Beültetési kudarc az IVF-ben - miért történik?

"Az orvosom azt mondta, hogy embrióim képtökének tűntek, mégsem sikerült beültetniük - miért történt ez?"

Ez a kérdés azon nők fejében, akik IVF kudarcot szenvednek el, és ez különösen nyűgös kétséggé válik, amikor többszörös IVF kudarccal kell szembenézniük. Sok nő természetesen azt gondolja, hogy a méhük hibás, vagy a testük nem elég jó az embrió elfogadásához - hogy a méhük elutasítja az átvitt embriót, vagy saját testük megöli. Végül is a megtermékenyítés a laboratóriumban történt, az embrió in vitro jól megnőtt, és még az embriójukat is látták (ne feledje, hogy az embriótranszfer előtt mindig meg kell látnia embrióit és fényképeket kell kérnie!).

Az embriológus biztosította őket arról, hogy tökéletesnek tűnnek, és rengeteg IVF-sikertörténetet olvastak olyan nőkről, akik ilyen jó embriókkal estek teherbe. Ennek eredményeként természetesen arra a következtetésre jutnak, hogy a jó embriókat beültetésre szánják - és ha nem, akkor ez egyértelműen azt jelenti, hogy probléma van a méhükkel vagy a testükkel.

Nem a te hibád

Ismerős? A meddőség okozta alacsony önértékelés megkönnyíti, hogy erre a következtetésre jusson és megverje magát. A rossz helyzetet gyakran súlyosbítja az, ha a rokonok azt mondják, hogy az embriónak „ki kellett esnie”, mert nem pihentél kellőképpen; vagy hogy a ciklus kudarcot vallott, mert túl stresszes vagy túl sok „testhő” van. Éppen ezért sok olyan nő, aki ismételt implantációs kudarcon esik át, a helyettesítést választja.

Ez a cikk azért készült, hogy megértsük, mi okozza az ismételt beültetési kudarcot (valóban ismert-e az ok? És melyik a tettes - a mag (embrió) vagy a talaj (méh)?

Mi az implantációs kudarc az IVF-ben?

Amikor a petesejt és a sperma egyesül, embrió képződik (ez az esemény a test petevezetékében zajlik, az IVF laboratóriumban pedig tápláló táptalajt tartalmazó petri-csészében történik). Az így kialakult embrió gyorsan osztódik, és a blastocysta stádiumban eljut a méhbe (vagy az IVF-ciklus során a méhbe kerül a 3. vagy az 5. napon).

Amikor a méhben van, a blasztociszta fehérjemolekulák kiválasztásával kezd kommunikálni az endometriummal (a méh bélése). Ha az embrió elég kompetens és ha az endometrium fogékony, akkor ez implantációt eredményez. A beültetés a blasztociszta stádiumú embrió rögzítése a méh endometrium bélésére, így tovább fejlődik csecsemővé (képzelje el, hogy magot ültet a talajba).

Amikor egy nő három vagy több sikertelen IVF-kísérleten esik át (jó minőségű embriókkal), vagy ha a beültetés még akkor sem következik be, ha több mint 10 jó megjelenésű embriót sok cikluson át továbbít, akkor azt mondják, hogy a nőnek „beültetési kudarca” van . Ha az embriót nem sikerül beültetni, akkor csak két logikai oka lehet: az embrió nem elég jó (genetikailag abnormális), vagy az endometrium nem "befogadó" (nem teszi lehetővé az embrió beültetését). Tehát mi okozza valójában az implantáció kudarcát? Kérjük, olvassa tovább!

Ami a tettes - a mag vagy a talaj?

Képzeljünk el egy gazdát, aki egy darab földdel rendelkezik és rizset akar termeszteni. Szántja és megmunkálja a földet, így készen áll a vetésre, megtalálja a megfelelő évszakot, és gondosan kiválasztja a magokat.

Ez analóg azzal, ahogy az IVF-orvos felkészíti a nőt egy IVF-ciklusra. Hormoninjekciókat végez, így a petesejteket összegyűjtik és megtermékenyítik párja spermájával, hogy embriókat (magokat) képezzenek. A hormonok (ösztrogén és progeszteron) felhasználásával a méh is készen áll az embrió befogadására (akárcsak a föld felszántása, műtrágyák hozzáadása stb.). A nőnek jó egészségnek kell lennie (hasonlóan ahhoz, mint ha megvárja a megfelelő évszakot a magok vetéséhez).

Amikor egy gazda gondoskodik ezekről a dolgokról és elveti a magokat, akkor arra számít, hogy a magok kicsíráznak és megnőnek. De mi történik, ha a magok nem tudnak kihajtani? Ennek három fő oka van:

Rossz magminőség (embrió)
Nem termékeny talaj (méh)
A környezet nem eléggé kedvezõ (a leendõ anya testi épsége)

Ritka esetekben a növekedést megakadályozó további tényezők közé tartozik a helytelen vetés (nehéz vagy traumás embriótranszfer) vagy a környezet hirtelen megváltozása (pl. Méhfertőzés).

Hogyan befolyásolja az embrió minősége a sikeres beültetést?

Közismert tény, hogy a fiatal nők idősebb társaikhoz képest gyorsan teherbe esnek. Az idősebb nők petéi ugyanis hajlamosabbak a genetikai hibákra, például az aneuploidiákra (a kromoszómák helytelen száma), és helytelen vagy elégtelen genetikai információkat tartalmaznak az egészséges baba felépítéséhez.

Ha az ilyen petesejteket megtermékenyítik, az genetikailag inkompetens embriók létrejöttéhez vezet. Vagy az ilyen embriókat nem ültetik be, és ha mégis, a terhesség korai vetéléssel végződik. Ritka esetekben teljes időtartamú szüléshez is vezethetnek, ahol az újszülött genetikai rendellenességekkel rendelkezik.

Az átfogó kromoszómaszűrés megjelenésével ma már lehetőség van mind a 24 kromoszóma (22 autoszóma és 2 nemi kromoszóma) szűrésére az aneuploidia jelenléte szempontjából (annak ellenére, hogy a klinikai gyakorlatban még mindig egy ilyen technika hatékonysága az élő születés növelésére az ART segítségével nem bizonyított). Egy ilyen, CGH-t használó tanulmány kimutatta, hogy az aneuploid embriók 96% -a nem tudott beültetni.

Ez egyértelműen azt mutatja, hogy az embriókompetencia nagy szerepet játszik az implantációban. Ezért az idősebb nőknek több kísérletre van szükségük, mint fiatalabb társaiknak, hogy sikeresek legyenek az IVF-ben. Amikor egy idősebb nő donor petesejteket használ, drámai módon megnő az esélye az IVF sikerének elérésére! Ez megcáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy az embrió minősége játszik fő szerepet az implantációban és az IVF sikerében.

Az endometrium szerepe az embrió beültetésében

A talajminőség jelentősége a mezőgazdaságban közismert. Van-e ilyen döntő szerepe az endometriumnak az embrió beültetésében? Mi történik, ha egy termékeny magot (genetikailag kompetens embriót) hibás talajra vetünk (nem befogadó méhnyálkahártya)?

Azt az időszakot, amely alatt a méh képes befogadni az embriót (blasztociszta), „beültetési ablaknak” nevezzük. Az emberi méh csak rövid idő alatt fogad befogadóképességet, amelyet „méh fogékonyságának” neveznek. Embereknél a befogadási időszak a rendszeres menstruációs ciklus 20. és 24. napja között van, azaz 7–11 nappal az ovulációt kiváltó LH-túlfeszültség után. (Ezzel a könnyen használható termékenységi naptár segítségével kiszámíthatja a legjobb időt a teherbeesésre.)

Az IVF során az embriókat a petesejt (az ovuláció napja) utáni 3. napon (embriótranszfer) vagy 5. napon (blastocysta transzfer) viszik a méhbe, amely egybeesik a természetes menstruációs ciklus „beültetési ablakával”. A fagyasztott embriótranszfer során a progeszteron megkezdésének napját az ovuláció első napjának tekintik, és az embriótranszfer ennek megfelelően történik.

Még mindig nem értjük teljesen az implantációt

Az emberi embrió beültetése rejtélyes biológiai jelenség - elvégre az in vivo kísérleteket nem célszerű és etikátlan végrehajtani; és az állatmodellekkel végzett vizsgálatok nem jelentenek jó eredményt az emberek számára. De köztudott, hogy az embrió és az endometrium molekuláris jelek segítségével beszél egymással, és ilyen keresztbeszélgetésre van szükség a sikeres beültetéshez. Az endometrium fogékonyságára azonban nem sikerült megbízható molekuláris markert azonosítani. Ez megnehezíti annak kiderítését, hogy az endometrium receptív-e vagy sem az IVF-ciklus alatt.

Az IVF során az endometrium fogékonyságát durván felmérik az ultrahang képek segítségével. A méhnyálkahártya vastagságát ultrahang képek segítségével mérjük, és a 8 mm-nél nagyobb endometriumot, amely trilamináris, optimálisnak tartják az embriótranszferhez.

Közismert tény, hogy az endometrium csak progeszteron-expozíció után válik receptívvé. A progeszteron szükséges változásokat hoz létre az endometriumban (átalakítja az endometriumot proliferatívból szekréciós fázisba), így készen áll az embrió elfogadására. A közelmúltban a fagyasztott embriótranszferek sokkal sikeresebbek, mint a friss embriótranszferek az IVF területén. Feltételezik, hogy a friss IVF-ciklus során a test magas ösztrogénkoncentrációja veszélyezteti az endometrium fogékonyságát.

Miért lehet „nem fogékony” méhem?

Ha a méh adhéziókat, polipokat vagy miómákat tartalmaz az üregben, akkor a fogékonysága romlik.
Ha az IVF-ciklus során idő előtt megnő a progeszteron szintje (vagyis a petesejtek gyűjtése előtt a tüszők idő előtti luteinizációja miatt nő a progeszteronszint), akkor a méh befogadóképessége nem szinkronizálódik jól az embriótranszfer idejével. Ez sikertelen implantációhoz vezethet. Ez a probléma megoldható az IVF-ciklus gondos figyelemmel kísérésével.
Úgy gondolják, hogy a vékony méhnyálkahártya bélése (8 mm-nél kisebb bélés) nem elég fogékony.
Feltételezik a méh fertőzését is, hogy megakadályozzák a beültetést, azáltal, hogy a méhkörnyezet kevésbé optimális.

A méh befogadóképességének hiánya számos igazolatlan okra hivatkozik, ideértve az immunológiai elméleteket, például a magas számú méh NK-sejtek jelenlétét, a partnerek közötti túlzott HLA-egyezést és a véralvadási problémákat.

Az embrión és a méhen kívül milyen tényezők járulhatnak hozzá az implantáció kudarcához?

A sikeres beültetés elérésében kulcsfontosságú szerepet játszik az a méh megkönnyítése is az embriótranszfer miatt. Ha a méh nehezen hozzáférhető a méhnyakon keresztül (például méhnyak-szűkületben szenvedő betegeknél), akkor más embriótranszfer-módszereket kell alkalmazni, például a ZIFT-t az implantáció fokozása érdekében.

Kezelhető-e az implantáció kudarca? Milyen bizonyítékokon alapuló terápiák állnak rendelkezésre?

Igen, kezelhető, de csak akkor, ha az ok ismert. Az implantáció kudarcának egyetlen és legismertebb, tudományosan bizonyított oka a genetikailag inkompetens embriók. Ha előrehaladott anyai életkorú nő vagy korai a petefészkének öregedése, még akkor is, ha IVF-ciklus során átkerül néhány embrió, sokszor genetikailag rendellenesek lehetnek, és nem fognak sikeresen beültetni.

Az irónia az, hogy sok nő nem akarja elfogadni ezt a tényt (elvégre nagyon nehéz elfogadni, hogy nem lehet genetikai babájuk), és megpróbálják a méhüket hibáztatni a sikertelen beültetés miatt. Ennek eredményeként úgy vélik, hogy a helyettesítés segíthet a fogantatásban, ami nem igaz!

Az orvosok kihasználják tudatlanságukat, és sokféle terápiával "kezelik" őket, amelyek nem bizonyítékokon alapulnak. Láttam, hogy sok előrehaladott anyai életkorú nő sok haszontalan terápiának vetette alá magát, és végül sikert ért el, amikor végül donor petéket használnak. Tehát, ha az anya kora vagy a rossz petefészek-tartalék okozza a sikertelen beültetést, az egyetlen ésszerű megoldás a donor peték használata.

Ha a méhüreg adhéziókat, miómákat vagy polipokat tartalmaz, amelyek akadályozzák a beültetést, azok eltávolítása elősegíti az embrió beültetését.

Az endometrium vastagságának szerepe a sikeres implantációban még mindig kérdés. Sok vékony méhnyálkahártyával rendelkező nő sikeres implantációval rendelkezik, de a tudományos szakirodalom azt mutatja, hogy a 8 mm-nél nagyobb endometrium vastagság optimális az implantáció eléréséhez.

Milyen „nem bizonyítékon alapuló” terápiák állnak rendelkezésre az implantációs kudarc kezelésére?

A következő terápiák nem bizonyítják szilárdan hatékonyságukat, és nagyon spekulatívak:

Vérhígítók, például aszpirin és heparin használata.
Az endometrium helyi sérülésének okozása az embriótranszfer előtt, a helyi méh véráramlásának javítása érdekében.
Az olyan terápiák, mint a szteroidok, az IVIG, az intralipidek stb.
Apai limfocita immunterápia a partnerek közötti HLA-egyeztetés „kezelésére”.
A kereskedelemben neupogén néven ismert G-CSF (Granulocyte-Colony Stimulating Factor) alkalmazása.
Embrióragasztó (olyan anyag, amelyről azt állítják, hogy fokozza az embrió méhhez való kötődését).
Rendszeresen lyukat készít az embrió zona pellucida-ban (az embrió külső szőrzetében) azzal a céllal, hogy az embrió sikeresen kikeljen a héjából. Ezt lézeres asszisztált embriókeltetésnek nevezik.
Az embriók együttes tenyésztése az endometrium hámsejtjeivel.
PBMC-k (perifériás vér mononukleáris sejt) intrauterin beadása.

Az orvosoknak ellen kell állniuk az ilyen kezelések felajánlásában. Biztosítaniuk kell, hogy a beteg megértse, hogy a fent említett terápiák nem bizonyítékokon alapulnak, és nem jelenthetnek csodaszert a problémájukra.

Mit tehetek, ha ismételt implantációs kudarcom van?

Teszteld az AMH-t; 3. nap FSH és E2 értéke; és az antrális tüszők száma - normálisak? Van-e jó petefészek-tartalékod? Ha gyenge petefészek-tartaléka van, vagy 40 évnél idősebb, és ismételt implantációs kudarcot szenvedett, akkor fontolja meg a donor peték használatát.
Ha fiatal vagy és jó a petefészek-tartalékod, kérdezd meg az embriológust, hogy néznek ki embriói - jó minőségűek? Ha jó minőségűek (életkoruk szerint jól eloszlanak), akkor nagy az esély arra, hogy az átültetett embriók genetikailag normálisak lehettek (sajnos, még mindig nem rendelkezünk technológiával az összes lehetséges genetikai hiba tesztelésére az átvitel előtt ).
Van PCOS-ja? Sok petét (több mint 25 tojást) gyűjtöttek a petefészkéből? A PCOS oka lehet az embrió beültetésének hiányára. Az inzulinérzékenyítők, például metformin és myoinositol bevétele megoldhatja a problémáját.
Ha orvosa ugyanazt a petefészek stimulációs protokollt alkalmazta a petesejtek petefészekből történő kinyeréséhez, akkor kipróbálhat más petefészek stimulációs protokollokat is. Megállapítást nyert, hogy az enyhe petefészek-stimulációs protokollok jobbak a jobb minőségű petesejtek és embriók előállításában az IVF-betegek kiválasztott részcsoportjában (többnyire rossz petefészek-tartalékkal rendelkező betegek).
Ha többször nem sikerült az IVF, a 3. napos embriótranszfer használatával, próbálja meg az 5. napon történő embriótranszfert. Az a tény, hogy az embriók blasztocisztás stádiumba fejlődnek, jó jelzés (bár nem végső bizonyíték) arra, hogy embriói elég jók.
Megpróbálhatja fagyasztott embrió-transzfert végrehajtani friss transzfer helyett. A szervezetben az ösztrogén magas szintje egy friss ciklus alatt károsíthatja a méh fogékonyságát.
Ha méhnyak-szűkületben szenved, és az embriótranszfer a nyaki úton nehézzé válik, akkor kipróbálhat más embrióátviteli módokat (például ZIFT)
Megpróbálhatja megváltoztatni a klinikát - néha ez működik!
A rendelkezésre álló másik lehetőség a donor peték vagy donor embriók használata.
Ha a méhüreg adhéziókat, polipokat vagy miómákat tartalmaz, ezeket el kell távolítania. Ha sok tapadás van, vagy ha a kezelhetetlen Asherman-szindróma miatt vékony méhnyálkahártya-bélés szenved, választhatja a helyettesítőt.

Mi a hazavitel üzenet?

Amikor az embrió a blasztociszta stádiumban belép a méhbe, molekuláris keresztbeszédet kezdeményez az endometriummal. Talán azt mondja: „Hé, itt vagyok, és kapcsolatba akarok lépni veled. Készen állsz arra, hogy elfogadj engem? ”Az endometrium érzékeli az embrió által küldött jelet, és ennek megfelelően reagál. Mindez a keresztbeszélés a megfelelő fehérjemolekulák felszabadításával történik. Úgy gondolják, hogy ha van valami probléma ezzel a keresztbeszéléssel, akkor az embrió beültetése sikertelen.

Feltételezik, hogy az endometrium az embrió minőségének bioszenzoraként működik. Ez azt jelenti, hogy ha egy genetikailag abnormális blastocista belép a méh üregébe, az endometrium ezt érzékeli az embrió által küldött jelekkel, és megakadályozza az embrió beültetését. Tehát, ha ez a bioszenzoros mechanizmus néhány nőnél hibás, paradox módon „szupertermékenyekké” válnak. Vagyis az ilyen nők nagyon könnyen teherbe esnek, mert még genetikailag kóros embrióknak is megengedett a méhnyálkahártyához való kapcsolódása és a terhesség megalapozása.

Másrészt ismétlődő biokémiai terhességekben vagy vetélésekben szenvednek, mert még akkor is, ha a genetikailag abnormális embrió implantátumok nem fejlődhetnek egészséges babává, és végül megszakadnak.

Vannak olyan tanulmányok is, amelyek azt mutatják, hogy még akkor is, ha az endometrium nem optimálisan befogadó, egy genetikailag kompetens embrió módosíthatja az endometrium környezetét annak kedvezővé tétele érdekében, hogy sikeres implantációt érjen el.

Amikor egy jól tapasztalt IVF-szakemberrel beszélget, a gyakorlati tapasztalatai alapján elmondja, hogy amikor a nők visszatérő beültetési kudarcban szenvednek, a petesejt-váltás legtöbbször sikeres beültetést és terhességet eredményezhet!

Úgy tűnik, hogy az endometrium passzív befogadóként működik. Végül is egy mag talaj hiányában is kihajthat (például nőknél, akiknek méhen kívüli terhességük van, ahol az embrió beültetik a petevezetékbe, ahol egyáltalán nincs endometrium) Ha visszatérő implantációs kudarcban szenved, kérlek, ne hibáztasd a méhedet, ha annak nincsenek nyilvánvaló hibái.

Ez egy részlet a készülő könyvünkből, a Szakértő beteg útmutatója az IVF-ről. Ezt szakértő betegünk, Manju és én írtuk.