ESPE Abstracts

Tudományos program, e-poszterek és összefoglalók

gyermekkori

FC12.4

Az oGTT inzulin gyermekkori referenciaértékei és a hyperinsulinemia prevalenciája elhízott gyermekeknél

Antje Körner a, c, Kathrin Scheuermann a, Madlen Neef a, Elena Sergeyev a, Mandy Vogel a, Jürgen Kratzsch b & Wieland Kiess a

Gyermekgyógyászati ​​Kutatóközpont, Egyetemi Gyermek- és Serdülőkórház Lipcse, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország; b Laboratóriumi orvoslás és molekuláris diagnosztika, Klinikai Kémiai Intézet, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország; c Medical Center Adiposity Diseases (IFB), Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Háttér: A glükóz metabolizmusának értékelése jelenleg 2 órás glükózon alapul orális glükóz tolerancia teszt (oGTT), vagy éhomi glükóz és inzulin vagy A1c alapján, mivel ezek az egyetlen paraméterek, amelyeknél léteznek határértékek. Ez azonban nem tükrözi kellőképpen az elhízott gyermekek inzulinrezisztenciája miatti hiperinsulinémia mértékét.

Célkitűzés és felépítés: 64 egészséges, sovány gyermek (7,7–18,8 éves, BMI SDS –0,25 ± 0,76) oGTT alatti gyakori glükóz- és inzulinszinttől kezdve i) az inzulinszekréció megállapított referenciaértékeire normál gyermekeknél. ii) Összehasonlítottuk az inzulin- és glükózdinamikát 99 elhízott gyermek (6,1–17,9 év, BMI SDS 2,43 ± 0,50) adataival. iii) Ezután ezeket a referenciaadatokat alkalmaztuk az inzulinrezisztencia prevalenciájának értékelésére egy kiterjesztett, 1,085 elhízott gyermekből álló csoportban.

Eredmények: i) Az egészséges sovány kontrollok közül a maximálisan megfigyelt inzulin csúcsot (986 pmol/l) és a minimális Matsuda ISI-t (3,154) határoztuk meg. Karcsú gyermekeknél a pubertás állapot jelentősen befolyásolta az éhomi plazmát (FPI) és a Matsuda ISI-t. ii) Elhízott gyermekeknél az integrál és a 2 órás glükózszint szignifikánsan megnőtt, kortól, nemtől és pubertás stádiumtól függetlenül. Különösen az inzulinparaméterek voltak azonban szignifikánsan megemelkedtek, az elhízottaknál a csúcs- és az inzulinszint megduplázódott a sovány kontrollokhoz képest. A sovány kontrollokban észlelt pubertás hatást felülírta a BMI SDS, amikor az elhízott kortársakat többféle regressziós elemzésbe vonták be, amelyek 36,5% (csúcs inzulin), 43,8% (FPI), 43,8% (Matsuda ISI) varianciát magyaráztak. iii) A kapott referenciaértékeket kiterjesztett elhízási kohorszunkra alkalmazva az elhízott gyermekek 47,3% -ának volt hiperinsulinémiája és 49,2% -ának inzulinrezisztenciája volt a csúcs inzulin és a Matsuda ISI alapján, míg a csökkent glükóz tolerancia (13,8%) és az éhgyomorra gyakorolt ​​arány a glükóz (18,2%) sokkal alacsonyabb volt.

Következtetés: Megadunk referenciaértékeket az inzulin szekréciójára egészséges sovány gyermekek oGTT során. A sovány gyerekekhez képest az elhízott gyermekeknél az inzulin szekréciója megduplázódik, és az elhízott gyermekek csaknem 50% -a már hiperinsulinémiát mutat az inzulinrezisztencia jeleként.