A zsigeri zsírtömeg jelentősége elhízott terhes nőknél és a terhesség kimeneteléhez való viszony

Jyoti Balani

1 Diabetes Osztály, Epsom és St Helier Egyetemi Kórházak NHS Trust, Carshalton, Surrey, Egyesült Királyság

Steve Hyer

1 Diabetes Osztály, Epsom és St Helier Egyetemi Kórházak NHS Trust, Carshalton, Surrey, Egyesült Királyság

Antoinette Johnson

2 Anyaorvosi Tanszék, Epsom és a Szent Helier Egyetemi Kórházak NHS Trust, Carshalton, Surrey, Egyesült Királyság

Haszan Sehata

2 Anyaorvosi Tanszék, Epsom és a Szent Helier Egyetemi Kórházak NHS Trust, Carshalton, Surrey, Egyesült Királyság

Absztrakt

Háttér

Az anyák elhízása a terhességi cukorbetegség jól megalapozott kockázati tényezője, de nem ismert, hogy az anyai zsíreloszlás mintázata előre jelzi-e a terhesség káros hatásait.

Mód

A testösszetételt bioimpedanciával értékelték az Inbody 720® alkalmazásával 302 egymást követő elhízott terhes nőnél, akik részt vettek egy testsúly-szabályozó klinikán. Értékelték a zsigeri zsírtömeg és a testzsír teljes százalékos arányát a terhességi cukorbetegség és a perinatális kimenetel kialakulásával.

Eredmények

A terhességi cukorbetegségben szenvedő nők (1. csoport; n = 72) idősebbek voltak, magasabb testtömeg-indexekkel és nagyobb központi elhízással (derék: csípő arány, zsigeri zsírtömeg), mint a fennmaradó normoglikémiás betegeknél. A zsigeri zsírtömeg, a testzsír százalékában nem, korrelált az éhomi glükózzal minden betegben (r = 0,2, p Kulcsszavak: Gesztációs cukorbetegség, elhízás, zsigeri zsírtömeg, a testzsír teljes százaléka, bioimpedancia

Bevezetés

Jelentős bizonyíték van arra, hogy a terhesség alatti elhízás hozzájárul a szövődmények növekedéséhez, beleértve az anya és a csecsemő halálozását is. Az anyák és gyermekek egészségével kapcsolatos bizalmas vizsgálat (2007) arról számolt be, hogy az elhunyt nők 35% -ának testtömeg-indexe (BMI) 30 vagy annál magasabb volt, továbbá az elhunyt vagy újszülött halálát átélt anyák 30% -a elhízott . 1

Az elhízott nőknél fokozott a terhességi cukorbetegség (GDM) kockázata is. Egy prospektív vizsgálatban, amelyen több mint 16 000, 30–40-es BMI-s beteg vett részt, a GDM esélyaránya (OR) 2,6 (95% -os konfidencia intervallum (CI) 2,4–6,0) volt, összehasonlítva a BMI 2-ben szenvedő nőkkel. Nemrégiben a 70 vizsgálat szerint a GDM OR-ja 3,01 (95% CI 2,34–3,87) volt mérsékelt elhízás esetén és 5,55 (95% CI 4,27–7,21) kóros elhízásban szenvedő nőknél (BMI> 40) a normál testsúlyú nőkhöz képest. 3 Hasonló eredményeket közöltek Chu és mtsai. 4

Ezen következetes eredmények ellenére továbbra is bizonytalan a zsír eloszlásának relatív jelentősége és a GDM kockázata. Míg a központi elhízás és értelemszerűen a zsigeri zsírtömeg (VFM), mint a 2-es típusú cukorbetegség és a metabolikus szindróma kockázati tényezője jól megalapozott, a VFM terhességre és a GDM kockázatára gyakorolt esetleges összefüggéséről nincsenek publikált adatok. Megvizsgáltuk a zsíreloszlás (a zsír teljes százalékának, a VFM és a derék: csípő arány (WHR)) és a GDM kockázatának összefüggését egy elhízott, nem ismert cukorbeteg nők csoportjában, akik egy súlykezelő klinikán vettek részt.

Mód

Tárgyak

302 egymást követő elhízott, ismert diabétesz nélküli terhes nőt vettünk fel a súlykezelő klinikára a St Helier Kórházban, Carshalton, Surrey, Egyesült Királyság. Ezeknek a nőknek az átlagos életkora 31 év volt (tartomány 26–34 év), a középső BMI pedig 38,2 kg/m 2 (tartomány: 36,1–41,4); E nők 74,5% -a kaukázusi volt. Minden nő szabványosított táplálkozási és testmozgási tanácsokat kapott. Az anya kiindulási jellemzőit az 1. táblázat mutatja .

Asztal 1.

Anyai kiindulási jellemzők.

1. csoport (GDM) (n = 72) 2. csoport (nem GDM) (n = 230) p Érték

Kor (átlag ± SD)

32,1 ± 5,5

29,6 ± 5,8

5 A 302 beiratkozott beteg közül 72-nél később alakult ki GDM (23,8%), és orvosilag az általános antenatalis szülészeti és diabéteszes klinikán kezelték őket standard protokoll szerint. Naponta négyszer végeztek otthoni glükóz-monitorozást, és ha három vagy több teszt kívül esett a céltartományon (6 és kettős energiájú röntgenabszorpciós módszer (DEXA) .7 Elhízott betegeknél is alkalmazták. a terhesség második és harmadik trimeszterében biztonságban legyen, de a testösszetétel elemzésére deutérium- és hidrodenzitometriás technikákkal igazolva legyen. 10,11 A DSM-BIA pontos módszer a terhesség alatt változó testvízeloszlás felmérésére is. hogy a testvíz fiziológiai elváltozásai különböznek a GDM által bonyolított terhességeknél. Ebben a vizsgálatban az Inbody R értékelést megismételték a terhesség 36. hetében az 1. csoportba tartozó betegeknél, hogy értékeljék a terhesség alatti változásokat.

Statisztikai analízis

2. táblázat.

InBody 720® testösszetétel adatok foglaláskor.

1. csoport (GDM) (n = 72) 2. csoport (nem GDM) (n = 230) p Érték

BMI (kg/m 2) (átlag ± SD)	40,2 ± 4,6	38,5 ± 3,9	≤0,01 *
Derék: csípő arány (átlag ± SD)	1,02 ± 0,07	0,99 ± 0,05	≤0,01 *
A testzsír teljes százaléka (átlag ± SD)	49,8 ± 3,5	49,2 ± 3,6	NS
Zsigeri zsírtömeg a (egység) (átlag ± SD)	199,2 ± 40,5	183,8 ± 31,5	≤0,01 *

GDM: terhességi cukorbetegség; BMI: testtömeg-index.

3. táblázat.

1. csoport (GDM) (n = 72) 2. csoport (nem GDM) (n = 230) p Érték

Hipertónia, a n (%)	8. (11.1)	21. cikk (9.1)	NS
Pre-eclampsia, n (%)	1. (1.4)	2 (0,9)	NS
Szállítási mód, n (%)
Hüvelyi	34. (47.2)	122 (53)	NS
Hangszeres	3. cikk (4.2)	23. cikk (10) bekezdés	NS
Választható c/szakasz	13. (18.1)	32. (13.9)	NS
Vészhelyzet c/szakasz	22. (30.6)	53 (23)	NS
DVT/PE, n (%)	0	1 (0,4)	NS

GDM: terhességi cukorbetegség; NS: nem jelentős; DVT: mélyvénás trombózis; PE: tüdőembólia; BP: vérnyomás.

4. táblázat.

1. csoport (GDM) (n = 72) 2. csoport (nem GDM) (n = 230) p értéke

Születési súly (átlag ± SD)	3452.8 ± 626.3	3506.7 ± 564.1	NS
Nagy a terhességi kor számára, n (%)	13. (18.3)	42 (18.1)	NS
Felvétel az újszülött egységbe, n (%)	8. (11.2)	22. (9.6)	NS
Súlyos rendellenességek, n (%)	0	0	NS
Újszülött hipoglikémia, a n (%)	3. cikk (4.2)	1 (0,4)	egy kapilláris glükóz 1. ábra). Nem találtunk szignifikáns összefüggést a HbA1c és az összes PBF között (r = 0,16, p = NS).

Viscerális zsírtömeg a HbA1c-vel szemben az 1. csoportban.

Tanulmányoztuk a baba születési súlyával (BW) kapcsolatos lehetséges összefüggéseket is. Az anya BMI-jének (r = 0,14; p = 0,02), a VFM-nek (r = 0,17; p = 0,002), de nem a PBF-nek az egész kohorszban, különösen a 2. csoportban (r = 0,21; p = 0,001) gyenge, de szignifikáns összefüggés volt a babával súly.

Noha a 36. héten az átlagos VFM várható növekedését a metformin csökkentette az 1. csoportban csak diétás intézkedésekkel összehasonlítva, a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns (3,76 ± 3,1 (SEM) szemben 8,24 ± 2,6 (SEM); NS).

Vita

Tudomásunk szerint ez az első cikk, amely megvizsgálja a közvetlenül mért VFM lehetséges szerepét a terhesség kimeneteléhez viszonyítva. Vizsgálatunk újszerű megállapítása, hogy a GDM (anyai életkor, BMI, a GDM családtörténete, a policisztás petefészek-szindróma története) jól megalapozott prediktorai mellett az antenatális foglaláskor felismert zsigeri zsír (és nem az összes zsír) egy másik kockázat tényező a GDM számára. 13 A VFM korrelált az éhomi glükózzal minden páciensnél, különösen azoknál, akiknél a GDM kialakult, valamint a HbA1c hosszú távú mértékeivel. A zsigeri zsír proxy mérései, például a derék kerülete és a WHR, megmutatták a várható korrelációt.

Bár az elhízott betegeknél várhatóan magasabb lesz a VFM, nem találtunk összefüggést a teljes PBF és a HbA1c (éhomi vagy 2 órás glükóz) indexei között, ami arra utal, hogy a nem viscerális zsírnak (például a bőr alatti zsírnak) nincsenek azonos metabolikus következményei. Ez összhangban van a metabolikus szindróma koncepciójával és az 1997-ben már megfogalmazott javaslattal, miszerint a GDM-t a metabolikus szindróma alkotóelemének kell tekinteni. 14,15

A hasi elhízás mértékei (derékkörfogat, WHR és CT által értékelt intraabdominális zsírterület) és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása között szoros összefüggés van: 10 longitudinális vizsgálat 15 kohorszának meta-analízise összevont OR a cukorbetegség incidenciája 2,14 (95% CI: 1,70–2,71) 16 a kontrollokhoz képest. A CT-vel értékelt zsigeri zsír a BMI, a teljes testzsír és a szubkután zsír korrekciója után is jelentős előrejelzője volt a cukorbetegségnek. Az elhízott, nem cukorbetegek körében végzett nagy prospektív vizsgálatban a DEXA és a mágneses rezonancia képalkotás által mért kiindulási VFM, de nem az általános adipozitás függetlenül társult a prediabetes és a cukorbetegség kialakulásának kockázatával. 17 Ezek a tanulmányok rámutatnak a zsigeri zsír felhalmozódásának fontos szerepére a glükóz intolerancia kialakulásában.

Egy nemrégiben publikált tanulmánynak megfelelően a GDM-t fejlesztő ázsiaiak alacsonyabb BMI-vel, alacsonyabb WHR-rel és alacsonyabb VFM-rel rendelkeztek a kaukázusiakhoz képest. 18 Az ázsiai kohorsz közül azonban a GDM-t fejlesztőknél magasabb volt a VFM és a központi elhízás markerei. Annak ellenére, hogy ebben a tanulmányban csak csekély szám van, ezek a megfigyelések összhangban állnak azzal a javaslattal, hogy az ázsiaiak még alacsonyabb BMI mellett is különösen fogékonyak a cukorbetegségre.

A zsigeri zsírt és a cukorbetegség kialakulását összekötő kórokozó mechanizmus valószínűleg az inzulinrezisztencia kialakulásán keresztül valósul meg, bár nem zárhatjuk ki teljesen az inzulin szekrécióra gyakorolt hatás lehetőségét. Megalapozott 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél a zsigeri zsír felhalmozódása a csökkent inzulinérzékenység révén jelentős negatív hatással van a glikémiás kontrollra. 19.

A zsigeri adipociták sokféle gyulladásos citokint szabadítanak fel, amelyek képesek inzulinrezisztenciát kiváltani, mint például az interleukin-1, az interleukin-6, a tumor nekrózis faktor és a rezisztin, valamint más, például az adiponektin, amely javítja az inzulinérzékenységet. 19,20 Az adiponektin elhízottsága alacsonyan van szabályozva, és a vérplazma szintje alacsonyabb az elhízott személyeknél a kontrollokhoz képest. A jövőbeni vizsgálatoknak meg kell vizsgálniuk ezen anyagok koncentrációját normál terhesség esetén, valamint azokat, amelyeket az elhízás és a GDM bonyolít.

A GDM vagy az elhízás által bonyolult terhességek esetében a legnagyobb aggodalomra ad okot a magzati makrosomia fokozott kockázata. Az elhízással járó kockázat kétszer-háromszorosára nő, és úgy tűnik, hogy összefügg az elhízás mértékével. 22 Megállapítottuk, hogy pozitív összefüggés van az anyai BMI és a csecsemő testtömeg, valamint a VFM (de nem a PBF) és a BW között. További elemzés során ezeket az összefüggéseket az 1. csoportba tartozó nőknél nem találták meg, tükrözve a kezelés (metformin és inzulin) hatását a perinatális kimenetelre. Korábban kimutattuk a metformin kedvező hatását a makrosomia előfordulására a GDM nőknél. 23 Ezenfelül a két csoportban nem találtunk szignifikáns különbséget a BW-k között, ami valószínűleg tükrözi a metformin GDM csecsemőknél gyakorolt jótékony hatását. Ezenkívül a VFM várható növekedésének csökkenését bizonyították a metforminnal kezelt nőknél, bár ez a megfigyelés nagyobb betegszámmal kell megerősítést igényelni.

Ennek a vizsgálatnak az erősségei a zsíreloszlás közvetlen mérése in vivo a terhesség korai szakaszában olyan ambuláns nőknél, akik egységes központba látogatnak szabványos diétás és testmozgási tanácsokkal. Teljes adatok álltak rendelkezésre mind a 302 nőről.

A korlátozások a normál testsúlyú nők kohorszjának hiánya, amelyek kontrollként működnének az OR kiszámításához a VFM számára. Nem voltunk képesek mérni a citokineket, például az adiponektint, vagy a gyulladásos markereket, például a C-reaktív fehérjét, amelyek hasznos információkat szolgáltathattak a metabolikus szindrómával kapcsolatban. Az inzulinérzékenységet és a szekréciót sem mértük ebben a vizsgálatban. A jövőbeni kutatások foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Következtetések

E tanulmány eredményei egyre növekvő bizonyítékokkal szolgálnak a központi elhízás és különösen a VFM jelentőségének a GDM kialakulásában. Míg a BMI az elhízás kényelmes mércéje, a derékbőség vagy a WHR rutinmérése a terhesség korai szakaszában, ideális esetben kiegészítve VFM-felmérésekkel, segíthet a fokozott kockázatú betegek azonosításában.

Köszönetnyilvánítás

Elismerjük a szülésznők és a cukorbetegség szakápolóinak segítségét, akik nagyban segítették ezt a projektet.