ARVO glaukóma: Lassú, de egyenletes előrelépés

Bár a gyógymód továbbra is megfoghatatlan, a betegség kezelésének képessége tovább javul.

Jelek észlelése

Két chicagói egyetem és egy denveri klinika kutatói azt találták, hogy az alacsony feszültségű glaukómában szenvedő betegeknél mikrohemorrhagiák észlelhetők ujjaik kapillaroscopos képein, normál személyeknél ritkán fordulnak elő, ami szisztémás érrendszeri diszfunkció jelenlétére utal.

A philadelphiai Wills Eye Institute és a Jefferson Medical College kutatói tanulmányt végeztek az RAPDx pupillográf (Konan) és a lengő zseblámpa-módszer (nagyítással és anélkül is) képességének összehasonlítására az afferens pupilla hibák észlelésére, ami aszimmetrikus glaukómás károsodásra utal.

• Nyilvánvaló APD-ket 15 betegnél detektáltak SFM-mel (26,3%); MA-SFM-et alkalmazó 35 betegnél (61,4 százalék); és 35 RAPDx készüléket használó betegnél (61,4 százalék).

• „Megerősített” APD-ket találtak kilenc SFM-et használó betegnél (15,8 százalék); MA-SFM-et alkalmazó 21 betegnél (36,8 százalék); és 22 betegnél, akik RAPDx-et használtak (38,6 százalék).

• A korongkárosodás klinikailag észlelt aszimmetriája elmaradt 28 SFM-t alkalmazó betegnél (49,1 százalék); 12 MA-SFM-et használó betegnél (21,1 százalék); és 12 betegnél, akik RAPDx-et használtak (21,1 százalék).

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az RAPDx pupillográf és az MA-SFM módszer egyaránt hasznos az aszimmetrikus glaukómás károsodások kimutatására, és mindkettő gyakrabban észleli a látszólagos és a „megerősített” APD-ket, mint a nem nagyított SFM. 4811

A baltimore-i Wilmer Eye Institute és a Johns Hopkins Egyetem kutatói prospektív, eset-kontroll tanulmányt végeztek a pupillométerrel mért pupilla fényreflex, valamint a látómező hibáinak és a retina idegrostrétegének vastagságának értékelésére. 157 glaukómában szenvedő betegnél (átlagéletkor 67 ± 11, 50 százalék nő) és 71 kontrollnál (átlagéletkor 60 ± 10, 69 százalék nő) vizsgálták a pupillareakciókat a különböző ingermintákra. Összehasonlították a két szem közötti reakciókat, valamint az egyes szemek superonasalis és inferonasalis ingereit, és kiszámították az egyes szemek abszolút PLR értékét. Az adatok azt mutatták:

• A glaukómás betegeknél aszimmetrikusabb pupilla válasz volt a két szem között (p 2261

Az indiai Hyderabadban, a Prasad Eye Institute-ban végzett tanulmány spektrális domén optikai koherencia tomográfiával értékelte a látóideg fejét, az RNFL és a ganglionsejt komplexet 197 nemrégiben glaukómával gyanúsított személy 261 szemében, hogy lássa, mennyire jól aktuális az SD-OCT technológia és algoritmusokkal diagnosztizálható a preperimetrikus glaukóma. (A látómezők normálisak voltak minden tekintetben.)

A glaukóma két szakértője, akiket a beteg adatai eltakartak, digitális optikai lemezfotók alapján függetlenül osztályozták a látóidegeket glaukóma és nem glaukóma csoportokba. 60 beteg 68 szemét glaukómásnak minősítették; 137 alany 193 szemét osztályozták kontrollként.

Bár az életkor és a látómező jellemzői összehasonlíthatók voltak a csoportok között, az összes SD-OCT paraméter szignifikánsan különbözött. Az alsó neuroretinalis peremterület (a vevő működési jelleggörbéje alatti terület: 0,708), az alsó kvadráns RNFL vastagsága (AUC: 0,713) és a globális veszteségtérfogat (AUC: 0,702) volt a legjobb AUC-érték a preperimetrikus glaukóma és a kontrollszemek megkülönböztetéséhez. Az érzékenység állandó, 95 százalékos specificitás mellett ezekre a paraméterekre 27 százalék alatt volt. Az RNFL és GCC paraméterek normális határokon kívüli kategóriájának valószínűségi aránya 2,2 és 5,9 között volt; a normális határokon belüli kategóriában 0,6 és 0,8 között voltak; a határkategóriában 1 és 2 között voltak.

Új kezelési megközelítések

A kilenc francia glaukóma központ sebészei részt vettek egy prospektív, nem összehasonlító beavatkozási klinikai vizsgálatban, hogy teszteljék egy új, nagy intenzitású fókuszált ultrahang eljárás biztonságosságát és hatékonyságát, ultrahangos körciklusos koagulációnak.

42 primer nyitott szögű glaukómában szenvedő beteg 42 szemét kezelték. Az alanyok szemészeti nyomása> 21 Hgmm volt, átlagosan 1,65 sikertelen korábbi műtét volt, és átlagosan 3,2 gyógyszert használtak. Tizennyolc beteg (1. csoport) négy másodperces expozíciót kapott minden lövés után; 24 beteg (2. csoport) hat másodperces expozíciót kapott. A teljes szemészeti vizsgálatokat az eljárás előtt, egy napon, egy héten és egy, két, három, hat és 12 hónapon belül végezték el. Elsődleges eredmények a műtéti siker (amelyet a kiindulási érték ≥20 százalékos IOP-csökkenésként és az IOP> 5 Hgmm-nek megfelelő csökkentésként határoztak meg) a legutóbbi utólagos látogatás során, valamint a látást fenyegető szövődmények voltak. A másodlagos eredmények az átlag nyomásértékek voltak az egyes utólátogatások alkalmával, összehasonlítva a kiindulási értékkel, a gyógyszerek használatával, a szövődményekkel és az újbóli beavatkozásokkal.

Az adatok azt mutatták, hogy az átlagos IOP mindkét csoportban szignifikánsan csökkent (p 20 százalékot értek el az 1. csoport 18 szeméből 12-ben (67 százalék) és a 2. csoport 24 szeméből 17-ben (71 százalék). Négy beteget kellett újrakezelni. Komolyabb intra- vagy posztoperatív szövődmények nem fordultak elő.A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az ultrahangos körkörös ciklo koaguláció hatékony és jól tolerálható módszernek tűnik az IOP csökkentésére POAG-ban szenvedő betegeknél.

A vizsgálat során 22 POAG-beteg (átlagéletkor 61,1 ± 2,5 év; r: 42–72) hipotenzív terápiát kapott Magnerot (Wörwag Pharma, Németország) kiegészítésével, napi hat héten keresztül: két evőkanál naponta háromszor, egy hétig, majd egy vagy két evőkanál naponta kétszer-háromszor további öt hétig. Kontrollként 16 POAG-beteg (63,7 ± 2,7 év) kapott hipotenzív terápiát Magnerot nélkül. A csoport értékelte a látóideget a kezelés előtt, valamint a kezelés után egy, két, három és öt hónappal. A perimetria és a retina tomográfia mellett az ORA-t (Reichert) használtuk a szaruhártya-kompenzált IOPcc, a Goldmann-nal egyenértékű IOP és a cornea hiszterézisének mérésére.

A kezelt csoport csaknem kétszer annyi javított látótér eredményt mutatott, mint a kontroll csoport. Az IOPG 3,3 ± 0,4 Hgmm-rel csökkent a magnézium-kiegészítő hozzáadása után; Az IOPcc 4,1 ± 0,3 Hgmm-rel csökkent (mindkettő p 0,5). Továbbá az RNFL átlagos vastagsága a kezelés után a glaukóma korai stádiumában (0,25 ± 0,02 mm-ről 0,27 ± 0,01 mm-re) és mérsékelt stádiumú (0,19 ± 0,03 mm-től 0,21 ± 0,02 mm-ig) és a kezelést követően közepesen növekszik.

A szerzők úgy vélik, hogy ezek az eredmények arra utalnak, hogy a magnéziumtartalmú kiegészítő stabilizáló hatással lehet a glaukóma lefolyására, és további tanulmányokat javasolnak. 759

A készítmény in vivo teszteléséhez egyetlen cseppet adtunk az új-zélandi fehér nyulak alsó végtagjára. Az IOP-t periodikusan mértük, és szövettan segítségével értékeltük a rendszer biokompatibilitását. A tesztek azt mutatták, hogy a gél/mikrorészecske csepp könnyen beadható és stabil, átlátszatlan gélt képez (lásd a fenti képeket). A gél szemcsepp könnyen eltávolítható volt, és nem maradt nyom a gélről vagy a mikrorészecskékről. A citotoxicitási vizsgálatok nem mutattak szignifikáns hatást a kötőhártya sejtek életképességére.

Struktúra és funkció

A miami miami Bascom Palmer Eye Institute kutatói kimutatták, hogy glaukóma gyanúja esetén a mintázatú elektroretinogram évekkel azelőtt kimutathatja a funkciókiesést, hogy ekvivalens veszteség lenne látható a retina idegrost rétegének vastagságvesztésében, OCT-vel mérve.

A kutatók 107 glaukómával gyanúsított 201 szemében összehasonlították a minta elektroretinogrammal mért progresszív veszteségeket és a retina idegrost rétegének vastagságveszteségével jelzett veszteségeket. Az alanyokat legalább négy évig félévente PERG-vel és OCT-vel követtük nyomon. A hosszanti PERG amplitúdókat és a peripapilláris RNFL vastagságokat normalizáltuk a normál alanyokban és a betegség előrehaladott stádiumában lévő értékek közötti különbség alapján. A kutatók kiszámították azt az időt, amely ahhoz szükséges, hogy a PERG és az OCT elveszítse az alapérték 10 százalékát.

Az adatok azt mutatták, hogy azoknál a szemeknél, amelyeknél a kiindulási értéknél abnormális volt a PERG amplitúdója (50–90% -kal a normálérték alatt, n = 99), az összevont PERG-amplitúdó-meredekségek 1,9–2,5 évbe teltek, hogy elveszítsék a kezdeti amplitúdójuk 10% -át. Ezzel szemben a mért RNFL-vastagság 9,9–10,4 évbe telt, hogy azonos mértékű veszteséget mutasson (p. 796.)

Az alanyokat átlagosan 74,8 hónapig követték; mindannyian normál, automatizált perimetriával rendelkeztek a kiinduláskor. Időtartományú OCT-t használtunk az RNFL vastagságának értékelésére. Az adatmodelleket az életkor, az IOP és a központi szaruhártya vastagsága alapján állítottuk be. A glaukómává való átalakulást megismételhető rendellenes SAP-ként vagy progresszív optikai korong-változásként határozták meg a követés során.

Ötvennyolc szem (16,8 százalék) alakult át glaukómává. Az átlagos kiindulási CSFI 14,1 százalék volt azoknál, akiknél glaukóma alakult ki, és 0,2 százalék azoknál, akiknél nem. A többváltozós modellben a magasabb CSFI előrejelezte a konverziót (a korrigált kockázati arány = 2,08/10 százalékkal magasabb; 95 százalékos CI: 1,70–2,56; p 1887

A pittsburghi és bostoni kutatók 31 alany 60 szemét (négy egészséges, 34 glaukóma-gyanús és 22 glaukóma) követték átlagosan 7,4 ± 2,3 éven keresztül, hogy értékeljék a glaukóma progresszióját a szerkezet és a funkció közötti összefüggésben (a látómező átlagos eltérését és TOT RNFL vastagsága) hosszú távon. A látómező progresszióját az MD ≥2 dB-es csökkenésként határozták meg a kiindulási értékhez képest; az OCT esetében a progresszió meghatározása az RNFL elvékonyodása volt ≥20 µm. Az alanyok mediánja 12 látómező és 27 TOT vizsgálat volt. Az adatok azt mutatták:

• Összesen 41 szem (68,3 százalék) haladt előre; 46,7 százalék a TOT kritériumai szerint; 10% a látómező kritériumai szerint; és mindkét kritérium szerint 11,7 százalék.

• A hét szem közül, amelyek mindkét kritérium alapján haladtak, három egyszerre haladt fel a szerkezet és a funkció szempontjából; három szemben a TOT progressziót mutatott a látómező előtt; és egyik szemében a látómező progressziót mutatott az OCT előtt.

• Ugyanazokat a progressziós kritériumokat alkalmazva négy, öt, hat és hét éves követés után fokozatosan növekedett az összes kritériummal rendelkezők száma. A két eszköz közötti megállapodás 6 százalékról 14 százalékra nőtt.

• A TOT gyors progresszorának tekintett szemek 53% -át látótér gyors progresszorának is nevezték.

Glaukóma műtét

Az észak-parti New York-i New Hyde Park LIJ Szemészeti Osztályának kutatói 195 Descemet Stripping Automated Endothelial Keratoplasztika graftjának retrospektív vizsgálatát végezték 2007. január és 2012. augusztus között, hogy felmérjék az IOP kezelésének orvosi vagy műtéti eszkalációjának előfordulását DSAEK után. már meglévő glaukómában vagy anélkül szenvedő betegeknél, és hogy ez az eszkaláció összefügg-e a graft meghibásodásával.

Hetvenegy oltást végeztek olyan szemekben, amelyeknél a DSAEK előtt megemelkedett IOP műtéti vagy orvosi kezelésre volt szükségük; 22 olyan szemen végeztek, amelynél korábban glaukóma műtétet végeztek (beleértve a trabeculectomiát és/vagy a csőbeültetést). Egy graftot csőbeültetéssel egyidejűleg hajtottak végre. A tanulmány megállapította:

• Tizenegy, már meglévő glaukómában szenvedő szemnek a DSAEK után 24 hónapon belül szüksége volt egy glaukóma szelep implantátumra; csak egy szem létezett glaukóma nélkül (p. 3093

A St. Louis-i Washingtoni Egyetem kutatói 42 beteg (átlagéletkor 55 év) 58 szemének táblázatait tekintették át retrospektív módon, akiknél diagnosztizálták az uveitikus vagy szteroidok által kiváltott glaukómát, hogy összehasonlítsák a tubus shuntok és a trabekulectomia műtéti eredményeit (antimetabolitokkal) ) szemgyulladással járó glaukómában szenvedő betegeknél.

Ebben a csoportban 30 esetben volt tubus sönt beültetés (53 százalék), 16 Ahmed, 14 Baerveldt; és 28 esetben trabeculectomia mitomicinnel (47%), kettő Ex-Press shuntot kapott. A szemgyulladás leggyakoribb etiológiája idiopátiás volt (33 szem, 55,9 százalék), amelyet szarkoidózis követett (12 szem, 20,3 százalék).

Kockázati tényezők

A washingtoni egyetemen, Seattle-ben és a Durham-i Duke Eye Centerben, részben retrospektív, részben prospektív vizsgálat szerint a hosszabb axiális hosszúság a glaukóma kockázati tényezője, függetlenül a törésállapottól.

Retrospektív adatokat gyűjtöttek azokról a betegekről, akiket a washingtoni egyetemen vagy a Harborview Medical Center-ben 2009 és 2011 között elvégzett elektív szürkehályog-műtét előtt biometrián (IOLMaster) végeztek; prospektív adatokat gyűjtöttek a Washington Egyetem Szemészeti Intézet Glaucoma Klinikájának pácienseitől, akik beleegyeztek a szem biometriájába. (Kizárták a glaukóma másodlagos okait és a glaukóma gyanújaként besorolt betegeket.) 901 alany 901 szeméből 281 volt glaukóma; 620 nem. Az átlagos életkor 67,16 ± 12,38 volt; a szaruhártya görbülete 43,87 ± 1,67 D; axiális hossza 24,38 ± 1,76 mm volt.

Az adatok azt mutatták:

• A glaukómás szem hosszabb tengelyhosszú volt (24,88 ± 1,91 mm vs. 24,16 ± 1,65 mm, p 3524

A kaliforniai egyetemen, a San Franciscóban és a Stanford Egyetemen tanulmányt végeztek a myopia és a glaukóma kockázat közötti lehetséges összefüggések vizsgálatára 115 fiatal, egészséges felnőttnél (átlagéletkor 24,63; 61,74 százalék nő). A résztvevőket két csoportba sorolták: 56 alany, akinek emmetropiája vagy enyhe rövidlátása volt (0,99–2,99 D), az A csoportot alkotta; 59 mérsékelt vagy súlyos myopia (> -3,00 D) alany alkotta a B csoportot. Aki korábban LASIK-n esett át, kizárták.

Az alanyok átfogó szemészeti vizsgálaton estek át, ideértve a látásélességet, a fénytörést, a réslámpa vizsgálatot, a oftalmoszkópiát, az IOP mérését, az A-scan biometriát, az automatizált perimetriát, valamint a látóideg és az elülső szegmens optikai koherencia tomográfiáját. Az eredményváltozók közé tartoztak az IOP, az RNFL vastagsága, a látómező átlagos eltérése és a minta eltérése. Az egyes kimeneti változók átlagértékének összehasonlítása mellett egy többváltozós lineáris regressziós modellt alkalmaztunk a gömbekvivalensek és az eredményváltozók közötti független összefüggések vizsgálatára.

SLT frissítés

A Massachusettsi Szem- és Fülgyógyászatban és a Tufts Egyetem Orvostudományi Karán 56 beteg 79 szemének bevonásával végzett retrospektív vizsgálat célja a szelektív lézeres trabekuloplasztika megismételhetőségének meghatározása pseudoexfoliation glaukómában szenvedő betegeknél. (Az egyik kutató kereskedelmi kapcsolatban áll a Lumenisszal.) Az alanyok (24 férfi, 32 nő) PXFG-betegek voltak, akiknél 2001 januárja és 2012 márciusa között kezdeti és/vagy ismételt SLT-n estek át. (Akit előzőleg lézerrel vagy metszéssel műtöttek, kizárták. )

A szerzők összehasonlították az IOP-t, az IOP csökkentésének százalékos arányát és a glaukóma gyógyszerek számát az első és a következő lézeres kezelések előtt és után. Az adatok azt mutatták:

• A kezdeti SLT-n átesett 79 szem közül 21 szem (27%) átesett egy második SLT-n; öt szem (6,3 százalék) átesett egy harmadik SLT-n.

• A második vagy harmadik SLT-vel nem rendelkező szemek közül 43 (59%) kontrollált IOP-t, míg 15 (19%) műtéten esett át.

• A második SLT-vel rendelkező, de harmadával nem rendelkező szemek közül 11-nél (21-ből) kontrollálták az IOP-t; öten (21 százalék) műtöttek.

• A harmadik SLT-vel rendelkező szemek közül kettő (ötből) kontrollálta az IOP-t; a másik három műtéten esett át.

• Az SLT # 1 és # 2 közötti idő 29 ± 24 hónap volt. A 2. és 3. számú SLT közötti idő 17 ± 11 hónap volt.

• A szemnyomáscsökkenés százaléka 39 ± 18 százalékos volt az SLT # 1 után, 33 ± 14 százalék az SLT # 2 után és 36 ± 19 százalék volt a # 3 után. Mindhárom eljárásban a csökkenés statisztikailag szignifikáns volt.