Anális sipoly

A perianális fistula a granulációs szövet krónikus nyomvonala, amely két hámmal bélelt felszínt köt össze, míg a sinus pálya a granulációs szövet nyomvonala, amely csak az egyik végén nyitott.

Kapcsolódó kifejezések:

Tályog
Crohn-betegség
Fistula
Szerozitisz
Szigorú
Infliximab
Perianalis tályog
Colitis ulcerosa

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

ANAL FISTULA

A műtét időzítése

Miután meghatározták az anális fistula diagnózisát, felajánlhatják a betegnek a műtétet. Ha a betegnek tályogja van, akkor azt megfelelően ürítik. Ezután legalább 6 hetes időszakot kell hagyni annak megállapítására, hogy a fistula nyilvánvalóvá válik-e tartós vagy visszatérő tünetekkel. Ha a tünetek azt sugallják, hogy ez a helyzet, és az irodában végzett vizsgálat külső nyílást mutat, érzéstelenítéses vizsgálatot terveznek a diagnózis megerősítésére és a fisztula ürítésére nyitott fektetéssel (ha felszínes) vagy setonnal (ha mély) ). A megfelelő vízelvezetés lehetővé teszi a környező ödéma, cellulitisz és kellemetlenség eltűnését. Az esetek többsége választhatóan kezelhető, sok alacsony fisztulát ambulánsan kezelnek.

Őssejt-terápia a perianális Crohn-betegség fistulizálásában

Absztrakt

A perianalis fistula és a tályog gyakori a Crohn-betegségben (CD) szenvedő betegeknél. A perianalis CD jelenlétét az agresszív klinikai fenotípus reprezentációjának tekintik. A perianalis CD etiopatogenezise nem teljesen világos. A jelenlegi elméletek szerint mély fekélyekből vagy anális mirigy tályogokból származnak, genetikai, mikrobiológiai és immunológiai tényezők közreműködésével. A terápia a mezenhimális őssejtekkel (MSC), amelyek nem vérképző multipotens sejtek, gyulladáscsökkentő, immunmoduláló és fibroblaszt-szerű gyógyító tulajdonságaikkal, új fegyverkezetet biztosított a perianalis fistula kezelésére CD és nem CD körülmények között. A zsírszövetből vagy a csontvelőből származó allogén és autológ MSC-ket is ígéretes eredménnyel alkalmazták. A jelenlegi szakirodalomban szereplő megállapításokat azonban ellenőrizni kell, és továbbra is megválaszolandó az MSC legjobb beadási módjával, típusával és adagolásával, valamint az MSC-vel kapcsolatos kérdésekre, valamint a kiegészítő orvosi és műtéti terápia alkalmazására vonatkozó kérdésekre. Az MSC leggyakrabban alkalmazott beadási módja az intralesionális helyi injekció volt, amely teret biztosít a jövőbeni terápiának az endoszkópos úton.

Az anális betegségek patogenezise

Absztrakt

Az anorectum területén előforduló perianális tályogok és fistulák az anorectalis rendellenességek mintegy 90% -át képviselik. A tályogok és a sipolyok patogenezise általában ugyanaz; az akut fázist perianalis tályog, a krónikus fázist a fistula képviseli, amely főleg a fokozott záróizomtónushoz kapcsolódó anális kripták elzáródásából származik. Az anális csatornában 6–14 mirigy található, amelyek a belső és külső anális záróizmok közötti síkban fekszenek. A statikus mirigy szekréciójának aerob és anaerob baktériumok általi fertőzése a végbélmirigyen belüli purpációt és tályogképződést eredményez. Jellemzően a tályog kezdetben az interszinkteris térben képződik, majd a szomszédos potenciális terek mentén terjed.

Anális sipoly kezelése

Fistula csecsemőkorban

Az anális fistula csecsemőkorban szinte kizárólag egyébként egészséges, 2 évesnél fiatalabb fiúknál fordul elő. Ennek az állapotnak az oka a végbélmirigyek veleszületett rendellenességének tűnik, abnormálisan mély és vastag Morgagni kriptákkal. Ezek a tényezők hajlamosítják a betegeket a tályoggal és fisztula képződésével járó cryptitisre. Ebben a betegpopulációban egyszerű fistulotómia javasolt, várhatóan jó eredménnyel. Egyesek egyidejű kriptotómiát javasoltak a megismétlődés valószínűségének csökkentése érdekében. A nem operatív kezelést azok kedvelik, akik úgy gondolják, hogy a tályog és a sipoly ebben a populációban önkorlátozott. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy az ilyen fistulabetegség ritkán korlátozott. Azt állítják, hogy a folyamatot valóban gyakori időszakos visszaesés vagy elhúzódó néma állapot késői kiújulással, amely későbbi beavatkozást igényel.

A vastagbél

IDŐSZAKOS BETEGSÉG

A perianalis fistulák és a tályogok rettenetesen meggyengítőek és frusztrálóak lehetnek. Bár a perianalis betegség gyakran javul a bélgyulladás és a hasmenés szabályozásának szokásos terápiájával, néhány betegnél továbbra is fennállnak a tünetek. Rövid távú sikerről számoltak be a metronidazol 1,5-2 g/nap dózisban, de ezeknél a dózisoknál a mellékhatások nem ritkák, és a relapszusok akkor fordulnak elő, amikor a gyógyszert abbahagyják vagy csökkentik. A napi kétszer 500 mg ciprofloxacin drágább alternatíva, bár kevesebb mellékhatással jár, de a gyógyszer abbahagyása után ismét magas a relapszus. Ha tályog alakul ki, metszést és vízelvezetést kell végrehajtani.

Ha a perianalis betegség továbbra sem reagál a terápiára, a vastagbél műtéti elterelésével meg lehet kísérelni a gyógyulást, de ez is sikertelen lehet. Az azatioprin vagy a 6-merkaptopurin hasznos lehet néhány refrakter betegségben szenvedő betegnél. 80 Az Infliximab monoklonális antitest, amely humán tumor nekrózis faktorra irányul, hatékonynak bizonyult súlyos Crohn-betegségben és rezisztens fisztulában szenvedőknél. 77

A perianalis szennyeződés kezelése

3.1. Klinikai bemutatás/vizsgálat

A végbél és a végbélbetegségek

Anális sipoly

Járványtan

Az anális sipoly a perianalis tályog krónikus formáját képviseli. Az anális sipoly előfordulása körülbelül 8,6/100 000. A fistulák kétszer-háromszor gyakoribbak a férfiaknál, mint a nőknél.

Pathobiology

A perianális tályog elvezetése után körülbelül 50% az esély arra, hogy a belső nyílás - a fogazat vonalának helye, ahol a fertőzött mirigy keletkezett - szabadalom marad, ezáltal a visszatérő fertőzés forrása marad. A többszörös vagy atipikus anális fistuláknak mindig fel kell vetniük a Crohn-kór diagnosztikai gyanúját, amely az esetek körülbelül 10% -ában a perianalis területhez van izolálva.

Az anális fistulákat a záróizom-komplexhez való viszonyuk jellemzi. A legegyszerűbb sipoly az interszinkterterikus - a belső és a külső záróizom közötti síkban helyezkedik el. A transzfinkteris sipolyok, amelyek mind a belső, mind a külső záróizomzatot átjárják, alacsony sipolynak minősülnek, amelyek csak a disztális külső záróizomot, vagy magas sipolyok, amelyek a külső záróizom közelebb eső részein haladnak át. A szuprasphincteris sipolyok a teljes záróizom-komplexumon hurkolódnak. Az extraszfinkteris sipolyok belső nyílása a fogazattól távol helyezkedik el; a legtöbb a kismedencei tályogból származik, amelyet a szakadt függelék (144. fejezet), a diverticulitis (144. fejezet) vagy a Crohn-betegség (143. fejezet) okoz. A patkófistula külső nyílásokkal rendelkezik a középsagittális sík mindkét oldalán; ezeknek leggyakrabban egyetlen belső nyílása van a hátsó középvonalban.

Klinikai megnyilvánulások és diagnózis

Az anális sipoly néha visszatérő tályogként jelenik meg, ugyanazon a helyen, mint az eredeti, és néha tartós gennyes vízelvezetésként jelenik meg egy tályog helyéről, amely nem gyógyult meg teljesen. Mindkét esetben a külső és a belső nyílások között állandó pálya marad.

Az anális sipoly diagnózisát a kórelőzmény és a perianális bőr külső nyílásának vizualizálása alapján állapítják meg. A rostos sipoly pálya néha tapintható a fistula folyamán a bőrtől az anális csatorna felé. Az anoszkópián alkalmanként látható egy belső nyílás, de feltételezhető diagnózis felállításához nem szükséges azonosítani.

Kezelés

Az anális fistulák kezelése műtéti. A legtöbb sipoly meggyógyul úgy, hogy nyitva helyezik az eredeti fertőzés forrásának megszüntetésére a belső nyílásnál. A sipolypálya másodlagos szándékkal gyógyul meg. Ez a megközelítés azonban megosztja a záróizomzatot, és a beteget az érintett izom mennyiségével arányosan veszélyezteti a károsodott széklet-kontinencia szempontjából. Általánosságban elmondható, hogy az interszinkterterikus és az alacsony transzfeszterisztású sipolyok biztonságosan kinyithatók, ha a páciensnek normális a kiindulási kontinenciája, és nincsenek a hasmenés (pl. Vastagbélgyulladás) vagy a visszatérő fistulák (pl. Crohn-kór) mögöttes hajlamosító tényezői. Mivel az elülső záróizom mechanizmusa viszonylag rövid, és mivel az elülső záróizom sérülésnek van kitéve a hüvelyi szülés után, a nőknél az elülső sipoly fistulotómiáját csak alapos megfontolás után szabad elvégezni.

A magas sipolyok kezelése kihívást jelent. Ha magas fisztulát állapítanak meg, az első lépés gyakran egy szett, egy varrat vagy más anyag (ma általában szilasztikus edényhurok) elhelyezése, amelyet a fistula nyomvonalán át vezetnek, a végbélnyíláson keresztül rögzítik és magához rögzítik. A seton garantálja, hogy a külső sipolynyílás nem gyógyul meg, ezért egy visszatérő tályog nem tud felügyelni. Miután a pálya „beérett” - a seton körül hegesedett és fibrotivá vált -, a belső nyílás kiküszöbölésére szolgáló kezelési lehetőségek magukban foglalják az endorectalis előrehaladási fedél javítását és a pálya eltörlését fibrin ragasztóval vagy kollagén fistulával. Ismert vagy feltételezett Crohn-betegségben szenvedő egyéneknél a fistulotomia elkerülhető, kivéve a legfelszínesebb sipolyokat. Általánosságban elmondható, hogy a Crohn-betegségben szenvedő betegeket a legjobban hosszú távú ürítő szettek elhelyezése és az alapbetegségük orvosi terápiája szolgálja.

Az anorectum rendellenességei

Sipolyok

Amikor egy sipoly van, egy szondát be lehet illeszteni a külső nyílásba (48-8. Ábra). A szondát átengedjük a belső nyílásból, majd a fistulát lefejtve a szondára nem fedjük fel. A műtét után a területet szappannal és vízzel tisztán kell tartani, amíg meg nem gyógyul. 28.

A perianalis fistulák orvosi kezelése Crohn-kórban magában foglalja az antibiotikumokat, azatioprint/6-merkaptopurinot, infliximabot, adalimumabot, ciklosporint és takrolimuszt. 28 A műtéti kezelést a végbél gyulladásának makroszkopikus bizonyítékainak jelenléte vagy hiánya, valamint a fistula típusa és helye határozza meg. Javasolták a Crohn perianalis sipolyával rendelkező betegek kezelésének algoritmusát (48-10. Ábra). 28.

Az anális csatorna gyulladásos és daganatos rendellenességei

ANÁLIS CSÍPÉSEK ÉS FISTULÁK

A legtöbb anális sipoly vagy tályog idiopátiás, bár előfordulhatnak Crohn-betegségben vagy karcinómában szenvedő betegeknél ebben a régióban. Az anorectalis tályogok hidradenitis suppurativa-ban szenvedő betegeknél is fellelhetők. 39–41 Ezekben a betegeknél a kapcsolódó klinikai tényezők közé tartozik az elhízás és a cukorbetegség.

Az anális tályogok és a fistulák az anorectalis suppuratív betegség különböző szakaszait képviselik. Úgy gondolják, hogy ezen a helyen a gennyes folyamatok többsége egy anális csatorna fertőzése után következik be, amely utat biztosít az anális csatornától a perineális lágy szövetekig. 42, 43 Az akut fázisban tályog alakulhat ki, míg a sipoly kialakulása a fertőzés krónikus fázisát jelenti. 44.

A fistulákból nyert szövettani minták nem specifikus akut és krónikus gyulladást és granulációs szövetet mutatnak. Az ürülékben lévő idegen test óriássejt-képződése a végbélnyílás fistulákból származó mintáin is megfigyelhető, és nem szabad összetéveszteni a Crohn-kórra jellemző szarkoidszerű granulomatózus reakcióval. Hidradenitis suppurativa-ban szenvedő betegeknél az anális csatornában a szövettani leletek megegyeznek a többi érintett helyen.

Az anális tályog vagy a sipoly differenciáldiagnózisában figyelembe kell venni a fertőzés vagy a sipoly képződésének bármely okát. Alapos szövettani vizsgálatot kell végezni, több szakaszból is, az alapul szolgáló neoplazma jelenlétének kizárása érdekében, és a kauzális organizmusok speciális foltjait kell elvégezni a saválló bacillusok, gombás formák vagy más fertőző organizmusok jelenlétének kizárása érdekében, különösen, ha granulomatosus gyulladást találnak. Gondosan át kell vizsgálni a beteg klinikai előzményeit, beleértve a gyulladásos bélbetegség jelenlétét is.

Az antibiotikumok gyakran hatástalanok, mivel gyengén hatolnak a gyulladt területekre. A széles műtéti kivágás gyógyító a legtöbb esetben az idiopátiás anális tályog vagy a sipoly.

Az antimikrobiális szerek szerepe a perianális tályog kezelésében

1. Bemutatkozás

A perianális tályogok és az anális fistulák a fertőzés akut és krónikus megnyilvánulása a perianalis területen (Rizzo et al., 2010). Jellemzőjük, hogy genny gyűlik össze, hogy tályog képződjön a perianalis, intersphinctericus, ischiorectalis vagy pelvirectalis terekben (James Garden et al., 2002; Whiteford, 2007). Ezek az állapotok gyakran perianalis duzzanattal járnak, melyet súlyos fájdalom és/vagy székrekedés kísér, és szisztémás fertőzést és életveszélyes szepszist okozhatnak (Goldberg et al., 1980). A legtöbb perianalis tályog egy anális mirigycsatorna elzáródásával jön létre, majd a baktériumok túlnövekedésével és tályogképződésével (Parks, 1961). Az elsődleges kezelés a metszés és a megfelelő műtéti vízelvezetés (ID) révén történik (Malik et al., 2010) A perianális tályog kialakulásáért különböző aerob/anaerob baktériumtörzsek felelősek (Brook és Martin, 1980), az enterális baktériumok különösen gyakoribbak perianalis betegségek (Niyogi et al., 2010). A tályogokat és a fistulákat általában megfelelő antibiotikum-választással és a tályog üregének műtéti elvezetésével kezelik. A gennyet tenyésztésért és érzékenységért kell küldeni, de a sebészek többsége hajlamos arra, hogy ne vizsgálja felül a tamponkultúrát és az érzékenységi eredményeket (Leung et al., 2009).