A zsíros hasnyálmirigy és az életmód hatása a szubklinikai krónikus hasnyálmirigy-gyulladás kialakulására egészséges, orvosi ellenőrzésen átesett embereknél

Absztrakt

Háttér

Noha az emberi szervekben a zsír felhalmozódása különféle betegségekkel jár, kevés a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a zsíros hasnyálmirigy milyen hatással lenne a szubklinikai krónikus hasnyálmirigy-gyulladás kialakulására a klinikai folyamat során.

Mód

2008 és 2014 között prospektív kohortos vizsgálatot végeztünk olyan betegek körében, akik orvosi ellenőrzési konzultáción estek át a hasnyálmirigyben felhalmozódott zsír miatt. Az elemzésbe bevont betegeket nem zsíros hasnyálmirigy-csoportba osztották (n = 9710) és a zsíros hasnyálmirigy-csoport (n = 223). Az elsődleges végpont a zsíros hasnyálmirigyhez társuló krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esélyaránya (OR) volt, amelyet ultrahangvizsgálattal diagnosztizáltak. Többszörös logisztikai regressziós modellt használtunk az OR és a megfelelő 95% -os konfidencia intervallum (CI) megbecsülésére.

Eredmények

Kilencvenkét embernél diagnosztizáltak krónikus hasnyálmirigy-gyulladást, feltételezett és végleges diagnózist is beleértve. A 223 zsíros hasnyálmirigy-beteg közül 12 embernél diagnosztizáltak krónikus hasnyálmirigy-gyulladást ultrahangvizsgálattal, 9710 beteg közül 80-nál nem zsíros hasnyálmirigyet. A nyers OR 6,85 (95% CI 3,68, 12,75), és a többszörösen kiigazított OR 3,96 (95% CI 2,04, 7,66).

Következtetések

A hasnyálmirigy zsírfelhalmozódása kockázati tényező lehet a szubklinikai krónikus hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásában.

Bevezetés

Anyagok és metódusok

Dizájnt tanulni

Ezt a vizsgálatot orvosi vizsgálaton alapuló kohorsz-tanulmányként tervezték.

A résztvevők kiválasztása

A vizsgálat résztvevői viszonylag egészséges egyének voltak, akik úgy döntöttek, hogy hasi ultrahangvizsgálattal orvosi vizsgálaton vesznek részt az aMs New Otani Klinikán (Oszaka, Japán) a vizsgálati időszak alatt. 2008-ban 25 897, 2014-ben 30 188 ember vett részt ezen a vizsgálaton. A 2008-ban megvizsgált 25 897 ember közül 10 158-at vizsgáltak át 2014-ben. Nagyszámú résztvevő felvétele szükséges a ritka betegségek, például a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás előfordulásának számszerűsítéséhez. A tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy a 2008-as résztvevőknek voltak-e megállapításai a krónikus hasnyálmirigy-gyulladással 2014-ben. 2008-ban 52 embert diagnosztizáltak korábban krónikus hasnyálmirigy-gyulladással, és kizárták őket az elemzésből. 173 beteg hiányzott, akiket kizártak az elemzésből. A végső elemzés 9933 embert tartalmazott, amint az az 1. ábrán látható.

A résztvevők kiválasztásának folyamatábra

Etikai jóváhagyás

Ebben a tanulmányban minden adatot azonosítottak. Ezt a tanulmányt az Oszakai Egyetemi Kórház etikai bizottsága hagyta jóvá (jóváhagyási szám: 13563 (260-2) -5).

Kimeneti intézkedések

A tanulmány érdeklődésének fő eredményei a későbbi krónikus hasnyálmirigy-gyulladás arányai voltak. Odds arányt (OR) alkalmaztak az adipozitás és a krónikus hasnyálmirigy-gyulladással és a hasnyálmirigy zsírfelhalmozódásával való kapcsolatának értékelésére.

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztikai kritériumai

A Japán Hasnyálmirigy Társaság (JPS) a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás két szintjét diagnosztizálta: „határozott krónikus hasnyálmirigy-gyulladás” és „valószínű krónikus hasnyálmirigy-gyulladás”. A „hasnyálmirigy-kövek”, a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás egyik diagnosztikai kritériuma, amelyet a JPS mutat, megfelel a határozott krónikus hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztizálásának kritériumainak. A JPS leírta, hogy a valószínű krónikus hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztizálására akkor került sor, amikor „intrapankreatikus durva hiperreflektívumok, a hasnyálmirigy-csatornák szabálytalan tágulata vagy a hasnyálmirigy deformitása szabálytalan kontúrral” teljesült [12,13,14]. A JPS megvitatta, hogy a valószínű krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek terápiáját még azelőtt kezdték meg, hogy a végleges diagnózist utóvizsgálatokkal megállapították volna. Mivel vizsgálatunk orvosi vizsgálaton alapult, és a szűrést fontosnak tartották, 92 olyan alanyot soroltunk be, akik a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás két szintjével találkoztak. Ebben a tanulmányban csak kis számú esetet sikerült elérni, 42 és 50 betegnél határozott krónikus hasnyálmirigy-gyulladás és valószínű krónikus hasnyálmirigy-gyulladás.

A zsíros hasnyálmirigy meghatározása és a zsíros hasnyálmirigy diagnosztikai kritériumai

A zsíros hasnyálmirigy meghatározása eltér a korábbi vizsgálatoktól, és nincs általánosan elfogadott definíció [9, 15]. A hasnyálmirigy normál echogenitása hasonló a normál májéhoz [16]. Ahogy azonban a zsír felhalmozódik a hasnyálmirigyben, az sokkal echogénebbé válik [17]. Ezért a zsíros hasnyálmirigyet ultrahangon határoztuk meg a magasabb echogenicitás jelenlétével a hasnyálmirigyben, mint a máj bal lebenyében, amikor mindkettőt ugyanazzal az amerikai ablakkal néztük meg [18].

Orvosi szűrési adatok

Alapadatok, beleértve a szociodemográfiai változókat, mint például az életkor és a nem; olyan alapvető változók, mint a magasság, a súly, a testtömeg-index (BMI), a szisztolés vérnyomás (SBP) és a diasztolés vérnyomás (DBP); kórtörténeti változók, például cukorbetegség (DM), stroke, vesebetegség és vérszegénység; laboratóriumi vizsgálati eredmények, például aszpartát-aminotranszferáz (AST), alanin-aminotranszferáz (ALT), gamma-glutamil-transzferáz (GGT), amiláz, összkoleszterin (TC), trigliceridek (TG), nagy sűrűségű lipoprotein (HDL), alacsony sűrűségű lipoprotein ( LDL), az éhomi vércukorszint (FBS) és a hemoglobin A1c (HbA1c); gyógyszerek, például vérnyomáscsökkentők (AHT), orális hipoglikémiás szerek (OHA) és lipidszintet csökkentő gyógyszerek (LLD); és életmódbeli tényezők, mint például az elfogyasztott alkohol mennyisége, Brinkman-index (a napi elszívott cigaretták száma szorozva a dohányzás éveinek számával), súlygyarapodás, testmozgás, fizikai aktivitás, járási sebesség, súlykerékpározás, lefekvés előtti étkezés, étkezés vacsora után nem kapott reggelit és elegendő alvást egy önállóan kitöltött kérdőív segítségével, amelyet orvosokkal vagy nővérekkel folytatott személyes interjú részben támogatott és megerősített. Az összes kapott adatot adatbázisba vitték. A vizsgálatunk során kapott adatok elemzésekor az összes kiugró értéket felvettük.

A dohányzási státust akkor tekintették nemdohányzónak, ha a Brinkman-index 0 volt; egy könnyű dohányosnak Brinkman indexe volt $$ \ mathrm = \ mathrm- \ mathrm- \ mathrm/5.0. $$

A vizsgálati periódus alatt a HbA1c mérés szabványosítási programját a Japan Diabetes Society (JDS) szabványról nemzetközi glikohemoglobin standardizációs programra (NGSP) váltották, nemzetközi szabvány felhasználásával. A 2008-ban kapott HbA1c (%) értéket HbA1c (NGSP) ekvivalens értékként (%) becsülték, és a következő képlettel számolták:

Az impulzusnyomást (PP) a következő képlet segítségével becsültük meg:

Statisztikai analízis

A résztvevőket a hasnyálmirigy visszhangvizsgálatának és az ivási szintnek a kombinációja alapján osztályozták. Összehasonlítottuk a két csoport kiindulási jellemzőit a varianciaanalízis (ANOVA), az Aspin – Welch-teszt, a khi-négyzet teszt vagy a Fisher pontos tesztje segítségével. Kiszámoltuk a hatásméreteket, beleértve Cohenét is d folyamatos változóhoz és Cramerhez V (phi együttható) kategorikus változókhoz. Az OR-t logisztikai modell segítségével becsültük meg. Az OR 95% -os CI-jét a Wald konfidenciaintervallummal számoltuk.

Végül megvizsgáltuk a zavaró tényezőket. A modellbe bevonták a zsíros hasnyálmirigyhez kapcsolódó valószínű magyarázó változók interakciós feltételeit. A statisztikai szignifikanciát a 95% -os CI és P

Eredmények

A 2. táblázat a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek zsíros hasnyálmirigyének többváltozósan igazított OR-ját foglalja össze. Logisztikai modellt használtunk a GGT kiigazítása nélkül, mivel a GGT szoros összefüggésben volt az etanol bevitelével. A 223 zsíros hasnyálmirigy-beteg közül tizenkét embernél diagnosztizáltak krónikus hasnyálmirigy-gyulladást, a 9710 normál hasnyálmirigy-alany közül 80 embernél diagnosztizáltak krónikus hasnyálmirigy-gyulladást. A nyers OR 6,85 (3,68, 12,75), a többszörösen kiigazított OR 3,96 (2,04, 7,66).

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás diagnózisát a következő dohányzók csoportjaiban állapították meg: az 1208 erős dohányos közül 26, az 513 középső dohányos közül kilenc, a 325 könnyű dohányzó közül kettő és a 7887 nem dohányzó között 55 fő. A többszörösen beállított OR a dohányzók esetében 1,92 (1,15, 3,22) volt; középdohányosoknál az OR 3,53 (1,66, 7,52) volt; és könnyű dohányosoknál az OR 1,42 (0,34, 5,94).

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esetén a 761 ember közül 18-nál diagnosztizáltak krónikus hasnyálmirigy-gyulladást, ha az etanol bevitele ≥ 280 g/hét volt, valamint 1814-ből, akik 140–279 g/hét bevételt kaptak, 10-ből heti 1–139 g bevitel, és 6730 ember közül 46-an nem fogyasztottak alkoholt. A többszörösen korrigált OR a ≥ 280 g/hét csoportban 1,93 (1,02, 3,65) volt; a 140–279 g/hét csoport esetében 1,08 (0,60, 1,97); és az 1–139 g/hét csoport esetében 0,97 (0,48, 1,98).

Az állapotindex 3,14 volt, amelyet a kollinearitás diagnosztikai elemzésében szolgáltattak. Valamennyi tűrés nagyobb volt, mint 0,39, és az összes variancia-infláció kevesebb, mint 2,56 volt. Nem találtunk bizonyítékot a multikollinearitásra.

A többszörös logisztikai regresszió túlzott illesztésének vizsgálatához standard módszereket követtünk. A görbe alatti terület a végleges modellben 0,802 volt. A kölcsönhatást nem figyelték meg, mert a P A zsíros hasnyálmirigy és más kovariánsok közötti interakciós kifejezések értéke egy többváltozós logisztikai regresszióanalízisben 0,29 vagy annál nagyobb volt (3. táblázat). Nem találtunk bizonyítékot az alkoholfogyasztás és a dohányzás közötti kölcsönhatásra (P = 0,847). Összes P a Hosmer – Lemeshow jóság-illeszkedés teszt értékei a többváltozós logisztikai regressziós modellben, interakciós kifejezéseket is meghaladva, 0,64 felett voltak. A többváltozós logisztikus regressziós modell alkalmasságának jelentős csökkenését, beleértve az interakciós kifejezéseket sem figyelték meg (3. táblázat).

Vita

Ebben a prospektív kohorszvizsgálatban a fő eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők körében a hasnyálmirigyben történő zsírfelhalmozódás a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás jelentős kockázati tényezője volt. Az eredmények fontosak lehetnek a hasnyálmirigyrák magas kockázatú csoportjainak korai felismerése szempontjából. Tudomásunk szerint ez az első olyan tanulmány, amely perspektivikus tanulmányként beszámol a zsír felhalmozódásának a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás előfordulására gyakorolt hatásáról. Ezenkívül a dohányzás, amelynek Brinkman-indexe meghaladja a 200-at, összefüggésbe hozható a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás fokozott kockázatával.

A vizsgálat 9933 alanyának és azoknak a 15 341-nek a kiindulási jellemzőinek összehasonlítása, akiket 2014-ben nem vizsgáltak újra, szignifikáns különbségeket mutattak az összes paraméterben, kivéve az alkoholfogyasztást normál hasnyálmirigy-betegeknél. A zsíros hasnyálmirigyben szenvedők kisebb csoportjában szignifikáns különbségeket csak az életkorban és a BMI-ben mutattak ki. A hatásméretek azonban minden esetben nagyon kicsiek voltak, ami azt jelenti, hogy a szelekciós torzítás hatása ebben a tanulmányban kicsi volt.

Csak néhány tanulmány készült a hasnyálmirigy steatosisáról, és annak patofiziológiai mechanizmusai nagyrészt ismeretlenek [42]. Számos korábbi tanulmány kimutatta, hogy a krónikus, magas zsírtartalmú étrend fokozta a hasnyálmirigy szabad zsírsavakat és a lipidperoxidációt, amely hasnyálmirigy sérülésekkel és az aktivált hasnyálmirigy csillagképző sejtek kollagén szintézisével jár együtt, és patkányokban oxigén sérüléseket és hasnyálmirigy sejtek fibrogenezisét váltja ki [43,44, 45,46]. A patkányok eredményeihez hasonlóan a zsír felhalmozódása az emberi hasnyálmirigyben kockázati tényező lehet a fibrózisban, beleértve az akut és krónikus gyulladást is, ami összhangban áll e vizsgálat eredményeivel.

Nem volt szignifikáns kapcsolat a BMI és a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás között, ami összhangban van egy korábbi tanulmány eredményeivel [40, 47]. Az ebben a vizsgálatban résztvevők átlagos BMI-je 24,29 volt a zsíros hasnyálmirigy-csoportban és 22,3 a normál hasnyálmirigy-csoportban, mindkettő jóval alacsonyabb, mint a más országokban végzett korábbi vizsgálatok résztvevői [16, 17, 30,31,32, 40, 47]. A kelet-ázsiai verseny, beleértve a japánokat is, világszerte alacsony BMI-vel [48]. Ebben a tanulmányban egyik csoportban sem volt szignifikáns különbség a BMI között 2008-ban és 2014-ben, és úgy ítélték meg, hogy a túlzott elhízás miatt kevés az elfogultság.

A dohányzásnál a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esélye magasabb volt azoknál a betegeknél, akiknek a Brinkman-indexe meghaladta a 200-at, és ez az eredmény összhangban volt számos korábbi tanulmánysal is [38, 40]. A dohányzás aránya azonban ebben a tanulmányban körülbelül 20% volt, ami alacsonyabb, mint a korábbi vizsgálatokban, és alacsonyabb, mint a japán országos átlag 28,2%. Jelentős volt azonban, hogy a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás dohányzásának kockázatát is megszerezték, ami összhangban áll egy korábbi tanulmány eredményeivel [38, 40].

Az alkoholfogyasztás tekintetében az esélyarány növekedett az alkoholfogyasztás növekedésével. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esélyaránya magasabb volt azoknál a betegeknél, akik 280 g/hét fölött fogyasztottak, míg más kategóriákban nem volt szignifikáns különbség; ez a megállapítás összhangban állt a korábbi vizsgálatokkal [40, 47, 49]. Az alkoholfogyasztók aránya ebben a tanulmányban 35% körüli volt, ami alacsonyabb, mint a többi ország esetében, valamint a japán országos átlag 44,6% -a volt [50]. Így a jelen tanulmány eredményei függhetnek a viszonylag egészséges szokásokkal rendelkező alanyoktól.

Ennek a nagyszabású és prospektív vizsgálatnak az volt az erőssége, hogy lehetséges volt krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő és alacsony morbiditású betegek megszerzése. Az itt számított krónikus hasnyálmirigy-gyulladás 5 éves kumulatív incidenciája „valószínű” eseteket is tartalmazott, ezért jelentősen magasabb volt, mint a korábbi vizsgálatokban jelentettek, de a véglegesen diagnosztizált krónikus hasnyálmirigy-gyulladás 5 éves kumulatív előfordulása 100 000-re 30,21 volt, ami valamivel alacsonyabb, mint amely korábban beszámolt [41, 51].

Japánban a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás előfordulási gyakorisága növekvő volt, ezért nagyobb kohorszvizsgálatra van szükség [49]. Ezenkívül lehetséges volt olyan tényezők vizsgálata is, mint a zsíros hasnyálmirigy, a dohányzás és az ivás. A kis mintaméretű kohortos vizsgálatokban nehéz pontosan meghatározni a hasnyálmirigy-gyulladás előfordulását, ezért feltételeztük, hogy nem jelentették be pontosan. Ezenkívül a hasnyálmirigy biopsziáját nehéz beszerezni, és diagnosztikus képalkotáson alapul, összehasonlítva más szervek betegségeivel. A hasi ultrahangvizsgálat felülmúlja a többi módszert, mert nem invazív és viszonylag egyszerűen használható. A zsírfelhalmozódás viszonylag korai stádiumban azonosítható, és a további kutatások nagyszabású szűrővizsgálathoz vezethetnek.

Következtetés

Jelen tanulmány azt mutatja, hogy a hasnyálmirigyben a zsír felhalmozódása a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás jelentős kockázati tényezője. A hasnyálmirigy-zsír felhalmozódásának hasi ultrahangvizsgálattal történő értékelése noninvazív szűrési stratégiát nyújt a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás magas kockázatú csoportjai számára, amely állapot a jövőben hasnyálmirigyrákhoz vezethet.