Az orális dekontamináció hatása klórhexidinnel vagy kálium-permanganáttal ICU-ban szenvedő betegeknél

klórhexidinnel
 A vizsgálat biztonsága és tudományos érvényessége a tanulmány megbízója és a kutatók feladata. Egy tanulmány felsorolása nem jelenti azt, hogy azt az Egyesült Államok szövetségi kormánya értékelte. A részletekért olvassa el a felelősség kizárását.
  • Tanulmány részletei
  • Táblázatos nézet
  • Nincs közzétett eredmény
  • Jogi nyilatkozat
  • Hogyan olvassuk el a tanulmányi jegyzőkönyvet

Állapot vagy betegség Beavatkozás/kezelés Fázis
Kórházi tüdőgyulladás Egészségügyi társult tüdőgyulladás aspirációs tüdőgyulladás Ventilátorral társult tüdőgyulladás Gyógyszer: klórhexidin-glükonát Gyógyszer: kálium-permanganát 4. fázis

A kórházi tüdőgyulladás gyakori az intenzív osztályon (ICU) szenvedő betegeknél, és különböző vizsgálatokban a halálozási arány 24–76% -os növekedésével jár. A kórházi tüdőgyulladást hatékonyan megelőző beavatkozások stratégiai fontosságúak a morbiditás, a halálozás és az egészségügyi költségek csökkentése érdekében. A garat kolonizációja felmerült, mivel kórházi kórházak tárházát kórházi tüdőgyulladást okozták, és olyan beavatkozásokat, mint a szelektív emésztőrendszeri fertőtlenítés, megpróbálták ellenőrizni ezt a fertőzés forrását. Nemrégiben figyelmet kapott a fogplakk aerob organizmusok általi kolonizációja, majd az azt követő légúti beszívás. Korábbi kisebb vizsgálatok, amelyek antiszeptikus szereket használtak a fogplakkok sterilizálására a tüdőgyulladás kockázatának kitett betegeknél, ellentmondásos eredményeket mutattak. Jelen tanulmány célja annak meghatározása, hogy a napi kétszeri orális tisztítás 0,2% klórhexidinnel csökkenti-e a nosocomiális tüdőgyulladás előfordulását azoknál a betegeknél, akik 48 óránál tovább tartózkodnak az intenzív osztályon.

A megalapozott beleegyezés megszerzése után az alanyokat véletlenszerűen 0,2% klórhexidin-glükonát (CHG) oldattal vagy 0,01% kálium-permanganát oldattal (PP) (kontrollcsoport) kezelték az Intézményi Etikai Bizottság által jóváhagyott protokoll szerint. A kiinduláskor meg kell jegyezni azokat a paramétereket: életkor, nem, műtéti vagy nem műtéti állapot, immunszuppresszió, krónikus betegségek, dohányzás és alkoholfogyasztás, Glasgow-kóma skála (GCS), laboratóriumi paraméterek és vérgázelemzés. Minden alanyot naponta nyomon követtek, és meg kell jegyezni a GCS-t, a nasogastricus tubus (feedek) jelenlétét, az endotrachealis tubus jelenlétét, a tracheostomiát, a lélegeztetőgépet, a központi vénás és a vizelet katéterezését, az anti-stressz fekély profilaxisát és az előzetes antibiotikum-felhasználást. A kórházi tüdőgyulladás jelenlétét vagy hiányát szintén naponta fel kell jegyezni. Az alsó légzőszervi szekréciókat védett, nem bronchoszkópos mini-BAL technikával lehet elérni az okozó szervezetek meghatározása céljából. Minden alanyot naponta nyomon követnek az ICU-ból való kiürülésig vagy a halálig.

Az elsődleges kimeneti változó a kórházi tüdőgyulladás kialakulása volt az ICU tartózkodása alatt. A másodlagos eredményváltozók a kórházi mortalitás, az ICU-tartózkodás hossza voltak.

Összesen 506 beteget kell vizsgálni (kb. 253 beteget minden kezelési csoportban). Ennek a tanulmánynak 75% -os statisztikai ereje lesz a nosocomiális tüdőgyulladás előfordulásának 50% -os csökkenésének kimutatására az intervenciós csoportban 95% -os megbízhatósági szint mellett, feltételezve, hogy a kontrollcsoportban a tüdőgyulladás előfordulása 16%.