Diéta és testmozgás 2. típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek között

A harmadik nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati eredmények (NHANES III) eredményei

Karin M. Nelson, MD, MSHS 12,
Gayle Reiber, PHD, MPH 34 és
Edward J. Boyko, MD, MPH 123

1 Elsődleges és speciális orvosi ellátás, VA Puget Sound Egészségügyi Rendszer, Seattle
2 Orvostudományi Tanszék, Washington Egyetem, Seattle
3 Epidemiológiai Kutatási és Információs Központ, VA Puget Sound Egészségügyi Rendszer, Seattle
4 Járványügyi és Egészségügyi Szolgáltatások Tanszék, Washington Egyetem, Seattle, Washington

A harmadik nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati eredmények (NHANES III) eredményei

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS—A diéta és a testmozgás gyakorlatának leírása a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő amerikai felnőttek országosan reprezentatív mintájából.

MÓD—A Harmadik Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatban (NHANES III) 1480, 17 évesnél idősebb felnőtt adatait elemeztük, akiknek a 2-es típusú cukorbetegség önbecsült diagnózisa volt. A gyümölcs- és zöldségfogyasztást élelmiszer-gyakorisági kérdőív alapján nyertük; a zsírból és a telített zsírból származó összes kalória százalékát egy 24 órás étkezési visszahívás alapján nyertük. A fizikai aktivitás a felmérést megelőző hónapban önálló jelentés alapján készült.

EREDMÉNYEK—A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők 31% -a számolt be arról, hogy nincs rendszeres fizikai aktivitása, további 38% -uk pedig az ajánlottnál kevesebb fizikai aktivitást jelentett. A válaszadók 62 százaléka kevesebb, mint öt adag gyümölcsöt és zöldséget evett naponta. A válaszadók csaknem kétharmada napi kalóriáinak> 30% -át zsírból, az összes kalória> 10% -át telített zsírból fogyasztotta. A mexikói amerikaiak és a 65 év feletti személyek nagyobb mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget ettek, és a zsírból származó összes kalória kevesebb százalékot fogyasztott. Az alacsonyabb jövedelem és az életkor növekedése fizikai inaktivitással járt. A minta harminchat százaléka volt túlsúlyos, további 46% -a elhízott.

KÖVETKEZTETÉSEK—A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő személyek többsége túlsúlyos volt, nem folytatta az ajánlott fizikai aktivitást, és nem követte a zsír-, gyümölcs- és zöldségfogyasztás étrendi irányelveit. További intézkedésekre van szükség a rendszeres testmozgás ösztönzéséhez és a táplálkozási szokások javításához ebben a populációban.

A diétát és a testmozgást a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek kezelési stratégiájának fontos összetevőinek tekintik. Az étrend és a testmozgás megfelelő használata javíthatja az inzulinérzékenységet és a glikémiás kontrollt, és csökkentheti az orális gyógyszerek vagy az inzulin szükségességét (1,2). Noha van némi vita a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek optimális étrendjéről (magas rosttartalom, glikémiás index megközelítés, alacsony a mérsékelt zsírtartalom) (3,4), egyetértés van a gyümölcs- és zöldségfogyasztás növelésében, valamint a napi fogyasztás csökkentésében. telített zsírok (4,5). A legtöbb amerikai számára ajánlott rendszeres, közepes intenzitású fizikai aktivitás, 30 percig, legalább hetente ötször (6).

Korábbi tanulmányok azt sugallják, hogy a cukorbetegek nem tartják be az étrendre és a testmozgásra vonatkozó ajánlott irányelveket, bár nem voltak olyan országosan reprezentatív amerikai tanulmányok, amelyek a táplálékfelvételt vizsgálták volna a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek körében. Egy> 2000 cukorbeteg felnőtt felmérésében a cukorbetegség önkezelésének leggyakrabban jelentett akadályait az étrendhez és a testmozgáshoz való ragaszkodás jelentette (7). A National Health Interview Survey felmérésében a cukorbetegek csupán 60% -a számolt be arról, hogy „diabéteszes étrendet követ” (8), és számos, az Egyesült Államokon kívüli tanulmány arról számolt be, hogy a cukorbetegeknél a tényleges tápanyag-bevitel nem optimális (9–12) . Ezenkívül az Egyesült Államokban az egyének többsége, beleértve a cukorbetegeket is, nem teljesíti a nemzeti fizikai aktivitási célokat (13).

A tanulmány célja mind az étrendi bevitel, mind a fizikai aktivitás leírása a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek országosan reprezentatív mintájából. Értékeltük a fizikai aktivitásra (6,14) és az összes zsír-, telített zsír-, valamint a gyümölcs- és zöldségfogyasztásra (4,5) vonatkozó nemzeti irányelvek betartását. Ezenkívül megvizsgáltuk a társadalmi-gazdasági tényezők összefüggését az étrenddel és a testmozgással. Ezek az információk kritikus jelentőségűek lesznek a jelenlegi klinikai gyakorlat hatékonyságának felmérésében, és segítenek azonosítani azokat a csoportokat, amelyeknél nagy a kockázata az étrendi bevitelnek és a fizikai inaktivitásnak.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

A harmadik Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatot (NHANES III) az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ végezte az Egyesült Államok 89 felmérési helyén 1988 és 1994 között. A felmérés egy rétegzett, többlépcsős valószínűségi klasztert használt, mexikói amerikaiak, afroamerikaiak mintavételével. és az idősek számára, hogy biztosítsák e populációk minimális mintaméretét. A felmérés több komponensből áll, beleértve a háztartási interjút, a fizikai vizsgálatot és a laboratóriumi vizsgálatokat. Korábban publikálták a résztvevők toborzásához, interjúkhoz és vizsgálatokhoz használt szabványosított protokollok leírását (15).

A cukorbetegség kórtörténetéről információkat kaptak a háztartási interjú során, minden 17 évesnél idősebb felnőtt (n = 20 005) között. Összesen 1608 felnőtt jelentette a cukorbetegség diagnózisát. Ehhez az elemzéshez kizártuk azokat a nőket, akiknél csak terhesség alatt diagnosztizálták a cukorbetegséget (n = 105), valamint az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő egyéneket, akiket 2 évesen diagnosztizáltak és túlsúlyosnak tekintettek, ha a BMI 25–29,9 kg/m 2 (18) A HbA1c értékeket a laboratóriumi vizsga során gyűjtöttük össze, és 1253 alany számára voltak elérhetőek.

Azokat az embereket inaktívnak minősítették, akik az előző hónap során nem számoltak be arról, hogy részt vettek a következő tevékenységek egyikében: gyaloglás, kocogás, biciklizés, úszás, aerobik, tánc, kaliszténika, kertészkedés, súlyemelés vagy egyéb foglalkozáson kívüli fizikai tevékenység. . A fizikai aktivitást mérsékelt vagy erőteljes intenzitásnak minősítették a metabolikus egyenértékű intenzitás szintjei alapján (21). Úgy ítélték meg, hogy az egyének teljesítik a fizikai aktivitásra vonatkozó nemzeti ajánlásokat, ha heti öt vagy több közepes intenzitású fizikai aktivitásról, vagy heti három vagy több epizódról számoltak be intenzív intenzitású fizikai tevékenységről (6). Azok, akik az előző hónapban valamilyen fizikai aktivitást jelentettek, de nem az ajánlott szinten, elégtelen fizikai aktivitásnak minősültek. A fogyatékosság és a mozdulatlanság értékeléséhez minden megkérdezettet megkérdeztek, hogy vannak-e nehézségei a „negyed mérföldes gyaloglás” és a „10 lépés felmenés pihenés nélkül” nélkül (13).

Az adatokat súlyozták, hogy figyelembe vegyék a szelekció egyenlőtlen valószínűségét, amely a felmérés klasztertervezéséből, a nem válaszadásból és bizonyos célpopulációk túlmintavételéből adódott (22,23). A populációs becslések kiszámításához mintavételi súlyokat használtak, a szórások becsléséhez és a szignifikáns különbségek teszteléséhez a mintavételi rétegeket és az elsődleges mintavételi egységeket vették figyelembe. A statisztikai elemzést a STATA 6.0 szoftverrel (24) végeztük, hogy figyelembe vegyük a komplex mintavételi tervet. Valamennyi eredmény súlyozatlan számként (n), valamint súlyozott százalékban és esélyhányadozóként jelenik meg.

Kétváltozós és többváltozós logisztikai regressziós elemzéseket használtak a társadalmi-gazdasági és egészségügyi jellemzők és az 1) napi kevesebb mint öt gyümölcs- és zöldségadag fogyasztásának, 2) a zsírból származó összes kalória 30% -ának, 3) a napi 10% -nak az összefüggéseinek meghatározására. telített zsírból származó kalóriák és 4) a fizikai aktivitás szintje. Pearson χ 2 tesztjét kétváltozós összefüggések összehasonlítására használták fel a társadalmi-gazdasági és egészségügyi jellemzők, valamint ezen táplálkozási és fizikai aktivitási változók között. Többváltozós logisztikai elemzéseket alkalmaztunk a társadalmi-gazdasági és egészségügyi jellemzők független összefüggéseinek felmérésére rendszeres fizikai aktivitás nélkül, magas telített zsírtartalmú étrend mellett alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztásról.

EREDMÉNYEK

Az 1. táblázat a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő egyének országos reprezentatív mintájának populációs jellemzőit mutatja. Az átlagéletkor 61 év volt, és a minta többsége fehér volt. Majdnem egyötödük jövedelme a szövetségi szegénységi szint alatt van, 45% -uknál pedig alacsonyabb volt a középiskolai végzettség. A minta 82% -ának BMI-je ≥25 kg/m 2 volt, 36% -át túlsúlyosnak, 46% -át elhízottnak. A minta csaknem egyharmada nem számolt be rendszeres fizikai aktivitásról a felmérést megelőző hónapban, további 38% pedig nem megfelelő fizikai aktivitást jelentett. A válaszadók 42 százaléka a napi kalória 30–40% -ának zsírból történő fogyasztását, 26% -a pedig a napi kalória> 40% -ának zsírból történő bevitelét jelentette. Az egyének 62 százaléka számolt be arról, hogy kevesebb, mint öt adag gyümölcsöt és zöldséget fogyaszt naponta, és 61% -uk napi kalóriájuk> 10% -át telített zsírokból fogyasztotta.

A társadalmi-gazdasági jellemzők és a fizikai aktivitás szintje közötti kétváltozós összefüggéseket a 2. táblázat mutatja be. A 65 év feletti emberek, nők, mexikói amerikaiak, afroamerikaiak és az inzulint használók nagyobb valószínűséggel számoltak be arról, hogy nem végeznek fizikai aktivitást. A szegénységi szint alatti jövedelemmel rendelkező személyek fele és a középiskolánál alacsonyabb végzettségűek 40% -a nem számolt be fizikai aktivitásról. Azok a személyek, akik nem számoltak be nehézségből egy negyed mérföldes gyaloglás vagy 10 lépés pihenés nélküli gyaloglás esetén, 43% számolt be elégtelen fizikai aktivitásról. A BMI nem volt összefüggésben a fizikai aktivitás szintjével. A többváltozós logisztikus regresszióban az ≥ 65 éves életkor, a női nem és az alacsony jövedelem függetlenül kapcsolódtak az inaktivitáshoz (4. táblázat). A fizikai inaktivitás nem volt összefüggésben az iskolai végzettséggel, a BMI-vel vagy a cukorbetegség kezelésének típusával a többváltozós elemzések során. Amikor ebbe a többváltozós modellbe bekerült egy negyed mérföldes gyaloglási képesség, az életkor már nem volt függetlenül társítva a fizikai aktivitás hiányának jelentésével (az adatokat nem közöltük).

A táplálkozási bevitel, valamint a társadalmi-gazdasági és egészségügyi változók közötti kétváltozós összefüggéseket a 3. táblázat mutatja be. A ≥65 évesek kevésbé valószínű, hogy magas zsírtartalmú étrendet fogyasztottak, és nagyobb valószínűséggel jelentettek napi ötnél több gyümölcs és zöldség elfogyasztását. Nem volt összefüggés a három táplálékbeviteli változó és a nem, az iskolai végzettség vagy a cukorbetegség kezelésének típusa között. Többváltozós elemzésben a 65 évesnél idősebb egyének és a mexikói amerikaiak ritkábban fogyasztották napi kalóriájuk 10% -át telített zsírokból, és napi ötnél kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak (4. táblázat).

KÖVETKEZTETÉSEK

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek többsége ebben az országosan reprezentatív mintában magas telített zsírtartalmú étrendet fogyasztott, és kevesebbet fogyasztott, mint a napi ajánlott gyümölcs- és zöldségadag. Ezenkívül csaknem egyharmad nem számolt be rendszeres fizikai aktivitással, további 38% pedig nem megfelelő fizikai aktivitással. A magasabb gyümölcs- és zöldségfogyasztás, valamint az alacsony zsírtartalmú étrend a 65 évnél idősebb egyének és a mexikói amerikaiak körében gyakoribb volt. Az idősebb egyének, a nők és az alacsony jövedelműek nagyobb valószínűséggel nem számoltak be rendszeres testmozgásról. Ennek a mintának a többsége túlsúlyos vagy elhízott volt, összhangban az USA-ban a cukorbetegség és az elhízás növekvő prevalenciájával kapcsolatos legújabb jelentésekkel (25).

Ezen adatok legfőbb korlátai az élelmiszer-gyakorisági adatok önbevallása, a 24 órás étel-visszahívás és a fizikai aktivitás szintje által bevezetett lehetséges torzítások. Ezenkívül nem ismerjük a fizikai aktivitás tényleges időtartamát. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a fehérgalléros munkavállalók aktívabbak voltak a szabadidőben, mint a kékgallérosok, a nyugdíjasok vagy az otthonteremtők (26). Mivel nincs információnk a nem szabadidős fizikai aktivitásról, alul lehet becsülni a teljes aktivitási szintet. E korlátozások ellenére tanulmányunk összhangban áll az USA általános lakosságának más nemzeti adataival a rossz táplálkozási minőség (27–29) és az alacsony fizikai aktivitás (30) tekintetében. A legutóbbi Behavioral Risk Factor Surveillance System (BRFSS) felmérés arról számolt be, hogy a felnőttek csaknem egyharmada nem végzett semmilyen fizikai tevékenységet, egy másik pedig nem volt rendszeresen aktív (30). Az 1990-es Nemzeti Egészségügyi Interjú Felmérésben a cukorbetegek csak egyharmada számolt be rendszeres testmozgásról (13).

Habár az Egyesült Államokon kívül a cukorbetegek körében alacsony tápanyag-bevitelről számoltak be (9–12), az USA-ban a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő egyének országos reprezentatív mintájából nincsenek adatok az étrend-bevitelről. Eredményeink következetesek az étrend bevitelének tanulmányai a lakosság körében, amelyek arra utalnak, hogy az amerikaiak többsége nem megfelelő mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget fogyaszt (25,31). A legutóbbi BRFSS-ben megkérdezett résztvevők csak egynegyede fogyasztotta az ajánlott öt adag gyümölcsöt és zöldséget (25). Ezenkívül a mexikói amerikaiak egészségesebb étrendjére vonatkozó adataink összhangban vannak a korábbi jelentésekkel, amelyek azt sugallják, hogy a latinok átlagosan egészségesebb étrendet fogyasztanak, mint a fehérek vagy az afrikai amerikaiak (27,32,33).

Korábbi tanulmányok alacsony fizikai aktivitásról (13) és magasabb fogyatékosságról számoltak be a cukorbetegek körében, mint az általános populációban (34). A cukorbetegek körében a fogyatékosság elsősorban a szívkoszorúér betegségből és az elhízásból származik, amelyet rossz látás követ (34). Jelentős fogyatékossággal élő személyek számára elengedhetetlen a testmozgás individualizált programja. Vizsgálatunkban azok a személyek, akik beszámoltak arról, hogy nem tudnak negyed mérföldet gyalogolni, kevésbé számoltak be rendszeres testmozgásról. Azonban azoknak a 40% -a, akik arról számoltak be, hogy negyed mérföldet gyalogolhatnak elégtelen fizikai aktivitással, és fontos célcsoport lehet a testmozgás fokozását célzó beavatkozások során.

Az egészséges étrend és a rendszeres testmozgás javíthatja a glikémiás kontrollt a 2-es típusú cukorbetegségben (35–38) szenvedő egyének körében. Intervenciós vizsgálatok kimutatták, hogy a fizikai aktivitás fontos szerepet játszik a glükóz toleranciában és az inzulinérzékenységben (35). Egy nemrégiben készült metaanalízis azt találta, hogy a közepes intenzitású fizikai aktivitás átlagosan 0,6% -kal csökkentheti a HbA1c szintet a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők körében (39). Az Egyesült Királyság Prospective Diabetes Study adatai szerint ez egy olyan szint, amely elegendő ahhoz, hogy a mikrovaszkuláris szövődmények kockázatát 22% -kal csökkentsék (40). A táplálkozással és a fizikai aktivitással járó életmód-módosítás szintén javíthatja a szív- és érrendszeri kockázati tényezőket, például a vérnyomást és a lipidszintet (39,41). Mivel a fizikai aktivitás és az optimális étrendi magatartás összefüggésben van (42), a testmozgásra és az étrendre egyaránt lehet szükség a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek optimális kezeléséhez.

A cukorbetegség öngazdálkodási tanulmányainak nemrégiben készült szisztematikus áttekintése azt sugallja, hogy a beteg részvételét aktívan magában foglaló testreszabott beavatkozások megváltoztathatják az életmódbeli magatartást, beleértve az étrendet és a testmozgást (43). A fizikai aktivitás növelése különféle eszközökkel érhető el, ideértve a közegészségügyi programokat és a közösségi alapú beavatkozásokat (14). Az alapellátáson alapuló testmozgási tanácsadás szintén mérsékelten hatékony (44), bár kevés vizsgálatot terveztek kifejezetten a 2-es típusú cukorbetegek számára. A jelenlegi kihívás a kutatási eredmények átültetése a rutin klinikai gyakorlatba és a közegészségügyi erőfeszítésekbe, hogy javítsák az összes egészséget a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő egyéneknél (45).