Az optimális etetési gyakoriság a koreai sziklahal (Sebastes schlegeli) tenyésztésében 15 ° C és 19 ° C hőmérsékleten

Rahman Md Mizanur

1 Tengeri bioanyagok és akvakultúra tanszék/Takarmányok és élelmiszerek táplálkozási kutatóközpontja, Pukyong Nemzeti Egyetem, Busan 608-737, Korea

2 Bangladesi Közszolgálati (gazdasági) káder tagja, Tervezési Bizottság, Tervezési Minisztérium, Dhaka 1207, Banglades.

Sungchul C Bai

1 Tengeri bioanyagok és akvakultúra tanszék/Takarmányok és élelmiszerek táplálkozási kutatóközpontja, Pukyong Nemzeti Egyetem, Busan 608-737, Korea

Absztrakt

BEVEZETÉS

Számos vizsgálatot végeztek az etetési gyakoriság növekedésre, túlélésre, takarmány-felhasználásra és testösszetételre gyakorolt hatásának értékelésére különböző halfajokban, ideértve a koreai sziklahalakat (Lee és mtsai, 2000), a sárgafarkú lepényhalat (Dwyer és mtsai, 2002), ayu (Cho és mtsai, 2003); Atlanti óriás laposhal (Schnaittacher et al., 2005), indiai fő pontyok (Biswas et al., 2006), tambaqui (Silva és mtsai, 2007); Ausztrál csattanó (Booth és mtsai, 2008) és süllő (Wang és mtsai, 2009).

Az optimális etetési gyakoriság javítja a halak növekedését, a túlélést és a takarmány-átalakítási arányt, valamint csökkenti a méretváltozást és a környezetszennyezést (Tucker és mtsai, 2006; Xie és mtsai, 2011). A túlzott adagolás nemcsak a takarmány-átalakítás hatékonyságának csökkenéséhez és az input költségek növekedéséhez vezet, hanem a hulladékok felhalmozódásához is, amely hátrányosan befolyásolja a vízminőség romlását. Másrészt a szórványos táplálkozási gyakoriság növelheti az éhséget, az intra-specifikus agressziót és a kannibalizmus fokozott mértékét (Folkvord és Ottera, 1993). Mindezek a problémák a termelés hatékonyságának csökkenését és a termelés költségeinek növekedését eredményezik (Booth et al., 2008). A rendelkezésre álló adatok azonban korlátozottak az optimális etetési gyakoriságról és az optimális vízhőmérsékletről a növekvő koreai sziklahal növekedésének maximalizálása érdekében. Ezért ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy meghatározza az optimális táplálkozási gyakoriságot a koreai sziklahal 15 ° C és 19 ° C hőmérsékleten történő tenyésztésében.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Kísérleti étrend

Kereskedelmi extrudált takarmányt használtak az etetési kísérletben, amelyet a Suhyup Feed Company Limited (Uiryeong, Gyeongsangnamdo, Koreai Köztársaság) szállított. Az extrudált pellet mérete 5 mm, a takarmány 52,95% nyersfehérjét, 12,14% nyers lipidet, 13,75% nyers hamu és 9,45% nedvességet tartalmazott.

Kísérleti halak és etetési kísérletek

A növekvő koreai sziklahalakat Tongyeong tengerparti város keltetőjéből gyűjtötték össze, és a Koreai Puszan Pukyong Nemzeti Egyetem Halászati Biológiai Tanszékére szállították. A kísérlet megkezdése előtt a halakat hozzáigazították a kísérleti étrendhez és körülményekhez. Az akklimatizáció után három akváriumot választottak ki a telítettség meghatározásához. A halakat naponta háromszor táplálták látszólagos jóllakottságért egy hétig. A telítettség érdekében a halakat annyi etetéssel látták el, amennyit minden etetési időpontban elfogyaszthattak. Az etetés kézzel, nagyon lassan és körültekintően történt, hogy biztosítsa a takarmány teljes bevitelét. Végül a maradék takarmány tömegét kivontuk a kezdeti tömegből, és a telítettség százalékában számoltuk.

Mintagyűjtés és elemzések

statisztikai elemzések

Az összes adatot egyirányú varianciaanalízisnek vetettük alá (Statistics 3.1, Analytical Software, St. Paul, MN, USA). A legkevésbé szignifikáns különbségtesztet alkalmazták az átlagok összehasonlítására a jelentős hatású kezelések között. A kezelési hatásokat szignifikáns szinten vettük figyelembe p-telítettség esetén (SA:% BW/d) = teljes takarmánytömeg (g) × 100/hal teljes súlya (g) WG-arány = (végső tömeg - kezdeti súly) × 100/kezdeti súly SGR (%/d) = (Log e végső tömeg - Log e kezdeti tömeg) × 100/nap FE (%) = nedves WG (g) × 100/száraz takarmány bevitel (g) PER = nedves WG/fehérje bevitel CF = hal súlya (g) × 100/teljes hosszúság (cm 3) HSI = májtömeg (g) × 100/hal súlya (g) Visceralomatikus index = zsigeri súly × 100/hal súlya (g) Összevont SEM: összesített standard hiba Túlélés (%) = a kísérlet végén a halak száma/a feltöltött halak száma × 100