Kiszáradás

Tartalom

1. Bemutatkozás
2 Etiológia
3 Elterjedtség
4 Jellemzők/Klinikai bemutatás
- 4.1 Mikor kell orvoshoz fordulni
5 Diagnosztikai tesztek
6 Szisztémás bevonás
7 Differenciáldiagnózis
8 Kezelés
9 Fizikoterápiás kezelés és megelőzés
- 9.1 Környezeti tényezők [15]
10 Források
11 Hivatkozások

Bevezetés

A kiszáradás akkor következik be, amikor több folyadékot veszít, mint amennyit bevesz, és a szervezetben nincs elegendő víz és egyéb folyadék normális funkcióinak ellátásához. Különösen fogékonyak a kisgyermekek, az idősebb felnőttek, a betegek és a krónikus betegek. A víz sokféle formában választódik ki a testből: vizelettel és székleten keresztül, izzadással és légzéssel (a CO2 kilégzésével). A dehidratációs tünetek általában akkor válnak észrevehetővé, ha a normál vízmennyiség 2% -a elvész. [1]

A megfelelő hidratálás kulcsfontosságú szerepet játszik a következők fenntartásában: [2]

Keringés
Kenés
Testhőmérséklet
Nyirokrendszer
A salakanyagok eltávolítása a testből és a sejtekből
A lenyelés és az emésztés megkönnyítése
A húgyúti, a szem és más szervek kiöblítése

Az enyhe vagy mérsékelt dehidrációt általában több folyadék fogyasztásával fordíthatja meg, de a súlyos kiszáradás azonnali orvosi kezelést igényel. [3]

A dehidrációnak három fő típusa van: hipotonikus (elsősorban az elektrolitvesztés), hipertóniás (elsősorban vízveszteség) és izotóniás (egyenlő a víz- és elektrolitveszteség). Az embereknél leggyakrabban izotóniás. [4]

Etiológia

A test vize elvész a bőrön, a tüdőn, a vesén és a GI traktuson keresztül. A testvíz veszteség nátrium nélkül dehidrációt okoz.

A víz elvész a bőrből, a tüdőből, a gyomor-bél traktusból és a vesékből.
A kiszáradás akkor következik be, amikor a testből származó vízveszteség meghaladja a vízpótlást.
Ennek oka lehet a kötelező vízveszteség pótlásának elmulasztása.

A kiszáradásnak számos formája van.

Izotóniás vízveszteség akkor következik be, amikor a víz és a nátrium együtt veszít. Az izotóniás vízvesztés okai: hányás, hasmenés, izzadás, égési sérülések, belső vesebetegség, hiperglikémia és hipoaldoszteronizmus.
Hypertonikus dehidráció akkor következik be, amikor a vízveszteség meghaladja a nátriumveszteséget. A szérum nátrium- és ozmolalitása a hipertóniás dehidráció során mindig megemelkedik. A felesleges tiszta vízveszteség a bőrön, a tüdőn és a vesén keresztül történik. Az etiológiák láz, fokozott légzés és diabetes insipidus.
A hipotóniás kiszáradást leginkább a vizelethajtók okozzák, amelyek több nátriumvesztést okoznak, mint vízvesztést. A hipotóniás dehidrációt alacsony nátrium- és ozmolalitás jellemzi.

A vízvesztés forrása a kiszáradás etiológiájához kapcsolódik:

A vízveszteség pótlásának elmulasztása: megváltozott mentáció, mozdulatlanság, károsodott szomjúságmechanizmus, kábítószer-túladagolás kómához vezet
A bőr túlzott vízvesztesége: hő, testmozgás, égési sérülések, súlyos bőrbetegségek
A vese túlzott vízvesztése: olyan gyógyszerek, mint vizelethajtók, akut és krónikus vesebetegségek, poszt-obstruktív diurézis, sót pazarló tubulusos betegség, Addison-kór, hipoaldoszteronizmus, hiperglikémia
A vizelet túlzott vesztesége a GI traktusból: hányás, hasmenés, hashajtók, gyomorszívás, sipolyok
Intraabdominális veszteségek: hasnyálmirigy-gyulladás, új ascites, peritonitis
Túl sok érzékelhetetlen veszteség: szepszis, gyógyszerek, pajzsmirigy-túlműködés, asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), gyógyszerek [5]

Elterjedtség

A kiszáradás leggyakrabban időseknél, csecsemőknél, lázas betegeknél, sportolóknál, nagy magasságban élőknél és krónikus betegeknél fordul elő. A gyermekeket életük első két évében érinti a leginkább, és 2,2 millióan halnak meg ebben az évben a világ minden táján. [1]
Az időseknél megváltozik a szomjúságérzékelés, megváltoznak a test vízösszetétele, és öregedésével csökken a vesefunkció. A dehidratációt a kórházi kórházi betegek 6,7% -ánál diagnosztizálták 2007-ben. A lázas esetek 50% -ában a betegek dehidratáltak voltak, és a halálozási arány meghaladja az 50% -ot egyes tanulmányokban. [6]
A sportolóknak fokozott a kiszáradás veszélye a környezet és a fizikai megterhelés miatt is. Ez a CDC weboldal a hőbetegségről tartalmaz információkat, beleértve a dehidrációt a középiskolás sportolók körében.
Egy 2009 és 2012 közötti, 6-19 éves korú résztvevőkkel végzett tanulmány megállapította, hogy a résztvevők 54,5% -ánál nem megfelelő hidratáció történt. A résztvevők közül kiderült, hogy a hímeknél nagyobb a kiszáradás veszélye. [7]
Gyermekeknél a kiszáradás fokozottabb kockázatot jelent más populációkhoz képest, a megnövekedett anyagcsere, a hányáshoz és hasmenéshez vezető gyulladás (gasztroenteritis) magas előfordulása, valamint a testhez viszonyítva megnövekedett testfelület miatt. Az idősek és a gyermekek esetében a kiszáradás kockázata a legnagyobb. [8]

Jellemzők/Klinikai bemutatás

Fokozott szomjúság, szájszárazság, szédülés, fáradtság, károsodott mentális fókusz, alacsony vizeletmennyiség, száraz bőr, képtelenség könnyeket produkálni, lesütött szemek a kiszáradás jelei. [9]

A fokozott fáradtság, fejfájás, émelygés és paresztézia kb. 5–6% -os vízveszteségnél tapasztalható. 10–15% folyadékveszteség esetén izomgörcsöt, száraz és ráncos bőrt, delírium kezdetét, fájdalmas és/vagy csökkent vizeletmennyiséget és a látás csökkenését tapasztalhatja. A 15% -nál nagyobb vízveszteség általában végzetes [1] .

Mikor kell orvoshoz fordulni

Állandó vagy fokozott hányás 24 óránál hosszabb ideig
Két napnál hosszabb hasmenés
101 o fok feletti láz
Csökkent vizelettermelés
Gyengeség
Zavar[11]

Diagnosztikai tesztek

Az alapellátási orvos gyakran diagnosztizálhatja a kiszáradást az egyén fizikai jelei és tünetei, például a bőr turgora, a vizelet színe, az alacsony vérnyomás, a gyors pulzus és az elsüllyedt szemek alapján.

A kiszáradás diagnózisának megerősítéséhez és milyen mértékben vérvizsgálatot és vizeletvizsgálatot lehet végezni. [3] [12]

Vérvizsgálat: ellenőrizni tudja az elektrolitok, például a nátrium és a kálium szintjét, és az ember veséjének működését.

Akut dehidráció: A testtömeg> 4% -át meghaladó súlycsökkenés 7 napon belül [2]

Számítsa ki a testtömeg (wt) veszteséget
Folyadékhiány (L) = betegség előtti tömeg - betegség súlyosság
% kiszáradás = (betegségek előtti tömeg-betegség tömeg)/betegség előtti tömeg x 100%

Kapilláris utántöltés: megnövekedett idő a kapilláris ágy újratöltésére (> 2-3 másodperc) [2]

Szisztémás bevonás

A kiszáradás súlyos szisztémás érintettséget, különösen súlyos kiszáradást okozhat. Néhány előforduló probléma lehet hősérülés, agyi ödéma, görcsrohamok, hipovolémiás sokk, veseelégtelenség, kóma és halál [3] .

Hő sérülés: A hősérülés leggyakrabban olyan személyeknél fordul elő, akik erőteljesen sportolnak és túlzottan izzadnak. A hősérülés súlyossága az enyhe hőgörcsöktől és a hő kimerülésétől az életveszélyesebb hőgutáig terjed.
Agyödéma: Ez az állapot, amelyet agyi duzzanatnak is neveznek, akkor fordul elő, amikor az ember megpróbálja hidratálni. Az agyödéma akkor jelentkezik, amikor az ember teste túl sok vizet próbál visszahúzni a sejtjeibe, ami megduzzad és felszakad.
Rohamok: Görcsrohamok fordulnak elő, amikor az ember elektrolitjai, különösen a nátrium és a kálium egyensúlyhiányban vannak, és vegyes jeleket küldenek a sejtek között. Ez akaratlan izomösszehúzódásokhoz és eszméletvesztéshez vezethet.
Hipovolémiás sokk: Ez akkor fordul elő, amikor az alacsony vérmennyiség miatt az ember vérnyomása és az oxigén mennyisége csökken a testben. Ez az egyik súlyosabb állapot, amely a kiszáradás következménye lehet. Ha nem kezelik, életveszélyessé válhat.
Vizelet- és veseelégtelenség: Hosszan tartó vagy ismételt dehidrációs rohamok húgyúti fertőzéseket, veseköveket és végül veseelégtelenséget okozhatnak.
Kóma és halál: Ha a súlyos kiszáradást nem kezelik gyorsan, végzetes lehet.

Megkülönböztető diagnózis

A dehidratáció fő különbsége a felnőtteknél a testveszteség és a vérveszteség.
Ez azért fontos, mert a vérveszteséget vérrel, míg a vízveszteséget folyadékkal kell helyettesíteni.
A következő szempont, amelyet figyelembe kell venni, a dehidráció okának differenciáldiagnózisa (lásd fentebb a etiológiát) [5]

Kezelés

A kiszáradás kezelése a folyadék gyors pótlására, valamint a folyadékvesztés okának azonosítására irányul. Folyadékhiányos betegeknek az egyes körülményekhez igazított izotóniás folyadékbólusokat kell adni. A súlyosabb kiszáradásban szenvedő betegek nagyobb izotóniás folyadékot kapnak. Óvatosabb megközelítésre van szükség idős betegeknél, valamint szívelégtelenségben és veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. Ezekben a betegeknél kis bolusokat kell adni, ezt követően gyakran újra kell értékelni és szükség esetén további bolusokat kell adni. [5]

A dehidráció kezelésének első célja a keringő térfogat helyreállítása. A második cél a kiszáradás okának megtalálása, hogy az ne ismétlődjön meg.
Normál szív- és vesefunkciójú betegeknél a folyadék gyors helyreállításához liberális folyadék adható. Szívelégtelenségben és vesebetegségben szenvedő betegeknél a mennyiséget még mindig pótolni kell, de körültekintőbb megközelítést kell alkalmazni. Ezt a legjobban a gyorsan beadott kis mennyiségekkel lehet elérni, majd azonnali újraértékelés és szükség szerint adagolás.
Súlyos hyponatremia esetén a volumenhiány gyors korrekciója a szérum nátriumjának éles emelkedését okozhatja, ami központi pontine mielinolízist (CPM) okozhat. A klinikusnak fel kell mérnie a gyors térfogat-ismétlés kockázatát és előnyeit a CPM kockázatával szemben. Minden esetben szorosan figyelemmel kell kísérni a térfogat állapotát és a nátriumszintet. [5]

A dehidratált gyermekeknek extra folyadékra van szükségük a víz és az elektrolit megfelelő keverékével. A sima vízben, a tejben, a szódaban, a gyümölcslében és a sportitalokban nincs megfelelő víz- és elektrolit-egyensúly. Milyen folyadékokat adjon:

Anyatej (az anyatej elektrolitokat tartalmaz és a legjobb folyadék a szoptató csecsemők számára)
Orális rehidrációs oldat (víz és elektrolitok kombinációja), miután a baba 12 órát töltött hányás nélkül, akkor tápszert adhat; 10 percenként adjon kis korty folyadékot, majd gyakrabban nagyobb mennyiségeket, ha gyermeke nem tudja tartani.
Ha súlyos dehidráció esetén az orvos folyadékot ad vénán keresztül (IV-vel) [14]

Fizikoterápiás kezelés és megelőzés

A dehidratáció esetén nincs közvetlen fizikoterápiás beavatkozás a súlyos kategóriában; a megelőzés és a szájon át történő folyadékpótlás azonban a gyógytornászok befolyásolhatják a betegképzést.

A betegeket tájékoztatni kell a kiszáradás jeleiről és tüneteiről, hogy megtudják, mikor kell esetleg segítséget kérniük. Ez a hidratálás megfelelő ismeretével történik [15] .

Környezeti tényezők [15]

Forró vagy párás napon kívül tartózkodva a szervezetnek több folyadékra lesz szüksége
Az American Heart Association javasolja, hogy igyon vizet, mielőtt kint lenne a melegben. Így nem kell játszani, hogy utolérje a folyadékpótlást, amikor a szív már megterhelődött.

Hűvösebb körülmények között is növelni kell a folyadékbevitelt.
A hűvös hőmérséklet tompíthatja a szomjat
A hideg, száraz levegő belélegzése növeli a melegséget és a nedvességet a tüdőben, ami a vízgőz kilégzését okozza
A hidegben végzett fizikai aktivitás óránként 15-45 ml-rel növelheti a légúti vízveszteséget
A szigetelt ruházat növelheti az izzadtságot, növeli a vízveszteséget

Hidratálás és testmozgás

Edzés előtt: Igyon 12-20oz folyadékot 2 órával a testmozgás előtt

3 óra hasonló az 1-3 órás irányelvekhez, de növeli a nátrium bevitelt

Kerülje az italokban található koffeint vagy alkoholt vizelethajtó hatásuk miatt

Kerülje a túlzott folyadékfogyasztással előforduló hiponatrémiát. ezért hígítva a nátriumot

Figyelje a dehidrációt a testtömeg és a vizelet színének változásával. Minden edzés közben leadott font 15-16oz folyadékot igyon [18]