Kalcium-oxalát kő

A kalcium-oxalát kövek akkor keletkeznek, amikor a vizelet oxalátja túltelített kalciumionokkal, minden életkorban nélkülözhetetlen ásványi anyaggal, bár a napi szükséglet az egyén fiziológiai állapotától függ.

Kapcsolódó kifejezések:

  • Vesekő
  • Citrát
  • Trikalcium-foszfát
  • Hypercalciuria
  • A kalcium izotópjai
  • Oxálsav
  • Kőképződés
  • Vizelet
  • Kalcium-oxalát

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

RENAL FUNKCIÓ ÉS ZAVAROK | A vesebetegségek táplálkozási kezelése

Oxalát

A kalcium-oxalát kövek a képződött kövek 75% -át teszik ki. Az oxalát többnyire endogén módon képződik; csak 10% étrendből származik, bár a kiválasztás arányos változása meglehetősen jelentős, ha csökken a kalciumbevitel vagy nő az oxalátbevitel. Ezért továbbra is segít elkerülni vagy csökkenteni a magas oxaláttartalmú ételek, például tea, rebarbara, cékla, csokoládé, kakaó, dió, spenót és eper bevitelét. Amerikai források egreset, édesburgonyát, póréhagymát, petrezselymet, okrát és búzakorpát is neveznek. Sajnos nincsenek átfogó listák az oxaláttartalmú élelmiszerekről és azok biológiai hozzáférhetőségéről. A magas C-vitamin bevitel növeli az oxalát termelést, bár a megadott dózisok meghaladják a napi 1 g-ot.

Egyéb étrendi tényezők, amelyek szerepet játszhatnak, az élelmi rostok és fitátok, amelyek csökkentik a bélben felszívódó kalcium mennyiségét, de ez növelheti az abszorbeált oxalát mennyiségét.

Nefrológia

Robert L. Seigle, MD, Martin A. Nash, gyermekgyógyászati ​​titkok (ötödik kiadás), 2011

152 Hogyan befolyásolja a vizelet pH-jának manipulációja a veseköveket?

A vizelet pH-ja nem befolyásolja a kalcium-oxalát köveket, amelyek a vese számának leggyakoribb típusai. Ezek a kövek tiazid diuretikumokkal kezelhetők, amelyek fokozzák a vese kalcium visszaszívódását és ezáltal csökkentik a vizelet kalcium kiválasztását. Kálium-citrát hozzáadható, ha a vizelettel történő citrát kiválasztása alacsony. Ne korlátozza a kalciumbevitelt, kivéve, ha az túlzottan magas. A kalcium-foszfát köveknek előnyös lehet a vizelet savanyítása (disztális vese tubuláris acidózis hiányában, ahol a vizelet pH-értékének csökkentése nem lehetséges). A húgysav kövek savas vizeletben képződnek, és a lúgosításra is reagálnak 6,5-nél magasabb pH-ra. A további terápia magában foglalja a purinbevitel csökkentését és esetenként az allopurinol alkalmazását a húgysav képződésének blokkolására. A magas folyadékbevitel és a vizelet lúgosítása (pH> 7) segít megakadályozni a cisztin kövek képződését. Ezen betegek egy részénél penicillaminra is szükség lehet. Struvit- vagy fertőzési kövek képződnek rendkívül lúgos vizeletben. A vizelet savanyítása és az antibiotikumok ezek a kövek kezelésének sarokkövei.

Húgyúti trakták fertőzései nőkben

Amanda M. Macejko, Anthony J. Schaeffer, a női urológiában (harmadik kiadás), 2008

Komplikált húgyúti fertőzés

Amint azt korábban említettük, egy bonyolult fertőzést vagy olyan fertőzésnek minősítenek, amely rosszul reagál a terápiára, vagy olyan fertőzésnek, amely olyan gazda tényezőkhöz kapcsolódik, amelyek növelik a terápia kudarcának kockázatát. 8 Fontos felismerni a szövődményes UTI-ben szenvedő betegeket, mivel ennek vannak következményei a feldolgozásra és a kezelésre. Melyek azok a tényezők, amelyek a bonyolult UTI besorolásához vezetnek? Ezeket a tényezőket strukturális vagy funkcionális rendellenességekként, a gazda reakcióját veszélyeztető állapotokként és a virulens baktériumok fertőzését elősegítő állapotokként osztályozhatjuk (86-5. Táblázat).

A bonyolult UTI-ben tenyésztett kórokozó organizmusok eltérnek a nem komplikált UTI-kben megfigyeltektől (86-6. Táblázat).

Ha a beteg elég jól kezelhető járóbetegként, akkor a fluorokinolont kell választani első vonalbeli terápiának. Ha azonban a betegnél súlyos, felvételt igénylő fertőzés van, akkor széles spektrumú antimikrobiális szereket kell elkezdeni. 7 A kezelés általában 14-21 napos antimikrobiális terápiát igényel. 40 A bonyolult fertőzések egyedi forgatókönyveit a következő bekezdések tárgyalják.

Akadály

Eset: 32 éves nő, akinek kórelőzményében szerepel a nephrolithiasis, előzőleg jobb oldali oldalsó fájdalommal és lázzal jár.

A kalcium-oxalát kövek ureterelzáródást okozhatnak, és másodlagosan kolonizálódhatnak. A húgyúti elzáródást a köveken kívül daganat, alvadék vagy papilláris nekrózis is okozhatja.

Karbamidot hasító baktériumok, amelyek struvit köveket okoznak

Eset: Egy 25 éves, visszatérő UTI-ben szenvedő nő nemrégiben fejezte be az antimikrobiális szerek kúráját, miután P. mirabilis okozta UTI-ben szenvedett. A terápia utáni vizelettenyészetet kapjuk, és ugyanaz a szervezet növekszik. Jelenleg tünetmentes.

A P. mirabilis a vizelet lúgosítását okozza, kalcium-, magnézium-, ammónium- és foszfát-sók kicsapódásához, majd struvitkő-képződéshez vezet. Ezek a kövek staghorn calculi néven váltak ismertté, mert általában nagy kövek, amelyek a vese gyűjtőrendszerének alakját öltik. A baktériumok ezekben a struvitkövekben megmaradnak, és a bakteriuria az antimikrobiális terápia abbahagyása után hajlamos szinte azonnal megújulni. A struvit kövek gyakran minimális kalciumot tartalmaznak, és a sima film röntgenfelvételeken nem feltétlenül mutatkoznak meg. 7

Veleszületett húgyúti rendellenességek

Eset: Egy 18 éves nő, akinek ismert kórelőzménye az ureteropelvicus csomópont elzáródása, visszatérő UTI-k kórtörténetében szerepel.

A húgyúti és UTI rendellenességeiben szenvedő betegeknél ugyanazon organizmussal visszatérő bakteriuria jellemzően addig fordul elő, amíg az anomális struktúrát műtéti úton ki nem korrigálják. Ilyen rendellenességek közé tartozik az ureterális duplikáció méhen kívüli ureterrel, pericalyceal diverticula, urachalis ciszták, egyoldalú medulláris szivacs vesék és veleszületett obstrukciók nem működő vesékkel. 7

Terhesség

Eset: Egy 29 éves terhes nő a harmadik trimeszterében lázzal, bal oldali oldalsó fájdalommal, émelygéssel és hányással jár.

Bár kimutatták, hogy a terhes nőknél a bakteriuria előfordulása hasonló a nem terhes társaikéhoz, az akut pyelonephritis előfordulása a terhes nőknél jelentősen megnő a nem terhes nőkhöz képest. 47 Ennek oka valószínűleg a húgyúti terhesség alatt bekövetkező számos anatómiai és fiziológiai változás (86-4. Háttérmagyarázat). Nem meglepő, hogy a pyelonephritis leggyakrabban a harmadik trimeszterben jelentkezik, amikor a stasis és a hydronephrosis a legnyilvánvalóbb. 7

Az antimikrobiális terápia megjelenése előtt a pyelonephritisben szenvedő terhes nőknél a csecsemők koraszülöttsége és a perinatális halálozás gyakorisága megnőtt. Ma folytatódik a vita az irodalomban arról, hogy a gesztációs pyelonephritis vezet-e koraszüléshez és azt követő perinatális halálozáshoz. Mindenesetre a terhesség alatt pyelonephritisben szenvedő betegeket be kell venni és parenterális szerekkel kell kezelni. 7 A terhesség alatt biztonságosan használható antimikrobiális szerek közé tartoznak a penicillinek, a cefalosporinok és a nitrofurantoin. Ez utóbbit azonban nem szabad pyelonephritisnél alkalmazni, mert ez nem éri el a megfelelő szöveti behatolást. Kerülni kell azokat a szereket, amelyek károsak lehetnek a fejlődő magzatra. A fluorokinolonok károsíthatják a porcfejlődést, és a TMP-SMX az első trimeszterben antifolát teratogenitással, a harmadik trimeszterben pedig újszülöttkori hyperbilirubinémiával jár. A kezelés után a nőknek vagy profilaxist kell adni, vagy szorosan ellenőrizni kell a terhesség fennmaradó részében, mert megnő a pyelonephritis ismétlődő epizódjainak kockázata. 49

Diabetes mellitus

Eset: Egy 45 éves, rosszul kontrollált cukorbetegségben szenvedő nőt akut pyelonephritisben kórházba visznek. A 3 napos parenterális antimikrobiális terápia ellenére továbbra is magas, pattanásos hőmérséklete van.

Kimutatták, hogy a cukorbeteg nőknél az UTI előfordulása lényegesen magasabb, mint a nem cukorbetegeknél. A glomerulopathia jelenlétében a kezelés nehezebb lehet, mivel az antimikrobiális szerek vizeletkoncentrációja alacsonyabb lehet, mint az optimális. 7 A cukorbetegség olyan specifikus entitásokkal is társul, mint az intrarenalis és perirenalis tályog, az emphysematous pyelonephritis és a cystitis, a xanthogranulomatous pyelonephritis és a papilláris necrosis. 8 Ezeknek az entitásoknak a további megvitatása meghaladja e fejezet kereteit.

A gerincvelő sérülései

Eset: Egy 27 éves nő, akinek kórelőzményében a mellkasi gerincvelő sérülése van, lázzal és bűzös vizelettel jelentkezik. A hólyagját tiszta, szakaszos katéterezéssel kezeli.

A hólyagkezelés módszere nagy szerepet játszik az UTI-ben ezeknél a betegeknél. A belső húgycső- vagy suprapubicus katéterekkel rendelkező betegek fertőzési aránya magas. 51 A tiszta intermittáló katéterezést 1972-ben vezették be, amely forradalmasította a gerincvelő sérült betegek hólyagkezelését. Kimutatták, hogy csökkenti az UTI rizikófaktorait az intravesicalis nyomás és a kövek előfordulásának csökkentésével. Mindazonáltal az UTI gyakori probléma a gerincvelőben sérült betegeknél, és gyakran nehéz diagnosztizálni. Az érzékelés elvesztése miatt a betegeknél nem jelentkeznek a gyakoriság, a sürgősség vagy a dysuria tipikus tünetei. Ezenkívül ezeknél a betegeknél a vizeletvizsgálat a fertőzés jelenlététől függetlenül gyakran bakteriuriát és pyuria-t mutat. Ezért a diagnózis gyakran klinikai, a szélső, a hát vagy a hasi kényelmetlenség tünetein alapul; szivárgás a katéterezések között; láz; fokozott görcsösség; és/vagy zavaros, rossz szagú vizelet. A terápia megkezdése előtt vizelettenyésztést kell készíteni, mert nagy a valószínűsége a baktériumok rezisztenciájának. 7 A gerincvelő által megsérült, visszatérő UTI-ben szenvedő betegeknek húgyúti képalkotáson, urodinamikai vizsgálatokon és hólyagkezelési programjukon kell áttekinteniük. 53

A vesekő betegség értékelése és kezelése

Diétás ajánlások

2. kötet

Növekedés a plaketten

A műtét során egy blokkból 0,5 mm-es CaOx-követ (67.14. Ábra, panel (A)) metszünk ki annak alaphelyzetében (67.14. Ábra, panel (B)). 114 A kő rögzítési helyének vizeletfelülete a 67.14. Ábra C paneljének felső felét és a (D) panel bal felső negyedét foglalja el. . Feltehetően és egy ismeretlen eseménysorozat révén az urothelium integritása megsérült a papillum ezen régiójában (67.14. Ábra, (C) panel, nyíl), ami az urotheliális plakkot vizeletnek tette ki. A lepedék kitett felületét, ahová a követ rögzítették, váltakozó szerves (fekete) és kristályos (fehér) rétegű szalag fedi (67.14. Ábra, panel (D)). A belső határréteg, amely a lepedéket kitette (67.14. Ábra, panel (D)) Tamm Horsfall fehérjét tartalmaz (67.14. Ábra, panel (F)), ezért vizelet eredetű; osteopontin (67.14. ábra, panel (E)) szintén jelen van. A d panel jobb felső sarkában lévő betét nagyobb nagyításban a szerves rétegek síkjára merőlegesen orientált kristályokat mutat. A szalag (4) külső határán a szalag síkjából nagy kristálycsomók nőttek ki a vizeletüregbe, és kifelé nyúlva a kő alapját képezik. Dupla nyíl mutat a nagy kristályokra, közvetlenül a szalag határa alatt.

áttekintés

Ebből a képből arra lehet következtetni, hogy a lepedék vizelettel való érintkezése után a lepedék felületét vizelet eredetű szerves molekulákkal - a belső határréteggel - borították be. A vizelet SS vezérelte, ebben a rétegben magok képződtek, és több mátrix borította azokat, amelyekben új magok képződtek; ezt a folyamatot megismételtük a szalag laminálásához. Végül a kristályosodás elkerülte a mátrixszabályozást, és kibővült, hogy új kő alapját képezze.

A szalag- és kőalapú kristály apatit, nem CaOx. Magában a kőben az ember nem talál CaOx-ot, amíg körülbelül 70 mikron nincs a kő testében, egészen távol az alaptól. Ez azt jelenti, hogy a CaOx-kő képződése a lepedék lerakódásától, a lepedék vizelettel való kitettségétől függ az urothelium megbomlásán keresztül, amely a leple mátrixára adszorbeált vizeletmolekulák feltehetően spontán takarása a kitett plakk felületén, az apatit magképződése vizelet CaP SS által és az azt követő mátrixborítás hullámai, az apatit magképződése és végül a szalagból elmenekülve az apatit kőalapot képezi. Több apatit halmozódik fel, de végül, valószínűleg a vizelet SS-értékeinek egyensúlya miatt, a CaOx válik túlsúlyba. Alternatív megoldásként az apatit képződése végül csökkentheti a kő belsejében a helyi pH-értéket, előnyben részesítve a CaOx-ot; ezt az ötletet a kísérletek egyelőre nem támogatják. Jelenleg nincs információnk arról, hogy mi okozza az urotheliális rendellenességeket, de az apatit magképződésének és a lepedékképződés folyamatait meglehetősen jól tanulmányozták.

Krónikus interstitialis nephritis

Gyulladásos bélbetegség

Noha a Crohn-kór leggyakoribb vese-szövődményei a kalcium-oxalát kövek és a vese amiloidózis, krónikus gyulladásos bélbetegségben kezelt betegeknél több esetben interstitialis nephritisről számoltak be. Míg az aminoszalicilátok (5-amino-szalicilsav, mezalazin és szulfaszalazin) a legtöbb esetben felelősek a krónikus nephropathia kialakulásáért, addig ezen reagensek nephrotoxicitása kivételes (átlagosan csak 0,3%/betegév). A nefrotoxicitás leggyakrabban az aminosalicilát-kezelés első 12 hónapjában jelentkezik, de több év múlva késleltetett megjelenésről is beszámoltak. Nincs egyértelmű összefüggés az aminosalicilát dózisa és a nephrotoxicitás kockázata között, ami arra utal, hogy ez egy idioszinkratikus válasz. Néhány betegről beszámoltak biopsziával igazolt interstitialis nephritisben a Crohn-kór diagnosztizálása előtt.

Az aminosalicilátokat vissza kell vonni, ha vesekárosodás jelentkezik gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegnél; ha ez nem eredményezi a plazma kreatininszint csökkenését, mérlegelni kell a vesebiopsziát. Kortikoszteroidok ajánlhatók, ha a vesefunkció nem reagál a gyógyszer megvonására.

Vesekövek: Patogenezis, diagnózis és terápia

C diagnosztikai kritériumok (25-2. Táblázat)

A hiperoxaluria, amelyet 44 mg/napnál nagyobb vizelet-oxalátként definiálnak, kalcium-oxalát kövekkel társul. Ha a vizelet oxalátja meghaladja a 80 mg/nap értéket, valószínűleg primer vagy enterális hiperoxaluria fordul elő. Elsődleges hiperoxaluria esetén az urin-glikolát vagy a glicerát az oxalát mellett növelhető. Sőt, az elsődleges hiperoxaluriában gyakori az oxalózis (a kalcium-oxalát szöveti lerakódása), vérszegénység és veseelégtelenség. Enterális hiperoxaluriában kórelőzményben szerepel a vékonybél betegség, az ilealis bypass vagy a resectió. 74 A vizelet kalciumszintje alacsony (

A GÁTOLÓ TÉNYEZŐK HATÁSA ÉS A KOMORBID FELTÉTELEK

Lionel L. Bañez, MD, Stephen J. Freedland, az urológiai sebészet szövődményei (negyedik kiadás), 2010

Urolithiasis

A vizeletkő képződését összekapcsolják az elhízással, amint azt egy 527 kalcium-oxalát-kőképzőt bemutató jelentés illusztrálja, ahol a megnövekedett BMI szorosan összefügg a kőképződés megnövekedett kockázatával mind férfiak, mind nők esetében. 54 Ugyanakkor egy 5492 kőalakító retrospektív vizsgálata feltárta, hogy az elhízás és a kőképződés közötti összefüggés csak nőknél volt jelentős. 55 Az észak-karolinai Duke Egyetemen végzett tanulmányban az elhízott kőképzőkben talált főbb anyagcsere-rendellenességek, amelyek hozzájárulhattak a visszatérő kőképződéshez, a hypocitraturia, a köszvényes diatézis és a hyperuricosuria voltak. 56 A pH és a testtömeg közötti fordított összefüggés arra utal, hogy a túlságosan savas vizelet termelése elősegíti az urát nephrolithiasisát az elhízott kőképzőkben. 57

A kőbetegség kezelésére szolgáló urológiai eljárások tekintetében az elhízás hátrányosan befolyásolja az extrakorporális sokkhullám-litotripsziát (ESWL) követő kimenetelt. Az ESWL után gyenge eredménnyel járó klinikai és radiológiai változókat vizsgáló jelentésben az elhízás, a medencei ureter kövek, a 10 mm-nél nagyobb kövek és az obstrukció független előrejelzői voltak a sikertelen kimenetelnek. 58 Tehát a kezelés sikertelenségének valószínűsége miatt az elhízott betegeket jobban szolgálják az endourológiai eljárások, mint az ESWL.

Idiopátiás hiperkalciuria és nephrolithiasis

MURRAY J. FAVUS, FREDRIC L. COE, D-vitamin (második kiadás), 2005

1. VESHISTOPATOLÓGIA A KALCIUM-OXALÁT NEFROLITÍZISBEN

Az intersticiális kristálylerakódás a papillák csúcsainál vagy azok közelében a Ca-oxalát-kőképzők veséinek 100% -ában található meg, akiknek IH-jük nincs, és nincs szisztémás oka a hypercalciuria-nak vagy más oka a kőképződésnek (I. táblázat). Ritkábban (43%) előfordulhat, hogy a nem kőképzőknek ilyen papilláris lerakódása van [20]. Ezekről a Randall [21] által először leírt elváltozásokról a közelmúltban kiderült, hogy kalcium-foszfátból (apatit) állnak és nem tartalmaznak Ca-oxalátot [22]. A plakkok a Henle vékony hurkainak alapmembránjából származnak, és onnan terjednek ki az interstitiumon keresztül az urothelium alá. A vesetubulus lumenében nincsenek Ca-foszfát- vagy Ca-oxalát-kristályok. A Ca-foszfát-plakk inkább a Ca-oxalát-kristályok heterogén magképződésének helyeként szolgálhat, amelyek később növekednek és Ca-oxalát veseköveket képeznek [22, 23]. A hypercalciuria szerepe a Randall-plakkok Ca-foszfát intersticiális elváltozásainak kialakulásában továbbra sem ismert; a Ca-foszfát-plakkok azonban meglehetősen specifikusak a Ca-oxalát-kőképzőkre, mivel az interstitialis elváltozások hiányoznak a bél bypassos betegeknél, akik Ca-oxalát-köveket képeznek [22].

Kötet II

Murray J. Favus, Fredric L. Coe, D-vitamin (harmadik kiadás), 2011

Vese hisztopatológia kalcium-oxalát nephrolithiasisban

Az intersticiális kristályok lerakódása a papillák csúcsainál vagy azok közelében található a Ca-oxalát-kőalakítók veséinek 100% -ában, akiknek IH-je van, és nincs szisztémás oka a hypercalciuria-nak vagy más oka a kőképződésnek (71.1. Táblázat). Ritkábban (43%) előfordulhat, hogy a nem kőalakítók ilyen papilláris lerakódásokkal rendelkeznek [20]. A biopsziában ezekről a Randall [21] által először leírt elváltozásokról a közelmúltban kiderült, hogy Ca-foszfátból (apatit) állnak és nem tartalmaznak Ca-oxalátot [22]. A plakkok a Henle vékony hurkainak bazális membránjából származnak, és az interstitiumon át egészen az urothelium alá terjednek. Nincs gyulladásos sejtinfiltrátum, amely szöveti reakcióra vagy sejtkárosodásra utalna. Transzmissziós elektronmikroszkópián a léziórészecskék laminált mikrogömbök, amelyek apatitkristályokból állnak, felváltva egy szerves mátrixszal, amely szinkitiumot alkot. A syncytium a szuburotheliális térig terjed, és az urolitheliális oldalról látható, ahogy Randall leírta. Osteopontint találtak a lepedékben, és szerepet játszhat az esetleges szöveti sérülésekre adott válaszban vagy az ásványi anyagok lerakódásában [23] .