A túlzott vízfogyasztás hatása a túlsúlyos női résztvevők testtömegére, testtömeg-indexére, testzsírjára és étvágyára

Vinu Ashok Kumar Vij

Élettani Tanszék, Padmashree Dr. Dnyandeo Yashwantrao Patil Orvosi Főiskola és Kórház, Nerul, Maharashtra, India

Anjali S. Joshi

1 Seth Gordhandas Sunderdas Orvosi Főiskola és King Edward Emlékkórház, Parel, Mumbai, Maharashtra, India

Absztrakt

Célkitűzés:

A fogyókúrákban általában ajánlott sok vizet inni; ennek igazolására azonban nagyon korlátozott tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre. Itt tanulmányoztuk a szokásos bevitelen felüli 1,5 liter víz fogyasztásának a testsúlyra, a testtömeg-indexre (BMI), a testzsírra és az étvágyra gyakorolt hatását a túlsúlyos női résztvevőknél.

Anyagok és metódusok:

A vizsgálatot 50 túlsúlyos női résztvevővel végezték, akiket arra utasítottak, hogy igyanak 500 ml vizet, naponta háromszor, 30 perccel reggeli, ebéd és vacsora előtt. Az 1,5 literes vízfelvétel meghaladta a napi vízfogyasztást, és 8 egymást követő héten keresztül folytatták. A testtömeg, a BMI, a testzsír és az étvágy pontszámát a vizsgálat előtt és után mértük; és az értékeket párosított t-teszttel hasonlítottuk össze a Social Packages (SPSS) 14.0.1 verziójával.

Eredmények:

Az összes vizsgált paraméter alacsonyabb volt 8 hét után: testtömeg (elővizsgálat 65,86 ± 3,614 kg vs vizsgálat utáni 64,42 ± 3,704 kg; P Kulcsszavak: Testtömegindex, túlsúly, bőrréteg vastagság, vizuális analóg skála az étvágyra, a víz által kiváltott termogenezis

BEVEZETÉS

A felnőttkori és a gyermekkori elhízási járvány világszerte komoly közegészségügyi problémát jelent. Az elhízás fizikai stresszt okoz több biológiai folyamatban, és a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, az osteoarthritis és a rák bizonyos formáinak kialakulásának fokozott kockázatával jár. [1] A legújabb tanulmányok az ivóvizet szimpatikus ingerléssel társítják, amely növeli az anyagcsere sebességét (termogenezis) és növeli a napi energiafelhasználást. [2] Noha a víz által kiváltott termogenezis koncepciója ellentmondásos, ennek ellenére a testtömeg csökkentésére általában ajánlott sok vizet inni. Ezt a tanulmányt arra tervezték, hogy teszteljék, hozzájárul-e a szimpatikus idegrendszeri aktivitás növekedése a 8 héten át tartó 1,5 liter/nap felesleges ivóvíz után a testsúly csökkenéséhez.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Ezt a tanulmányt egy mumbai felsőoktatási kórházban végezték, és az Akadémiai Kutatásetikai Bizottság, a Seth GS Medical College és a KEM Kórház, Parel, Mumbai, India jóváhagyta.

Ötven női résztvevőt vontak be erre a vizsgálatra, miután elmagyarázták a vizsgálat célját és ésszerűségét. Minden résztvevő írásos, tájékozott beleegyezést adott. Felvételi kritériumok: A 18-23 éves korosztály túlsúlyos női résztvevőit (testtömeg-index (BMI): 25-29,9) vették fel a vizsgálatba. Kizárási kritériumok: A résztvevők súlyos betegségektől mentesek, étkezési rendellenességeik nem voltak, és semmilyen gyógyszert nem szedtek. A vizsgálat előtti testtömeget, BMI-t, a bőrréteg vastagságának összegét és az étvágy pontszámokat mértük, és összehasonlítottuk a vizsgálat utáni értékekkel.

A BMI-t az elhízás indexeként értékelték. [3] BMI = Súly (kg)/(Magasság (m)) 2 A normál tartomány 18,5-24,9, a túlsúly 25-29,9, és elhízott ≥30. [4]

A testösszetétel pontszámait a bőrredő vastagságának (milliméterekben) mérésével számoltuk ki, három különböző helyen: tricepszen, hason és combon lévő bőrrácsok segítségével. A Skinfold vastagságot a test testzsírjának érvényes antropometrikus mutatójaként használják, és a bőr és a szubkután zsír egy ráncának az alatta lévő izomtól és csonttól való kiemelésével mérték. Mindegyik bőrréteg vastagságát két példányban mértük a test bal oldalán lévő Harpenden bőrhajtású féknyergekkel (John Bull; British Indicators Ltd., West Sussex, Anglia). Amikor az első és a második mérés közötti különbség meghaladja a 6 mm-t, egy harmadik mérést hajtottak végre. [5,6] A „bőrhajlatok összege” a zsírtartalom abszolút vagy százalékos változását tükrözi a fizikai kondicionálás vagy az étrend rendje előtt és után.

Appetite Score: A szubjektív étvágyérzetek értékeléséhez vizuális analóg skálákat (VAS) használtunk. A VAS vonalakból áll (változó hosszúságú), mindkét végén lehorgonyzott szavakkal, amelyek leírják a szélsőségeket (vagyis „soha nem voltam még éhesebb”/„egyáltalán nem vagyok éhes”). A résztvevőket arra kérték, hogy az éhségérzetüknek megfelelő jelölést tegyenek a vonalon. Az adatokat a vonal bal végétől a jelig mért távolság mérésével számszerűsítettük. [7] A VAS külön értékelte az „étkezési vágyat”, az „éhséget” és a „teltséget”.

A vizsgálat előtti testtömeget és magasságot egy éjszakai éhgyomorra (egy nappal a vizsgálat megkezdése előtt) mértük. A BMI-t kiszámoltuk. A tanulmány utáni olvasmányokat hasonlóan rögzítettük. A testzsírt három különböző helyen vett bőrréteg vastagságának összegeként számoltuk ki. Az étvágy pontszámát a vizsgálat megkezdése előtt 1 nappal VAS alkalmazásával mértük. A résztvevőket arra utasították, hogy hat különböző kérdésre válaszolva értékeljék étvágyukat a 0-10 skálán. Külön pontszámokat rögzítettek reggel, ebéd és vacsora előtt ugyanazon a napon. A nap átlagos pontszámát kiszámolták. Ugyanezt az eljárást követték a vizsgálat utáni étvágy pontszám mérésére. A résztvevőket arra utasították, hogy 1,5 l-rel növeljék a bevitt vízmennyiséget, meghaladva a szokásos napi vízfogyasztást. Ennek elérése érdekében 500 ml vizet fogyasztottak 30 perccel reggeli, ebéd és vacsora előtt. A résztvevők reggeli és ebéd előtti vízfelvételét közvetlenül, míg a vacsora előtti bevételt nem felügyelték.

A résztvevőket arra utasították, hogy az étkezési szokásokat és a fizikai aktivitás szintjét változatlanul tartsák a vizsgálati időszak alatt, hogy jobban fel lehessen mérni a víz súlycsökkenésre gyakorolt hatását. 8 hét végén a vizsgálat paramétereit újraértékelték. A résztvevőknek adott utasításoknak való megfelelés átlagosan jó volt, mert a reggeli és ebéd előtti vízfelvétel növekedése közvetlen felügyelet mellett történt.

Statisztikai analízis

Asztal 1

A vizsgálat előtti és utáni testtömeg

2. táblázat

A vizsgálat előtti és utáni BMI

3. táblázat

A bőrréteg vastagságának vizsgálata előtti és utáni összege

4. táblázat

A vizsgálat előtti és utáni étvágy pontszám

VITA

Az elhízás jelenlegi világméretű járványa felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt olyan vegyületek felkutatásához vezetett, amelyek növelhetik az energiafelhasználást, ezáltal elősegítve a fogyást. Mivel a termogenezist részben a szimpatikus aktivitás szabályozza, a szimpatikus idegrendszerrel kölcsönhatásba lépő anyagok a súlycsökkentés potenciális ágensének tekinthetők. A szimpatomimetikus vegyületek, például az efedrin hatékonyan növelik a termogenezist, de nemkívánatos mellékhatásokkal járhatnak. Ezért előnyösek azok a biztonságos, előnyösen nem gyógyszeres anyagok, amelyek stimulálhatják a termogenezist anélkül, hogy mellékhatásokat okoznának. A víz egyszer ilyen szer lehet. [8]

Fél liter víz elfogyasztása növeli a szimpatikus idegrendszer aktivitását, amit a plazma norepinefrinszintjének és izomszimpatikus idegaktivitásának megnövekedésével mérnek. [9]

A legújabb tanulmányok szerint a vízivás heves változásokat vált ki az emberi fiziológiában. A vízivás mélyen megnöveli a vérnyomást az autonóm kudarcban szenvedő betegeknél. A vízivás is növelte az energiafelhasználást. Úgy tűnik, hogy a szív- és érrendszeri szabályozásban és a vízfogyasztással járó energiafelhasználásban bekövetkezett heveny változások a szimpatikus idegrendszer aktiválásával jönnek létre. Az akut víznyomásválaszt kóros ortosztatikus tolerancia csökkent betegek kezelésében használták fel. [10,11,12]

Boschmann és munkatársai [2] kimutatták, hogy a vízivás utáni szimpatikus aktiváció stimulálhatja a termogenezist és 30% -kal növelheti a nyugalmi energiafelhasználást a víz elfogyasztásától számított 10 percen belül (30-40 percnél tetőzött), és több mint egy órán át tartott. A víz által kiváltott termogenezist a szimpatikus idegrendszer aktiválásának tulajdonították, mivel a béta-adrenoreceptor blokkoló bevitele a víz elfogyasztása előtt szinte teljesen megszüntette ezt a választ. 37 ° C-ra melegített ivóvíz 40% -kal gyengítette a termogén reakciót; ami arra a felvetésre vezetett, hogy a víz okozta termogenezis részben a víz testhőmérsékletre történő felmelegítésének energiaköltségének tulajdonítható. A szerzők azt extrapolálták, hogy a napi vízfogyasztás 1,5 literrel történő növelése körülbelül 200 kJ/d-kal növeli az energiafelhasználást. [2]

Egy korábbi tanulmány, amelyben értékelték az ivóvíz hatását a nyugalmi energia ráfordításra (REE) a túlsúlyos gyermekeknél, 10%/kg hideg víz elfogyasztása után 40% -nál hosszabb REE növekedést mutatott [13]. A víz által kiváltott termogenezis koncepciója azonban ellentmondásos. Számos emberen végzett tanulmány arról számolt be, hogy a vízivás alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a nyugalmi energiafogyasztást. [8,14,15] Ennélfogva a Boschmann és mtsai által jelentett 30% -os energiafelhasználás növekedés a vízivás után, bár lenyűgöző, nem más publikált tanulmányok alátámasztják. Ez az egész helyiség közvetett kalóriatartalma, szemben a szellőztetett motorháztető vagy szájfeltétellel. A szellőző burkolatnak és a szájrésznek kis holttere van, ami lehetővé teszi az egyensúlyi állapotú gázkoncentrációk gyors elérését. Ezzel szemben az egész szobás kalorimétereknek több mint egy órára lehet szükségük az egyensúlyi állapotok eléréséhez, mivel nagy a méretük a szellőztetési sebességhez képest, ezért kevésbé alkalmasak akut mérésekhez. [8,14,15]

A vízivással szimpatikus aktiválódást okozó mechanizmus nem teljesen ismert. Tetraplegikus betegek vizsgálatai gerincmechanizmusra utalnak. Az afferens inger jellege és az efferens szimpatikus idegsejtek aktiválódását okozó afferens út nem ismert. A víz hőmérséklete, a gyomor-bél szerveinek feszülése vagy az ozmolaritás változásai szintén érintettek lehetnek. [14] A vízivás okozta kardiovaszkuláris és anyagcsere-válaszokat nem pusztán termikus ingerek magyarázzák, mivel az autonóm kudarcban szenvedő betegeknél a hidegebb vagy melegebb víz ivása azonos nyomóválaszt váltott ki. Egészséges, normál testsúlyú alanyoknál a víz okozta termogenezis körülbelül 60-70% -a nem tulajdonítható a bevitt víz felmelegedésének. Valójában a 37 ° C-os meleg víz ivása jelentős termogén választ váltott ki. [14]

A gyomorfeszülés növeli a szimpatikus idegforgalmat emberi alanyokban. A gyomornyúlványt azonban nem tekintik a vízfogyasztás által kiváltott szimpatikus aktiváció döntő mechanizmusának. Az elképzelést alátámasztja az a megfigyelés, miszerint a vízivás kifejezettebb szív- és érrendszeri reakciókat vált ki, mint az azonos térfogatú sóoldat. Emellett az emberi mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vizsgálatok kimutatták, hogy 40 perc elteltével a bevitt víznek csak 25% -a marad a gyomorban. [14]

Valószínű, hogy a víz okozta változások az ozmoszenzitív struktúrák ingerlésével magyarázhatók. Valóban, a szimpatikus aktivitás, a vérnyomás és az anyagcsere sebességének változásai idővel párhuzamosak a megváltozott plazma ozmolaritás időbeli lefolyásával a vízivás után. Ezenkívül a hipoozmotikus oldatok infúziója gyomorcsövön keresztül embernél nagyobb mértékben növelte a verejtéktermelést, szimpatikus választ, mint az izoszmotikus oldatok infúziója.

Jelen tanulmányban a túlzott vízbevitelnek a túlsúlyos női résztvevők testtömegére, BMI-jére, testzsírjára és étvágyának pontszámára gyakorolt hatását értékelték, figyelembe véve az ezzel a kérdéssel foglalkozó vizsgálatok elégtelenségét. Bár a víz által kiváltott termogenezis koncepciója vitákra és vizsgálatokra nyitva áll, tanulmányunk azt sugallja, hogy a túlzott mennyiségű víz ivása, ha 8 hétig folytatjuk, valójában testtömeg/zsírveszteséget jelent, amint azt az 1., 2. és 2. táblázat mutatja, 3, amely esetlegesen magában foglalja a termogenezis, a gyomor-bélrendszeri szervek duzzanata és/vagy az ozmolaritás változását. Ezenkívül a felesleges víz ivása elnyomja az étvágyat is; amint azt a 4. táblázat mutatja, így támogatva a vizet természetes étvágycsökkentőként.

A jelen tanulmány egyik korlátja az volt, hogy az étrendi bevitelről és a fizikai aktivitásról nem számoltak be. Az alanyokat azonban kifejezetten arra utasították, hogy tartsák változatlanul az étkezési szokásokat és a fizikai aktivitás szintjét, hogy jobban fel lehessen mérni a víz súlycsökkenésre gyakorolt hatását.

KÖVETKEZTETÉS

Az elhízás a közegészségügy egyik fő kérdése, amely pandémiásan elterjedt az összes korosztály körében. Ennélfogva nem lehet túl hangsúlyozni az elhízás ezen elsöprő járványának kezelésének sürgős szükségességét. Jelen tanulmányban megkísérelték a túlzott vízfogyasztás női túlsúlyos résztvevõkben gyakorolt hatását a fogyás szempontjából. A túlsúlyos résztvevők testtömegének, BMI-jének, a bőrfelület vastagságának összege és az étvágy pontszámának csökkenése a vizsgálati időszak végén meghatározza a túlzott vízfogyasztás szerepét a résztvevők súlycsökkentésében, testzsírcsökkentésben és étvágycsökkentésben. Így a vízivás okozta szimpatikus aktivitás növekedése a napi energiafelhasználás fontos és fel nem ismert eleme. Ha ezt megerősítik a jövőben nagyobb számú alanyokkal végzett vizsgálatok, ez a költségmentes beavatkozás hasznos kiegészítő kezelés lehet a túlsúlyos és elhízott egyéneknél az energiafelhasználás növekedésének elérése érdekében.

Lábjegyzetek

A támogatás forrása: Nulla

Összeférhetetlenség: Egyik sem nyilatkozott.