Elhízás és fájdalom

Absztrakt

A legfrissebb jelentések szerint az Egyesült Királyság lakosságának majdnem fele 2030-ra elhízott. Az elhízás és a krónikus fájdalom között számos összefüggést mutattak ki a korábbi vizsgálatok, és ezért várható, hogy a krónikus fájdalommal rendelkező elhízott betegek bemutatása az elhízás prevalenciájának megfelelően emelkedik. A kettő között egyetlen ok-okozati összefüggés nem javasolható, ezért a köztük lévő kapcsolatot többtényezősnek tartják. Ennek ellenére kevés munkát végeztek az elhízás és a fájdalom közötti sok összefüggés összefogásában. Összeköttetésük jobb megértéséhez tehát szükség van ennek a számban növekvő betegcsoportnak a megfelelő kezeléséhez. Ennek a cikknek a célja az elhízás és a fájdalom közötti összefüggésekről szóló meglévő bizonyítékok összegyűjtése, hogy kialakítsák többtényezős kapcsolatuk modelljét. A cikk szisztematikusan foglalkozik az összes aktuális elmélettel annak érdekében, hogy fokozatosan felépüljön a kapcsolat vázlatos ábrázolása, amely befejezi a cikket.

Bevezetés

Számos tanulmány pozitívan korrelál a fájdalom tapasztalatával a testtömeg-index (BMI) növekedésével. 1,2 Mivel az Egyesült Királyság lakosságának majdnem 50% -a elhízott 2030-ig, várhatóan nőni fognak az Egyesült Királyság gazdaságának a krónikus fájdalomban szenvedők munkaidő-kiesése miatt keletkező költségei. Az elhízás és a fájdalom kapcsolatának megértése elengedhetetlen a ciklus hatékony közbeiktatásához. A kettő közötti ok-okozati összefüggés egyelőre nem tisztázott: nem tudni, hogy az elhízás krónikus fájdalmat okoz-e, a krónikus fájdalom elhízást vagy más tényező egyidejűleg. Feltételezzük, hogy az elhízás fájdalmat okoz a túlzott mechanikai igénybevételek és gyulladás előtti állapota miatt. A krónikus fájdalom elhízást okozhat a fizikai inaktivitás és az evés fájdalomcsillapító hatású felhasználása miatt. A genetikai, pszichológiai vagy anyagcsere-tényezők szintén elhízáshoz és fájdalomhoz vezethetnek. 2,3 Ez a cikk e hipotézisek szisztematikus megoldását célozza, megvizsgálva az elhízás és a fájdalom kapcsolatában betöltött szerepüket, mielőtt a hipotézisek kombinálásával befejezné ennek a komplex kapcsolatnak a többtényezős modelljét.

Eredmények: az elhízás fájdalmat okozhat

Az elhízás gyulladásos állapota

Az elhízott betegekről ismert, hogy magasabb szintű gyulladásos markerek az interleukin 6 (IL-6), a tumor nekrózis faktor a (TNF-a) és a C-reaktív fehérje (CRP). A 4,5 adipociták - amellett, hogy energiakészletet biztosítanak a testnek - endokrin funkcióval is rendelkeznek, és adipocitokinek, például IL-6, TNF-a és leptin szekretálják. A CRP felszabadul a májból az IL-6 hatására, más gyulladásos citokinek mellett, rendszerint az immunrendszert segítve a komplement kaszkád aktiválásával és az opszonizáló kórokozókkal. Az IL-6-nak vannak olyan szerepei, amelyek tovább hozzájárulhatnak a fájdalomhoz, és ez az esszében később tárgyalt többi hipotézis alapját képezi. Egy másik felszabaduló adipocitokin a monocita kemoattraktáns 1 fehérje (MCP-1), amely vonzza a monocitákat a zsírszövetbe, hogy saját gyulladásos citokinjaik, köztük még több IL-6 és TNF-α felszabadulását serkentsék, ezáltal felerősítve a választ. Ezt a kapcsolatot az 1. ábra mutatja be .

Az elhízás mint fájdalmat okozó gyulladásos rendellenesség diagram.

Watkins és mtsai. A 6. ábra összefoglalja azt a szakirodalmat, amely alátámasztja a proinflammatorikus citokinek szerepét a hiperalgéziás állapot előállításában. Az egyénben megnövekedett zsírszövetmennyiség fokozott gyulladásos reakcióhoz vezethet a gyulladásban részt vevő kémiai mediátorok, például prosztaglandinok, kininek és hisztamin hatására, amelyek kölcsönhatásba lépnek az idegrendszerrel fájdalomérzetet keltve. 7

Meg kell azonban jegyezni, hogy bár sok bizonyíték áll rendelkezésre az elhízott egyénekben a gyulladásos citokinek megnövekedett mennyiségének alátámasztására, és számos elmélet áll rendelkezésre arról, hogy a gyulladásos citokinek hogyan járulnak hozzá a fájdalomhoz, egyelőre nagyon kevés bizonyíték áll rendelkezésre az elhízás és a fájdalom közvetlen összekapcsolására gyulladásos úton. citokin termelés, és ez talán egy terület a jövőbeni tanulmányozásra.

Mechanikai igénybevételek

A test megnövekedett mechanikai igénybevétele elhízás esetén feltételezhetően fokozza a mozgásszervi és ízületi fájdalom kockázatát. Számos tanulmány mutatott pozitív összefüggést a megnövekedett BMI és a megnövekedett mozgásszervi fájdalom között, különösen a derékfájás és az alsó végtag fájdalma között. 8–10 Ennek a kapcsolatnak a hipotézise az, hogy az alsó hát, a csípő és a térd ízületének túlterhelése e struktúrák sérülését és leépülését okozza, ami osteoarthritishez vezet. A kondrocitákon lévő mechanoreceptorokat az ízületek túlterhelésének mechanikus stimulálása aktiválja, amely intracelluláris utak aktiválódásához vezet, ami metalloproteázok és interleukin 1 (IL-1) termelését eredményezi. A metalloproteázok lebontják a porc extracelluláris mátrixot, míg az IL-1 aktiválja a proinflammatorikus prosztaglandinokat és a citokineket (2. ábra).

Fájdalmat okozó mechanikai igénybevételt okozó elhízás diagramja.

A csonton lévő mechanoreceptorok hasonló hatással vannak a túlterhelés stimulálására, 11 szintén a csontmátrix lebontását eredményezik. 12 Ezért logikusnak tűnik, hogy a megnövekedett BMI mellett ezeket a mechanoreceptorokat gyakrabban lehet stimulálni, ami a porc és a csont degenerációjához vezet, és társuló gyulladással jár. Érdekes megjegyezni, hogy pozitív összefüggés van a növekvő BMI és a felső végtagi fájdalom között is, de ez a hipotézis nem tudta elszámolni. 13.

Eredmények: mind az elhízáshoz, mind a fájdalomhoz hozzájáruló tényezők

Metabolikus szindróma

A metabolikus szindróma a kockázati tényezők csoportjának tulajdonított név, amelyek együttesen növelik a szív- és érrendszeri betegségek és a stroke kockázatát. Az Egészségügyi Világszervezet kritériumaival összhangban 14 a metabolikus szindróma cukorbetegséget, csökkent glükóztoleranciát vagy éhomi glükózszintet, valamint kettő vagy több hipertóniát, diszlipidémiát, központi elhízást vagy mikroalbuminúriát igényel.

Ábra arról, hogy a krónikus fájdalom és elhízás hogyan okozza a metabolikus szindrómát.

A metabolikus szindróma, az elhízás és a fájdalom közötti összefüggésekről azonban kevés támogató kutatás folyik. Egy tanulmány, amely az elhízást és a fájdalmat összekapcsoló eredményeket korrigálta a metabolikus szindróma összes markerére, megállapította, hogy a központi elhízás az egyetlen szignifikáns összefüggés a kettő között, és hogy az inzulinszint, a lipidszint és a vérnyomás szabálytalanságai nem jártak fájdalommal. 3

Depresszió

Ábra a depresszió, az elhízás és a fájdalom kölcsönhatásáról.

Genetika

Viszonylag kevés tanulmány vizsgálta az elhízás és a fájdalom lehetséges genetikai összefüggéseit. Két külön tanulmányt végeztek, amelyek ikrekben vizsgálták ezeket a kapcsolatokat. Egy tanulmány, amely az elhízás és a fájdalom kapcsolatát vizsgálta, korrigálva a genetikai tényezőkhöz és azokhoz a tényezőkhöz, amelyek az ikreket közös környezetben nevelik. E tanulmány eredményei azt mutatták, hogy az elhízás és a fájdalom közötti kapcsolat bizonyos része genetikai tényezőkkel vagy családi családi környezeti tényezőkkel magyarázható; a tanulmány azonban nem tett különbséget e két tényező között. 25 Egy másik tanulmány eredményei, amelyek különböző BMI-vel rendelkező monozigóta ikreket vizsgáltak, azt mutatták, hogy a fájdalom a páron belül minden egyes ikernél figyelemre méltóan hasonló volt, annak ellenére, hogy a BMI néha nagy különbségeket mutat, ami ismét a fájdalom lehetséges genetikai okaira utal. 26 Nem nehéz elfogadni az elhízás és a fájdalom közötti genetikai kapcsolatot, tekintettel arra, hogy az elhízás maga is nagyon örökletes, és a genetika szerint az elhízás kockázatának 50–80% -át kell kitennie. 26 Az Unipoláris depresszió örökölhetőséget is mutat, a monozigóta ikreknél 30–60% -os egyezőséget mutat. 27.

Eredmények: a fájdalom elhízást okozhat

Mozgásszegény életmód

A krónikus fájdalom elhízáshoz vezethet a korábban nem elhízott egyéneknél. A későbbi súlygyarapodás egyik oka a mozgásszegény életmód elfogadása. A térdízület osteoarthritisének a fizikai aktivitásra gyakorolt hatásának vizsgálata azt mutatta, hogy a térdízületi osteoarthritisben szenvedő férfiak csak 12,9% -a és a nők 7,7% -a teljesítette az ajánlott heti testmozgás szintjét. 28 Egy másik tanulmány pozitívan korrelál a fájdalom szintjével és időtartamával az ebből adódó súlygyarapodással; a leghosszabb ideig tartó krónikus derékfájással küzdő egyének súlygyarapodása nagyobb volt, mint a tünetmentes egyéneknél. 29 Ezek a tanulmányok azt sugallják, hogy az elhízás nem feltétlenül okozza teljes mértékben a fájdalmat, hanem másodlagos lehet a fájdalommal járó életmód-alkalmazkodás szempontjából.

Egy kognitív – viselkedési hipotézis azt sugallja, hogy az inaktív mozgásszegény életmódra való áttérést néhány krónikus fájdalomban szenvedő beteg tapasztalja. Háromlépcsős modellt készítettek, amelyet Gatchel készített 1991-ben, az akut fájdalomtól a krónikus fájdalomig terjedő progresszió és a kognitív folyamatok bemenetének nyomon követésére (1. táblázat). 30

Asztal 1.

Az akut fájdalomtól a krónikus fájdalomig terjedő háromlépcsős modell és a kognitív folyamatok bevezetése Gatchel 31 által .

StageReaction

1	Az akut fájdalomérzékelésből eredő normális érzelmi reakciók (pl. Félelem, szorongás)
2	2–4 hónapig tartó krónikus fájdalomtól származó viselkedési reakciók (pl. Tanult tehetetlenség, szorongás), amelyek nem megfelelő odafigyeléssel fordulhatnak elő
3	A „beteg szerep” elfogadása vagy megszokása, amely felmenti az egyént a szokásos napi szerepeitől, ami pozitívan erősíti ezt a viselkedést

E modell szerint a páciens az operáns által megtanult elkerülési magatartást alkalmazza a szorongás következtében, azzal az elvárással, hogy az aktivitás fokozza a fájdalmat. Ez az aktivitáshiány azt eredményezi, hogy kevesebb fájdalmat tapasztalnak, de fizikai dekoncentrációt is eredményeznek, ami valójában növeli a fájdalom valószínűségét. A mozgósítás hiánya ezután hozzájárul az elhízáshoz. 2 Meg kell jegyezni, hogy Gatchel modelljének második szakaszába való belépés bizonyos személyiségtípusok által hajlamosítható, mások pedig elkerülhetik.

Fájdalomcsillapítás

A kutatások szerint a kellemes ételek fogyasztása, az úgynevezett „hedonikus étkezés” 32 fájdalomcsillapító hatást kölcsönöz. Kísérleti patkánymodellek kimutatták, hogy a kellemes ételt fogyasztó alanyokra alkalmazott fájdalmas ingerek késleltetett választ eredményeznek a kontrollal összehasonlítva. 32 Ezekben a tanulmányokban az ételből fakadó öröm volt a legfontosabb tényező a fájdalomcsillapító válaszban, a kellemetlen ételek elfogyasztása nem jár fokozott fájdalomcsillapító hatással. Érdekes módon a fájdalomcsillapító válasz fűtőtartalma és mértéke között nem találtak kapcsolatot.

Javasoljuk, hogy a periakveduktális szürkéből származó leszálló modulációs út stimulálása szerves része legyen ennek a válasznak, csakúgy, mint az agy Raphe magnus nevű területe. Ezenkívül az endogén opioidok részt vesznek a válaszban, amelyet az endogén opioidok gátlására gyakorolt fájdalomcsillapító hatás elvesztése mutat. 33 Javasoljuk, hogy a kellemes étkezés stimulálja ezeket az összetevőket annak érdekében, hogy gátolja a fájdalomérzetet. 32

Úgy találták, hogy ez a fájdalomcsillapító hatás csak az élelmiszer fogyasztása során jelentkezik, nem a fogyasztás előtt vagy után, ezért ebből következik, hogy a folyamatos fájdalomcsillapító hatás elméletileg folytatni kell az étkezést. Ezután a túlzott evés pozitívan megerősödhet azoknál az egyéneknél, akik krónikus fájdalmat tapasztalnak ennek a fájdalomcsillapító hatásnak köszönhetően. Míg a fent említett tanulmányok megállapították, hogy a táplálék kalóriatartalmának nincs követelménye a fájdalomcsillapító hatás ösztönzésére, a kellemes kalóriadús étel egyszerű hozzáférhetősége az emberek számára valószínűsíti a túlzott kalóriabevitelt.

Mercer és Holder korábbi munkája azt mutatja, hogy bár ezeket a fenti kísérleteket patkánymodelleken hajtották végre, vannak bizonyítékok arra, hogy hasonló mechanizmusokat javasolnak az embereknél. 34