeti történetükben mutatkozó különbségekből és a különböző mintaméretekből adódhat.

Megállapítottuk, hogy a 20 évesnél fiatalabb nőknél a legrövidebb átlagos méhnyakhossz (30,5 mm) volt a méhnyak vizsgálatakor. Palma-Dias et al. [1] és az Erasmus et al. [15] hosszabb átlagos méhnyakhosszról számoltak be 20 évnél fiatalabb nőknél a sorozatukban (34,4, illetve 31,7 mm).

A császármetszés előfordulása gyakoribb volt a túlsúlyos és az elhízott nők körében, amely 16, illetve 36% volt, szemben az I., illetve a II. Csoport 4, illetve 8% -ával, de a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. Ez összhangban van Bhattacharya retrospektív kohorszvizsgálatának eredményeivel et al. [12], akiknél az elhízott nők körében magasabb volt az incidencia (73,5%). A császármetszés egyéb kockázati tényezőinek jelenléte a korábbi kutatók tanulmányaiban figyelembe veheti a császármetszés nagyobb előfordulását.

Az LBW előfordulása az I. csoportban volt a legmagasabb, 36%. Hasonló eredményeket találtak egy Sahu által végzett prospektív tanulmányban et al. [6], akik az alacsony BMI-csoportban a legmagasabb LBW előfordulást jelentették, amely 380 (23,9%) nőből állt. Ezzel szemben az LBW előfordulása magasabb (19,8%) volt az elhízott nők körében Bhattacharya et al. [12]. Ez a magas előfordulási gyakoriság oka lehet az elhízással járó kockázati tényezőknek, mint például a preeclampsia, a terhességi cukorbetegség, a membrán korai idő előtti repedése és a bakteriális vaginosis, amit eredményeink nem erősítettek meg.

A macrosomia szülészeti kimenetelként csak a túlsúlyos és az elhízott csoportokban volt megfigyelhető, és 8, illetve 4% -ot tett ki, míg a túlsúlyos és elhízott csoportokban a macrosomia előfordulása 10,6, illetve 29,6% volt, amint arról Bhattacharya beszámolt. et al. [12]. Az elhízás növeli az anyai inzulinrezisztenciát. Ezenkívül fokozott a fetoplacentális hozzáférhetőség a glükóz, a szabad zsírsavak és az aminosavak számára, ami a macrosomia nagyobb gyakoriságához vezet.

A kis minta nagysága fontos korlátja volt a jelenlegi vizsgálatnak, mivel egy nagyobb minta jelentősebb statisztikai eredményeket hozhatott. Ezenkívül több adatot nyertek volna a méhnyak értékeléséről a terhesség alatt különböző csoportokban, ha ebben a vizsgálatban a méhnyak pásztázásának másik beállítását hoznák létre.

A túlsúlyos és elhízott nők kevésbé vannak kitéve a koraszülésnek. Hajlamosak azonban a posztterminális terhességre, megnő a császármetszés és a makrosomia előfordulása. Az alacsony testsúlyú nők hajlamosabbak a koraszülésre és az LBW-re. A rövid méhnyak jelenléte alacsony BMI-vel rendelkező nőknél nem feltétlenül prognosztikus tényező a koraszülésnél, hacsak más kockázati tényezőkkel nem jár együtt.