Az elhízás társadalmi probléma?

2016. január 31., vasárnap, 21:15 Utolsó frissítés: 2016.01.31

A 20. század egyik legbefolyásosabb szociológusa - C. Wright Mills - egyszer azt írta, hogy a szükséglet akkor válik társadalmi problémává, ha széles körben megosztott tapasztalatról van szó egy közösségben.

A szociológusok és más társadalomtudósok viszont elemzik a problémát létrehozó társadalmi feltételeket, a kérdéssel kapcsolatos társadalmi felfogásokat és megítéléseket, valamint a megoldások megalkotásához szükséges politikai folyamatokat. Egyesek azt is megkérdezik, hogy ki határozza meg problémaként a kérdést, milyen célból és kinek a javára.

Az országosan és globálisan is egyre inkább társadalmi problémaként definiált kérdés az elhízás. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben bejelentette, hogy világszerte legalább 41 millió öt év alatti, elhízott vagy túlsúlyos gyermek van, és a számok nőnek, különösen a fejlődő országokban.

Korábban a WHO jelentése kimutatta, hogy Máltánál a legmagasabb az elhízás és a túlsúly aránya az Európai Unióban. A Today Public Policy Institute (TPPI) szerint, amely George Debono írásával készített jelentést, Málta „az egyik legkövérebb, lustább és leginkább autófüggő nemzet a bolygón”.

A tudományos tanulmányokra és az életmódbeli tényezőkre vonatkozó következtetéseire alapozva a TPPI kifejtette, hogy Málta a legkevésbé fizikailag aktív ország a világon, fizikailag a legkevésbé aktív gyermekei vannak az EU-ban, és 22 százalékos az elhízás aránya (szomszédunknak, Olaszországnak 10 százaléka) ). A gyermeki elhízás, amely a világon az egyik legmagasabb, 25% körül mozog, ha az elhízást megelőző gyermekeknél is szerepet játszik.

Málta szintén rosszul áll a II. Típusú cukorbetegséggel, az aktív mobilitással, beleértve a kerékpárhasználatot, az alkoholfogyasztást, és más példákkal kapcsolatos statisztikák terén.

Számos oka van Málta gyenge teljesítményének. Ez a politikáktól kezdve, amelyek elsőbbséget élveznek az autóknak minden mással szemben, a máltai táplálkozási szokásoktól kezdve, amelyek sok esetben eltérnek a tipikus mediterrán étrendektől. Az információs kommunikációs technológiák fokozott használata sokakat arra ösztönöz, hogy kevesebb fizikai tevékenységet végezzenek.

A fent említett mutatók hatással vannak az emberek életminőségére. Ez magában foglalhatja az egészségügyi következményeket (fizikai és pszichológiai szempontból egyaránt), az iskolai végzettséget, valamint a társadalmi megbélyegzést.

Orvosi szociológusok, például kollégám, Gillian Martin, a Máltai Egyetemen hangsúlyozták, hogy mind az orvosi, mind a társadalmi tényezők összefüggenek az elhízással és a kövérséggel. Ez magában foglalja az orvosbiológiai beszédet és politikákat, valamint az emberek mindennapi tapasztalatait, másokkal való kölcsönhatásukat és azt, hogy ezeket hogyan értelmezik a társadalmi gyakorlatokkal, törekvésekkel és meggyőződésekkel kapcsolatban. Ez utóbbi pedig negatív tapasztalatokat is tartalmazhat, például a címkézést és a társadalmi kirekesztést.

Mindezek kapcsán a szociális jóléti perspektíva üdvözölheti Chris Fearne egészségügyi parlamenti titkár nemrégiben tett nyilatkozatát, aki szerint az elhízás kezelése Málta egyik egészségügyi prioritása lesz soron következő uniós elnöksége alatt. Fearne hozzátette, hogy az elhízást betegségként kell elismerni, és további finanszírozásért folyamodott a kérdéshez.

Felhívom az egészségügyi hatóságokat, hogy hivatalosan ismerjék el, hogy az elhízással kapcsolatban különféle tényezők, érdekek és értelmezések léteznek. Ehhez multidiszciplináris és sokdimenziós megközelítésre van szükség, amely magában foglalja a különféle tudományterületeket - és nem csak az orvosi szempontból fontos -, és amely a civil társadalom és a kormányzat érdekelt feleinek széles körét is bevonja.

Az egyik szakpolitikai szempont, amelyet többek között figyelembe kell venni, a probléma kezelése érdekében elfogadott jóléti perspektívákkal kapcsolatos.

Például egyes szempontok az önzetlenséget és az egyenlőséget hangsúlyozzák, mások az önérdeket és a jóléti ösztönzéseket. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a politikai döntéshozatal a legjobban paternalista és kötelező rendszerek révén valósul meg, míg mások nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az oktatásnak, a bizalomnak és a közösségépítésnek. Egyre individualizáltabb körülmények között egyesek úgy vélik, hogy a jólétnek fel kell készítenie a mindennapi életben rejlő lehetőségeket és kockázatokat a jogok és felelősségek révén.

Az egészségügyi hatóságoknak együtt kell működniük az érdekelt felekkel annak meghatározása érdekében, hogy mely típusú politikák alkalmasabbak az adott területekre, a közlekedéstől kezdve az iskolai étrendig.

A helyes döntéshozatali megközelítés alternatívája millió eurónyi állami és magán kiadás lenne az egészségkárosodás, és mindenekelőtt a betegséggel, társadalmi kirekesztéssel és más, életminőségüket befolyásoló tényezők leküzdésére.