Étrendi rost, vesefunkció, gyulladás és halálozási kockázat

Absztrakt

Háttér és célkitűzések Az Egyesült Államok lakosságában a magas élelmi rostbevitel alacsonyabb gyulladás- és halálozási kockázattal jár együtt veseműködési zavarban szenvedő egyéneknél. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy kiterjessze ezeket az eredményeket egy észak-európai lakosságra.

Tervezés, beállítás, résztvevők és mérések Az élelmi rostbevitelt 1110 résztvevő 70–71 éves, 7–10 éves táplálkozási nyilvántartásai alapján számolták ki a felnőtt férfiak Uppsala longitudinális vizsgálatából (1991–1995 során elvégzett vizsgálatok). Az étrendi rostokat a maradék módszerrel állítottuk be a teljes energiafogyasztásra. A vesefunkciót a szérum cisztatin C koncentrációja alapján becsültük meg, és a halálozásokat prospektív módon regisztráltuk 10,0 éves medián követés során.

Eredmények Az étrendi rostok függetlenül és közvetlenül társulnak az eGFR-hez (korrigált különbség, 2,6 ml/perc/1,73 m 2/10 g/d magasabb; 95% konfidencia intervallum [95% CI], 0,3–4,9). A 3 mg/l> C-reaktív fehérje esélye alacsonyabb volt (lineáris trend, P = 0,002) magasabb rostkvartilis esetén. A nyomon követés során 300 résztvevő halt meg (a kockázatnak kitett 100 fő-évre vetítve 2,87 incidencia). A mortalitás előrejelzésében multiplikatív kölcsönhatásokat figyeltek meg az étkezési rostbevitel és a veseműködési zavar között. A magasabb élelmi rost alacsonyabb mortalitással járt együtt a ki nem igazított elemzés során. Ezek az asszociációk erősebbek voltak a veseműködési zavarban (eGFR 2) szenvedőknél (kockázati arány [HR], 0,58; 95% CI, 0,35–0,98), mint azoknál, akiknek nem volt (HR, 1,30; 95% CI, 0,76–2,22; P értéke interakció, P = 0,04), és főként a rákkal kapcsolatos halálozások alacsonyabb gyakoriságával magyarázhatók (0,25; 95% CI, 0,10–0,65) veseműködési zavarban szenvedő egyénekben, szemben az eGFR ≥ 60 ml/perc/1,73 m 2 (1,61; 95% CI, 0,69–3,74; interakció P értéke, P = 0,01).

Következtetések A magas élelmi rost jobb veseműködéssel és alacsonyabb gyulladással járt együtt a közösségben lakó, idős svéd férfiaknál. A magas élelmi rost alacsonyabb (rákos) halálozási kockázattal is társult, különösen veseműködési zavarban szenvedő egyéneknél.

Bevezetés

A CKD-t egyre inkább közegészségügyi teherként ismerik el, amely az általános népesség> 10% -át érinti, és sokkal gyakoribb az idősek körében (1,2). A CKD-ben szenvedő betegeknél jelentősen megnő az alultápláltság, a tartós gyulladás és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázata, ami együttesen magas halálozási kockázathoz vezet (3,4). Nagyon fontos azoknak a módosítható kockázati tényezőknek az azonosítása, amelyek csökkenthetik a szövődmények kockázatát ebben a veszélyeztetett populációban.

Anyagok és metódusok

Tanulmány a népességről

Ezt a vizsgálatot a felnőtt férfiak Uppsala Longitudinal Study-jában (ULSAM) végezték (http://www2.pubcare.uu.se/ULSAM/). Jelen elemzések az ULSAM kohorsz harmadik vizsgálati ciklusán alapulnak (vizsgálatok 1991–1995 során; n = 1221), amikor az étrendi nyilvántartásokat először gyűjtötték, és a résztvevők körülbelül 70–71 évesek voltak (átlagosan 70,9 ± 0,5 év; tartomány: 69,5–71,9). A kizárási kritériumok a 7 napos étrendi nyilvántartásokról és/vagy a szérum cisztatin C-ről (n = 116), valamint a jelentett energiafogyasztás szélsőértékeire vonatkozó adatok (4300 kcal/d; n = 5) voltak. Ez a tanulmány tehát 1110 résztvevőt foglal magában. Minden résztvevő írásos beleegyezést adott, és az Uppsala Egyetem Etikai Bizottsága jóváhagyta a tanulmányt.

Demográfia és társbetegségek

A testtömeg-indexet (BMI) a testtömeg kilogrammban elosztva osztották a magasság négyzetméterével. A dohányzást a jelenlegi dohányzás kontra nemdohányzásként határozták meg. A testmozgási szokásokat négy kategória (mozgásszegény, mérsékelt, rendszeres és atlétikai) szerint jelentették be önállóan (9). Az iskolai végzettséget alacsony (általános iskola), közepes (középiskola) és magas (egyetemi tanulmányok) nyilvántartásba vették. A korábbi CVD-t a svéd kórházi mentesítési nyilvántartásból hozták létre (Nemzetközi Betegségek Osztályozása, Kilencedik változat [ICD-9] 390–459 kódok vagy Nemzetközi Betegségek Osztályozása, Tizedik Változat [ICD-10] kódok I00 – I99). A korábbi rákdiagnosztikát ICD-9 kódokként 150–250 vagy ICD-10 kódokként határozták meg C00 – D48. A BP-t az Accutracker II ambuláns BP monitorozó készülékkel (Suntech Medical Instruments, Raleigh, NC) mértük. A magas vérnyomást úgy határozták meg, mint az átlagos nappali vérnyomás az ambuláns BP nyomon követés ≥135/85 Hgmm (10,11) vagy az antihipertenzív gyógyszerek bevétele alapján. A hiperlipidémia meghatározása: szérum koleszterin> 250 mg/dl (6,5 mmol/l), szérum triglicerid> 200 mg/dl (2,3 mmol/l), vagy lipidcsökkentő gyógyszerekkel végzett kezelés. A cukorbetegséget az éhomi plazma-glükóz ≥126 mg/dl (7,0 mmol/L), a 2 órás posztterhelés utáni glükózszint ≥200 mg/dl (11,1 mmol/L) vagy orális hipoglikémiás szerek vagy inzulin alkalmazásának határozták meg (12).

Laboratóriumi mérések

A szérum cisztatin C-t latex-dúsított reagenssel (N Latex Cystatin C; Dade Behring, Deerfield, IL) mértük Behring BN ProSpec analizátorral (Dade Behring). A módszer teljes analitikai pontatlansága 4,8% volt 0,56 mg/l és 3,7% 2,85 mg/l koncentráció mellett. Az eGFR-t a szérum cisztatin C koncentrációiból számítottuk (milligramm/liter) a következő képlettel: eGFR = 77,24 × cisztatin C -1,22323, amelyről kimutatták, hogy szoros összefüggésben van az iohexol clearance-szel (13). Ezt az egyenletet használtuk elsődleges elemzésünk során. Az eGFR (14,15) kiszámításához a CKD Epidemiology Collaboration (CKD-EPI) cystatin C egyenletet is alkalmaztuk, és céljaink megerősítésére törekedtünk. A veseműködési rendellenességet eGFR 2-ként határozták meg a jelenlegi vesebetegségi eredmények minőségi kezdeményezésének meghatározása szerint (1). A C-reaktív fehérje (CRP) méréseit latex-dúsított reagenssel (Dade Behring) végeztük Behring BN ProSpec analizátorral (Dade Behring). A CRP-módszer intra-assay variációs együtthatója 1,4% volt 1,23 mg/l és 5,49 mg/l mellett. A szérum CRP-t> 3 mg/l-nek az emelkedett CRP-ként határozták meg az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Megelőzési Központja és az American Heart Association konszenzusos nyilatkozata szerint (16). Az IL-6 elemzését ELISA kit segítségével végeztük (IL-6HS; R&D Systems, Minneapolis, MN). A vizsgálatok közötti variációs együttható 5% volt. A vizelet albumin kiválasztási sebességét (UAER) egy éjszakai vizeletgyűjtésben mértük (mikrogramm/perc). A vizsgálat egy kereskedelemben kapható RIA készletet használt (Albumin RIA 100; Pharmacia, Uppsala, Svédország).

Étrendi értékelés

Az étkezési szokásokat egy 7 napos étrendi nyilvántartással értékelték validált, előkódolt menükönyv alapján, amelyet a Svéd Nemzeti Élelmiszerügyi Hatóság (NFA) készített és használt korábban (17). A résztvevőket egy dietetikus szóbeli utasításokkal látta el az étrendi regisztráció elvégzésével kapcsolatban, az elfogyasztott mennyiségeket pedig háztartási mérésekben jelentették vagy adagméretekként adták meg. A napi energiafogyasztást, valamint a makro- és mikrotápanyagokat az NFA adatbázisának felhasználásával számoltuk ki. Az idegen variációk csökkentése és az étrendi beavatkozások hatásának előrejelzése érdekében a makrotápanyagok és a mikroelemek napi bevitelét ebben a vizsgálatban a maradék módszer regressziós analízisével korrigálták a teljes energiafogyasztásra (18).

Követés és halandóság

A halálozás nyomon követését a nyomon követés vesztesége nélkül, a vizsgálat dátumától a halálig vagy 2003. december 31-ig végeztük. A végpontok meghatározásához a Svéd Nemzeti Nyilvántartó nyilvántartást használták a halál dátumára és okára. 10 éves medián alatt (tartomány: 0,1–12,4 év) 300 résztvevő halt meg. 138 haláleset következett be CVD-ben (ICD-9 kódok 390–459 vagy ICD-10 kódok I00 – I99), 111 esetben rákos megbetegedések (ICD-9 kódok 150–250 vagy ICD-10 kódok C00 – D48), 19 fertőzések (ICD) következtében -10 kódok J180 – K578), és 33 egyéb okokból.

Statisztikai elemzések

Az értékeket a normál eloszlású folytonos változók átlag ± SD-ként, a ferde változók mediánjaként (interkvartilis tartomány [IQR]) vagy a kategorikus változók teljes értékének százalékában fejezzük ki. A vizsgálat résztvevőit négy csoportra osztották az energiával módosított élelmi rostok kvartilisai szerint. Jonckheere – Terpstra próbát alkalmaztunk e csoportok lineáris trendjeinek értékelésére, és a trend P értékét közöltük.

A longitudinális elemzés során az étkezési rostok és a mortalitás összefüggését Cox arányos veszélyelemzésekkel vizsgálták. Az arányos veszély feltételezését a Schoenfeld-teszt megerősítette. Az étrendi rost és a mortalitás összefüggéseit kiigazítatlan elemzésekben, valamint a fehérjebevitel, az életkor, a BMI, a dohányzási állapot, a fizikai aktivitás, az oktatás, a társbetegségek, az eGFR és az UAER (mind zavarónak tekintjük), valamint a CRP (lehetséges mediátor) korrigált elemzések során vizsgálták. ). A CRP hozzáadását utolsó külön lépésként szintén teszteltük, de a köztes modellt itt nem mutatjuk be, mert az eredmények hasonlóak voltak. Az adatokat veszélyességi arányként és 95% -os CI-ként adják meg. A halál eloszlásának oka miatt kitértünk az étkezési rostok, valamint a CVD- és a rákra jellemző halálozások közötti összefüggésre. Figyelembe véve az étkezési szokások változásának lehetőségét nem sokkal a diagnózis után, elvégeztünk egy érzékenységi elemzést, amely kizárta az alapvonaltól számított 2 éven belül bekövetkezett haláleseteket (n = 20).

Megvizsgáltuk azokat a többváltozós, korrigált modelleket, amelyek interakciós kifejezéseket tartalmaztak az étkezési rostok (mint állandó változó) és a veseműködési zavarok (binomiális változó: eGFR ≥60 vagy 2) között, és elvégeztük az elemzéseket az egyének rétegzése után a vese jelenléte/hiánya szerint diszfunkció. Az interakció P-értékeit jelentették. A P érték A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Kiindulási jellemzők az étkezési rostbevitel kvartilisének megfelelően (N = 1110)

Élelmi rost, eGFR és emelkedett szérum CRP

Kiigazítatlan és kiigazított lineáris regressziós modellekben az étrendi rostok pozitívan társultak az eGFR-hez, függetlenül a zavaróktól (2. táblázat). Hasonló összefüggéseket figyeltünk meg a CKD-EPI egyenlet alkalmazásakor (1. kiegészítő táblázat).

A rostbevitel összefüggése az eGFR-rel (N = 1110)

A ki nem igazított logisztikai modellekben az élelmi rostok szignifikánsan társultak a magasabb CRP állapot alacsonyabb esélyeihez, amelyet a zavaró tényezők kiigazítását követően fokozatosan csökkentek, és a végső modellben jelentéktelenné vált (3. táblázat). Megfigyeltünk olyan lineáris trendeket is, amelyek a szálkvartiliseket alacsonyabb CRP esélyekkel társítják. Hasonló összefüggéseket figyeltek meg veseműködési zavarban és anélkül is. Összehasonlítható eredményeket figyeltünk meg, amikor az IL-6-ot expozícióként alkalmaztuk (Log2-nél magasabb) (2. kiegészítő táblázat). Az eredményeket a CKD-EPI egyenlet alkalmazásával igazolták (3. kiegészítő táblázat).

A rostbevitel összefüggése a megnövekedett szérum CRP-vel (> 3 mg/L) a teljes felmérésben (N = 1110) és a vese diszfunkcióra való rétegződés után

Étrendi rost és halálozás

A ki nem igazított elemzések során a rostbevitel alacsonyabb összes okú és rákkal kapcsolatos halálozási kockázattal társult, a teljes többváltozós kiigazítás azonban eltörölte a statisztikai szignifikanciát (4. táblázat). Az étrendi rostok és a veseműködési zavarok között szignifikáns interakciós termék kifejezést figyeltek meg mind az összes ok, mind a rákos halálozás előrejelzésében (1. ábra). A rétegződés után az étkezési rostbevitel független előrejelzője volt a veseelégtelenségben szenvedő egyének minden okának és a rákos halálozásnak, de nem azokban, akiknek nem volt működése. Az érzékenységi elemzés, kivéve a kiindulástól számított 2 éven belül bekövetkezett haláleseteket (4. kiegészítő táblázat), valamint a CKD-EPI egyenletet alkalmazó elemzések (5. kiegészítő táblázat) hasonló eredményeket mutattak.

Az étkezési rostok társulása a mortalitás kockázatával (N = 1110)

Az étkezési rostok (10 g/d-nél magasabb) társulásai minden okkal, CVD-vel és rákkal kapcsolatos mortalitással, rétegezve a veseműködési zavar jelenléte/hiánya alapján. Az adatok HR-ek és 95% -os CI-k (hibasávok). Az eGFR mértékegységei ml/perc/1,73 m 2. A kovariánsok a kiigazított modellben tartalmazzák a fehérjebevitelt (energiával igazítva), életkort, testtömeg-indexet, dohányzást, fizikai aktivitást, oktatást, CVD-t, cukorbetegséget, hiperlipidémiát, magas vérnyomást, eGFR-t, vizelet-albumin kiválasztási arányt és C-reaktív fehérjét (a rák előzményei a rákos halálozás elemzésében). 95% CI, 95% konfidencia intervallum; CVD, szív- és érrendszeri betegségek; HR, veszély arány.

Vita

Ennek a keresztmetszeti vizsgálatnak, amely a svéd közösségben lakó idős férfiak prospektív halálozási nyomon követésével rendelkezik, három fő megállapítás található. Először is, a magasabb élelmi rost jobb veseműködéssel járt. Másodszor, a magasabb élelmi rost a gyulladás markereivel társult minimálisan beállított modellekben. Harmadszor, a magasabb élelmi rostok szorosabban kapcsolódtak a túléléshez a veseműködési zavarban szenvedő egyéneknél, mint azoknál, akiknek nincs. Az étkezési rostok és a halálozás közötti összefüggést elsősorban a ráknak tulajdonították.

Vizsgálatunk további erősségei közé tartozik a viszonylag nagy, közösségi alapú minta, a leendő utólagos gyűjtés és a 7 napos étrendi nyilvántartások használata. Azonban nem vagyunk mentesek a korlátozások alól. Bár a felmérésben résztvevők homogenitása (azonos kor, nem, etnikai hovatartozás és földrajzi megoszlás) erős lehet az elfogulatlan asszociációk tanulmányozása felé, szelektív populációt eredményez, amely nem feltétlenül reprezentatív a nők vagy más korcsoportokban élő egyének számára. A miénk egy viszonylag egészséges egyének kohorsza, ami részben a skandináv országokban tapasztalható alacsonyabb CVD-kockázati tényezőknek és a toborzó szűrési program jellegének tulajdonítható. Nem közvetlenül mértük a kreatinin-clearance sebességet, hanem az eGFR-t a szérum cisztatin C koncentrációira alapoztuk. Végül, nincsenek részletes adataink a dohányzásról (pl. Napi cigaretta vagy korábbi dohányzási előzmények) vagy fizikai aktivitásról (az önjelentéseken kívül).

A magas rostbevitel jobb veseműködéssel járt együtt Svédországban élő közösségben élő idős férfiaknál. Sőt, a magas rostbevitel erősebben összefügg a túléléssel a veseműködési zavarban szenvedő egyéneknél, mint azoknál, akiknek nincs. További intervenciós vizsgálatok indokoltak a növekvő rostbevitel veseműködésre gyakorolt hatásainak és következményeinek értékelésére.