Az elhízás mérsékli a gyulladás, az oxidatív stressz, az alvás minősége és a depressziós tünetek közötti összetett összefüggéseket

Absztrakt

Háttér

Az elhízás és a depresszió kapcsolata összetett. Ez a tanulmány a testtömeg-index (BMI) hatását értékelte a BMI, a gyulladás, az oxidatív stressz, az alvásminőség és az ön által bejelentett depressziós tünetek közötti összefüggésre.

Mód

Felhasználtuk az Egyesült Államok 2005–2008-as nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérésének adatait (n = 9133; ≥20 év). A depressziós tüneteket és az alvás minőségét kérdőívek alapján határoztuk meg. A C-reaktív fehérjét (CRP) használták a gyulladás biomarkerként, és γ-glutamil-transzferázt alkalmaztak az oxidatív stressz értékelésére. A depressziós tünetek, az alvásminőség és a biomarkerek közötti kapcsolatot regressziós modellekkel értékelték. A BMI és a nem mérséklő hatásait teszteltük.

Eredmények

A BMI jelentősen mérsékelte a γ-glutamiltranszferáz és a depressziós tünetek közötti kapcsolatot (o = 0,02), de nem CRP vagy alvásminőség. Magasabb BMI növelte a depressziós tünetek esélyét a nőknél (OR (95% CI): 3,92 (1,85–8,30) a BMI ≥25–2 esetén; 3,17 (1,53–6,58) a BMI esetén ≥30–2; és 7,38 (2,11–25,76) BMI ≥35 kg/m 2 esetén). A BMI szintén szignifikánsan mérsékelte a γ-glutamiltranszferáz szintet azoknál, akiknél depressziós tünetek nem voltak. A depressziós tünetekkel küzdők 24% -kal gyengébb alvásminőségűek voltak, mint a depressziós tünetek nélküli betegek, miután alkalmazkodtak a gyulladáshoz, az oxidatív stresszhez és más zavarókhoz.

Következtetések

Az oxidatív stressz és a depressziós tünetek közötti kapcsolat különösen fontos lehet a nők és az elhízással élő emberek számára. A depressziós tünetekkel küzdők esetében az alvás minősége is jelentősen csökken. Így a kutatásnak ezeket a kapcsolatokat prospektíven kell megvizsgálnia a fejlett országok felnőtt lakosságának mentális egészségének tájékoztatása és javítása érdekében.

Háttér

A depresszió és az elhízás közötti második biológiai összefüggés az oxidatív stresszhez kapcsolódik, amely állapot az antioxidáns és a prooxidáns folyamatok közötti tartós egyensúlyhiányként definiálható, ahol a végeredmény a reaktív oxigén (ROS) és a reaktív nitrogén (RNS) fajok túlzott termelése. 15]. Megnövekedett oxidatív stressz biomarkerek szintje figyelhető meg mind elhízott, mind depressziós állapotokban [16, 17]. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy az oxidatív stressz a gyulladásgátló mechanizmussal kombinálva fontos szerepet játszik számos pszichiátriai rendellenesség kialakulásában [18, 19]. Ez ahhoz a hipotézishez vezetett, hogy ezen utak kombinációja képezi a depresszió patofiziológiai alapját.

Úgy gondolják, hogy az alvás minősége szerepet játszik a depresszióban és az elhízásban kialakuló gyulladásos állapotban is. Kísérleti és klinikai vizsgálatok egyaránt kétirányú összefüggést mutatnak az alvás és a gyulladás között [20]. Az alvásvesztésről például ismert, hogy depresszióval és elhízással járó proinflammatorikus markereket indukál CRP, Interleukin-6 (IL-6) és TNF [21,22,23]. A gyulladásos citokinek szintén befolyásolják az alvást, és a fertőző ágensek beadása fragmentálhatja az alvást citokin expresszióval [24, 25]. Az alvás helyreállítása csökkenti a gyulladásos utak indukcióját, csökkenti a depresszió tüneteit és csillapítja a zsírtömeg növekedését [26, 27]. Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy az alvással kapcsolatos mechanizmusok szerepet játszanak a depressziót és az elhízást összekötő immunológiai útvonalakban.

Valójában sokrétű tényezők kötik össze mind az elhízás, mind a depresszió etiológiáját. Vizsgálatunk célja: (1) az elhízás mérséklő hatásának értékelése a depressziós tünetek gyulladással (azaz CRP), oxidatív stresszel (azaz γ-glutamiltranszferázzal) és az alvás minőségével való összefüggéseire vonatkozóan; és (2) meghatározza, hogy ezek közül a tényezők közül melyik növeli a depressziós tünetek előfordulásának esélyét az amerikai felnőttek országos reprezentatív mintájában.

Mód

Résztvevők

Alvás minősége

Depressziós tünetek és súlyosság

A depressziós tünetek prevalenciájának és súlyosságának becsléséhez a betegegészségügyi kérdőívet (PHQ-9) használták [30]. A depressziós tünetek jelenlétét a résztvevők 9 depresszióval kapcsolatos tünetre adott válaszainak alapján adták az elmúlt 2 hét során. Az egyes kérdésekre a válaszok a következők voltak: „Egyáltalán nem”, „Több nap”, „A napok több mint fele” és „Szinte minden nap” (0, 1, 2, 3 pontként értékelték), amelyeket összesítettek és kategorizáltak.: depressziós tünetek súlyossága („Nincs”: 0–4; „Minimális”: 5–9; „Enyhe”: 10–14; „Mérsékelt”: 15–19; és „Súlyos”: 20–27); Azok a résztvevők, akiknek a tünete nem volt enyhe vagy enyhe (azaz 0–14 pontszám), a „depresszió tünetei nélkül” kategóriába soroltak, míg a közepesen súlyos vagy súlyos depresszióval (azaz 15–27 ponttal) rendelkező résztvevők a tünetek ”[31, 32].

Gyulladás és oxidatív stressz

Kovariátusok

Az életkor, a nem, az etnikum, az iskolai végzettség, a jövedelem, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a szabadidős fizikai aktivitás szintjét potenciális zavaróknak tekintették [37]. Az életkort 20-2 elemzésnek is besorolták, adott esetben. A PROC SURVEYLOGISTIC segítségével értékeltük a depressziós tünetek (0, 1) kapcsolatát a CRP-vel, a γ-glutamil-transzferázzal és az alvás minőségével. A PROC SURVEYREG-t használták a CRP, a γ-glutamiltranszferáz és az alvásminőség megbecsülésére olyan felnőtteknél, akiknél depresszió tünetei nem voltak. A BMI és a nem mérséklő hatását ezekre az asszociációkra interakciós kifejezésekkel teszteltük. A modelljeinkben kiigazított zavaró változók közé tartozik az életkor, a nem, az etnikum, az iskolai végzettség, a jövedelem, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a szabadidős fizikai aktivitás. Adott esetben a CRP-t, a γ-glutamil-transzferázt és az alvás minőségét is zavarónak tekintették. Valamennyi elemzés súlyozása az USA felnőtt populációjának reprezentálására szolgál a SAS v9.4 (Cary, NC, U.S.A) segítségével. A statisztikai szignifikanciát α-ra állítottuk be

Eredmények

Az 1. táblázat az USA felnőtt populációját az önjelölt depressziós tünetek jelenléte vagy hiánya alapján írja le. A depressziós tünetekkel küzdők nagyobb valószínűséggel voltak középkorúak (≥40 az 1. táblázatban. Az amerikai felnőtt populáció jellemzői (≥20 éves kor)

A depressziós tünetek nagyobb súlyossága magasabb gyulladással jár (a), oxidatív stressz (b), és rosszabb az alvásminőség (c)

Ezen túlmenően, a depressziós tünetek nélküli résztvevőkhöz képest a tünetekkel rendelkező résztvevők 24,65 nM (95% CI: 5,25, 44,06) magasabb CRP-szinttel rendelkeztek. Ez az összefüggés az életkor, a nem, az etnikai hovatartozás, az oktatás, a jövedelem, a dohányzás, az alkohol és a szabadidős fizikai aktivitás 12,13 nM (1,43, 22,82) értékre történő kiigazítását követően is jelentős maradt, de a BMI (9,11 nM (- 0,31, 18,53)) és az alvásminőség (6,02 nM (- 3,45, 15,49)). A BMI nem mérsékelte a CRP szintek, az alvásminőség és a depressziós tünetek közötti összefüggést. A γ-glutamiltranszferáz és a depressziós tünetek közötti kapcsolatot azonban a BMI mérsékelte (o = 0,04). A depressziós tünetek és a BMI ≥18,5 to

Vita

Gyulladás

A BMI vizsgálatunkban nem mérsékelte a gyulladásos biomarkerek és a depressziós tünetek közötti kapcsolatot. Azonban csak egy gyulladásmarkert (CRP) teszteltünk, mert a gyulladás egyéb robusztus markerei (pl. IL-6 és TNF-α) nem állnak rendelkezésre az NHANES adatsorában, és ezen gyulladásos markerek jelenlegi haszna a depresszióban nem világos [46]. A CRP a depresszió és az elhízás vizsgálatában általánosan használt biomarker, és pozitív összefüggéseket mutat mindkét betegség állapottal [23, 47]. További kutatások szükségesek a BMI depresszióra gyakorolt mérséklő és közvetítő hatásainak további biomarkerekkel történő megvizsgálására, pl. Malondialdehid, F2-izoprostánok, 8-hidroxi-2′-dezoxiguanozin, Y neuropeptid, adiponektin, IL-6, TNF-α és IL -17.

Oxidatív stressz

Az oxidatív stressz és a depresszió kapcsolatát feltáró korábbi tanulmányok számos biomarkert használtak az oxidatív stressz felmérésére, ideértve az F2 izoprostánokat, a 8-hidroxi-oxi-guanozint és a fehérje-karbonilokat [48]. E tanulmányok többsége összefüggést mutat be az oxidatív stressz markerek megnövekedett szintje és a depresszió között [17, 48]. A jelenlegi tanulmány a második, amely megvizsgálja ezt az összefüggést az y-glutamiltranszferáz segítségével, és támogatást nyújt a depressziós tünetek és a megnövekedett oxidatív stressz közötti összefüggéshez ehhez a biomarkerhez [34]. az oxidatív stressz helyettesítő markerként használják más NHANES-alapú elemzések során [34].

A depressziós állapot kompromittált antioxidáns válaszokkal, aktivált oxidatív/nitrozatív stressz útvonalakkal, valamint a zsírsavak, a DNS és a mitokondrium károsodásával jár [49]. Feltételezik, hogy az oxidatív stressz útvonalainak aktiválása fokozhatja az érzékenységet a neurodegenerációra és a depresszióra, mivel az agy sejtjei fokozott sérülékenységben vannak a magas anyagcsere, az alacsony antioxidáns szint és az oxidációra hajlamos többszörösen telítetlen zsírsavak miatt. [50, 51]. Vizsgálatunk az e betegségállapotok közötti asszociációk értékelésére korlátozódott, és további vizsgálatok hasznosak lennének az ok-okozati összefüggések jobb körülhatárolásában a mögöttes patogenezis megértése érdekében.

Az oxidatív stressz útvonalak különösen relevánsak lehetnek elhízott egyéneknél. Az elhízás hiperglikémiával, megnövekedett izomaktivitással, megemelkedett szöveti lipidszinttel, nem megfelelő antioxidáns védekezéssel, krónikus gyulladással, endotheliális ROS termeléssel és hiperleptinémiával jár, amelyekről úgy gondolják, hogy hozzájárulnak az oxidatív stresszhez [39]. Eredményeink azt sugallják, hogy a BMI jelentősen mérséklően hat az y-glutamiltranszferáz és a depresszió kapcsolatára. A zsírszövet számos immunfaktort szabadít fel, amelyek növelik az oxidatív stresszt, és a hasi zsír felhalmozódása kifejezetten a lipid- és fehérje-peroxidáció emelkedésével jár [52, 53]. Lehetséges, hogy a zsírszövet felhalmozódása által kiváltott oxidatív stressz kölcsönhatásba léphet vagy szinergizálódhat a depresszióban tapasztalt fokozott oxidatív válasszal, ami a BMI vagy az adipozitási osztályozás szerint differenciális hatásokat eredményezhet depressziós betegeknél.

Vizsgálatunk újdonsága az oxidatív stressz, az elhízás és a depressziós tünetek közötti kapcsolatra vonatkozó nemspecifikus eredményeink között rejlik, amelyek relevánsabbak lehetnek azoknál a nőknél, akik fokozottan kiszolgáltatottak ezen betegségállapotok iránt [54,55,56]. A depressziós betegek nemének oxidatív stresszre gyakorolt hatását vizsgáló klinikai vizsgálatok nagyon korlátozottak, és ellentmondásos eredményeket mutatnak [56,57,58]. Egy nemrégiben készült keresztmetszeti vizsgálat kis mintában (n = 54) egészséges főiskolai hallgatók enyhe összefüggést mutatnak a depressziós tünetek és az oxidatív stressz között, amely csak a nőknél jelentkezik [58]. A depressziós nőknél az oxidatív stressz szintje is megemelkedik a nem depressziós nőknél [59]. Más kutatók azt sugallják, hogy a minta nem szerinti rétegzése után nincs összefüggés az oxidatív stressz paraméterei és a nők vagy férfiak depressziójának klinikai diagnózisa között [60]. E korlátozott és korai eredmények közötti következetlenség okai nem egyértelműek. Lehetséges, hogy a depresszió meghatározásának változása, azaz az ön által bejelentett beszámolók és a klinikai diagnózisok befolyásolhatják a megfigyelt oxidatív stressz-nem viszonyokat.

Többváltozós elemzésünk eredményei megerősítették Matsushita és munkatársai (2013) eredményeit arra utalva, hogy a női nem a γ-glutamiltranszferáz depressziós tüneteinek jelentős előrejelzője [58]. A nőknél a depressziós tünetek és a γ-glutamiltranszferáz esélye megnövekedett a BMI kategóriák között, és a depressziós tünetek és a γ-glutamiltranszferáz esélyeinek növekedési tendenciáját mutatták a BMI növekedésével. Abdelkrim és munkatársai (2015) szerint számos tényező járulhat hozzá ezekhez a különbségekhez, beleértve a zsírszövetet és az eloszlást, a hormonális különbségeket, a genetikát és az életmód variációit [57]. Vizsgálatunk szempontjából az a legfontosabb, hogy a nőknél a zsírszövet megnövekedett aránya befolyásolhatja az oxidáns/antioxidáns egyensúlyt. Ez összhangban áll azzal a kutatással, amely azt sugallja, hogy a nőknél csökkent az antioxidáns szint, ami összefügg az adipozitással/a derék kerületével [61].

Alvás minősége

Az alvás minősége további tényezőt jelent a depresszió alapjául szolgáló gyulladásos utakban. Egészséges és depressziós populációkból származó vizsgálatok összefüggést mutatnak a magasabb CRP-szintek és az alvás jellemzői között, beleértve a zavart, az időtartamot és a minőséget [62,63,64]. Függetlenül attól, hogy milyen gyulladás, oxidatív stressz és gyakori kovariánsok befolyásolják az alvás minősége és a depresszió kapcsolatát, tanulmányunk elsőként számolt be arról, hogy a depresszióban szenvedők jelentősen csökkenték az alvás minőségét. Az alvásminőség meghatározása azonban továbbra sem világos, és a különböző alcsoportok között változhat. Mi sem értékeltük az alvás késleltetését, mivel ez az információ 60 percnél csonkult mind az NHANES 2005–2005, mind a 2006–2008 adatkészletben. További vizsgálatokra van szükség az alvásminőség és a depresszióban fellépő gyulladásos biomarkerek közötti megfelelő dózis-válasz összefüggés azonosításához. Ezeknek tartalmazniuk kell más adathalmazokat is, amelyek magukban foglalják az alvásminőség objektív mérését, például az alvás késleltetését és hatékonyságát.

Erősségek és korlátozások

Következtetések

Ez a tanulmány azt sugallja, hogy a BMI mérsékelheti az oxidatív stressz és a depressziós tünetek közötti kapcsolatot, különösen a nők körében. Azt is megállapítottuk, hogy a depressziós tünetekkel küzdő emberek alvásminősége lényegesen alacsonyabb, függetlenül a szisztémás gyulladástól és az oxidatív stressztől. A jövőben ennek a kapcsolatnak a hosszirányú vizsgálatára kell irányulnia, további gyulladásos és oxidatív stressz markerekkel és az alvás minőségének alternatív meghatározásaival, hogy jobban megértsük az ezen utak közötti kölcsönhatásokat.