Cementum

A Cementum a gyökér dentint borító csontszerű mineralizált szövet, amely megvédi a gyökeret, és rögzítési felületként is szolgál a PDL rögzítéséhez a foghoz (Diekwisch, 2001).

Kapcsolódó kifejezések:

  • Fogzománc
  • Dentin
  • Periodontium
  • Fogtüsző
  • Lézió
  • Regenerálás
  • Őssejt
  • Periodontális szalag
  • Alveoláris csont

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Fogak

Haifeng Chen, Yihong Liu, Haladó kerámiák a fogászatban, 2014

2.2.3 Cementum

A cementum lefedi a gyökérfelületet, és fontos szövet a fog- és parodontális kötődés fenntartásában. 2–4 Világossárga megjelenésű, a cement a fognyak közelében vékonyabb, körülbelül 20-50 mikron vastag, a gyökércsúcson pedig körülbelül 150-200 mikron vastag. A cementet a cementoblasztoknak nevezett sejtek választják ki, amelyek a differenciálatlan mezenhimális sejtekből fejlődnek ki a fogzacskó kötőszövetében. A cement kissé lágyabb, mint a dentin, és körülbelül 45–50 tömegszázalék szervetlen ásványi anyagot (főleg az apatitkristályokat) és 50–55 tömegszázalék szerves anyagot (főleg kollagént és glikoproteineket) és vizet tartalmaz. A Sharpey-féle rostok (perforáló rostok) a periodontális szalag fő kollagén rostjainak a cementbe és az alveoláris csontba ágyazott részei, amelyek a fogat az alveolushoz rögzítik. A cement egész életen át folyamatosan képződik, mert egy új cementréteg rakódik le, amely a kötés sértetlen marad, miközben a felületes cementréteg elöregszik, de ellentétben a folyamatosan újjáépíthető és átalakítható csontszövetekkel, a cement erősebb abszorpciógátló képességgel rendelkezik, mint a alveoláris csont és csak korlátozott mértékben képes helyrehozni önmagát.

A cementum szerkezete hasonló a tömör csonthoz. Mindkettő sejtekből és mineralizált extracelluláris mátrixból áll. De a csontokkal ellentétben nincsenek haverszi csatornák, erek és idegek a cementben. Kétféle cement képződik, sejtos és sejtes, és a rostok lehetnek belső vagy külső, ami négy lehetséges permutációt eredményez.

Csont- és fogszövettan

Lindsay H. Trammell, Anne M. Kroman, az emberi csontvázbiológia kutatási módszereiben, 2013

Cementum

A Cementum a gyökér külsejét takarja, és nagyon hasonlít a csontra, de nincs vér- vagy ideg beidegződése és a csontban látható haverszi rendszerek nélkül (Junqueira és Carneiro, 2003). A cementumréteg a fog gyökerét a parodontális szalaghoz rögzíti, ami segít a fog kritikus stabilizálásában az állcsont vagy az állcsont csontjában. A cement elsősorban a gyökeret takarja, bizonyos részei átfedik a koronát. A cementet speciális mesenchymális sejtek készítik, amelyek a foggyökér külsején helyezkednek el. Miután ezek a sejtek érintkezésbe lépnek a most elkészült dentinnel, egyesek megkülönböztetik és cementoblasztokká alakulnak (Sadler, 2006). Miután ezek a sejtek csapdába esnek a cement mátrixában, cementocitaként élnek tovább. A csontban lévő oszteocitákhoz hasonlóan a cementociták is reaktív sejtek, és szétválaszthatják a cementet, hogy elősegítsék a fog stabil kialakítását a foglalatban (Junqueira és Carneiro, 2003).

A fejlődő fogazat anomáliái

J. Timothy Wright,. Lisa Knobloch, Gyermekfogászat (hatodik kiadás), 2019

Örökletes Cementum hibák

A cementet a cement felületén cementoblasztok rakják le a fog felületére a cementogenezis néven ismert folyamat során. A fogászati ​​kemény szövetek közül a cement a legkevésbé mineralizált és a legtöbb sejtes, sok cementoblaszt bekerül a fejlődő fogrétegbe. Ez a sejtes cement inkább a gyökér apikális felében látható, míg az acelluláris cement dominálja a koronális felét.

A hipofoszfatázia (OMIM # 146300, 241500, 241510) a szövet nemspecifikus alkalikus foszfatáz génjének mutációiból származik. Az alkáli-foszfatáz elengedhetetlen a szövetek normális mineralizációjához és fejlődéséhez, beleértve a csontot, a dentint és a cementet. A csontritkulás, a csont törékenysége és az elsődleges metszőfogak idő előtti elvesztése klasszikus klinikai jellemzők (3.16. Ábra). A cementum rendellenes fejlődése az elsődleges fogak korai elvesztését eredményezi, amely a gyökér reszorpciója nélkül következik be. A korai fogvesztéssel járó gyermekeket, különösen a gyökér reszorpciójának vagy szisztémás betegségének bizonyítéka nélkül, meg kell vizsgálni a hipofoszfatázia szempontjából. Ez az állapot ma már kezelhető egy fúziós fehérjével, amely helyettesíti az elveszített alkalikus foszfatáz fehérje funkciót.

cementum

3.16. Ábra (A) A korai fogvesztés a hipofoszfatiszia jellegzetessége, és ahogyan ez az érintett gyermeknél látható, a fogak minimális gyulladással hámlasztanak, annak ellenére, hogy a maxilláris elsődleges metszőfog és a mandibuláris szemfog körüli íny recesszió (nyilak) van. Gyermekeknél, akiknek idő előtt hámlik a gyökér reszorpciója (B) és a lágyrész gyulladása, meg kell vizsgálni a hipofoszfatáziát.

Periodontális szempontok a dentofaciális deformitások értékelésében és kezelésében

Jeffrey C. Posnick, DMD, Ortognathiás Sebészet, 2014

Cementum

A cement a meszes mesenchymalis szövet, amely a foggyökér külső burkolatát képezi. A cementumnak két típusa van: acelluláris és sejtes. Mindkettő meszesedett interferibrilláris mátrixból és kollagén fibrillákból áll. A sejttípus cementocitákat tartalmaz egyedi terekben (lacunák), ​​amelyek lehetővé teszik a kommunikációt egymással a canaliculi rendszeren keresztül. Kétféle kollagén rost létezik. Az első típus a Sharpey-féle rost, amelyek a PDL fő rostjai, és amelyeket fibroblasztok alkotnak. Úgy gondolják, hogy a második szálcsoportot a cementoblasztok állítják elő, és interferibrilláris anyagot képeznek. Az acelluláris és a sejtes cement eloszlása ​​változó. A gyökér koronás felét általában a cementum acelluláris típusa borítja, míg a sejtes cementum a gyökér apikális felében gyakoribb. A cement szervetlen tartalma hidroxiapatitot, szénhidrát-fehérje komplexet és savas mukopoliszacharidokat tartalmaz.

A cement és a zománc közötti határfelület viszonya a korona-gyökér határfelületen változó. Az esetek körülbelül kétharmadában a cement átfedi a zománcot. A másik harmadban van egy éltől szélig elrendezés, amelyben a cement és a zománc kis százaléka nem felel meg.

Amikor a cement reszorpciója bekövetkezik, azt mikroszkóposan homorúságként tekintik a gyökér felszínén. A többmagú óriássejtek és a nagy mononukleáris makrofágok általában az aktív felszívódáson áteső cement mellett találhatók. A reszorpciós folyamat kiterjedhet a mögöttes dentinbe, sőt a pépbe is. Fiziológiai körülmények között a PDL beágyazott rostjai helyreállítják a funkcionális kapcsolatot az új cementben. A cement helyreállításához életképes kötőszövet szükséges. Ha az epithelium szaporodik egy cementum területére, akkor valószínűleg helyreállítás helyett reszorpció történik. A cementum és az alveoláris csont fúzióját a PDL elpusztításával ankilózisnak nevezik. Amikor ankylosis előfordul, ez általában krónikus periapicalis gyulladás, fogátültetés vagy jelentős okklúziós trauma után következik be. Ez a kitörés veleszületett kudarcát is jelentheti.

Az anatómiai gyökér a fognak az a része, amelyet általában a cement borít. Az anatómiai korona a fog azon része, amelyet zománc borít. A klinikai korona az a része a fognak, amely magában foglalja a korona anatómiai részét és a gyökér azon részét, amelyen a periodontium lecsapódott, és amely a szájüregben látható. A klinikai gyökér a fog azon része, amelyet a parodontális szövetek (azaz a PDL, a cementum és az íny) borítanak. A gyökér expozícióját az íny margójának apikális migrációján keresztül íny recessziónak nevezzük. A gyökér expozíciója a szájüregbe a junkcionális epithelium apikális vándorlásával, a gingivális szegély apikális migrációja nélkül zsebkeverést eredményez. Mindkét esetben a parodontális degeneratív változások a kötőszövet (azaz a dentin és a cement) állandó expozícióját eredményezik a külső környezetben.

Periodontium és parodontális betegség

34.2.4 Cementum

A cementum az avascularis csontszerű szövet, amely a foggyökerek teljes felületén vékony felületi réteget képez. Szerkezetileg egyedülálló a testen belül, és a periodontium többi szövetétől eltérően általában nem megy át átalakításon. A Cementum két alapvető funkciót lát el: először a fognak az alveoláris csonthoz való rögzítését biztosítja a periodontális szalag rostok behelyezésével; a második pedig a gyökér reszorpciójának megakadályozására a parodontium átalakítása során.

A cement állítólag kevésbé mineralizált (körülbelül 45 tömegszázalék szervetlen anyag) és lágyabb, mint más mineralizált szövetek. Ennek oka lehet, hogy a cementum-mátrix nagy része külső Sharpey-rostokból áll, amelyek csak részben mineralizálódnak.

Szövettanilag a cementet két típusra, acellulárisra és sejtesre lehet osztani, a mátrixába ágyazott cementociták jelenléte szerint. Ezenkívül a cementet tovább osztályozták szerves mátrixának jellege szerint [4]. Így általában négyféle cementet ismerünk el:

Acelluláris afibrilláris cementum: homályos szemcsés réteg, a gyökér koronális felszínén található beillesztő szálak nélkül.

Acelluláris extrinsic fiber cementum: a gyökér koronális kiterjedésétől egészen 5-10 μm vastagságú vékony réteg, amely a periodontális szalag behelyező szálaiból képzett mineralizált mátrixból áll. A kezdeti képződés után vastagsága az élet során nagyon lassan növekedhet, és inkrementális lerakódást mutathat, de a teljes vastagság ritkán nagyobb, mint 10 μm.

Sejtes kevert szálcementum: vastagabb cementréteg, amely a gyökér apikális egyharmadánál található. A mátrixba ágyazott cementociták és a kollagén mátrix jellemzi, amely magában foglalja mind a külső beillesztett Sharpey rostokat, mind a környező belső mátrix rostokat. A cementociták némileg hasonlítanak a csont oszteocitáihoz, és megtalálhatók a hasadékokban, de olyan sejtfolyamatok vannak, amelyek a szövet külső PDL felületére sugárzó canaliculusokban helyezkednek el. Ennek a sejtcementumnak a vastagsága, amely meghaladhatja a 100 μm-t, az egész életen át nő, és a korona magasságának funkcionális kopása miatt a fog passzív kitörésére reagálva nőhet.

Sejtes belső rost cementum: ez belső rostokból és cementocitákból áll, PDL-rostok behelyezése nélkül. Elsősorban reparatív cement, és például a cementen lévő kis reszorpciós hézagok javításánál tapasztalható.

A cementum képződéséért felelős sejtek a cementoblasztok. Ezenkívül feltételezhető, hogy a PDL fibroblasztjai külső szálak szekréciójával hozzájárulnak a cement képződéséhez. Kulcsfontosságú kérdés a kutatók számára, hogy megvizsgálják a cement-regeneráció szövettechnikai megközelítéseit, az az, hogy a cementoblasztoknak van-e egyedi fenotípusuk, vagy lényegében oszteoblasztok-e, amelyek egy adott környezetben, a „pozicionális osteoblastban” hatnak [5, 6]. Minőségileg a cementum mátrixa nagyon hasonló vagy azonos a csonttal; a cementoblasztok a csontmátrixfehérjéket expresszálják, beleértve az osteocalcint, az osteopontint és a csont szialoproteint, és a cementoblasztok reagálnak az oszteotrop jelekre, beleértve a PTH/PTHrP-t [7]. Bár időnként számos fehérjéről kimutatták, hogy magasan expresszálódnak a cementben vagy a cementoblasztokban, beleértve a cement kötődési fehérjét, a cementből származó növekedési faktort és a PLAP-1-et [8], úgy tűnik, hogy ezek a fehérjék nem egyedülálló markerei a cementnek, ami azt sugallja, hogy a cementoblasztokat valószínűleg osteoblast-szerű fenotípusúnak kell tekinteni.

Cementokronológia: validált, de figyelmen kívül hagyott módszer a halál becsléséhez

Benoit Bertrand,. Cunha Eugénia, az életkor becslésében, 2019

12.3 Egy összetett szöveten alapuló egyszerű elv

A fogcement annuláció számlálásának egyszerű elve még mindig egy komplex biológiai szöveten alapszik, és elengedhetetlen a növekedési lépések optikai expressziójának hátterében álló anyag megértése. A cementi biológia megértése alapvető fontosságú, mert az ellentmondásos eredmények az emberi cementokronológiai vizsgálatokban nem megfelelő szövettani értelmezésekből származnak. A cementum szövettanának ismerete felhalmozódott, mióta M. Malpighi (1628–1694) felismerte ezt a szövetet (a cementum felfedezésének részletes áttekintését lásd [39]). A fogcementre vonatkozó rendelkezésre álló információk a vizsgálati technikák fejlődésével nőnek, és minél előrébb jutnak ezek az ismeretek, egyre inkább ez a szövet tűnik összetettebbnek funkcióiban és felépítésében. A dentin gyökérzetét borító fogcementum a parodontium négy szövetének egyike, a fog tartószerkezete, a többi alveoláris csont, a parodontális szalag és az íny. A cement a csontszövethez hasonlóan szervetlen ásványi fázisból és szerves fázisból áll, de a csonttal ellentétben nem megy át átalakulási folyamatokon, és az egész életen át folyamatosan képződik. A cementum fő feladata, hogy a parodontális szalag kollagén rostjait a gyökérfelülethez rögzítse.

12.3. Ábra A cement három fő típusának elhelyezkedése és szövettani jellemzői.

d, dentin; c, cementum; Tgl, Tomes szemcsés rétege; IF, belső rostok; FE, külső szálak; Cy, cementocita; AEFC, acelluláris külső rost cement; CIFC, sejtes belső rost cementum.

12.4. Ábra Változások az acelluláris cement megőrzésében a régészeti mintákban.

(A) Cementum lerakódás tökéletesen megőrzött, EMH112 (neolitikus); (B) destruktív mikroszkópos gócok a cementi lerakódásokban (fehér nyíl) és az alagutakban (fekete nyilak) a mikrobiális változások következtében, S929 (12. – 15. Század); (C) a dentinig sűrűn tömött alagutak, S847 (12. – 15. Század). A skála 100 μm.