Alacsony szénhidráttartalmú, ketogén étrend megvalósítása a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére

Ez a 2018. évi összefoglaló összefoglalja a ketogén étrend 2-es típusú cukorbetegségben (T2DM) történő alkalmazását alátámasztó klinikai bizonyítékokat, és útmutatást nyújt annak biztonságos, hatékony klinikai alkalmazásához.

Az 1800-as évek végén, még mielőtt megértették volna a cukorbetegség patofiziológiáját, az éhgyomorra és/vagy a szénhidráttartalmú étrendről ismert volt a cukorbetegség tüneteinek visszafordítása. Egy 1877-es tankönyv megjegyezte: "Kevés olyan betegség van, amely a gyakorló számára olyan egyértelmű jelzést ad a tennivalókról. A cukorbetegeknek ki kell zárniuk az étrendjéből az összes szacharint [cukros] és lisztes (keményítőtartalmú) anyagot."

Dr. Frederick Allen és Elliot Joslin az éhezés és/vagy az alacsony szénhidráttartalmú étrendet is alkalmazta a cukorbetegség kezelésére az 1900-as évek elején, ez utóbbi lehetővé tette a nem szénhidráttartalmú ételek korlátlan fogyasztását.

Amikor az inzulint 1921-ben felfedezték, a szénhidrát-korlátozásra vonatkozó ajánlások kezdtek lazulni; 1971-re az American Diabetes Association (ADA) minden bizonyíték nélkül hivatkozott arra, hogy a szénhidrát-korlátozásra már nincs szükség (2008-tól az alacsony szénhidráttartalmú étrend az ADA által javasolt étrend-minták egyike).

A szénhidrát-korlátozás továbbra is közvetlen kezelés a cukorbetegség patofiziológiájában. Az inzulinkezelés káros lehet néhány cukorbeteg számára, súlyosbítva a hiperinsulinémia fennálló állapotát; a szénhidrát-korlátozás ezzel ellentétben egyszerre csökkenti a glükózt, az inzulint és az inzulinrezisztenciát.

Az áttekintés szerzői különféle kutatásokat vizsgálnak fel - a szigorúan ellenőrzött klinikai vizsgálatoktól kezdve a szabadon élő kutatásokig és a klinikai anekdotákig -, amelyek azt bizonyítják, hogy a ketogén és a szénhidrát-korlátozott étrend csökkentheti vagy akár meg is fordíthatja a cukorbetegség súlyosságát. Például:

  • Egy kis fekvőbeteg-vizsgálatban a vércukorszint jelentősen csökkent ahhoz, hogy csupán 14 nap alatt jelentősen csökkentse a HbA1c szintet.
  • A Durham VA Medical Centerben végzett 16 hetes vizsgálat során 28 alany közül hét képes volt abbahagyni a cukorbetegség kezelését, és az átlagos HbA1c 7,4% -ról 6,3% -ra csökkent.
  • Egy nagy kohortos vizsgálatban az inzulint szedő és ketogén étrendet kezdő betegek 94% -a képes volt csökkenteni vagy megszüntetni az inzulin használatát.

Az összefoglaló szerzők közül kettő (Westman és Yancy) ketogén diétával kezeli a cukorbetegeket egy egyetemi székhelyű orvosi rendelőben. Kiemelve a kezelés hatékonyságát, egy 60 éves férfi beteget írtak le, aki HbA1c-értékét a kiindulási érték 10,5% -áról egy hónap alatt 6,2% -ra, öt hónap alatt 5,5% -ra csökkentette. Ez megfelel a cukorbetegség teljes remissziójának kritériumainak, és gyógyításnak tekinthető, ha öt évig fennmarad (ugyanez a beteg legalább 24 hónapig tartotta a remissziót).

alacsony

A szerzők megjegyzik, hogy a ketogén étrendet követő cukorbetegeknél az elsődleges probléma a hipoglikémia megelőzése, nem pedig a hiperglikémia. A súlyosan szénhidráttartalmú étrendet kezdő cukorbetegeknek rendszeresen ellenőrizniük kell a vércukorszintjüket, és csökkenteniük kell vagy le kell állítaniuk az inzulint és a glükózcsökkentő gyógyszereket, hogy megakadályozzák a glükózszint túl alacsony csökkenését.

A szokásos ellátás (a gyógyszeres kezelés általános fogyásutasítással párosítva) évente 14 000 beteg közül kevesebb mint egynél fordítja meg a cukorbetegséget; A felülvizsgálat szerzői szerint a legtöbb klinikára lépő betegről azt mondták, hogy krónikus, progresszív állapotban van.

Ezzel szemben a korlátozott szénhidráttartalmú étrend bizonyítja, hogy enyhíti mind a cukorbetegség akut következményeit (hiperinsulinémia és hiperglikémia), mind a krónikus állapotot. Betegszinten ez támogatja a betartást, mivel az alacsony szénhidráttartalmú étrend lehetőséget nyújt a betegeknek arra, hogy idővel csökkentsék gyógyszeres adagjukat. Tágabb értelemben ez azt jelzi, hogy a szénhidrát-korlátozásnak jelentős szerepe van a cukorbetegség növekvő társadalmi és gazdasági terheinek és az ehhez kapcsolódó számos anyagcsere-állapot megfordításában.