Az elhízás kezelésének gyakorlati szempontjai

BEVEZETÉS

Az elhízás negatív hatása jelentős az Egyesült Államokban elköltött egészségügyi dollár szempontjából, amely évente mintegy 100 milliárd dollárt tesz ki, vagyis az amerikai egészségügyi dollár 5-10% -át.1 A felnőtt amerikaiak becslések szerint 55-60% -a túlsúlyos, meghatározva: a testtömeg-index (súlyként kilogrammban elosztva, a magasság és a négyzetméter méterben kifejezve) 25–29,99, és 22% -kal több felnőtt elhízott, a testtömeg-index meghaladja a 30 kg/m 2 -et. Az elhízás gyakorisága növekszik. A súlycsökkenés csökkenti az elhízással járó társbetegségek kockázatát, mint például a diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a rák, a hiperlipidémia és a szívbetegség.

A súlycsökkenés olyan folyamat, amely magában foglalja az étrendi kalóriabevitel csökkentését és a fizikai aktivitással összefüggő kalóriateljesítmény növelését. Ez a cikk áttekint néhány megállapított irányelvet az elhízás gyakorlásának kezelésére vonatkozóan. Az étrendi összetevő megbeszélése meghaladja a felülvizsgálat kereteit, de a napi teljes kalóriabevitel jelentős csökkentésére kell a fő hangsúlyt helyezni, nem pedig a makrotápanyagok összetételére. Az étrendi zsírbevitel csökkentése a teljes energiafogyasztás kevesebb mint 30% -ára ennek az általános csökkentésnek a részeként szintén megkönnyítheti a súlycsökkenést.1 A kalóriacsökkentő étrend és a testmozgás program együttesnek bizonyult jobbnak, mint önmagában a testmozgás. 2

A folyamat az elhízott beteg biztonságának felmérésével kezdődik, mielőtt belépne az edzésprogramba. Felülvizsgálják az egészséges egyének elfogadott mennyiségét, típusát és a testmozgást, majd ezt konkrétabban elhízott betegek esetében tárgyalják. Az elhízás kísérő betegségeivel, például az osteoarthritissel, valamint az anyagcsere- és szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozni kell a testmozgás ajánlásaiban. Ugyanígy foglalkozni kell az edzésprogram pszichoszociális akadályaival is. Végül az egészséges, edzésprogram fenntartása létfontosságú a súly visszaszerzésének megakadályozásában.

ELŐRÉSZESÍTÉS ÉRTÉKELÉSE

A testmozgásra jelentkezőket kórtörténet és fizikális vizsgálat alapján át kell vizsgálni a társbetegségek, a mozgásszervi rendellenességek és a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői szempontjából. Ez maximalizálja a beteg biztonságát, és lehetővé teszi az edzésprogram megfelelő módosítását a speciális igények alapján. A fizikai aktivitásra való felkészültség kérdőíve egy hagyományos, 7 kérdésből álló eszköz, amelyet olyan személyek azonosítására használnak, akiknek mélyebb orvosi értékelésre lehet szükségük. 3 Az American Heart Association (AHA) és az American College of Sports által készített egészségügyi/fitneszlétesítmény előkészületi részvételi szűrő kérdőíve. Az orvostudomány (ACSM) egy átfogóbb eszköz a kockázati rétegzéshez és a meglévő betegség jeleinek és tüneteinek meghatározásához

A szívkoszorúér-betegség kockázati tényezői közé tartozik a családi kórtörténet, a dohányzás, a magas vérnyomás, a dyslipidaemia, a cukorbetegség, az elhízás és a mozgásszegény életmód. Negatív kockázati tényező az emelkedett szérum nagy sűrűségű lipoprotein koleszterinszint. A szív- és érrendszeri, tüdő- vagy anyagcsere-betegség jelei és tünetei közé tartozik a mellkasi fájdalom vagy az anginával egyenértékű, pihenéssel vagy megterheléssel fellépő dyspnoe, syncope vagy szédülés, orthopnea vagy paroxysmalis éjszakai dyspnoe, ödéma, szívdobogásérzés vagy tachycardia, claudication, szívzörej és szokatlan fáradtság szokásos módon. tevékenységek. Ezt az információt ezután felhasználják a 3 kockázati rétegződési kategória egyikének hozzárendeléséhez. Az alacsony kockázatú kategóriába 45 évnél fiatalabb tünetmentes férfiak és 55 évnél fiatalabb, legfeljebb 1 kockázati tényezővel rendelkező nők tartoznak. A közepes kockázatú kategóriába a 45 éves vagy annál idősebb férfiak és az 55 éves vagy annál idősebb nők tartoznak, akiknek legalább 2 kockázati tényezője van. A magas kockázatú kategóriába tartoznak azok a személyek, akiknek a fent említett jelei és tünetei vannak, vagy akik ismert kardiovaszkuláris betegségekben szenvednek. A magas vérnyomás mint kockázati tényező nagyobb kockázatot hordozhat, mert a testmozgás súlyosbíthatja a vérnyomásszintet, és mivel a magas vérnyomás más kockázatokkal jár együtt.5

Szükség lehet olyan tesztprotokollok módosítására, amelyek figyelembe veszik az elhízott betegeknél észlelt dekoncentráció szintjét, valamint az olyan társbetegségeket, mint a magas vérnyomás vagy az ortopédiai korlátozások. 5 A tesztelőknek megfelelő képzettséggel és képesítéssel kell rendelkezniük az AHA vagy az ACSM kritériumai szerint. A részvételt és a további szívbetegségben szenvedőknek szóló további ajánlásokat a konferencia irányelvei vázolják fel, és nem tartoznak e vita körébe

Az elhízott személyek további előzetes részvételének értékelése magában foglalja a súlytörténetet, a motivációt, a táplálkozási és étkezési szokásokat, valamint a testösszetételt. A testösszetétel a zsíreloszlással foglalkozik. A felsőtest zsíreloszlása hozzájárulhat a társbetegség fokozott kockázatához, és a testmozgás révén történő zsírvesztés csökkentheti ezt a kockázatot

GYAKORLATI JELLEMZŐK

A fitneszre vonatkozó irányelvek és a testedzés alábbi általános leírása keretet nyújt az elhízás kezelésére vonatkozó gyakorlati ajánlások részletesebb megvitatásához. Az egészséggel kapcsolatos fizikai erőnlét a következő 3 komponenst foglalja magában: kardiorespirációs alkalmasság, testösszetétel és izmos erőnlét.5 Az ACSM és a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok irányelvei azt javasolják, hogy „30 vagy több perc mérsékelt fizikai aktivitás többnyire, és lehetőleg mind, a hét napjai. ”5 A fitnesz edzés a túlterhelés és a specifitás alapvető fiziológiai alapelveit követi, ahol a fiziológiai alkalmazkodás megköveteli az érintett izmokra jellemző testmozgás fokozatos növelését és a testmozgás típusát.5

A gyakorlási recept meghatározza a testmozgás módját, intenzitását, időtartamát és gyakoriságát. Egy átfogó fitneszprogram, amely a legtöbb nagy izomcsoportot használja, átadja az edzéshatást a szakmai és szabadidős tevékenységeknek.5 Egy adott edzés alkotórészei közé tartozik a bemelegítés, a kondicionálás és a lehűlés. Az 5–20 perces bemelegítés felkészíti az izmokat az erőteljesebb testmozgásra, és csökkentheti a sérüléseket. A bemelegítés után ajánlott a nyújtás, és úgy gondolják, hogy csökkenti az izomsérülést. A kondicionáló szakasz 20–60 percig tartó kardiorespirációs vagy rezisztencia edzéssel jár. Ezt egy lehűlés követi, amely csillapíthatja a postexercise hipotenziót, lehetővé teszi a testhő jobb elvezetését, eltávolíthatja a tejsavat, mérsékelheti a potenciálisan aritmogén katekolaminok emelkedését, és esetleg csökkentheti a szívműtétek kockázatát a gyógyulási időszak alatt.

A kardiorespirációs kondicionálás nagy izomcsoportokat használ a ritmikus dinamikus tevékenységben. Ilyen mód például a futás, a kocogás, a kerékpározás, az úszás, a gyaloglás és az aerob gépek. A kardiorespirációs alkalmasságot az aerob kapacitás vagy a V o 2max határozza meg. Az edzés intenzitását olyan számítások alapján becsüljük meg, amelyek olyan százalékokat használnak, amelyek az edzettségi programon belül az ember teljes kondíciójától és a progresszió fokától függenek. A V o 2max meghatározásának és az edzési zónák becslésének különféle módszerei a pulzus közvetlen mérésén vagy becslésén alapulnak, mivel a pulzus és az egységnyi időre eső oxigénfogyasztás (V o 2) lineárisan összefüggenek.

A V o 2max közvetlen mérése speciális felszerelést és szakértelmet igényel. Ezért a pulzus becslés, bár hajlamos a pontatlanságra, praktikusabb a rutinszerű használat során. Az ajánlott edzéstartomány az oxigénfelvételi tartalék (V o 2 tartalék) vagy a pulzus tartalék 40% -ától vagy 50% -ától 85% -áig, illetve a maximális pulzus 64% -ától vagy 70% -tól 94% -ig terjed.5. A V o 2 tartalék a különbség a V o 2max és a nyugalmi V o 2 között, és a pulzus tartalék a maximális pulzus és a nyugalmi pulzus különbsége. Ezeknek a skáláknak az alsó vége a fiziológiai stimuláció küszöbértékeit képviseli, a magasabb arány pedig a megszokott egyének adaptált képzési zónáit képviseli. A felső határ feletti testmozgás intenzitása anaerobá válik, nem nyújt további előnyöket, és sérülést vagy a teljesítmény visszafejlődését okozhatja.

A testedzések időtartama 20-60 perc legyen. Vita zajlik arról, hogy mennyi értéket kell teljesíteni az egész nap rövidebb halmozott ütemekben. A kardiorespirációs gyakorlatok gyakoriságának heti 3-5 napon kell lennie. A heti 6 napon túli edzésből származó további előny minimális, és bonyolítja a magasabb sérülési arány. A progresszió olyan fogalom, amely leírja a résztvevők időbeli alkalmazkodását, megnövekedett edzésmennyiség-ingerre van szükség, ahol a hangerő az intenzitás, a gyakoriság és az időtartam függvénye. A haladás a kezdeti, a fejlesztési és a karbantartási szakaszból áll. Általában az intenzitás és az időtartam kisebb a kezdeti szakaszban, amikor az ember megszokja a testmozgást és kialakul az ortopédiai tolerancia. A kezdeti szakasz egy új program körülbelül az első 6 hétében következik be. A javulási szakasz a következő 4-8 hónapban következik, és magában foglalja az általános testmozgás fokozatos növekedését. Az időtartam vagy a gyakoriság növekedésének meg kell előznie az intenzitás növekedését. Végül egy hosszú távú karbantartási szakasz az élvezetes és változatos gyakorlatokban való folyamatos részvételre összpontosít.

Az ellenálló edzés az általános fitneszprogram részeként ajánlott, mivel az ilyen edzés önmagában kevéssé növeli a V o 2max értéket, csak mérsékelt mennyiségű kalóriát költ, és marginálisan befolyásolja a nyugalmi anyagcsere sebességét.5 A rezisztencia edzés előnyei közé tartozik a csontsűrűség javítása és a mindennapi élet tevékenységeinek javítása. 8-12 ismétlés, amelyek közül az utolsó akarati fáradtságot eredményez, növeli az izomerőt és az állóképességet. Egy tipikus ellenállást edző gyakorlat 8-10 külön gyakorlatot tartalmaz, amelyek a csípő, a comb, a lábak, a hát, a mellkas, a vállak, a karok és a has nagyobb izomcsoportjait tartalmazzák. Minden gyakorlat egy sorozatát megfelelőnek tekintik heti 2 vagy 3 egymást követő napon. A gyakorlatokonkénti többszörös sorozat hagyományos gyakorlatának értéke vitatott.5 Az ellenállási edzés a kardiovaszkuláris fitnesz edzéshez hasonló szakaszos előrehaladást követ, de a változó növeli az ellenállást.

FOGLALKOZÁSRA VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁSOK

Az elhízás a kumulatív pozitív energiamérlegből (azaz mozgásszegény életmódból és kalóriatúlfogyasztásból) származik. 5 A hatékony intervenciós programoknak az étrend módosítására és az energiafelhasználásra kell összpontosítaniuk. Az elhízás kezelésére szánt testgyakorlati recept céljai csökkenő fontossági sorrendben a további súlygyarapodás megelőzése, a testsúly csökkentése és a csökkent testsúly hosszú távú fenntartása. 9 A testtömeg normalizálása túl agresszív cél és lassú az idő előtti folyamatos nyereség megfelelőbb. A programoknak hosszú távú, 5% és 10% közötti súlycsökkentést kell kitűzniük. 5,9 Az aerob testmozgás és a testmozgás a nap nem testmozgása során is növelheti az összes energiafelhasználást. Még a korlátozott súlycsökkenésnek is jelentős pozitív hatása lehet az egészség javítására és a kockázati tényezők kezelésére hipokinetikus betegségek esetén. A testmozgás fenntartása előre jelzi a hosszú távú testsúly-szabályozást és a visszaszerzés megelőzését.1 A testedzés hatékonyabban csökkenti a testsúlyt mérsékelt elhízás esetén, mint a kóros elhízás esetén.7

Az elhízott egyének számára előírt testgyakorlat ugyanazon mód, intenzitás, időtartam és gyakoriság kereteit követi. A súlycsökkenéshez szükséges testmozgás mennyisége nagyobb, mint ami az erőnlét javításához szükséges.1 A szokásos fitnesz edzésre vonatkozó előírások módosításai nagyobb energiafelhasználásra összpontosítanak. A kezdeti edzés intenzitásának mérsékeltnek kell lennie (40% –60% V o 2 tartalék vagy pulzus tartalék), figyelembe kell vennie a dekoncentrációt, és az intenzitás helyett az időtartamot és a gyakoriságot kell hangsúlyoznia. Az elhízott embereknél a V o 2max és a pulzus gyors élvezet során magasabb; ezért a gyors gyaloglás nehézséget jelenthet tevékenységként.9 Az ACSM hetente 5–7 napos edzési gyakoriságot javasol, 45–60 percig tartó edzésekkel.5 Hosszabb ideig tartó, alacsonyabb intenzitású edzés azon az előfeltevésen alapul, hogy a glikogén az edzés első 20 percében az uralkodó üzemanyagforrás, majd 30 perc elteltével váltás a zsírraktárakba.9

A fitnesz javítására ajánlott heti 150 perces aerob kondicionálás mennyisége minimálisan az elhízás kezelésére szolgál. Az elhízott egyének hosszú távú fogyása és a testsúly visszanyerésének megelőzése érdekében a testmozgás időtartamának heti 200–300 percre kell emelkednie.1 A közelmúltban felülvizsgált irányelvek hangsúlyozzák a fizikai aktivitás dózishatását, valamint a nagyobb súlycsökkenést és a visszanyerés megelőzését heti 250–300 perc szint.2 Ezek az irányelvek megismétlik a kalória korlátozás fontosságát is. Ez a képzési szint nyilvánvalóan kihívást jelent, és az előrehaladásnak a viselkedési stratégiákkal együtt lassan kell haladnia.1 Az intenzitással kapcsolatban egyetértés mutatkozik abban, hogy a közepes intenzitású testmozgás a maximális pulzus 55% -tól 69% -áig megfelelő a testsúly kezelésére, nem pedig erőteljesebb intenzitású tevékenység.1 Az időszakos testmozgások értéke jelenleg nem meggyőző

Az elhízott személyek számára előnyös lehet az ellenállást edző program, amely javítja az izomerőt és kedvezően befolyásolja a funkcionális feladatokat. Az ellenállóképzés a zsírmentes tömeg növekedését is ösztönözheti. Úgy tűnik azonban, hogy az ellenállóképzés nem befolyásolja az energiafogyasztást vagy az abszolút súlycsökkenést

Az elhízott edzőknek szükségük lehet elhelyezésre az ízületi gyulladások miatt, és szükség lehet a súlyt viselő tevékenységek módosítására. E megnövekedett ortopédiai kockázat miatt az intenzitás szükségszerűen feláldozható a biztonság érdekében, és a progressziónak fokozatosnak kell lennie. Az elhízott egyéneknél is fokozott a hipertermia kockázata, és a testmozgás környezetét megfelelően ki kell igazítani.5,7 További figyelmet kell fordítani a társbetegségekre és az olyan gyógyszerekre, mint amelyek befolyásolhatják a látást, az érzést, a pulzusszámot, a vérnyomást és vércukorszint.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az elhízás az energiafogyasztás és a ráfordítás összetett összefüggése, amely homeosztázist eredményez, amely ellenáll a változásoknak. Az elhízásnak egyértelműen negatív egészségügyi következményei vannak, amelyeket a konszenzus szakirodalom jól dokumentál. Hasonlóképpen, a testsúly korrekciója csökkenti a társbetegségek előfordulását és súlyosságát. Ebből a szempontból kulcsfontosságú tényező a jelentős fizikai aktivitás, amelyet megfelelően felügyelnek és számszerűsítenek. A felülvizsgálat célja nem annyira az elhízás kezelésének bonyolult fiziológiai részleteinek feltárása volt, hanem az, hogy áttekintést nyújtson az elhízott betegek kezelésére szolgáló edzésprogram előzetes részvételének értékeléséről és gyakorlati alkalmazásáról. Sok orvos soha nem feszegeti ezt a témát pácienseivel időbeli korlátok vagy kényelmi szintű korlátozások miatt. Ez sajnálatos, mert az orvos ajánlásai és az ellátás helyén történő megfelelő útmutatás fontos előrejelzője a beteg testmozgásban való részvételének.5