Epe reflux

Kapcsolódó kifejezések:

  • Nem szteroid gyulladáscsökkentők
  • Gyulladás
  • Hyperplasia
  • Fekély
  • Gyomorhurut
  • Hasnyálmirigy-gyulladás
  • Gastroesophagealis reflux
  • Gastroenteritis

Letöltés PDF formátumban

bile

Erről az oldalról

Gasztrointesztinális szövődmények a posztoperatív időszakban

Epe (lúgos) reflux gasztritisz

Az epefluxus gasztritisz egy rosszul meghatározott entitás, amely korai jóllakottsággal, hasi kellemetlenséggel és hányással jár; feltételezhető, hogy a nyombél tartalmának a fekélyműtét utáni gyomorba történő visszafolyása okozza. A gyomornyálkahártya endoszkópos biopsziái gyakran mutatják a gyomorhurut szövettani bizonyítékait. Nem világos, hogy az epe-refluxban szenvedő betegek epe rendellenes-e, vagy a gyomor rendellenesen érzékeny-e az epére.

Az olyan szerekkel végzett orvosi kezelés, mint a szukralfát vagy a kolesztiramin, gyakran nem kielégítő. Anekdotikus bizonyítékok azt mutatják, hogy az ursodeoxycholsav, egy viszonylag nem toxikus epesav orális beadása tüneti enyhülést okozhat. Kipróbálható egy gyomorprokinetikus szer, például metoklopramid (10-20 mg étkezés közben), bár kevés bizonyíték támasztja alá ezt a beavatkozást (D fokozat). Súlyos, refrakter esetekben műtéti kezelésre lehet szükség ennek a rendellenességnek a korrigálásához, egy Roux-en-Y anastomosis létrehozásával, amely a duodenum tartalmát eltereli a gyomortól.

Gasztritisz, gasztropátia és fekélybetegség

Epe gasztropátia

Az epefluxust vagy a duodenogastroesophagealis refluxot (DGER) jól dokumentálták a gyomorműtétek, például a Billroth I és II, valamint a szőrnyös műtéttel végzett szelektív vagotomia után. 163 Az ép gyomorban található DGER jelentések azonban főként a felnőttek irodalmára korlátozódnak. 164,165 Az epének puszta megtalálása a gyomorban endoszkópián gyakran és valószínűleg nincs jelentősége. A DGER tipikus endoszkópos jellemzői közé tartozik a „marhás” bőrpír vagy bőrpír, a gyomornyálkahártya epefestése és esetenként erózió. Ennek ellenére a lamina propriában alig vagy egyáltalán nincs megnövekedett sejtes infiltrátum, ennek az állapotnak a fő szövettani jellemzői az epitheliális-foveoláris hiperplázia (esetenként dugóhúzó megjelenéssel), a lamina propria ödéma és a vénás torlódások. Ezek a változások alkotják az úgynevezett reaktív gasztropátia entitását. 2,166 A műtét után gyakrabban fordulnak elő a gyomorban, mint az anastomosisban. További jellemzők az anasztomotikus eróziók, a lipidszigetek és a nyálkahártya cisztái

Gasztrektómia rekonstrukcióval

Aimee M. Crago, PhD. Stephen R.T. Evans MD, Sebészeti buktatók, 2009

• Javítás

Az epe-reflux gastritis orvosi kezelése magában foglalja a prokinetikus szereket, a görcsoldó terápiát, a kolesztiramint és az étrend módosítását. A reoperatív műtét célja ebben a környezetben a nyombél tartalmának elterelése a gyomor maradványaitól, és számos eljárás bármelyikével megvalósítható:

A legalább 40 cm Roux végtaggal végzett Roux-en-Y gastrojejunostomiára történő áttérés a betegek legfeljebb 85% -ánál jelentkezik tüneti enyhüléssel. 42

A distalis Braun enterostomia (lásd 20-5. Ábra) kimutatták, hogy a betegek 53% -ában javítja az epefluxus gastritis tüneteit. 43

A Henley-eljárás egy gastrojejunoduodenostomia, amelyet egy körülbelül 40 cm hosszú jejunalis szakasz közbeiktatásával hoztak létre a gyomor maradványa és a duodenum között (20-8. Ábra). Tüneti enyhülést észlelnek a betegek 70% -ánál, akik ezen eljárás alatt állnak.

Biliáris eltérítés Roux-en-Y hepaticojejunostomia alkalmazásával a gyomor anastomosisának gastroduodenostomiává történő átalakításával és choledochojejunostomy végrehajtásával.

A gyomor gyulladásos rendellenességei

Bruttó patológia

Epe-refluxos poszt-gastrectomiás betegeknél az anasztomotikus helyen lévő nyálkahártya polipoid megjelenésű lehet, torlódást, ödémát és fokozott törékenységet mutathat. 266, 267 A gyomortönk legközelebbi területein felszínes erózió fordulhat elő, de ezek nem specifikusak, mert különféle sérülések okozhatják. Duodenogastricus epe-refluxban szenvedő betegeknél, de anamnézisükben gyomorműtét nélkül a nyálkahártya torlódást, ödémát és felületi eróziót mutathat. Hosszan tartó NSAID-használóknál a nyálkahártya normális lehet, vagy erythemát, torlódást, eróziót vagy fekélyt mutathat (lásd 12-25. És 12-26. Ábra).

Nyelőcsőrák: Kockázati tényezők és szomatikus genetika

II.E Bile

Mind az emberek, mind az állatok egyre növekvő bizonyítéka az epe visszafolyását vonja maga után Barrett nyelőcsőjének patogenezisében és progressziójában. Számos tanulmány azt sugallta, hogy azoknál a személyeknél, akiknek refluxátja epét tartalmaz, nagyobb lehet a BE és az azt követő rák kialakulásának kockázata. Például kimutatták, hogy a nyelőcső epe átlagos expozíciója fokozatosan növekszik a nyálkahártya sérülés nélküli GERD-től (N = 19 beteg) az eróziós nyelőcsőgyulladásig (N = 45) a Barrett-nyelőcsőig (N = 33), a legmagasabb szint a korai EA-ban (N = 14) (p

Barrett nyelőcsője

Michael B. Wallace, Donald O. Castell, a Gasztroenterológia enciklopédiájában, 2004

Antireflux műtét

A műtét elméleti előnyét kínálja mind a sav, mind az epe reflux tartós redukciója. A műtéti vizsgálatok azonban nem mutattak semmilyen jelentős hatást sem Barrett hosszára, sem pedig ami még fontosabb, az adenokarcinóma kialakulásának valószínűségére. Egy randomizált, kontrollált vizsgálat során a műtétet az orvosi terápiával (hisztamin-2 receptor antagonisták) hasonlították össze, hosszú távú eredménnyel. Ez a Veteran's Administration (VA) kooperatív tanulmány nem mutatott szignifikáns különbséget a Barrett-féle vagy az adenokarcinoma kialakulásában, illetve a Barrett-féle hosszúság változásában. Valójában a hosszú távú halálozás alacsonyabb volt az orvosi terápiás csoportban, elsősorban annak köszönhető, hogy a műtéti csoport ismeretlen okokból magasabb volt a halálozási arány. A BE-betegek műtét utáni hosszú távú nyomon követése nem utal általános hatásra az adenokarcinóma vagy a dysplasia kialakulásának valószínűségére, valószínűleg a savas és az epe reflux alacsony szintje miatt.

Ismétlődő akut hasnyálmirigy-gyulladás

Az Oddi-rendellenességek záróizma

A megemelkedett bazális záróizomtónus vagy görcs és ampulláris szűkület akadályozhatja a hasnyálmirigy váladékának áramlását, vagy epe refluxot okozhat a hasnyálmirigy-csatornába, kiváltva a hasnyálmirigy-gyulladás epizódjait. Az Oddi-rendellenességek záróizmát (SOD) néha az IRAP lehetséges okaként tartják számon posztkolecisztektómiás betegeknél. A hasnyálmirigy-SOD szerepel a jól ismert Milwaukee-osztályozásban, a legtöbb IRAP-beteg a 2-es típusú kategóriába tartozik (hasnyálmirigy-fájdalom, az amiláz vagy a lipáz visszatérő emelkedése és a normál hasnyálmirigy-csatorna). 55 Folyamatos vita folyik a SOD és a hasnyálmirigy-gyulladás kapcsolatáról, de az ok-okozati összefüggésről vegyes bizonyítékok állnak rendelkezésre. Számos manometriás vizsgálat kimutatta, hogy az IRAP-ban szenvedő betegeknél a záróizom-nyomás emelkedése 15% -tól 72% -ig terjed, bár az emelkedett záróizom-nyomás jelentősége továbbra sem tisztázott, és a hipertónia nem jelenthet olyan klinikai szindrómát, amely az epe- vagy hasnyálmirigy-záróizom-ablációra reagál. 56–64

A SOD endoszkópos megközelítése heterogén volt, és kevés randomizált vizsgálat van a beavatkozás optimális technikájának és hatékonyságának meghatározására. Ezenkívül az IRAP endoszkópos terápiájának legtöbb vizsgálatában kimeneteleket változóan határozták meg, és sok tanulmány nem optimális nyomon követést végzett. 70 Általános gyakorlat volt az empirikus sphincterotomia (manometria nélkül) elvégzése az RAP-ban, az Oddi manometry (SOM) sphincter megnövekedett idejére, kockázatára és pontatlanságára hivatkozva. Számos szakértő azonban javasolja a SOM-ot a sphincterotomia iránymutatásaként, különösen a hasnyálmirigy sphincter magas vérnyomásának gyanúja esetén, tekintettel a hasnyálmirigy sphincterotomia megnövekedett kockázatára. A SOM mellett szóló fő érv az, hogy a magas nyomású betegeknél a válaszarány jobb, míg a normál nyomású betegeknél megkímélhető a záróizom-abláció további kockázata, mert nem valószínű, hogy reagálnak. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a SOM nem növeli jelentősen az eljárás kockázatát. 71 A közvetett tesztek (pl. Szekretinnel stimulált EUS, nukleáris szcintigráfia) nem mutattak kellő érzékenységet ahhoz, hogy alternatívák legyenek a SOM-mal a SOD kizárásában. 72,73