Alváshiány és elhízás felnőtteknél rövid elbeszélő áttekintés BMJ Open Sport; Gyógytornászat

Kétirányú összefüggés van az alváshiány és az elhízás között.

Mik az új eredmények?

Az alváshiány közvetítheti a testtömeg-index növekedését az emelkedett ghrelin, az elnyomott leptin és a fokozott hedonikus jelzés révén az étkezés során.

A csökkent alvás fokozott fáradtságot eredményez, ami csökkentheti a testmozgás képességét.

Az elhízás növeli az alvászavarok kockázatát, ami ronthatja az alvás minőségét.

Bevezetés

Az alváshiány akkor következik be, amikor az egyén biológiai alvásigénye nem elégedett. Az epidemiológiai vizsgálatokban a meghatározások eltérnek, de az alváshiányt általában 7 óránál kevesebb alvásnak tekintik. A tudományos szakirodalomban számos olyan tanulmány található, amelyek azt sugallják, hogy az alváshiánynak olyan anyagcsere hatása van, amely hajlamos a súlygyarapodásra. Jelenleg a fejlett országok az elhízás járványával néznek szembe. Például az elhízás gyakorisága az Egyesült Államokban az 1988–1994 közötti 22,9% -ról 2013–2014-re 37,7% -ra nőtt. 1 2014-re az elhízás aránya a felnőtt férfiaknál elérte a 35,0% -ot, a felnőtt nőknél pedig a 40,4% -ot. Az adatok azt is jelzik, hogy az USA-ban a felnőtt lakosság kevesebbet alszik, 2 és jelentős része kevesebb, mint az ajánlott éjszakai éjszakai alvás.3. 1998-ban az emberek 26% -a számolt be arról, hogy 8 óránál kevesebbet alszik, míg 2005-ben ez az arány 35% volt. A 2004 és 2007 között 110 442 polgári alkalmazottal végzett nemzeti egészségügyi interjú felmérésében az ön által bejelentett rövid alvás időtartamának súlyozott prevalenciája, amelyet napi ≤6 óránként határoztak meg, 29,9% volt.4

Mód

Az elektronikus keresési stratégiát egyetlen kutató hozta létre és fejezte be, az eredményeket a kutatócsoport többi tagja is áttekintette. Számítógépes szakirodalmi keresést végeztek a PubMed/MEDLINE és a Google Scholar segítségével az „alváshiány”, az „alváskorlátozás”, a „rövid alvás”, az „alvás időtartama”, az „elhízás”, a „súlygyarapodás” és a „testtömegindex” kulcsszavakkal. Megvizsgálták a 2000 és 2017 között angolul megjelent, potenciálisan releváns cikkek címeit és kivonatait. A tanulmányokat kizárólag a kutatási kérdés relevanciája alapján vettük fel. A mellékelt cikkeket a tartalom és a módszertan alapján a következő kategóriák egyikébe csoportosítottuk: prospektív tanulmányok (egyszeri vizsgálatok és áttekintések/metaanalízisek), keresztmetszeti vizsgálatok (egyszeri vizsgálatok és áttekintések/metaanalízisek), vegyes vizsgálatok (egyszeri vizsgálatok és áttekintések/metaanalízisek) és mechanisztikus vizsgálatok (egyes vizsgálatok és áttekintések/metaanalízisek). A leendő, keresztmetszeti és vegyes vizsgálatok az alvásmegvonás és az elhízás közötti epidemiológiai összefüggéseket vizsgálták, míg a mechanisztikus tanulmányok betekintést nyújtottak a kettő közötti kapcsolatot vezérlő mechanizmusokba.

Eredmények

Az alváshiány és az elhízás közötti összefüggés epidemiológiai bizonyítékainak szisztematikus kutatása 92 eredeti tanulmányt és 18 áttekintést adott ezen vizsgálatok különböző alcsoportjairól.

Leendő tanulmányok

Két metaanalízis, a 30 összesített vizsgálat egyike (634 511 résztvevő) és a másik 11 vizsgálat (197 906 résztvevő) bizonyította, hogy a rövid alvás a testtömeg-index (BMI) növekedésével és az elhízás kialakulásának kockázatával jár. Hasonló megállapításokról, beleértve a kizárólag nőkből álló kohortot is, egy bizonyos életkorig beszámoltak. Az alváshiány és az elhízás közötti összefüggések az egyik vizsgálatban 27 éves életkor után csökkentek, a másikban a 40 éves és idősebb nőknél eltűntek. Ezzel szemben egy másik tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az idősebb felnőttek, akik 5 óránál kevesebbet aludtak, szemben a 7–8 órával, 40% -kal növelték az elhízás kockázatát. Egy másik elemzés szerint az 5 órás vagy annál rövidebb alvási időtartamúaknál 15% -os, a 6 órán át aludóknál pedig 6% -os megnövekedett kockázatot számoltak a 7–8 órás alvóknál.

Keresztmetszeti vizsgálatok

Egy 41 610 résztvevővel végzett keresztmetszeti vizsgálat összefüggést jelentett 5 éven belüli súlyváltozás (definiálva ≥5 kg testtömeg-növekedés vagy fogyás) és a csökkent alvási idő jelentésének valószínűsége között. Azok a személyek, akik nagyobb valószínűséggel jelentik a csökkent alvási idő csökkenését, olyan nők voltak, akik jelentős súlyt vesztettek, valamint férfiak és nők, akik jelentős súlyt híztak.

Vegyes tanulmányok

Vegyes vizsgálatok voltak azok, amelyek mind prospektív, mind keresztmetszeti elemzéseket, vagy mind a prospektív, mind a keresztmetszeti vizsgálatokat áttekintették. Számos vizsgálat feltárta, hogy a rövid alvási időtartamú egyének magasabb átlagos BMI-vel rendelkeznek, és nagyobb a kockázata az elhízás kialakulásának. Az elhízás mellett 12 összesített vizsgálat (18 720 metabolikus szindrómás és 70 833 egészséges kontroll) meta-elemzése összefüggést talált az alváshiány és a metabolikus szindróma kialakulásának fokozott kockázata között. Más tanulmányok azonban vegyes eredményekről számoltak be idősebb felnőtteknél, és arra a következtetésre jutottak, hogy az alváshiány és az elhízás közötti ellentmondó matematikai összefüggések arra utalnak, hogy nem elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a kettő közötti kapcsolat megállapításához.

Mechanisztikus vizsgálatok

A kísérleti alváskorlátozást összefüggésbe hozták a ghrelin, a sótartás és a gyulladásos markerek megemelkedésével, valamint a leptin és az inzulinérzékenység csökkenésével. Az alváshiányt követő magasabb ghrelin és alacsonyabb leptin összefüggésben volt a fokozott éhségérzéssel, különösen a zsírokban és szénhidrátokban sűrű ételek esetében. Ezenkívül megállapították, hogy ezeknek a kalóriáknak a fogyasztása növeli az idegsejtek jutalomútjainak aktivitását. Más vizsgálatok krónikus részleges alvásvesztést követően csökkent pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) és szabad tiroxin (T4) szintet mutattak ki. Az alvásmegvonás és az elhízás közötti lehetséges kapcsolatokként olyan magatartási mechanizmusokat is felvetettek, mint a fokozott fáradtság miatt másodlagos fizikai aktivitás, a szabálytalan táplálás és az ébren töltött idő miatti fokozott táplálkozás.

Vita

Leendő tanulmányok

Az alváskorlátozással járó jövőbeni súlygyarapodás lehetőségét az Ápolók egészségügyi tanulmányában vizsgálták.10 A szerzők eredetileg 121 700 nővért írtak be 1976-ban. A kohort 1986-ban vizsgálták meg, és az alvás időtartamáról kérdezték. Összességében a nők 4,3% -a aludt 5 órát vagy kevesebbet, 25,5% 6 órát, 42,1% 7 órát, 23,5% 8 órát és 4,5% 9 vagy több órát aludt. Ezután a válaszadókat 2 évente, 16 éven keresztül felvették velük a kapcsolatot, és felkérték, hogy jelentse be testtömegét. Az önkéntes fizikai aktivitás szintje hasonló volt a csoportok között.

A kiinduláskor egyértelmű keresztmetszeti összefüggés volt a súly és az alvás időtartama között az 5 órás vagy annál rövidebb alvókkal, akik átlagosan 2,47 kg-mal (5,43 font) többet nyomtak, mint azok, akik 7 órát (a kohorán mediánja) és 1,24 kg (2,73 kg) lbs) több, mint azok, akik 6 órát alszanak. Továbbá, míg az azt követő 10 évben minden csoport hízott, a legkevésbé alvóknál a súly gyorsabban nőtt. Az 5 órát vagy kevesebbet alvó személyek 0,73 kg-ot (1,61 font) többet, a 6 órát alvók pedig 0,26 kg-ot (0,57 font) többet híztak, mint azok, akik 7 órát aludtak. A 16 év alatt a követendő nők 10,5% -a 15 kg-ot vagy annál többet hízott.

Az 5 vagy kevesebb órát alvó nők 32% -kal, a 6 órát alvók pedig 12% -kal nagyobb valószínűséggel híznak ekkora súlyt, mint a 7–8 órás alvók. Azoknál a nőknél, akik a kiindulási értéknél nem voltak elhízottak, 15,9% -a elhízott a 16 év végén, a BMI ≥ 30 kg/m 2 meghatározása szerint. Az elhízás kialakulásának kockázata 15% -kal nőtt azokban, akik 5 óránál kevesebbet aludtak, és 6% -kal nőttek azoknál, akik 6 órát aludtak, szemben a 7-8 órás alvókkal. A fent leírt összehasonlítások statisztikailag szignifikánsak voltak, és az e kutatók által közölt statisztikai elemzésben az összes modellt kiigazították az esetleges zavaró változók, például életkor, dohányzási állapot, alkoholfogyasztás, koffeinfogyasztás és az alvásra ismert gyógyszerek alkalmazása alapján.

Keresztmetszeti vizsgálatok

Az egyik keresztmetszeti vizsgálat 41 610 résztvevő részvételével azt találta, hogy mind a férfiak, mind a nők, akik jelentős súlygyarapodást tapasztaltak (meghatározása 5 év alatt 5 vagy több kilogramm volt), nagyobb valószínűséggel jelentettek csökkent teljes alvási időt, mint stabil testsúlyúak. Érdekes, hogy a jelentős súlycsökkenést szenvedő nők nagyobb eséllyel számoltak be a teljes alvási idő csökkenéséről. Ugyanezt a tendenciát nem figyelték meg a férfiaknál. A szerzők megjegyezték azonban, hogy a megnövekedett vagy lefogyott súly összetételét nem határozták meg.11

Vegyes tanulmányok

Mechanisztikus vizsgálatok

Az alváshiány és az elhízás kapcsolatát serkentő javasolt mechanizmusok összefoglalása.

A biológiai asszociációk mellett számos szerző kiemelte az alváshiány és az elhízás közötti viselkedési mechanizmusok lehetőségét. Ezek közül a legegyszerűbb, hogy azok az egyének, akik kevesebbet alszanak, több lehetőséget kapnak a kalóriák fogyasztására. A rövid alvók fáradtságot is tapasztalhatnak, ami csökkenti a fizikai aktivitás valószínűségét.22 Az egyik áttekintés megállapította, hogy az alváshiány lehetővé tette a megnövekedett táplálkozás lehetőségét késő este és kora reggel.23 Figyelembe véve, hogy az anyagcsere összetevői a a napszak, ésszerű azt hinni, hogy a kalóriabevitel ezekben az időszakokban megváltozott anyagcsere-reakciókat eredményezhet. 23 Ezenkívül a nők másképp reagálhatnak az alvás időtartamának és anyagcseréjének zavaraira, mint a férfiak, de kevés kutatás áll rendelkezésre ebben a témában.

Bár ezt nem szisztematikusan vizsgálták, további szempont lehet, hogy az álmosság (az elégtelen alvás miatt) csökkent fizikai aktivitáshoz vezethet, ami megnehezíti a testsúly fenntartását. Ez a viselkedési mechanizmus további kutatásokat indokol. Ezenkívül van néhány bizonyíték arra, hogy az alvás időtartamának növelése megkönnyítheti a testsúly fenntartását azáltal, hogy csökkenti a sóvárgást és az étvágyat.36 Ez arra utal, hogy a testsúly-szabályozási program lehetséges javítása az alvás időtartamának javulása lehet.

Az alváshiány és az elhízás közötti rendkívül összetett kapcsolat miatt a témához kapcsolódó összes szakirodalom áttekintése meghaladta a rövid áttekintés kereteit. Ehelyett az volt a célja, hogy keretet biztosítson az étvágy hormonális szabályozói által közvetített mechanizmusok megértéséhez. További korlátok közé tartozik a túlnyomórészt férfi felnőttekre való összpontosítás. Az alvási szokások, a napi tevékenységek és a hormonprofilok különböznek gyermekek, serdülők, férfiak, nők és idősek között; ezért a cikkben felvázolt mechanizmusok némelyikének életkorától és nemétől függően kisebb-nagyobb befolyása lehet. Míg az áttekintett anyagok egy része mindkét nem megbeszélését vonta maga után, a jövőbeni vizsgálatoknak ki kell emelniük a nőknél tapasztalt eredményeket. Végül fontos megjegyezni, hogy a tanulmányok többsége az ön által bejelentett alvásméréseket alkalmazta, nem pedig olyan objektív mutatókat, mint a poliszomnográfia vagy az aktigráfia. További kutatásoknak figyelemmel kell kísérniük az alvás időtartamát az otthoni alvási környezetben.

Következtetések

Összegezve elmondható, hogy kiterjedt tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre az alváskorlátozás és a súlygyarapodás és az elhízás között. Bár a mechanisztikus összefüggések még nem tisztázottak, ha az alváskorlátozás következtében bekövetkező anyagcsere-változások a testtömeg növekedéséhez, az inzulinrezisztenciához és a vérnyomás növekedéséhez vezetnek, akkor az alvás mennyiségének növelésére és minőségének javítására irányuló beavatkozások kezeléseként és elsődlegesen szolgálhatnak megelőző intézkedések ezen anyagcserezavarok esetén.37 További kutatásokra van szükség az alvás időtartamának objektív mérésével, valamint az alvás és a testtömeg ismételt értékelésével. Az alvás időtartamát manipuláló kísérleti tanulmánytervekre szintén szükség van az alváshiány és az elhízás közötti okozati összefüggés lehetőségének jobb feltárásához.