ESPE Abstracts

Tudományos program, e-poszterek és összefoglalók

P1-P130

Az obstruktív alvási apnoe gyakorisága hipotalamusi és exogén elhízásban szenvedő gyermekeknél

Irem Iyigun a, Ayfer Alikasifoglu b, Alev Ozon b, Nazli Gonc b, Mina Hizal c, Sanem Eryilmaz c, Nural Kiper c és Ugur Ozcelik c

egy Hacettepe Egyetemi Gyermekkórház, Gyermekgyógyászati Osztály, Ankara, Törökország; b Hacettepe Egyetemi Gyermekkórház, Gyermek Endokrinológiai Osztály, Ankara, Törökország; c Hacettepe Egyetemi Gyermekkórház, Gyermek Pulmonológiai Osztály, Ankara, Törökország

Bevezetés: A hipotalamusz fontos szabályozója az alvás kezdetének, az alvás fenntartásának és az ébrenlétnek, valamint az étvágykontrollnak. Így a hipotalamusz károsodása mind az alvás rendellenességéhez, mind a súlyos kóros elhízáshoz vezethet. Tehát az alvási apnoe előfordulhat gyakoribb és súlyosabb az elhízásban a hipotalamusz károsodása miatt, szemben az exogén elhízással.

Cél: Célunk az obstruktív alvási apnoe (OSA) gyakoriságának és súlyosságának összehasonlítása hipotalamuszban és exogén elhízásban szenvedő gyermekeknél annak tesztelésére, hogy a hipotalamusz elhízott betegek hajlamosabbak lennének OSA-ra, mint exogén elhízott alanyok.

Módszerek: Prospektív, keresztmetszeti, esetkontroll-vizsgálat 14 hipotalamusz elhízott (4 férfi) gyermekből állt a vizsgálati csoportban (10 craniopharyngioma, 2 supraselláris nem glialis daganat, 1 szepto-optikai diszplázia és 1 beteg következményei miatt károsodott hipotalamusz és hydrocephalus). és 30 exogén elhízott (11 férfi) gyermek a kontrollcsoportban. Tájékozott beleegyezést kértek minden betegtől és családtól. Minden betegnél elvégeztük a Mallampati-pontszámokat és az álmosság pontozását, és az éhomi vércukorszint, inzulin, lipidprofil, orexin-A, hsCRP, TNFα miatt vért vettünk fel. Valamennyi beteg egész éjszaka poliszomnográfián esett át.

Eredmények: Az átlagéletkor (13,08 ± 3,6 vs 14,58 ± 4,44, esetek és kontrollok), valamint a nemi megoszlás hasonló volt a két csoport között. Minden craniopharyngiomában szenvedő beteget legalább egyszer megoperáltak, és mindegyiküknek hipofízis-hormonhiánya volt. A testtömeg-index (BMI) és a z-pontszám magasabb volt az exogén elhízás csoportban, mint a hipotalamusz elhízás csoportban. Nem észleltek különbséget a magas vérnyomás, a diszlipidémia, az éhomi vércukorszint, az inzulin szintje, az éhomi vércukorszint és az inzulin aránya, az orexin-A, a hsCRP, a TNFα, a Mallampati pontszámok és az álmosság pontszáma a két csoport között. Az obstruktív alvási apnoe nem volt összefüggésben a magas vérnyomással, az inzulinrezisztenciával, a diszlipidémiával, a gyulladásos markerek vagy az orexin-A szintjével. A hipotalamusz elhízási csoportjának apnoe-hypopnea indexe (AHI) a teljes éjszakai poliszomnográfiában magasabb volt, mint az exogén elhízás csoporté. Az életkor, a nem és a BMI z-pontszámának beállítása után; az OSA esélye 4,4-szeresére nőtt a hipotalamusz elhízott alanyok esetében a többváltozós elemzés során. Ennek eredményeként az OSA kockázata jelentősen megnő a hipotalamusz elhízási csoportjában az exogén elhízási csoporthoz képest.

Következtetés: Megállapításaink azt mutatják, hogy a poliszomnográfiának a hipotalamusz elhízásakor végzett rutinvizsgálat részének kell lennie, még alvászavarra utaló panasz nélkül is.