A vesefunkció és a vérnyomás reakciója az étrendi só korlátozására normotenzív férfiaknál

A Nápolyi „Federico II” Egyetem Orvostudományi Karának Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Osztályáról és a St. Georges’s Hospital Medical School Orvosi Tanszékének vérnyomás-osztályáról, London, Egyesült Királyság (F.P.C.).

Absztrakt

Az epidemiológiai vizsgálatok statisztikailag szignifikáns, bár gyenge összefüggést mutattak ki az egyéni szokásos étrendi NaCl-bevitel és a vérnyomás (BP) között. 1 2 Ellenőrzött klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy mind normotenzív, mind hipertóniás egyéneknél az étrendi NaCl-restrikció csökkenti a BP 3-t; mindazonáltal ugyanezek a tanulmányok jelentős heterogenitást dokumentáltak a BP reakciójában az étrend nátrium-bevitelének változására a különböző alanyok között. 1 2 3 4 5 A sóérzékenység patofiziológiai alapjait még nem tisztázták, bár ennek a biológiai tulajdonságnak a vese eredetét javasolták. 6 7 8 9 10

A közelmúltban fokozott glomeruláris szűrési sebességet (GFR) 11 és intraglomeruláris nyomást 8 észleltek fekete magas vérnyomásban szenvedő betegeknél, akik szokásos nátriumban gazdag étrendjük alatt sóérzékenyek, szemben a fehér hipertóniás kontrollalanyokkal. A sóérzékeny magas vérnyomásban szenvedő betegeknél közvetett bizonyítékot találtak a vese tubuláris nátrium kezelésének megváltozására is. 12 13 14 Ugyanakkor kevés információ áll rendelkezésre a vesefunkcióról és a tubuláris nátrium kezeléséről az egészséges normotenzív egyének sóérzékenységével kapcsolatban.

Ezért a jelen tanulmány célja az volt, hogy értékelje a GFR és a tubuláris nátrium kezelésének változásait normotenzív férfiaknál a BP reakciójuk függvényében, amikor a szokásos, viszonylag magas nátriumtartalmú étrendről az alacsony étrendtartalmú étrendre váltanak.

Mód

Negyvenhét egészséges normotenzív férfi önkéntes (életkor, 43,8 ± 0,9 év; tartomány: 27–57; BP, 123 ± 2/85 ± 1 Hgmm; tartomány: 101–153/73–94; testtömeg, 75,0 ± 1,6 kg); tartomány, 51–104) vettek fel, és megalapozott beleegyezésüket adták a vizsgálati protokollhoz, amelyet a helyi etikai bizottság jóváhagyott. Az alanyok a pozzuoli (Nápoly) Olivetti gyár férfimunkájának részei voltak, akik részt vettek a kardiovaszkuláris rizikófaktorok felmérésében Dél-Olaszországban (Olivetti tanulmány).

A statisztikai értékelést korrelációs analízissel végeztük, párosítva a Student-et t tesztet, és egyirányú ANOVA-t Duncan-féle teszttel több összehasonlítás céljából, adott esetben. Valamennyi adatot átlag ± SE értékben fejezzük ki.

Eredmények

Az alacsony NaCl-diéta hatása a teljes populációban

Diétás NaCl-korlátozással a 24 órás vizelet-nátrium kiválasztás, a nátrium frakcionált kiválasztása, a lítium frakcionális kiválasztása és a BP szignifikánsan csökkent, és a GFR csökkenésére irányuló tendenciát figyeltek meg (1. táblázat). Az alacsony nátriumtartalmú étrend során mind a proximális, mind a disztális frakcionált nátrium visszaszívódás szignifikánsan megnőtt, míg az abszolút distális nátrium visszaszívódás csökkent. Ezek az eredmények összhangban vannak az étrendi nátriumkorlátozás BP-re és a vese-nátrium kezelésére vonatkozó ismert hatásaival.

Vese-nátrium-kezelés különböző nátrium-beviteleken a BP reakciója függvényében a NaCl-korlátozásra

A szokásos étrend során a GFR és az abszolút proximális nátrium-reabszorpció szignifikánsan és közvetlenül korrelált a BP átlagos csökkenésének százalékos átlagával a szokásosról a NaCl-korlátozott étrendre való áttéréskor (r= .43, P .05) vagy abszolút proximális nátrium-reabszorpció (r= .02, P> .05) az alacsony nátriumtartalmú étrend alatt. A NaCl-restrikció által kiváltott százalékos átlagos BP változás szintén korrelált a GFR-ben bekövetkező egyidejű változással (r= .33, P .05), a vizsgálati populációt három csoportra osztottuk a sóérzékenység tertilitása alapján: alacsony NaCl érzékenységi csoport (LS; n = 16; átlagos BP változás, -3,9% vagy kevesebb), közepes NaCl érzékenységi csoport (MS; n = 15; átlagos BP változás, −3,9% és −9,6% között), és magas NaCl érzékenységi csoport (HS; n = 16; átlagos BP változás, −9,7% vagy több). A 2. táblázat összefoglalja a vese-nátrium kezelésének indexeit a NaCl-restrikcióra adott BP válasz tertilisével.

A három csoport összehasonlítható volt a hipertónia családi kórtörténetében (LS = 50%; MS = 47%; és a HS = 50% -a azoknak az alanyoknak, akiknek legalább egy hipertóniás szülője volt), testtömegük (LS = 75,4 ± 2,6 kg; MS = 73,8 ± 2,9; és HS = 75,7 ± 3,0), életkor (LS = 43,8 ± 2,0 év; MS = 44,5 ± 1,5; és HS = 43,3 ± 1,4) és 24 órás vizeletürítés a vizelettel a szokásos étrend alatt (2. táblázat). Az étrendi NaCl-korlátozás során a 24 órás vizelettel történő nátrium-kiválasztás ugyanolyan mértékben csökkent a három csoportban, ami azt jelzi, hogy az előírt étrend hasonlóan megfelel. A szokásos étrend során a BP szignifikánsan nagyobb volt, nagyobb sóérzékenység mellett. Hasonló mintát figyeltünk meg a GFR esetében is, amely a szokásos étrend során szignifikánsan magasabb volt a sóérzékenység harmadik tertilisében (2. ábra). Másrészt ugyanez a csoport mutatta a legnagyobb GFR-csökkenést az étrendi NaCl-restrikció során, így az alacsony nátrium-kezelés alatt a GFR hasonlóvá vált a három csoportban (2. ábra).

A szokásos étrend során a GFR-rel együtt az abszolút proximális nátrium-újrafelszívódás szignifikánsan nagyobb volt a HS-ben az LS-csoporthoz képest. Ezenkívül tendenciát figyeltek meg az alacsonyabb nátrium- és lítium frakcionált kiválasztódások felé, növekvő sóérzékenység mellett (2. táblázat). Az alacsony NaCl-diéta alatt a nátrium abszolút proximális újrafelszívódása csak a HS csoportban esett, a GFR csökkenésével együtt, így a három csoportban sem a GFR, sem az abszolút proximális nátrium visszaszívódás nem volt kimutatható.

Az abszolút disztális nátrium-visszaszívódás csökkent és a frakcionális disztális nátrium-újrafelszívódás fokozódott a szokásosról az alacsony nátrium-tartalmú étrendről való átálláskor minden csoportban (2. táblázat); ennek ellenére ezek a változások nem érték el a statisztikai szignifikanciát, és nem is különböztek csoportonként.

Vita

Az Olivetti kardiovaszkuláris felmérés ezen kiegészítő munkájában az étrendi sókorlátozás rövid távú protokollját alkalmaztuk a BP NaCl-érzékenységének és a vese nátrium-kezelésének néhány indexe közötti összefüggések vizsgálatára középkorú normotenzív férfi önkéntesek csoportjában. A vese nátrium-kezelését értékeltük az étrendi beavatkozás előtt és után, és az adatokat elemeztük a NaCl-restrikcióra adott BP válasz függvényében. Ez a válasz általában eloszlott; így a sóérzékenység önkényes meghatározásának elkerülése érdekében a vizsgálati populációt a posteriori három csoportra osztottuk a sókorlátozásra adott BP válasz tertilisével.

A 24 órás vizelettel történő nátrium-kiválasztás során nem észleltek különbségeket a két csoport étrendje során a három csoport között, ami arra utal, hogy a BP-válasz heterogenitása nem az étrend megfelelőségének különbségei miatt következett be. A legmagasabb sóérzékenységet mutató csoportnak (HS csoport) volt a legmagasabb a BP értéke, jóllehet a normál BP tartományban, a szokásos (nátriumban gazdag) étrend során, a BP sóérzékenységével foglalkozó legtöbb tanulmány szerint. 1 A jelen tanulmány két legfontosabb megállapítása közül az első, hogy a GFR és az abszolút proximális nátrium-újrafelszívódás a nátriumban gazdag étrend során mind közvetlenül, mind szignifikánsan összefüggenek a sókorlátozásra adott BP-reakcióval, azaz a sóérzékenység mértékével. BP. Különösen a szokásos magas nátriumtartalmú étrend során a legmagasabb sóérzékenységű csoportban (HS csoport) volt a legmagasabb a GFR és az abszolút proximális nátrium újrafelszívódás értéke. A második fontos megállapítás az, hogy az alacsony NaCl-diéta során ezek a paraméterek, beleértve a BP-t, a GFR-t és az abszolút proximális nátrium-reabszorpciót, már nem különböztek a három csoport között.

Parmer és mtsai 11 szignifikáns hiperfiltrálást jelentettek fekete magas vérnyomásban szenvedő betegeknél magas nátriumtartalmú étrend alatt; a magasabb GFR a megnövekedett vese plazma áramlással járt, de nem vizsgálták a tubuláris nátrium kezelését. Campese és mtsai 8 megnövekedett intraglomeruláris nyomást találtak a fekete sóérzékeny hipertóniás egyéneknél. Ezenkívül hiperszűrést írtak le sóérzékeny magas vérnyomás (Dahl S patkány) állatmodelljeiben magas nátriumtartalmú étrend alatt. 18.

Vizsgálati populációnk normál tartományban lévő BP-vel rendelkező egyénekből állt; ez arra utal, hogy a NaCl-érzékenység és a megváltozott vesefunkció közötti összefüggés független lehet a régóta fennálló magas BP-től.

Ezen megállapítások fontos klinikai következménye, hogy jelentős számú egészséges egyén, akiknek a BP és a vesefunkciója meglehetősen normálisnak tűnik az alacsony NaCl-bevitel során, a BP-ben és a GFR-ben jelentősen megnő a szokásos nátriumban gazdag étrend fogyasztása során. Így úgy tűnik, mintha a magas nátriumtartalmú étrend során csak a BP és a GFR növekedésének rovására tudnák fenntartani a nátrium egyensúlyát.

Mivel munkánk során a két diéta során csak egy alkalommal mértük a BP-t, kifogásolható volt, hogy a magas nátriumtartalmú étrendben sóérzékeny egyéneknél megfigyelt nagyobb GFR csupán alkalmanként magasabb BP-érték eredménye, mint az emelkedett BP felé mutató stabil tendencia tükröződése. Ha ez így lett volna, az ebből adódó nagyobb szűrt nátriumterhelésnek a nátrium abszolút és frakcionális kiválasztásának növekedését kellett volna előidéznie sóérzékeny alanyokban. Ugyanakkor egészen ellenkező jelenséget figyeltünk meg. Ennélfogva logikusabbnak tűnik a tubuláris elváltozást elsődleges hibának tekinteni, és feltételezni, hogy a magas nátriumtartalmú étrendben a sóérzékeny alanyokban tapasztalt magasabb BP-szintek jelentős tendenciát tükröznek a BP emelkedése felé, annak ellenére, hogy az ún. normálértékek.

A hiperszűrés és a megnövekedett intraglomeruláris nyomás felgyorsítja a vesekárosodást 29 30 azáltal, hogy elősegíti a plazmafehérjék felhalmozódását a mesangiumban, és stimulálja a mesangialis sejtek és mátrixok proliferációját. Különösen úgy tűnik, hogy ezek az események gyakoribbak a sóérzékeny hipertóniás betegek körében. 31 32 33 Schmieder és munkatársai szerint a hiperszűrést valóban a célszerv károsodásának korai előrejelzőjeként kell tekinteni. Ezért úgy gondoljuk, hogy a jelen munka eredményei azt állítják, hogy további, gondosan megtervezett tanulmányokat kell megtervezni annak érdekében, hogy tisztázzák a sóérzékenység és a túlzott étrendi nátrium-bevitel tényleges hozzájárulását a vesefunkció progresszív romlásához sok hipertóniás betegnél.

1.ábra. Korreláció az átlagos vérnyomás (MBP) NaCl-restrikcióra adott válasza és a glomeruláris szűrési sebesség (GFR, bal; r= .43, P

2. ábra. Glomeruláris szűrési sebesség (GFR) szokásos és alacsony NaCl-diéták során normotenzív, eltérő sóérzékenységű egyéneknél. Az üres sávok alacsony NaCl-érzékenységi csoportot jeleznek; árnyékolt sávok, közepes NaCl-érzékenységi csoport; és töltött rudak, magas NaCl érzékenységű csoport. Egyirányú ANOVA: F = 6,7; **P .05 alacsony NaCl-diéta alatt.

Asztal 1. Az alacsony NaCl-diéta hatása a teljes populációban

Az SBP a szisztolés vérnyomást jelzi; DBP, diasztolés vérnyomás; GFR, glomeruláris szűrési sebesség; FENa, nátrium frakcionált kiválasztás; FELi, lítium frakcionált kiválasztása; APRNa, abszolút proximális nátrium visszaszívódás; FPRNa, frakcionált proximális nátrium visszaszívás; ADRNa, abszolút disztális nátrium visszaszívódás; és FDRNa, frakcionált disztális nátrium újrafelszívódás.

1 P 2 P

2. táblázat. Vese-nátrium-kezelés különböző nátrium-beviteleken a sóérzékenység szerint

LS alacsony NaCl érzékenységi csoportot jelöl; MS, közepes NaCl-érzékenységi csoport; HS, nagy NaCl érzékenységű csoport; és egyéb rövidítések az 1. táblázat szerint .