Osteochondralis elváltozások/Osteochondritis Dessicans

Áttekintés

Osteochondralis elváltozások vagy osteochondritis dessicans bármely ízületben előfordulhatnak, de leggyakrabban a térdben és a bokában fordulnak elő. Ilyen elváltozások a porc szakadása vagy törése, amely az ízület egyik csontját borítja. A porc elszakadhat, összetörhet vagy károsodhat, és ritka esetekben ciszta alakulhat ki a porcban.

A térdben ilyen porc károsodás léphet fel a combcsont (combcsont) és a sípcsont (állcsont) között. A bokában osteochondralis elváltozások általában a taluson fordulnak elő, amely az a csont, amely összeköti a lábat a lábbal.

Tünetek

Miután a törzs vagy rándulás kezdeti fájdalma és kellemetlensége alábbhagy, az egyének általában folytatják, vagy akár növelik aktivitási szintjüket. Ha osteochondralis elváltozás lépett fel, mindennapi tevékenységek, amelyek nyomást gyakorolnak az ízületre, fájdalomhoz és duzzanathoz vezethetnek, bár az ízület nyugalomban általában rendben van. Az osteochondralis elváltozásban szenvedő beteg gyakran unalmas fájdalmat érez az ízületben, és a térd- vagy a bokaízület enyhe reteszelését vagy kattanását is tapasztalhatja. Úgy tűnik, hogy az érintett ízület laza.

Okok és kockázati tényezők

Általában osteochondralis elváltozás akkor fordul elő, ha sérülése van az ízületnek, különösen akkor, ha boka rándulása van, vagy ha a térd rosszul meg van csavarodva. Azoknál a személyeknél, akik olyan sportokat űznek, mint a futball, a foci, a rögbi és a golf, fennállhat az osteochondralis elváltozás veszélye. Bár az ilyen elváltozások oka nem ismert, genetikai hajlamot hordozhatnak egy ilyen állapotra. Ezeket a csontok rendellenes fejlődése is okozhatja, különösen akkor, ha gyermekeknél fordulnak elő. Ismétlődő traumát is társítottak az ilyen elváltozások kialakulásához.

Diagnózis

Kihívást jelenthet az osteochondralis elváltozás diagnosztizálása a sérülés idején. Sok vizsgálatnak hiányozhat az elváltozás által okozott kár, amelyet a sérülést okozó rándulás vagy trauma is elfed.

Az orvos megvizsgálja az ízület instabilitását és mozgási tartományát. Röntgenfelvétel rendelhető, de a porcszakadás nehezen látható a röntgenfelvételen, ezért szükség lehet mágneses rezonancia képalkotásra (MRI) vagy számítógépes tomográfiára (CT). Bizonyos esetekben MRI-re és CT-re is szükség van az osteochondralis elváltozás diagnosztizálásához.

Kezelés

Bár a nadrágtartó vagy gipsz viselése megkönnyítheti az osteochondralis elváltozás kellemetlenségeit, általában nem elegendőek a probléma tartós orvoslásához, kivéve azokat a gyermekeket, akik jól reagálhatnak a nem műtéti kezelésre.

Felnőtteknél egy ilyen állapot általában műtétet igényel. A leghatékonyabb műtét típusa az elváltozás méretétől, helyétől és súlyosságától függ. Leggyakrabban egy sebész végez artroszkópos feltárást és kezelést. A sérült porcot megtisztítják és eltávolítják. Ha a károsodás kicsi, a sebész belefúródhat a csontba, ami kis mennyiségű vérzést okoz és ösztönzi a gyógyulást. Ha a károsodás kiterjedt, akkor a porc helyettesítésére csontgraftot lehet behelyezni. Idősebb betegek számára a térdprotézis lehet opció. A fiatalabb betegek számára ez nem előnyben részesített lehetőség, mivel a térdprotézis sikertelensége és a felülvizsgálat szükségessége fiatalabb betegeknél valószínűbb.

A műtét után a súlyt négy-hat hétig tartani kell az érintett térdtől vagy bokától. Bizonyos esetekben gipszet kell viselni az adott időszak egy részében vagy egészében. Ezután fizioterápiát javasolnak az érintett térd vagy boka rehabilitációjára. A betegek túlnyomó többségénél a boka ilyen elváltozásainak műtéti kezelése után még 10 évvel sem tapasztal fájdalmat vagy duzzanatot. A térd elváltozásainak kezelése nagyobb kihívást jelent, de ígéretes eredményekkel is jár.