Elhízás, cukorbetegség, valamint a colorectalis adenoma és a rák kockázata

Absztrakt

Háttér

A vastagbélrák (CRC) a negyedik leggyakrabban diagnosztizált gasztrointesztinális (GI) rosszindulatú daganat, és a harmadik leggyakoribb oka a rákkal kapcsolatos halálozásnak világszerte. A jelenlegi eset-kontroll vizsgálatban összefüggést vizsgáltak a CRC diagnózisa, az elhízás és a cukorbetegség között.

Mód

A kolonoszkópiás egységbe utalt betegektől összegyűjtötték a demográfiai jellemzőket, a kolonoszkópiás jelentéseket, a drog, a dohányzás és a kórelőzmény előzményeit. A polipok helyét, méretét és számát a kolonoszkópia során rögzítettük. Statisztikusan, t-tesztet végeztünk a csoportok átlagos összehasonlításához. A változók kategorizálására Pearson khi-négyzet tesztjét (χ2) alkalmazták. A vastagbélrák eredményeinek előrejelzéséhez öt olyan osztályozási módszert alkalmaztunk, amelyek olyan fontos klinikopatológiai jellemzőkre alapultak, mint életkor, BMI, cukorbetegség, a vastagbélrák családi kórtörténete.

Eredmények

Összességében 693 beteg vett részt ebben a vizsgálatban. Jelen vizsgálatban 115, illetve 515 beteget értékeltek adenoma/adenokarcinoma és normál kolonoszkópia szempontjából. Az adenomára vagy adenokarcinómára pozitív betegek átlagéletkora szignifikánsan magasabb volt, mint a negatív csoportoké (o értéke 25 kg/m2) szignifikánsan magasabb volt az adenoma pozitív betegeknél a kontrollokhoz képest (49,9, illetve 0,9%), o = 0,04). Az eredmények szignifikáns összefüggést mutattak ki a cukorbetegségben szenvedők és a vastagbél adenoma között (OR = 1,831, 95% CI = 1,058–3,169, p érték = 0,023). 5 osztályozási módszer kísérleti eredményei a vastagbél adenoma és a normál kolonoszkópia közötti magasabb kockázati tényezők között több mint 82% és kevesebb, mint 0,42 a besorolási pontosság és a gyökér átlag négyzethiba százalékos arányában.

Következtetések

A jelenlegi vizsgálatban a BMI és a cukorbetegség alapján mért elhízás előfordulása az adenoma pozitív betegcsoportban szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll csoportban, bár az elhízás, a cukorbetegség és az adenokarcinóma között nem volt figyelemre méltó összefüggés.

Háttér

A vastagbélrák (CRC) a negyedik leggyakrabban diagnosztizált gasztrointesztinális (GI) rosszindulatú daganat és a harmadik leggyakoribb oka a rákkal kapcsolatos halálnak világszerte [1,2,3]. Az általános népesség 5% -ában fordul elő bármikor [1]. A GLOBOCAN 2018 szerint 2018-ban 9864 új esettel ez Iránban a harmadik gyakori rák [4]. A CRC átlagos betegenkénti átlagos orvosi költsége Iránban meghaladja a 16 000 USD-t [5], így becslések szerint a gazdasági terhe 175 000 000 és 250 000 000 USA dollár között mozog majd 2019-ben.

Az elhízás mellett az inzulinrezisztencia és a hiper-inzulininaemia is társul a CRC-hez [17, 24]. Az inzulinrezisztencia és az inzulinválasz erősen korrelál, mivel az inzulinrezisztens személyek többsége vagy a legmagasabb inzulin válasz kvartilisben található, vagy a második legmagasabb. [25] Emellett számos epidemiológiai tanulmány azt ábrázolja, hogy a CRC gyakoribb a cukorbetegek körében, mint a nem diabéteszes betegeknél [26]. Számos megfigyelés derítette ki, hogy összefüggés van a cukorbetegség és a megnövekedett rákos megbetegedési arány között olyan szervekben, mint a máj, a hasnyálmirigy, az endometrium, az emlő, a hólyag és a vastagbél. Az inzulinszabályozás aberrációja mind a cukorbetegség, mind az elhízással kapcsolatos tumorgenezis hátterében számos jelátviteli út áll, például inzulinszerű növekedési faktor (IGF) -1 receptorok [27, 28].

A jelenlegi tanulmányban összefüggést vizsgáltunk a CRC diagnózisa, az elhízás és a cukorbetegség között a CRC betegek kiválasztott csoportjában.

Mód

A vizsgálati populációt a Reza Radioterápiás és Onkológiai Központ kolonoszkópiás egységéhez (Mashhad, Irán) utalták 2015 májusa és 2017 októbere között. étrendben, étvágytalanság, hányinger vagy hányás, tartós hasi kényelmetlenség, például görcsök, gáz vagy fájdalom.

Betegminták az esetcsoportban (N = 178) kolonoszkópiával meghatározott és patológiával megerősített diagnózisa volt. Ellenőrző csoport (N = 515) olyan személyektől vettük, akik CRP-szűrést végeztek kolonoszkópiával, amely negatív volt a polipok és a CRC szempontjából a teljes vastagbélen és végbélen keresztül.

Valamennyi alany kitöltötte a beadott kérdőíveket kolonoszkópia előtt. Ezt a tanulmányt a Mashhad Orvostudományi Egyetem (MUMS) etikai bizottsága hagyta jóvá (jóváhagyási szám: 940358), megerősítve, hogy a szerzők hozzájárultak a közzétételhez a résztvevőktől. Valamennyi módszert a vonatkozó irányelveknek és előírásoknak megfelelően hajtottuk végre. A vizsgálat kritériumait kizárták azok a betegek, akiknél korábban CRC volt, az adenoma polyposis pozitív családi kórtörténetében, gyulladásos bélbetegségben, örökletes CRC-ben szenvedtek, valamint hiányos kolonoszkópiával és dokumentációval rendelkező betegek voltak. A demográfiai jellemzőket, a kolonoszkópiás jelentéseket, a drog (ópium) és a dohányzás előzményeit, valamint az anamnézist összegyűjtötték. Mérték a súlyt és a magasságot, kiszámították a BMI-t, majd a betegeket a WHO referenciaértékei alapján osztályozták.

Ezenkívül a kolonoszkópia során feljegyeztük a polipok helyét, méretét és számát. A polipokat hagyományos adenomák és fogazott elváltozások közé sorolták. Az elváltozás helyét az anális, a végbél, a sigmoid, a keresztirányú vastagbél, az ereszkedő vastagbél, az emelkedő vastagbél és a vakbél meghatározta. A szövettani besorolás alapján a colorectalis polipok két fő osztálya a hagyományos adenoma volt, beleértve a tubulusos, tubulovillusus vagy villus adenomákat és a fogazott elváltozásokat, beleértve a hiperplasztikus, sessilis fogazott polipokat vagy a hagyományos fogazott adenomákat [29]. A polipok kórszövettani jellemzőit két szakértő gasztroenterológiai patológus határozta meg. Azokat a személyeket, akiknek először voltak kolonoszkópiájuk, tünetek nélkül, „a kolonoszkópia szűrővizsgálatának résztvevőinek” tekintették. Azok a betegek, akiknek korábban kolonoszkópiáját eltávolították, és nyomon követésre beengedték őket, úgynevezett „követő kolonoszkópiák” voltak. Azokat a betegeket, akik kolonoszkópián átesnek olyan tünetek miatt, mint a hasi fájdalom vagy a rektális vérzés, „diagnosztikai kolonoszkópiákként” határozták meg [30].

Statisztikai analízis

Az adatokat átlagként és szórásként (SD) adtuk meg. A t-tesztet végeztünk minden változóra, amelyek paraméteres eloszlással rendelkeztek, hogy összehasonlítsuk az átlagokat az eset- és a kontrollcsoportokban. A változók kategorizálására Pearson khi-négyzet tesztjét (χ2) alkalmazták. Ennek eredményeként meghatározták a kockázati tényezőket a normál kolonoszkópia és a o-értékek

Eredmények

A polip/tumor vastagbélben való elhelyezkedése. A legtöbb betegnél polipok vagy daganatok voltak a rectosigmoidban, bár ez statisztikailag nem volt szignifikáns más helyekhez képest (o = 0,1615)

515 normál kolonoszkópiában részt vevő résztvevő volt, szemben 115 adenoma pozitív pácienssel. A két csoport átlagéletkora szignifikánsan magasabb volt az adenoma pozitív csoportban (o érték 25 kg/m 2) szignifikánsan magasabb volt az adenoma-pozitív betegeknél, mint a normál betegeknél (49,9, illetve 0,9%), o = 0,04, 2. táblázat). Érdekes módon az 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegség pozitív anamnézisének előfordulása az adenoma pozitív csoportban szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll csoportban (19,1, illetve 10,9%, o = 0,02). Hasonlóképpen, a CRC pozitív kórtörténetének előfordulási gyakorisága drasztikusan magasabb volt az adenoma-pozitív betegeknél a normál kolonoszkópiás esetekhez képest (25,2, illetve 16,5%, p-érték = 0,03). A 2. táblázat leírja az életkor, a BMI közötti összefüggést > 25 kg/m 2, a cukorbetegség kórtörténete és a CRC családi kórtörténete a vastagbél adenoma kockázatával, hogy a túlsúly/elhízás és a CRC-vel kapcsolatos családtörténeti betegségek páratlan arányát 1,86-nak számították; 95% CI, 1,24–2,82 és 1,76; 95% CI, 1,09–2,83.

A jelenlegi vizsgálatban 30 adenokarcinómás beteg volt. Az adenokarcinómában szenvedő betegek átlagéletkora magasabb volt, mint a normál csoportban (59,2 adenokarcinómában és 47,5 normál kolonoszkópiában), o 2 adenokarcinóma és 27,6 kg/m 2 normál csoport esetén, o = 0,01). Az 1. vagy 2. típusú cukorbetegség és a vastagbélrák pozitív kórtörténete nem különbözött szignifikánsan ezekben a csoportokban, amint azt a 3. táblázat bemutatja. A pozitív elváltozások (pozitív adenoma és adenokarcinóma) összehasonlításával a BMI kontroll csoportjával > 25 kg/m 2 és cukorbetegség o értékek 0,5, illetve 0,02 voltak.

Ebben a tanulmányban számos közvetlen és közvetett betegséget tekintettek a CRC kockázati tényezőinek. A közvetlen betegségek közé tartoztak a vérszegénység, a véralvadás, a pajzsmirigy rendellenességei, a nemi úton terjedő rendellenességek, az 1-es vagy a 2-es típusú cukorbetegség, a nőgyógyászati megbetegedések, az akromegália, a gyomor és a vastagbél betegségei, amelyek közvetlen hatással vannak a vastagbélrákra. Ezzel szemben a közvetett betegségek közé tartozott a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a szív- és májbetegségek, amelyek közvetetten befolyásolják a CRC-t [11]. A felmerült adatok szignifikáns összefüggést mutattak az 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegség és a vastagbél adenoma előfordulása között (DOR = 1,831, 95% CI = 1,058–3,169 o = 0,023) (4. táblázat).

Ebben a cikkben a vastagbél adenoma nagyobb kockázatának felfedezése után öt osztályozási módszer (DT, RF, NN, kNN és SVM) előrejelzési teljesítményét értékeltük a normál kolonoszkópia és az adenoma pozitív csoportok közötti diszkrimináció felé. Osztályozási módszerekkel a megfigyelések halmazát előre meghatározott osztályokba sorolták a változók halmaza alapján. Az osztályozási pontosság és a középérték négyzetes hibája volt a fő kritérium a minták osztályozásának és előrejelzésének értékelésére a teszt fázisban. Értékeltük az öt osztályozási módszert a vastagbél adenoma magasabb kockázati tényezőin és a normál kolonoszkópia adatokon. Öt osztályozási módszer teljesítményének eredményeit mutatjuk be a 2. ábrán. Az egyes osztályozási módszerek kísérleti eredményei a vastagbél adenoma és a normál kolonoszkópia közötti magasabb kockázati tényezőkön több mint 82% és kevesebb, mint 0,42 a besorolás pontossága és a gyökér átlaga között négyzetes hiba, ill. A 3. ábrán a DT módszerrel létrehozott hierarchikus struktúra használható az egyének osztályozására a BMI (kg/m2) ≥25, életkor (11–85 év), valamint a cukorbetegség, a vastagbélrák családtörténetében meghatározott kockázati tényezők alapján. és a kábítószerrel való visszaélés, amelyek bináris változók a normál vagy az adenoma pozitív csoportokhoz.

Öt osztályozás teljesítménye. Jelzi az osztályozás pontosságát (a) és az átlagos négyzetes hiba (b)

A magas kockázati tényezőkön alapuló döntési fa (BMI (kg/m2) ≥25, életkor (11-85 év), 1. vagy 2. típusú cukorbetegség, vastagbélrák családi kórtörténete és kábítószerrel való visszaélés)

Vita

A legújabb tanulmányok megállapították, hogy az elhízás egyértelmű lehetséges kockázati tényező a különböző rosszindulatú daganatok esetében. Korábban kimutatták, hogy a rákos betegek kb. 50% -ának volt abnormálisan magas BMI-je [33]. A CRC kialakulásához hozzájáruló genetikai és környezeti tényezők mellett néhány tanulmány a nemet és az etnikumot feltételezte a CRC hajlamosító tényezőjeként [34, 35]. A jelenlegi vizsgálatban a BMI alapján mért elhízás előfordulása az adenoma pozitív betegcsoportban szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll csoportban, bár az elhízás és az adenokarcinóma között nem volt figyelemre méltó összefüggés.

Az elhízást több különböző szilárd antropometriai index, például BMI, derékkörfogat (WC) és derék-csípő arány (WHR) segítségével lehetett értékelni. Egy nemrégiben készült tanulmányban Wambui és mtsai. kimutatta, hogy a WC a BMI-vel összehasonlítva jobban előre jelzi az előrehaladott vastagbél-neoplazia kialakulását. A tanulmány kimutatta, hogy a 21 éves korban túlsúlyos személyeknél nagyobb volt a CRC kockázata, mint a normál BMI-vel rendelkező egyéneknél. Így arra a következtetésre jutottak, hogy az egészségtelen BMI és WC fenntartása növelheti a CRC kockázatát [36]. A WC erőteljesebb előrejelzője a CRC kockázatának, mint a BMI, de ez még mindig ellentmondásos és nem került megerősítésre [6].

A jelenlegi tanulmányban összefüggést mutattunk ki a vastagbél adenoma és a cukorbetegség (1. vagy 2. típus) között is, ami arra utal, hogy a cukorbetegség az adenoma és nem a CRC kockázati tényezője lehet. E tekintetben egy kohortos vizsgálatban a diabetes mellitus nem társult semmilyen rákkal, például CRC-vel [51, 52]. Úgy tűnik, hogy a diabetes mellitus nem csökkenti a CRC-betegek túlélését, és a CRC-nek nincs jelentős hatása a diabetes mellitusban szenvedő betegek glükózszintjére [53, 54]. Egy 3000 CRC esettel végzett vizsgálatban, amelyet 32 évig követtek, a 2-es típusú cukorbetegség szignifikánsan társult a CRC magas kockázatával a kontrollokhoz képest, de csak a férfiak körében [55]. Ezzel szemben a legújabb tanulmányok hangsúlyozzák a cukorbetegség és a CRC kapcsolatát. Ő és mtsai. 199 143 résztvevő perspektivikus kohorszát hajtotta végre, jelezve, hogy a cukorbetegeknél jelentős a CRC kockázata a nem cukorbetegeknél [54], különösen a 65 évesnél fiatalabbaknál és a nem fehér embereknél [55]. E vizsgálattal összhangban Overbeek és munkatársai 55 000, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegnél és 215 000 egyeztetett kontrollnál mutatták ki, hogy a cukorbeteg férfiaknál és nőknél is nagyobb az esély a CRC kialakulására [56]. Ez a különbség a vizsgálatok között még nincs jól megmagyarázva.

Ez a jelentés egy retrospektív tanulmány volt, amelynek számos korlátja van, mint például a mintavételi hiba, a derék kerülete hiánya és a deréktól a csípőig tartó mérés a BMI-vel való összehasonlítás érdekében. A jövőbeni irányokba ezeket a méréseket rögzíteni lehet, és a betegek nyomon követése is informatív lesz. Ezenkívül több központú vizsgálatokat lehetne végezni a tanulmány erejének növelése és a magas tudományos színvonalú vizsgálatok elvégzése érdekében. Az egészségügyi/szakpolitikai döntéshozatal mellett a CRC szűrővizsgálati programok eredményei is hasznosak lehetnek.

Következtetés

Ez a jelentés azt mutatta, hogy az életkor megoszlásában és a BMI-ben szignifikáns különbségek voltak az eset és a kontroll csoport között. Ez a jelentés szoros összefüggést mutat be a vastagbél adenoma és az 1. és 2. típusú cukorbetegség, vagy a vastagbélrák családi kórtörténetében. Megerősítettük, hogy mind a cukorbetegség, mind az elhízás (BMI ≥25 kg/m 2) növeli a rák előtti elváltozások kockázatát. Ezért az ilyen betegek mérlegelhetik a CRC szűrését egy korábbi életkorban, bár viták még mindig fennállnak.

Az adatok és anyagok rendelkezésre állása

A jelenlegi tanulmány során felhasznált és/vagy elemzett adatkészletek a megfelelő szerzőtől ésszerű kérésre rendelkezésre állnak.