Elhízás minden a fejedben? A megnövekedett testtömeggel összefüggő agygének

Az elhízás minden a fejedben van? Egy új kutatás azt sugallja, hogy az elhízásra hajlamosító gének az agyban hatnak, és talán néhány embert egyszerűen fel lehet használni a túlevésre.

elhízás

Egy több mint 90 000 ember genetikai vizsgálata hat új genetikai változatot azonosított, amelyek a megnövekedett testtömeg-indexhez (BMI), az elhízás leggyakrabban használt mértékéhez kapcsolódnak. A gének közül öt ismert, hogy aktívak az agyban, ami arra utal, hogy az elhízás számos genetikai variánsa befolyásolhatja a viselkedést, nem pedig az energia vagy a zsíranyagcsere kémiai folyamatait.

Az elhízás egyre növekvő probléma, amely egyéni egészségkockázatot, valamint növekvő terhet jelent az egészségügyi ellátórendszerekre. Az elhízást befolyásoló genetikai változatok azonosításával a kutatók azt remélik, hogy jobban megértik az energiaegyensúlyt szabályozó mechanizmusokat, amelyek irányítják az új terápiákat és segítenek a jobb diagnózis kialakításában.

A tanulmány a Nature Genetics-ben jelent meg a GIANT konzorciumban, és több mint 60 intézmény szerzői vesznek részt benne.

"Figyelemre méltónak tűnhet, hogy az agyat az elhízás genetikai eltérései befolyásolják leggyakrabban, nem pedig a zsírszövet vagy az emésztési folyamatok" - mondja Dr. Ines Barroso, a tanulmány vezető szerzője a Wellcome Trust Sanger Intézet munkatársaitól. "2007-ig nem találtak genetikai összefüggéseket a" gyakori elhízás "kapcsán, de manapság szinte mindazok, akiket feltártunk, valószínűleg befolyásolják az agy működését."

A súly növekedése akkor következik be, ha a bevitt kalóriák meghaladják az elégetett kalóriákat, de ez az egyszerű egyenlet mögött olyan viselkedési folyamatok rejlenek, mint az étvágy és a jóllakottság, valamint azok a biokémiai mechanizmusok, amelyeket testünk használ az élelmiszerek feldolgozásához és az energia tárolásához, például a zsírszövethez. Az agy hipotalamusznak nevezett része számos alapvető funkciónkat vezérli, mint például a testhőmérséklet, az éhség és a folyadék egyensúlya: a status quo fenntartására van programozva.

"Nagyon gyakran előfordul, hogy a hipotalamuszban aktív gének mutációi drámai következményekkel járnak a súlygyarapodás szempontjából" - magyarázza Dr. Ruth Loos, az Orvosi Kutatási Tanács Epidemiológiai Osztályának vezető szerzője, "hogy az ilyen mutációkat hordozó emberek súlyosan elhíznak. Ilyen mutációk lehetnek kivételesnek tekinthető.

"Azt javasoljuk azonban, hogy a közönséges elhízás képe nagyon hasonló legyen: a megnövekedett BMI-hez kapcsolódó gének közül sok vagy a legtöbb aktív az agyban."

Ikreken végzett vizsgálatok azt sugallják, hogy a genetika a BMI variációjának 40-70% -át adhatja. Úgy gondolták, hogy a korábban felfedezett gének közül csak egy kapcsolódik a megnövekedett BMI-hez vagy az emberek elhízásához. A hat új jelöltgén gazdag erőforrást kínál az agy néhány folyamatának megértéséhez, amelyek a megnövekedett BMI-t és a gyakori elhízást vezérlik.

Kiemelik a különféle mutációs típusok szerepét is: érdekes módon az egyik változat nem úgy tűnik, hogy az emberi genom egyetlen bázis változását jelzi, hanem inkább egy körülbelül 45 000 bázisú DNS-régió elvesztését jelenti. A szerzők azt sugallják, hogy a genomszekvencia hiánya az NEGR1 nevű gén közelében kiütheti a NEGR1 aktivitását szabályozó genomi szekvenciákat. Ilyen változatot korábban nem találtak a gyakori elhízás vizsgálatában.

"Meglepőnek tűnhet, hogy ilyen keveset tudunk egy ilyen fontos orvosi és társadalmi kérdés biológiájáról" - mondja Mark McCarthy, Robert Turner, az Oxfordi Egyetem cukorbetegségének professzora, a cikk vezető szerzője. "A genetika segítségével megnyithatjuk az ajtót néhány olyan folyamat előtt, amelyek hozzájárulnak az elhízás iránti hajlam egyéni különbségeihez. Megállapítottuk, hogy a gyakori betegségeknek összetett okai vannak, és csak a biológia megértésével kezdhetjük racionálissá tenni megkísérli kezelni és megakadályozni az ilyen állapotokat.

"Az ilyen vizsgálatok egyre több genetikai változást tárnak fel, amelyek egyre több betegségben vesznek részt. Ez figyelemre méltó idő az emberi genetika számára."

A szerzők rámutatnak, hogy talán több tucat hasonló változatot kell még felfedezni. Az új tanulmányban azonosított változatok hatása szerény: aki hordozza az összes kockázati változatot, az általában 1,5-2 kg-mal nehezebb, mint egy átlagember. E tanulmány megállapításai előkészítik az utat a jövőbeni vizsgálatok számára, hogy még több megfoghatatlan változatot fedezzenek fel, talán a teljes genom szekvenálásával, amely az elmúlt év során hatékonyabbá és költséghatékonyabbá vált.

A kutatás elősegíti a genetika és a környezet két hatásának feltárását. A jövőbeni kutatások kiaknázhatják a longitudinális kohorsz vizsgálatok eredményeit, amelyek sok alany egészségi állapotát követik nyomon, ezáltal biztosítva a gén-környezet kölcsönhatások feltérképezéséhez szükséges eszközöket.

"Több változat feltárásával jobb alapismereteket fogunk szerezni az elhízásról, ami viszont ajtókat nyit a klinikailag releváns kutatások korábban elképzelhetetlen területei felé" - magyarázza Joel Hirschhorn, a Gyermekkórház/Harvard Orvostudományi Kar genetikai docense és a Széles Intézet. "Reméljük, hogy ezek az előrelépések irányítják a hatékonyabb kezelések és beavatkozások kidolgozását."