Adrenalin (epinefrin) BP 1 injekció 1000-ből

hameln pharma ltd elérhetőségei

Hatóanyag

Jogi kategória

POM: Csak vényköteles gyógyszer

adrenalin

  • Jelentse a mellékhatást
  • Kapcsolódó gyógyszerek
    • Ugyanazok a hatóanyagok
    • Ugyanaz a társaság
  • Könyvjelző
  • Email

Utolsó frissítés: emc: 2020. május 21

Tartalomjegyzék megjelenítése

A tartalomjegyzék elrejtése

  • 1. A gyógyszer neve
  • 2. Minőségi és mennyiségi összetétel
  • 3. Gyógyszerforma
  • 4. Klinikai jellemzők
  • 4.1 Terápiás javallatok
  • 4.2 Adagolás és alkalmazás módja
  • 4.3 Ellenjavallatok
  • 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
  • 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
  • 4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
  • 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
  • 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
  • 4.9 Túladagolás
  • 5. Farmakológiai tulajdonságok
  • 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
  • 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
  • 5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
  • 6. Gyógyszerészeti adatok
  • 6.1 Segédanyagok felsorolása
  • 6.2 Inkompatibilitások
  • 6.3 Felhasználhatósági időtartam
  • 6.4 Különleges tárolási előírások
  • 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
  • 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb kezelés
  • 7. A forgalomba hozatali engedély jogosultja
  • 8. Forgalomba hozatali engedély száma (i)
  • 9. Az első engedély/megújítás dátuma
  • 10. A szöveg felülvizsgálatának dátuma

Ezt az információt egészségügyi szakemberek használják

Adrenalin (epinefrin) BP 1 injekció 1000-ből.

1 ml oldatos injekció 1 mg adrenalint (epinefrin) tartalmaz savtartarát formájában.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

Az 1 000 adrenalin injekció 1000-ből alkalmazható akut allergia és anafilaxiás sokk kezelésében.

A intramuszkuláris úton az előnyben részesített választás a legtöbb egyén számára, akiknek adrenalint kell adni az anafilaxiás reakció kezelésére. Az adrenalin általánosan elfogadott dózisa ebben az indikációban 0,01 mg/testtömeg-kg. Az alábbiakban további életkor szerinti adagolási táblázatot mutatunk be.

Dózisa intramuszkuláris injekció adrenalin (epinefrin) BP 1 injekció 1000-ből súlyos anafilaxiás reakció esetén

Adrenalin mennyisége

6 hónap - 6 év

Gyermek 6 - 12 éves

12 évesnél idősebb gyermek

Szükség esetén ezeket az adagokat többször meg lehet ismételni 5–15 perces időközönként, a vérnyomás, a pulzus és a légzésfunkció függvényében. Kis mennyiségű fecskendőt kell használni.

Túlérzékenység az adrenalin, a nátrium-metabiszulfit vagy bármely más összetevő iránt.

Az 1000-ből adrenalin 1-et nem szabad ujjakban, lábujjakban, fülekben, orrban vagy nemi szervekben használni, az ischaemiás szöveti nekrózis veszélye miatt.

Az adrenalint körültekintően kell alkalmazni az alábbiak esetén:

• hyperthyreosis, pszichoneurosis, feochromocytoma, szűk látószögű glaukóma, diabetes mellitus, hypokalaemia vagy hypercalcaemia.

• súlyos vesekárosodás, prosztata hipertrófia vagy vizelési nehézség

• cerebrovascularis betegség, szerves agykárosodás vagy arteriosclerosis

• autonóm diszreflexia (hiperreflexia), különösen gerincvelő sérülés esetén (pl. Tetraplegia)

• sokk (az anafilaxiás sokk kivételével)

• szerves szívbetegség vagy szív dilatáció (súlyos angina pectoris, obstruktív kardiomiopátia, magas vérnyomás), valamint a legtöbb aritmiában szenvedő beteg. Angina fájdalom kiváltható, ha koszorúér-elégtelenség van jelen.

Az adrenalint óvatosan kell alkalmazni idősebb betegeknél

Az adrenalint fokozott óvatossággal kell alkalmazni hosszú távú bronchiális asztmában és emphysemában szenvedő betegeknél, akiknél degeneratív szívbetegség alakult ki.

Az adrenalint körültekintően, ha egyáltalán kell alkalmazni, halogénezett szénhidrogén érzéstelenítőkkel végzett általános érzéstelenítés során (lásd 4.5 pont).

Az adrenalin nem alkalmazható a vajúdás második szakaszában (lásd 4.6 pont).

A véletlen intravaszkuláris injekció agyi vérzést okozhat a vérnyomás hirtelen emelkedése miatt.

Az anafilaxia kezdeti kezelésénél általában az IM-utat részesítik előnyben, az IV-utat általában az intenzív osztályon (ICU) vagy a sürgősségi osztályon (ED) kell alkalmazni. Az adrenalin (epinefrin) 1: 1000 (1mg/ml) injekciója nem alkalmas iv. Ha az adrenalin 1: 10000 (0,1 mg/ml) injekció nem áll rendelkezésre, akkor az epinefrin 1: 1000 injekciót 1: 10000 értékre kell hígítani IV alkalmazás előtt. Az adrenalin IV-es beadási módját rendkívül körültekintően kell alkalmazni, és az a legjobb, ha az adrenalin (adrenalin) iv.

A lehető leghamarabb figyelje meg a beteget (pulzus, vérnyomás, EKG, pulzus oximetria) az adrenalinra adott válasz értékelése érdekében.

Az IM injekció legjobb helye a comb középső harmadának anterolaterális oldala. Az injekcióhoz használt tűnek elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa az adrenalin injekcióját az izomba. A szöveti nekrózis veszélye miatt kerülni kell az adrenalin intramuszkuláris injekcióit a fenékbe.

Az adrenalin hosszan tartó alkalmazása súlyos metabolikus acidózist (a tejsav emelkedett vérkoncentrációja miatt), veseelhalást és tachyphylaxist okozhat.

Az Adrenalin Injection nátrium-metabiszulfitot tartalmaz, amely allergiás típusú reakciókat, köztük anafilaxiát és életveszélyes vagy kevésbé súlyos asztmás epizódokat okozhat bizonyos fogékony egyéneknél.

A nátrium-metabiszulfit jelenléte a parenterális adrenalinban és az allergiás reakciók lehetősége nem gátolhatja a gyógyszer alkalmazását, ha súlyos allergiás reakciók kezelésére vagy más vészhelyzetekre javallt.

Szimpatomimetikus szerek:

Az adrenalint nem szabad együtt adni más szimpatomimetikus szerekkel az additív hatások és a fokozott toxicitás lehetősége miatt.

Alfa-adrenerg szerek:

Az adrenalin vazokonstriktor és nyomást gyakorló hatása, amelyet az alfa-adrenerg hatása közvetít, fokozódhat hasonló hatású gyógyszerek, például ergot alkaloidok vagy oxitocin egyidejű alkalmazásával.

Alfa-adrenerg blokkolók:

Az alfa-blokkolók, például a fentolamin, antagonizálják az adrenalin érszűkületét és magas vérnyomáshatásait. Ez a hatás előnyös lehet adrenalin túladagolás esetén (lásd 4.9. Szakasz). Az adrenalin kifejezetten megfordítja az adrenerg neuron blokkolók, például a guanetidin vérnyomáscsökkentő hatását, súlyos hypertonia kockázatával.

Béta-adrenerg blokkolók:

Súlyos magas vérnyomás és reflex bradycardia fordulhat elő nem kardioszelektív béta-blokkoló szerekkel, például propranolollal, az alfa-mediált vazokonstrikció miatt.

A béta-blokkolók, különösen a nem kardioszelektív szerek, szintén antagonizálják az adrenalin szív- és hörgőtágító hatását. A súlyos anafilaxiában szenvedő betegek, akik nem kardioszelektív béta-blokkolókat szednek, nem reagálhatnak az adrenalin kezelésre.

Általános érzéstelenítők:

Az adrenalin adása olyan halogénezett szénhidrogén általános érzéstelenítőkben részesülő betegeknél, amelyek fokozzák a szív ingerlékenységét és úgy tűnik, hogy a szívizomot érzékenyítik az adrenalinra, aritmiákat eredményezhetnek, beleértve kamrai idő előtti összehúzódásokat, tachycardia vagy fibrillációt (lásd 4.4 pont).

Vérnyomáscsökkentő szerek:

Az adrenalin kifejezetten megfordítja az adrenerg neuron blokkolók, például a guanetidin vérnyomáscsökkentő hatását, a súlyos magas vérnyomás kockázatával. Az adrenalin növeli a vérnyomást, és ellentétes lehet a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatásával.

Antidepresszánsok:

A triciklikus antidepresszánsok, például az imipramin, gátolják a közvetlenül ható szimpatomimetikus szerek visszavételét, és fokozhatják az adrenalin hatását, növelve a magas vérnyomás és a szívritmuszavarok kialakulásának kockázatát.

A monoamin-oxidáz inhibitor egyidejű alkalmazása vagy 2 héten belüli használata megnöveli a nemkívánatos események kockázatát.

Fenotiazinok:

A fenotiazinok blokkolják az alfa-adrenerg receptorokat (lásd fent).

Az adrenalint nem szabad a fenotiazinok okozta keringési összeomlás vagy hipotenzió ellensúlyozására használni; az adrenalin nyomás alatti hatásainak megfordulása a vérnyomás további csökkenését eredményezheti.

Egyéb gyógyszerek:

Az adrenalint nem szabad olyan betegeknél alkalmazni, akik nagy dózisban kapnak olyan egyéb gyógyszereket (pl. Szívglikozidokat), amelyek érzékenyebbé tehetik a szívet aritmiákra. Egyes antihisztaminok (pl. Difenhidramin) és a pajzsmirigyhormonok erősíthetik az Adrenalin hatásait, különösen a szívritmusra és a szívritmusra. Az adrenalin növeli a levodopa kardiális káros hatásainak kockázatát. Az entakapon alkalmazása fokozhatja az adrenalin kronotrop és aritmogén hatásait.

Hypokalaemia:

Az adrenalin hipokalémiás hatását erősíthetik más káliumvesztést okozó gyógyszerek, beleértve a kortikoszteroidokat, káliumcsökkentő diuretikumokat, aminofillint és teofillint.

Hiperglikémia:

Az adrenalin által kiváltott hiperglikémia a vércukorszint csökkenéséhez vezethet inzulinnal vagy orális hipoglikémiás szerekkel kezelt cukorbetegeknél.

Az adrenalin áthalad a placentán. Van néhány bizonyíték a veleszületett rendellenességek kissé megnövekedett bizonyítékaira. Az adrenalin injekciója anoxiát okozhat a magzatban, a magzati tachycardia, a szív rendellenességei, az extrasystolák és a hangosabb szívhangok.

Az adrenalin általában gátolja a terhes emberi méh spontán vagy oxitocin által kiváltott összehúzódásait, és késleltetheti a vajúdás második szakaszát. A méhösszehúzódások csökkentésére elegendő dózisban a gyógyszer hosszú ideig tartó vérzést okozhat a méh atóniájában. Ezért a parenterális adrenalint nem szabad alkalmazni a vajúdás második szakaszában.

Az adrenalin csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha a lehetséges előnyök igazolják a magzatra gyakorolt ​​lehetséges kockázatokat.

Az adrenalin eloszlik az anyatejben. Adrenalin injekcióban részesülő anyáknál kerülni kell a szoptatást.

A betegek gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez való képességét befolyásolhatja az anafilaxiás reakció, valamint az adrenalin lehetséges mellékhatásai.

Az adrenalin nemkívánatos eseményei főleg az alfa- és a béta-adrenerg receptorok stimulálásához kapcsolódnak. A nemkívánatos hatások előfordulása az egyes betegek érzékenységétől és az érintett dózistól függ.

Immunrendszeri betegségek:

Anaphylaxia, esetleg súlyos bronchospasmussal (lásd 4.4 pont).

Anyagcsere- és táplálkozási rendellenességek:

Hipokalaemia, metabolikus acidózis (lásd 4.4 pont).

Az inzulinszekréció és a hiperglikémia gátlása alacsony dózisokkal, glükoneogenezissel, glikolízissel, lipolízissel és ketogenezissel is.

Pszichiátriai rendellenességek:

Pszichotikus állapotok, szorongás, félelem, zavartság, ingerlékenység, álmatlanság, nyugtalanság

Idegrendszeri betegségek:

Fejfájás, szédülés, remegés

Parkinsoni szindrómás betegeknél az adrenalin növeli a merevséget és a remegést.

Szubarachnoidális vérzés és hemiplegia következménye a magas vérnyomás, még a szokásos adrenalin adagok szubkután beadása után is.

Szívbetegségek:

A szívritmus és ritmuszavarok szívdobogást és tachycardiát okozhatnak. Az adrenalin potenciálisan végzetes kamrai ritmuszavarokat okozhat, beleértve a fibrillációt is, különösen szerves szívbetegségben szenvedő betegeknél, vagy azoknál, akik más, a szívet ritmuszavarokra érzékenyítő gyógyszereket kapnak. Miokardiális ischaemiáról és miokardiális infarktusról számoltak be.

Az adrenalin okozza az E.C.G. változások, beleértve a T-Wave amplitúdójának csökkenését normál alanyok összes vezetékében.

Ritka esetekben stressz-kardiomiopátiát észleltek az adrenalinnal kezelt betegeknél.

Érbetegségek:

Hipertónia (az agyi vérzés kockázatával).

A végtagok hidegsége kis adrenalin adagok mellett is előfordulhat.

Légzési rendellenességek:

Dyspnoe. Tüdőödéma fordulhat elő túlzott adagok beadása után vagy rendkívüli érzékenység esetén.

Emésztőrendszeri betegségek:

Szájszárazság, csökkent étvágy, hányinger, hányás, hipernyálzás.

Vese- és húgyúti betegségek:

A vizeletürítés nehézsége, vizelet visszatartás.

Általános rendellenességek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Izzadás, gyengeség, sápadtság.

Az adrenalin ismételt beadása nekrózist okozhat az érszűkület következtében az injekció beadásának helyén. A szöveti nekrózis a végtagokban, a vesékben és a májban is előfordulhat.

A feltételezett mellékhatások bejelentése

Fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat a gyógyszer engedélyezése után. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny/kockázat egyensúlyának folyamatos ellenőrzését. Arra kérjük az egészségügyi szakembereket, hogy jelentsék a feltételezett mellékhatásokat a Sárga Kártya Rendszeren keresztül: www.mhra.gov.uk/yellowcard.

Túladagolás vagy a szokásos intramuszkuláris szubkután adrenalin-dózisok véletlen intravénás beadása után a szisztolés és a diasztolés vérnyomás meredeken emelkedik; a vénás nyomás is emelkedik. Cerebrovascularis vagy egyéb vérzések és hemiplegia alakulhatnak ki, különösen idős betegeknél. Tüdőödéma léphet fel.

Az adrenalin túladagolása átmeneti bradycardiát, majd tachycardiát okoz, és egyéb, esetleg halálos kimenetelű szívritmuszavarokat okozhat. Veseelégtelenség, metabolikus acidózis és hideg fehér bőr is előfordulhat.

Mivel az adrenalin gyorsan inaktiválódik a szervezetben, az akut toxicitás kezelése elsősorban támogató.

Az adrenalin nyomást gyakorló hatása ellensúlyozható egy gyors hatású alfa-adrenoreceptor blokkoló szer, például 5-10 mg fentolamin-mezilát, azután egy béta-adrenoreceptor blokkoló szer, például 2,5 - 5 mg azonnali intravénás injekciójával. propranolol. Az aritmiák, ha előfordulnak, ellensúlyozhatók propranolol injekcióval.

Farmakoterápiás csoport: adrenerg és dopaminerg szerek, adrenalin.

ATC kód: C01 CA 24

Az adrenalin egy természetesen előforduló katekolamin, amelyet a mellékvese medulla szekretál az erőkifejtés vagy a stressz hatására. Ez egy szimpatomimetikus amin, amely mind az alfa-, mind a béta-adrenerg receptorok hatékony stimulálója, és ezért a célszervekre gyakorolt ​​hatása összetett. Az allergiákkal, az idiopátiás vagy testmozgás okozta anafilaxiával szembeni túlérzékenységi reakciók gyors enyhítésére szolgál.

Az adrenalin alfa-adrenerg stimuláció révén erős érszűkítő hatású. Ez a tevékenység ellensúlyozza a vazodilatációt és a megnövekedett érpermeabilitást, ami az intravaszkuláris folyadék elvesztéséhez és az azt követő hipotenzióhoz vezet, amelyek az anafilaxiás sokk fő farmakológiai jellemzői.

Az adrenalin stimulálja a hörgők béta-adrenerg receptorait, és erőteljes hörgőtágító hatású. Az adrenalin enyhíti az anafilaxiával járó viszketést, csalánkiütést és angioödémát is.

Az adrenalin intramuszkuláris beadása után gyorsan kezdi meg működését, és a sokkos betegben az intramuszkuláris helyről történő felszívódása gyorsabb és megbízhatóbb, mint a szubkután helyből.

Az adrenalint a katekol-O-metil-transzferáz (COMT) és a monoamin-oxidáz (MAO) enzimek gyorsan inaktiválják a szervezetben, főleg a májban. Az adrenalin adagjának nagy része metabolitként ürül a vizelettel. A plazma felezési ideje körülbelül 2-3 perc. Szubkután vagy intramuszkuláris injekció esetén azonban a helyi érszűkület késleltetheti a felszívódást, így a hatás hosszabb lehet, mint azt a felezési idő sugallja.

A termékjellemzőkben foglaltakon kívül nincs további információ.

Nátrium-metabiszulfit Ph. Eur.

Nátrium-klorid Ph. Eur.

Nátrium-hidroxid Ph. Eur.

Injekcióhoz való víz Ph. Eur.

Sósav Ph. Eur.

Az adrenalint gyorsan oxidálják oxidálószerek és lúgok, beleértve nátrium-hidrogén-karbonátot, halogéneket, nitrátokat, nitriteket és vas-, réz- és cink-sókat. Az adrenalin keverhető 0,9% nátrium-klorid injekcióval, de nem kompatibilis az 5% -os nátrium-klorid injekcióval. Az adrenalin stabilitása 5% -os dextróz injekcióban csökken, ha a pH nagyobb, mint 5,5.

25 ° C alatti hőmérsékleten és fénytől védve tárolandó.

1 ml átlátszó üveg ampullák. Karton dobozokba csomagolva, 10 x 1 ml ampulla.