Mit esznek az egyiptomiak: tükrözik-e az ókori Egyiptom konyhája a mai ízeket?

Az ókori egyiptomiak különféle ételeket fogyasztottak, nem úgy, mint ma. Ennek ellenére sok más ősi civilizációhoz képest az ókori egyiptomiak jobb ételekhez jutottak. A Nílus folyó öntözést biztosított a növények számára és vizet az állatállomány számára. Általánosságban elmondható, hogy a kenyér és a sör az ókori egyiptomi konyha alapvető eleme volt. Gyümölcsöt, zöldséget és halat a szegények fogyasztottak, míg a húst és a baromfit a gazdagok.

Sör és kenyér - Az étrend alapjai

A kenyér és a sör az ókori egyiptomi konyha két alapvető terméke volt. A kenyeret mind a gazdagok, mind a szegények ették, és búzából vagy árpából készítették. A kenyér mindennap készült, és nehéz feladat volt. A szemeket először lisztté őrölték, ezt a munkát általában nők végezték. Az őrlési folyamat felgyorsítása érdekében homokot adnak az őrlő malomhoz a szemcsékkel együtt. Bár ez lehetővé tette a liszt gyorsabb előállítását, egyben azt is jelentette, hogy a kenyérben homok van. Ez nyilvánvaló a múmiák fogain, amelyekről kiderült, hogy péppé kopnak, mivel egész életükben az ételeikben lévő homokot harapják. A liszt vízzel és élesztővel való összekeverésével tészta keletkezik, amelyet egy agyagformába tesznek, mielőtt kőkemencében főznék.

Az ókori egyiptomi munkások szántják a mezőket, betakarítják a növényeket és cséplik a gabonát. (Norman de Garis Davies/Public Domain)

A sör elkészítéséhez egy speciális kenyérfajtát használtak, amelyet a régészek „sörkenyérnek” neveztek. Ez a kenyér nagyobb mennyiségű élesztőt tartalmazott, mint más kenyerek, és olyan hőmérsékleten sütötték, amely nem ölte meg az élesztő kultúrát. A „sörkenyeret” kádakká morzsolják, és hagyják természetes vízben erjedni, így sört termelnek. Az ókori egyiptomiak sörje sűrű és habos ital volt, amely rendkívül tápláló volt. Ezt az italt nem annyira élvezetből fogyasztották, inkább szükségből, mivel a Nílusból származó víz már nem volt elég tiszta és biztonságos ahhoz, hogy az emberek inni tudjanak.

Egyiptomi fából készült sörmodell az ókori Egyiptomban (E. Michael Smith Chiefio/CC BY-SA 3.0)

Hogyan járult hozzá a Nílus a mezőgazdasághoz?

Noha a Nílus nem biztos, hogy ivóvízforrás volt az ókori egyiptomiak számára, éves áradásai miatt termékenyé tette a földet. Ez különféle növények ültetését tette lehetővé, amelyek viszont az ókori egyiptomi étrend részét képezték. A korábban említett gabonákon kívül az ókori egyiptomiak sokféle zöldséget is elültettek, amelyek közül a legnépszerűbb a hagyma, a fokhagyma, a póréhagyma, a lencse, a saláta, a retek és a fehérrépa. Ezenkívül az ókori egyiptomiak olyan gyümölcsöket fogyasztottak, mint a füge, a datolya, az alma és a gránátalma. A zöldségeket a kenyér és a sör kiegészítéseként fogyasztották, míg a gyümölcsök a desszert részét képezték volna.

Az északkelet-afrikai kopár sivataggal szemben a Nílus folyó termékeny völgye észak felé halad Egyiptomon át. (Jacques Descloitres/Public Domain)

A Nílusból származó hal az ókori egyiptomiak számára elérhető fehérjeforrás volt, és ezeket gyakran sózták vagy szárították, hogy hosszú ideig megőrizzék őket. Egy másik fehérjeforrás a baromfi volt, például a liba, a kacsa, a galamb és a fürj. A baromfi a szegények számára is elérhető volt, mivel vadonban vadászhattak rá. Ennek ellenére továbbra is luxusételnek számított, és nem fogyasztották rendszeresen. A sertéshúst és a birkahúsot az ókori egyiptomiak is fogyasztották, bár drágábbak voltak, ezért csak a társadalom tehetősebb tagjai engedhették meg maguknak. A marhahús még drágább volt, és a közemberek csak ünnepi vagy rituális étkezésekhez ették, bár rendszeresebben a jogdíjak.

Luxor Egyiptom Hyerogliphs közelről bemutatja ősi ételkészítés. (Andrea Izzotti/Adobe)

Ősi ételkészítés - mit tudunk?

Végül kiemelhetjük, hogy keveset tudunk arról, ahogy az ókori egyiptomiak elkészítették ételeiket, mivel receptek nem maradtak fenn. Mindazonáltal a sírokban található edények, valamint az ételkészítési folyamat ábrázolása alapján elmondhatjuk, hogy ételeiket sütötték, főzték, párolták, sülték, grillezték vagy pörkölték. Sőt, az ókori egyiptomiak ételük ízének fokozása érdekében olyan ételízesítőket használtak, mint a kömény, a koriander és a fahéj a főzés során. Ételeik édesítéséhez mézet, valamint datolyából, szőlőből és fügéből készített szirupokat használtak.

Felső kép: Az ókori egyiptomi ételkészítés. Forrás: (Elnur/Adobe)

Hivatkozások

Tywty

Egyetemi hallgató vagyok, aki régészeti diplomát szerez. Érdeklődési köröm a régészeti/szöveges/képi adatsor „konvencionális” értelmezésétől a „radikális” értelmezésig terjed. Úgy gondolom, hogy a spektrum mindkét végéből érkező szószólók intellektuális szerepvállalása ezt szolgálná. Olvass tovább

Hozzászólások

Fehér porított arany került a fáraók kenyerébe. Az arany legtisztább állapotban történő fogyasztása számos hatással jár.

Az egyiptomi halottak könyve az Mfkzt Mezének nevezett hiperdimenziós birodalomra utal, amely mára meghatározása szerint a nagy pörgésű kohászat szupravezetõ energiamezõje. A modern fizikusokkal kapcsolatba lépve Laurence Gardner megállapította, hogy az mfkzt (ma monatomikus arany néven ismert) a fáraók túlvilági átjárási rítusának titka, és közvetlenül kapcsolódott a piramisokhoz és a bibliai szövetségi bárkához, amint azt feliratok Mózes Sínai-hegyi templománál.

A régi tudomány újrafelfedezésével az arany gyorsan logisztikai szempontból elhelyezkedő alapanyagként válik hódíttatva a valutatartalékként alkalmazott hagyományos értéke rovására. Mint Laurence Gardner részletezi, az újjáélesztett technológia előnyei megdöbbentőek, különösen az orvostudomány és az űrutazás területén, de az IMF által jóváhagyott nemzeti nemesfém-értékesítés politikai és társadalmi következményei nagyon fenyegetőek lehetnek, ha nem tartalmazzák azokat.

A Szent Bárka elveszett titkai című részben Laurence Gardner elárulja, hogy mindennek kulcsai a következők: a) Mfkzt - amelyet a Haladó Tanulmányok Intézete „egzotikus monatomikus anyagként” emleget, és b) a szupravezetés csodálatos technológiája - elismert a Haladó Tanulmányok Központja, mint „a világegyetem legemlékezetesebb fizikai tulajdona”.

Az ősi idők dokumentációs bizonyítékaiból azonban egyértelmű, hogy a szupravezetők és a gravitációs dac tulajdonságai a papi lebegés, az istenfélő kommunikáció és az elektrikusok fenomenális erejének távoli világában ismerték, még ha nem is értették őket.