American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine

Absztrakt

  • 1 Országos Szív- és Tüdőintézet
    Imperial College London
    London, Egyesült Királyság
    és

  • 2 Alvó és szellőző egység
    Királyi Brompton Kórház
    London, Egyesült Királyság
  • Első oldal
  • Teljes szöveg
  • Hivatkozások
  • Kiegészítők
  • Idézi
  • PDF
  • Összefüggő

Az emberi garat légútja az élet, a légzés és a nyelés alapvető funkcióinak csatornája. Tekintettel a légutak fontosságára, talán meglepő, hogy az alvás alatti szűkülés és elzáródás ilyen gyakori. A jelenlegi adatok azt sugallják, hogy a 30–70 éves férfiak körülbelül egyharmada obstruktív alvási apnoét (OSA)/hipopnoát (> 5 apnoe/hypopnea esemény/óra) tapasztal, és ezeknek az eseteknek a majdnem felében az OSA mély nappali élethez vezet álmosság (1). Az OSA a kardiovaszkuláris és az agyi érrendszeri betegségek kockázati tényezője is, amely a kezeléssel módosíthatónak tűnik. Ezért az OSA patogenezisének meghatározása kulcsfontosságú az egyének és a társadalom egészségének javításában.

ellenőrzése

1978-ban Remmers és munkatársai (2) egy alapdokumentumot tettek közzé a felső légúti elzáródás patogeneziséről alvás közben, kijelentve, hogy a garat izomaktivitása és az intraluminális légúti nyomás közötti erőegyensúly kiemelt fontosságú a légutak átjárhatóságának fenntartásában. A jelentés közzététele óta eltelt 40 évben jelentősen kibővült az OSA-hoz vezető mechanizmusok megértése. A kutatók a garat dilatátor izomaktivitásában, a felső légúti dimenziókban és a tüdő térfogatában az alvással kapcsolatos változásokat vizsgálták, amelyek mind OSA-t eredményeznek (3). Ezenkívül az elhízást az OSA kialakulásának egyik fő kockázati tényezőjeként határozták meg, mivel a nyelvben és a légút körül megnövekedett zsírlerakódások (parafaringealis zsírpárnák) növelik a légutak extraluminális terhelését (4). Az elhízás valószínűleg a tüdőmennyiség csökkenésével is jár, csökkentve a légcső megrántását és tovább súlyosbítva az alvással járó garat légúti szűkületet.

Az ebben a számban bemutatott tanulmányban a Folyóirat, Feng és munkatársai (1435–1443. O.) Dinamikus mágneses rezonancia képalkotással vizsgálták a felső légutak dinamikus légzéssel kapcsolatos változásait az OSA-ban szenvedő betegek és kontrollalanyok nagy csoportjában az ébrenléti légzés során (5). Szabványosított protokollokat tudtak kidolgozni a midsagittalis régió és három axiális régió (retropalatalis, retroglossalis és epiglottalis) számszerűsítésére. A szerzők azt találták, hogy a retropalatalis terület szignifikánsan kisebb volt az OSA-ban szenvedő betegeknél a kontroll alanyokhoz képest, amikor a testtömeg-indexet, az életkort, a fajt és a nemet kontrollálták. 14 súlystabil egyénnél értékelték a mérések megbízhatóságát és reprodukálhatóságát a kiinduláskor és a 6. hónapban. Továbbá tesztelték a képanalízis megbízhatóságát ugyanazon egyéneknél az alapvonali mágneses rezonancia képek elemzésével, ugyanazon vizsgáló által kétszer, 4 hónapos különbséggel. Ez az elemzés a mágneses rezonancia képalkotó technika nagy megbízhatóságát mutatta, és hogy a légúti mérések mérsékelten/lényegesen reprodukálhatók voltak, ha nem volt súlygyarapodás.

A garat légutak számszerűsítésére szolgáló szabványosított protokollok kifejlesztése növelni fogja az OSA patogenezisének megértését (6). E tanulmány vitathatatlanul legfontosabb szempontja, hogy mindkét csoportnak megfeleltek az elhízásnak, amely az OSA kialakulásának egyik fő kockázati tényezője. Összesen 157 OSA-s beteget (apnoe – hypopnea index: 42,4 ± 27,3 esemény/h) és 46 elhízott kontroll személyt (apnoe – hypopnea index: 2,7 ± 1,4 esemény/h) vizsgáltak. Az OSA-ban szenvedő betegek testtömeg-indexe 38,7 ± 7,8 kg/m 2 volt, szemben a kontroll személyek 34,6 kg/m 2 -jével (P Peppard PE, Young T, Barnet JH, Palta M, Hagen EW, Hla KM. Az alvászavaros légzés fokozott előfordulása felnőtteknél . Am J Epidemiol 2013; 177: 1006 - 1014 .