A top 10 hagyományos ókori kínai étel

A kínai ételek története Kr. E. 5000-ig nyúlik vissza. Ez alatt a hatalmas idő alatt a kínai emberek kidolgozták saját egyedi ételkészítési módjukat. Az összetevők azonosításának módjait a tökéletes kombinációk elkészítéséhez, a többfázisú főzési technikákat és a többfázisú ízesítéseket fokozatosan fejlesztették ki. Az ókori kínaiak nagyon egészséges táplálkozást folytattak, és történelmi bizonyítékok alapján láthatjuk, hogy Kínában a gazdálkodás körülbelül 5000 évvel ezelőtt kezdődött el.

A kínai konyhát a változatosság és a változás egyaránt jellemzi. Az ókortól kezdve az ételek a társadalmi interakciók középpontjában állnak, és számos mai étel, aromájuk és ízük változataival az ősi kínai ételhagyományokra vezethető vissza. A kínaiak mindig is művészetnek tekintették az ételt, hangsúlyt fektetve az ételek elkészítésére, valamint annak tálalásának módjára.
Ez a cikk az ókori Kína 10 legnépszerűbb hagyományos ételét állította össze. Fedezzük fel ezeket az ételeket egyesével:

10. Zöldségek (szójabab és uborka)

Az ókori Kínában nem volt sok zöldségfajta, de ennek ellenére a zöldségek elengedhetetlen részei voltak az emberek étrendjének. Amikor megengedhették maguknak, zöldségeket ettek ételeikkel, rizzsel.

A fő zöldségek ebben az időszakban a szójabab és az uborka voltak, és a szójabab fogyasztása Kr. E. 1000-re vezethető vissza, amikor a szójabab az ókori Kínában alapvető gabona lett. A shu karakter, szójabab, a korai Zhou időszakban kezdett megjelenni a bronz edényeken. A szójababot Kr. E. V. században is megemlítették a Konfuciusz vagy a Lunyu elemzői.

9. Bor (rizs és köles)

Kínát a világ első országai között tartják számon. Bevezetése óta a bor nem csupán ital volt, hanem lelki és kulturális jelentőséggel is felruházott, tükrözte a társadalmi és politikai életet, esztétikai eszméket, és felemelkedett a kortárs irodalomban is. A Shang-dinasztia idején (Kr. E. 16. – 11. Század) az emberek bort kezdtek inni, és az istenek imádására használták; sárga rizsbort tartják az első ilyen jellegűnek. Állítólag az összes többi borfajtát a Han (Kr. E. 206–220) és a Tang (Kr. E. 618 –907) dinasztiák után fejlesztették ki. Évekkel később bevezették a kölesbort, és nagy sikert aratott, még a teanél is népszerűbb.

8. Cirok

A cirok (más néven milo) a „növények tevéje” néven ismert, mert nincs szüksége sok vízre, és olyan talajban nő, ahol más gabonák nem. A cirok vetőmag- és műtrágyaköltségei szintén alacsonyabbak, mint más gabonáké. A cirok használata az újkőkortól származik. Nagy mennyiségű szénsavas cirgot fedeztek fel a hadviselő állam periódusából (Kr. E. 475 – Kr. E. 221) Shijiazhuangban. A Genetikai Erőforrások Központja szerint „Kína a cirok eredetének legrégebbi és legnagyobb központja”.

7. Hús (sertés, marhahús és csirke)

A sertéshús Kínában a leggyakrabban fogyasztott hús, többek között marhahús, birka, csirke, kacsa, galamb stb. A kínai nép sertéshúst evett, amely Kr. E. 4000 vagy 3000 óta Kínában honos, de juhokat és szarvasmarhákat nem voltak bennszülöttek és nem sokkal később Nyugat-Ázsiából érkeztek Kínába. Mivel a hús annyira drága volt, és mivel a buddhisták nem esznek húst, sokan fehérjeforrásként tofut vagy babgulyást használtak étrendjükben.

6. Tea

A kínai tea története 4000 évre vezethető vissza. A kínaiak a teaivást kitűnő művészi alkotásnak tekintik, amelyhez számos szokás és rituálé kapcsolódik. A tea jelenleg Kína nemzeti itala, és a kávé és a kakaó mellett a világ három legnépszerűbb üdítője közé tartozik. Kína büszkén tartja magát a tea szülőhelyének, mivel Kína elsőként vezette be ültetési technikáit, feldolgozási és ivási módszereit a világ többi részén.

5. Tofu

A tofu vagy babgulyás szintén kínai eredetű, szójatejből, vízből és túrószerből készül. Mivel tápanyagokban gazdag, alacsony zsírtartalmú, valamint magas a fehérje-, kalcium- és vastartalma, az ókortól kezdve a kínai és az ázsiai konyha alapvető étele volt.

Kínai orvosok felfedezték, hogy a hús elengedhetetlen étel, mert gazdag fehérjeforrás, de csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy megegyék. Ennek kiküszöbölésére törvény született, miszerint minden Kínában élő ember minden héten kap egy ingyenes csésze tofut, amely szójabab és egyéb dolgok, például rizs keveréke volt, hogy ugyanannyi tápanyagot kapjon, mint a hús. Abban az időben Kínában nehéz volt nagy mennyiségben főzni, ezért az emberek apró darabokra bontották az ételüket, hogy elkészítsék. A tofu a nyugati vegetáriánus ételek népszerű összetevőjévé is vált.

4. Tészta

A tészta szintén ősi kínai étel. A tészta története már a Keleti Han-dinasztia (Kr. E. 206–220) idejére nyúlik vissza, amikor a tészta a kínai konyha alapvető összetevőjévé vált. Az ókorban a tésztát búzatésztából készítették. A Song-dinasztia idején (Kr. E. 960–1279) a tészta annyira népszerű volt, hogy a tésztaboltok egész éjjel nyitva voltak. 2002-ben a kínai Lajia régészeti lelőhelyen agyagedénytálat találtak a világ legrégebbi tésztával.

3. Búza

Kr. E. 2500 körül Kínában az emberek elkezdtek búzát termeszteni és enni, mivel korábban nyugat-ázsiai behozatalra támaszkodtak, és a búza gyorsan a szénhidrát fő forrásává vált. Az ókori kínai emberek ettek zabkását, de nem búzából kenyeret készítettek. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az általuk üzemanyagként használt szén túl drága volt a kenyér sütéséhez.

2. Köles

A búza nem volt Kínában őshonos, és hosszabb ideig tartott a fő táplálékforrássá válása, de az emberek Kína északi részén (ahol a hideg, száraz körülmények ideálisak) kb. A köles vadon nőtt Kínában, és még a gazdálkodás előtt fő táplálékforrásként használták fel. A Han-dinasztia idején a kölest bor készítéséhez is használták, később a köles zabkása népszerű élelmiszer lett Észak-Kínában.

1. Rizs

A köleshez, a búzához és más gabonákhoz hasonlóan a rizs is gazdag szénhidrátforrás. A rizs története Kínában a késő kőkorszakig (kb. Kr. E. 3000) nyúlik vissza. A rizs termesztését Thaiföldön kezdték meg, de valószínűleg a kínai gazdák találták ki a rizs hántolatlan. A rizsföldek a sáros, mesterséges tavakban történő rizstermesztés rendszere.

Az ókortól kezdve a rizst alapanyagként használták Kínában, és ha a kínai ételekre gondol, akkor valószínűleg a rizs az első, amire gondol. Annak ellenére, hogy Kínában már régóta termesztenek rizst, Észak-Kínában, túl hideg volt a rizs termesztéséhez, ezért kölest és cirgot tenyésztettek. Az emberek általában főzték vagy párolták a rizst, hogy puha legyen, és a rizst arra is használták, hogy egyfajta bort nevezzen rizsbornak, amelyet ma Kínában isznak.

Következtetés

Láthatjuk, hogy Kína az ókortól kezdve gazdag volt az étkezési kultúrában. Megjegyezhetjük azt is, hogy Kína déli és északi részén a gazdálkodás és az élelmiszer-termelés között sokféleség van, ami a konyhák regionális különbségeit idézi elő. Úgy tűnik, hogy a mezőgazdaság fontos szerepet játszott Kína történelmében, és az ókori mezőgazdasági gyakorlatok központi szerepet játszottak Kína politikai, gazdasági, társadalmi és ideológiai fejlődésében.