Amenorrhoea

Az amenorrhoea (menstruáció hiánya) a pubertás utáni menstruáció teljes hiánya, amelyet „elsődleges amenorrhoának” neveznek, és ennek oka általában endokrin rendellenesség.

Kapcsolódó kifejezések:

  • Ösztrogén
  • Prolaktin
  • Luteinizáló hormon
  • Hyperprolactinaemia
  • Follikulus stimuláló hormon
  • Gonadotropint felszabadító hormon
  • Gonadotropin
  • Galactorrhea
  • Tesztoszteron
  • Vizelethajtó

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Hipotalamusz anovuláció, funkcionális

Boaz Weisz, Ariel Hourvitz, az Endokrin betegségek enciklopédiájában, 2004

Bevezetés

A reproduktív években az amenorrhoea, a menstruációs vérzés hiánya nem ritka. Az anovuláció és következésképpen az amenorrhoea nem terhes, reproduktív korú nőknél patológiás. Az amenorrhoea meghatározására használt kritériumok nem egységesek. Az általánosan használt kritériumok szerint azok a nők, akiknél nincs menzesz 14 évesen (másodlagos nemi jellemzők nélkül) - 16 évesen (másodlagos nemi jellemzők megjelenésével), elsődleges amenorrhea-ként szerepelnek. Azokat a nőstényeket, akik rendszeresen menstruáltak, majd 6 hónapon át tapasztalják a menstruáció hiányát (vagy három ciklust az oligomenorrhoában szenvedő betegeknél), másodlagos amenorrheásnak nevezik. Az amenorrhoea prevalenciája a női populáció 1,5–3% -a reproduktív években. Míg az elsődleges amenorrhoea meglehetősen ritka, a reproduktív korú nőknél a másodlagos amenorrhoea nem ritka.

Az anovuláció és a következményes amenorrhoea különféle etiológiák szerint osztályozható. Az amenorrhoea okai között szerepelnek a nemi szervek anatómiai rendellenességei, genetikai hibák, endokrinopátiák, petefészek-elégtelenség, hipofízis diszfunkció és hipotalamusz-diszfunkció. Az egyes etiológiák relatív gyakorisága népességfüggő. Noha egyes kutatók a policisztás petefészek-szindrómát (PCOS) találták az anovuláció leggyakoribb okának, mások azt találták, hogy a súlyvesztéssel összefüggő amenorrhoea a menstruáció megszűnésének fő oka. A legtöbb vizsgálatban azonban az összes amenorrheás beteg körülbelül kétharmada hipoösztrogén, akár hipotalamusz – hipofízis diszfunkció, akár a végszerv rezisztenciája miatt a gonadotropinokkal szemben. A betegek körülbelül egyharmadánál diagnosztizálják normogonadotrop anovulációs amenorrhoát (főleg PCOS).

Amenorrhoea ☆

Meghatározás

Az amenorrhoea lehet elsődleges, vagyis soha nem fordult elő, vagy másodlagos, jelezve, hogy bekövetkezett és később leállt. Az amenorrhoea okai valószínűleg a hipotalamusz, a petefészek vagy a méh változásai. Az elsődleges amenorrhoea szigorú meghatározása a méhvérzés hiánya 16 éves korig (Schlaff és Kletzky, 1998; Lobo, 2012; Klein és Poth, 2013). A másodlagos amenorrhoea a menstruáció hiánya hat hónapos időszak alatt azoknál a nőknél, akiknek korábban rendszeres menstruációs ciklusa volt. Oligomenorrhea-ban szenvedő nőknél a menstruáció hiánya 12 hónapos időszakon keresztül amenorrhea-nak minősül.

KORLÁTLAN étkezési magatartás

Amenorrhoea

Étkezési rendellenességek és a szaporodási tengely

Michelle P. Warren, Jennifer E. Dominguez, az Endokrin betegségek enciklopédiája, 2004

Amenorrhoea

Az amenorrhoea, a menstruációs időszakok hiánya az étkezési rendellenességek elsődleges hatása a reproduktív rendszerre. A megjelenés idejétől függően elsődleges vagy másodlagos kategóriába sorolható. Az elsődleges amenorrhoea a menarche késleltetése 16 éven túl. A másodlagos amenorrhoea akkor jelentkezik, amikor a menstruáció 3-6 hónapnál hosszabb ideig hiányzik azoknál a nőknél, akik korábban rendszeresen menstruáltak. Az amenorrhoához vezetõ diszfunkciók számosak, és endokrin vagy fizikai rendellenességek következményei lehetnek a reproduktív tengely különbözõ lépésein. Az étkezési rendellenességekben általában megfigyelhető amenorrhea típusa a reverzibilis hypothalamus amenorrhoea. Ez lehet elsődleges vagy másodlagos jellegű, attól függően, hogy az étkezési rendellenesség pubertás előtt kezdődött-e vagy sem, ezáltal késleltette a menarche-t.

A hypothalamus amenorrhoea fiziológiai alapja a hipotalamusz GnRH pulzáló szekréciójának megzavarása. Számos tanulmány kimutatta az éhezéssel járó GnRH pulzilitás csökkenését. Ez arra utal, hogy a metabolikus üzemanyagok hatással lehetnek a GnRH impulzusgenerátorra, és/vagy képes érzékelni a súlycsökkenést egy bizonyos alapérték alatt. Ha az energiafogyasztás nagyobb, mint az étrendi bevitel, GnRH gátlás lép fel, ezáltal csökken az LH és az FSH felszabadulása az agyalapi mirigy elülső részéből, és leáll vagy korlátozza a petefészek stimulációját és az ösztradiol termelését.

Bár az LH és az FSH tényleges szintje nem tűnik jelentősen megváltozottnak, a hormonális impulzusok 24 órás mintázata jobban hasonlít a prepubertális mintákra, mint egy érett nőé. A prepubertális LH és FSH mintákat csökkent és alacsony amplitúdójú pulzációk jellemzik. A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a follikuláris érés, sőt a menstruáció sok betegben kiváltható az exogén GnRH pulzáló beadásával. Ezért, amint azt a betegeknél látjuk, akik visszanyerik testsúlyukat, az amenorrhoea visszafordítható lehet, ha a normális hormon pulzilitás helyreáll.

Elhízás, metabolikus szindróma és az energiaegyensúly rendellenességei

Ram Weiss, PhD, Robert H. Lustig, MD, MSL, a gyermekgyógyászati ​​endokrinológiában (negyedik kiadás), 2014

Hipotalamusz-hipofízis-gonád tengely. A

Urogenitális rendszer

A menstruáció rendellenességei

Az óvilági főemlősök menstruációs ciklusokkal rendelkeznek, szemben az Új Világban észlelt ösztruszokkal és a főemlősökkel. A menstruációs ciklikusság a hüvelyi vérzés kezdete közötti időszakot eredményezi az egyik ciklusról a másikra. A legtöbb fajban a menstruációs ciklus körülbelül 28–30 nap, az ovuláció a 12–15. Napon következik be. A menstruációval járó hüvelyi vérzést mutató fajok olyan méh spirális artériákkal rendelkeznek, amelyek képesek reagálni a hormonális megvonásra a luteális fázis végén. Gyakran más külső jelek, beleértve a bőr színének megváltozását, a szexuális viselkedést és/vagy a perineális duzzanatot, lehetőséget kínálhatnak a ciklus szakaszának kimutatására, fajtól függően. (Az olvasót a normál menstruációs ciklus fiziológiájáról szóló részletesebb információkért az 1. kötet 9. fejezete is utalja.) A menstruációs diszfunkció a reproduktív rendszer mögöttes patológiájának tünete. A rendellenesség lehet fejlődési, endokrinológiai vagy anatómiai elváltozás eredményeként szerzett. A menstruáció rendellenességei két kategóriába sorolhatók, ideértve a menstruáció hiányát (amenorrhoea) és a kóros méhvérzést.

A kóros méhvérzés a menstruáció mintázatának jelentős változását tükrözi, amelyet pontosan le kell jellemezni, mivel a terápia függ a sajátos etiológiától. A 10.3. Táblázat olyan definíciókat tartalmaz, amelyek hasznosak a nem vemhes állatok kóros méhvérzésének leírására és jellemzésére (Severino, 1995). A főemlősökben számos menstruációs rendellenességet ismertek fel (Van Pelt, 1974).

10.3. TÁBLÁZAT A kóros méhvérzést meghatározó kifejezések

OligomenorrhoeaVérzés 40 napnál nagyobb időközönként, általában szabálytalan
PolymenorrhoeaVérzés 22 napnál rövidebb időközönként, amely rendszeres vagy szabálytalan lehet
MenorrhagiaRendszeres időközönként túlzott vérzés mind mennyiségében, mind időtartamában
MetrorrhagiaVérzés általában normális mennyiségű, de szabálytalan időközönként
MenometrorrhagiaA túlzott mértékű, hosszabb ideig tartó vérzés rendszeres vagy szabálytalan időközönként előfordulhat
HypomenorrhoeaRendszeres méhvérzés csökkent mennyiségben
Intermenstruációs vérzésAz egyébként rendszeres menstruációs vérzés között fellépő vérzés
DysmenorrhoeaFájdalmas menstruáció, amely izolált rendellenességként vagy más állapotokkal társulhat

Amenorrhoea

Az amenorrhoát tovább osztályozzák elsődlegesnek, ha a menarche nem fordul elő, és másodlagosnak, ha a menstruáció legalább 6 hónapig megszűnik egy posztmenarchális állatnál. Az amenorrhoea a hipotalamusz vagy az agyalapi mirigy diszfunkciója, petefészek-elégtelenség vagy anatómiai rendellenesség következménye lehet. Az amenorrhoea értékelésére szolgáló diagnosztikai algoritmust a 10.18. Ábra mutatja .

témákról

10.18. ÁBRA Az amenorrhoea diagnosztikai algoritmusa.

Dysmenorrhoea

Menorrhagia

A menorrhagia vagy a menstruáció, amely mind mennyiségében, mind időtartamában túlzott mértékű, gyakori klinikai megállapítás a főemlősökben. Számos lehetséges oka lehet, beleértve az intrauterin tömegeket, például az endometrium polipjait és a leiomyomákat, a korai abortuszokat, de ez az állapot gyakran idiopátiás, nyilvánvaló ok nélkül. A diagnosztikának mind a mögöttes klinikai állapot megtalálására kell irányulnia ultrahang- és hormonvizsgálatok alkalmazásával, de magában kell foglalnia a vérvizsgálatot is a másodlagos vérszegénységek és az alapul szolgáló koagulopátiák felmérésére. A kezelésnek a mögöttes ok, például a műtéti tömeges eltávolítás megszüntetésére kell irányulnia. Idiopátiás menorrhagia esetén a szerzők némi sikert arattak a rövid távú progeszteron terápiában.

Nőgyógyászati ​​morbiditás

Amenorrhoea

Az amenorrhoea annak a feltétele, hogy nincs menstruációs periódus. Az elsődleges amenorrhoea a menstruáció hiányát írja le (a menarche előtt), a másodlagos amenorrhoea pedig a menstruáció megszűnését (a menarche után). Az oligomenorrhoea a ritka menstruációs periódus feltétele.

Az elsődleges amenorrhoea értékelésének jelenlegi ajánlásai elismerik a menarche korábbi életkorának tendenciáját, és ezért jelzik, ha normális másodlagos szexuális fejlődés jelenlétében vagy a mell fejlődését követő 5 éven belül nem sikerült menstruálni 15 éves korig. ha ez 10 éves kor előtt bekövetkezik.

A másodlagos nemi jellegzetességek 13. életévre való kialakulásának hiánya szintén vizsgálatot igényel.

Javasoljuk, hogy vizsgálják meg a három hónapig tartó másodlagos amenorrhea-t és az oligomenorrhea-t, amely kevesebb, mint kilenc ciklust tartalmaz évente (az American Society for Reproductive Medicine gyakorlati bizottsága, 2006).

Az amenorrhoának számos okozó tényezője létezik (lásd 1.ábra ), de gyakran nem lehet egyértelmű okot meghatározni. Mindig figyelembe kell venni a terhesség lehetőségét, és átfogó kórtörténetet és alapos vizsgálatot kell végezni. Az életkornak megfelelő amenorrhoea 45 év felett megfelel a menopauzának (átlagéletkor 51 év).

1.ábra . Javasolt folyamatábra, amely segíti az amenorrhoában szenvedő nők értékelését. Adaptálva az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság gyakorlati bizottságából (2006) Az amenorrhoea jelenlegi értékelése. Termékenység és sterilitás 86 (5. kiegészítés): S148–155.

Laboratóriumi vizsgálatok (beleértve a gonadotropinokat, a prolaktint és a pajzsmirigy-stimuláló hormont) és a képalkotás (kismedencei vagy sella turcica) jelezhetők. Ha bizonyíték van hiperprolaktinémia vagy pajzsmirigy diszfunkcióra, a megfelelő vizsgálatnak és kezelésnek vissza kell állítania a menstruációt.

Az alacsony gonadotropin-szint (azaz a hipogonadotrop hipogonadizmus) az agyalapi mirigy vagy a hipotalamusz rendellenességére utal, de a tizenéveseknél gyakori ok az alkotmányos késedelem, amely gyakran családi. Egyéb ritka okok közé tartozik a központi idegrendszeri daganatok, a koponya besugárzása, a hipotalamusz vagy az agyalapi mirigy pusztulása, a Sheehan-szindróma és a Kallmann-szindróma (amely anosmiával jár). A hipotalamusz amenorrhoát gyakran a túlzott fogyás, megerőltető testmozgás, stressz vagy krónikus betegség okozza. A fiatal sportolók kialakíthatják a „női sportoló hármasának” nevezett állapotok kombinációját, amely magában foglalja az étkezési rendellenességet, az amenorrhoát és az oszteoporózist. A menstruáció általában visszatér, miután egészséges testsúly érhető el, a kalóriabevitel mérsékelt növekedésével és/vagy az edzés csökkenésével. Fontos, hogy a serdülők és a fiatal nők elkerüljék a csontvesztést a csonttömeg csúcsfejlődésének ebben az időszakában.

A megnövekedett gonadotropin-szint (follikulusstimuláló hormon (FSH) és luteinizáló hormon (LH)) petefészek-rendellenességre utal (hipergonadotrop hipogonadizmus). A 40 év alatti nők ismételten megnövekedett gonadotropinszintjét korai petefészek-elégtelenségként (POF) definiálják, amely a nők 0,1% -át érinti 30 éves korig és a nők 1% -át 40 éves korig. Ennek oka lehet kemoterápia, sugárterápia, galactosemia és mumpsz oophoritis, vagy autoimmun rendellenességekkel (hipotireózis, diabetes mellitus, Addison-kór/mellékvese-elégtelenség) és genetikai rendellenességekkel (beleértve az ivarmirigy diszgenezisét, például Turner-szindrómát (45, XO kariotípus) és törékeny X szindróma). A 30 év alatti nőknek kariotípus-elemzést kell végezni. A POF-ben szenvedő nők mintegy 5–10% -a természetes fogantatást érhet el, de a nőket tájékoztatni kell a támogatott fogantatás lehetőségeiről, beleértve a petesejt adományozást is. A POF-ben szenvedő nőknél nagyobb lehet az oszteoporózis és a szívbetegség kockázata.

A hiperandrogén anovuláció okai között szerepel a policisztás petefészek szindróma (PCOS), az androgént szekretáló petefészek- vagy mellékvese daganatok, a Cushing-betegség, az akromegália, a nem klasszikus veleszületett mellékvese hiperplázia és az exogén androgének beadása.

A HIV/AIDS endokrinológiája

Női nemi mirigy diszfunkció

Az amenorrhoát a HIV-fertőzött nők körülbelül 25% -ában észlelik, és a betegség stresszével járó gonadotropin termelés csökkenése okozhatja. Ezzel szemben a HIV-fertőzött nők akár 50% -ánál is megfigyelhető anovuláció csökkent CD4-szám mellett. Az anovulációs HIV-fertőzött nők körében a menstruációs funkció változásai háromszor nagyobbak, mint a normálisan peteérő betegeknél. Korai menopauzáról a HIV-fertőzött nők legfeljebb 8% -ánál számoltak be. 18.

A HIV-fertőzött nőknél az androgénszint gyakran csökken. Egy tanulmányban az androgénszintet, amelyet egy szabad tesztoszteron-assay alkalmazásával értékeltek, az életkornak megfelelő egészséges nőknél a jelentős súlycsökkenéssel rendelkező HIV-fertőzött nők több mint 50% -ában és a HIV- fertőzött nők fogyás nélkül. 19 A HIV-betegség androgénhiányának mechanizmusait részben a kortizol-termelés irányába mutató intra-mellékvese-tolatás és az androgén-termeléstől való eltérés okozhatja, különösen jelentős testsúlycsökkenéssel rendelkező nőknél 6 (lásd: „A mellékvese funkciója”).

Menstruációs ciklusok és stressz *

A stressz biológiai hatásai a menstruációra

Az amenorrhoát a menstruáció 3 vagy több hónapos hiánya határozza meg. A menarche bekövetkezésének kudarcát elsődleges amenorrhoának nevezik; a másodlagos amenorrhoea a menarche megjelenése utáni menstruáció abbahagyására utal. A másodlagos amenorrhoea előfordulási aránya a 13–18 éves nőknél 8,5%, a 15–24 éves nőknél 7,6%, a 25–34 éves nőknél pedig 3%.

A GnRH impulzusgenerátort és a stresszt összekapcsoló lehetséges mechanizmus magában foglalja a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelyt, amelyet a stressz aktivál. A másodlagos amenorrhea-ban szenvedő nők gyakran hypercortisolizmust mutatnak, majmokban és patkányokban a kortikotropin-felszabadító hormon (CRH) beadása a pulzáló GnRH és a gonadotropin felszabadulásának akut csökkenését eredményezi. A CRH a centrális endogén opiátok által részben közvetített központi hatásokkal is gátolja az LH-t. A stressz serkenti a CRH és a vazopresszin expresszióját. Majmokban a vazopresszin intracerebroventrikulárisan történő alkalmazásakor akutan csökkenti az LH szekrécióját.

A HPA-tengely érintettségére utaló további bizonyítékokat Berga nyújtotta be, és bebizonyította, hogy az FHA-ban szenvedő nőknél a kortizol-koncentrációk, amelyek tükrözik a HPA-aktivitást, magasabbak. Az anovuláció egyéb okaival rendelkező nőknél a kortizol-koncentráció összehasonlíthatónak bizonyult az ovuláció biokémiai bizonyítékaival eumenorrheikus nőknél megfigyeltekkel. Az ovulációt folytató FHA-val rendelkező nők kortizol-koncentrációja hasonló volt az eumenorrheás nőkhöz, és alacsonyabb volt, mint a tartós FHA-val rendelkező nőknél.