Elhízott beteg

Kapcsolódó kifejezések:

  • Folyamatos pozitív légúti nyomás
  • Elhízottság
  • Alvászavaros légzés
  • Hypercapnia
  • Sebészeti fertőzés
  • Elhízás hipoventilációs szindróma
  • Hipoventiláció
  • Bariatrikus sebészet

Letöltés PDF formátumban

áttekintés

Erről az oldalról

Elhízás hipoventilációs szindróma

Diagnózis

Történelem

Az elhízás hipoventilációs szindrómájában szenvedő betegek többségénél valamilyen nappali légúti panasz (dyspnoe) és bizonyos fokú túlzott álmosság jelentkezik nappal. A diagnózis felállításakor gyakran társbetegségeik vannak, például cukorbetegség és magas vérnyomás. Az összes többi panasz az OSA-val rendelkező tipikus eukapniás betegeknél is megfigyelhető, ideértve a hangos horkolást, az éjszakai fulladásos epizódokat tanúvallott apnoékkal és a túlzott nappali álmosságot, nycturiát, hangulati zavart és reggeli fejfájást. A diagnózist általában alvási szakember vagy légzőorvos végzi. Alternatív megoldásként a korábban OSA-val sikeresen kezelt betegeknél a tünetek megismétlődése elmozdulást jelenthet az elhízás hipoventilációs szindróma felé. Gyakran a betegeket akut légzési elégtelenség epizódja után diagnosztizálják, az intenzív osztályra kerülve.

Fizikális vizsgálat

Az elhízás hipoventilációs szindrómájában szenvedő eukapnikus és hiperkapnikus betegek fizikai vizsgálata általában 40 kg/m 2 -nél magasabb BMI-t és 42 cm-nél nagyobb nyak kerületet mutat férfiaknál és 40 nőnél. A szóbeli vizsgálat nagy nyelvet mutat, zsúfolt oropharynxszel (Mallampati pontszám IV; Friedman nyelvhelyzet indexe 3 vagy 4). Kevés specifikus eredményt ismertek el az elhízás hipoventilációs szindrómájának megkülönböztetésére az OSA-tól: Az ébrenléti állapotban az ujj pulzus oximetriájával kimutatott rendellenes oxigéntelítettség (Sp o 2) szintén arra készteti a klinikusokat, hogy kizárják a szindrómát OSA-ban szenvedő betegeknél, mert az ébrenlét alatti hipoxémia nem gyakori ezeknél a betegeknél.

Az elhízás hipoventilációs szindrómájában szenvedő betegeknél a cor pulmonale jelei mutatkozhatnak: a szív szívkultúrájánál a második szívhang kiemelkedő pulmonikus összetevője, alsó végtagi ödéma, injekciózott sclera (feltételezhető, hogy összefüggésben van az emelkedett Pa co 2 és agyi értágulattal), hepatomegalia és kiemelkedő nyaki vénák.

Vérgázelemzés és szérum vérkémia

A szérum vénás hidrogén-karbonát szintjének emelkedését javasolták hatékony szűrővizsgálatként. Azoknál a betegeknél, akiknek szérum-hidrogén-karbonát-szintje meghaladja a 27 mmol/l-t és klinikai elhízás (a BMI magasabb, mint 30 kg/m 2), 38% -uknál elhízás-hipoventilációs szindróma volt egy vizsgálatban. Ha az elhízás súlyos volt, és a tüdőfunkció korlátozást és súlyos OSA-t mutatott, az elhízás hipoventilációs szindróma prevalenciája 56% -ra ugrott.

A hipotireózis ritka eset, de érdemes lehet kizárni egy pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) teszt segítségével.

Az artériás vérben az „ébrenlét” (nappali) hiperkapnia (Pa co 2 nagyobb, mint 45 Hgmm) a diagnózis meghatározó kritériuma, és gyakran kíséri nappali hipoxia.

Alvó laboratóriumi diagnózis

Az alvászavaros légzésnek két formája lehet; a leggyakoribb típus az OSA, a második pedig a központi hipoventiláció. A poliszomnográfiai értékelés vagy egy tipikus OSA mintát, vagy az Sa o 2 esési periódusait mutatja csak a REM szakaszaiban ( Ábra: 62-3 ) vagy az egész alvási időszak alatt ( Ábra: 62-4 ). Sok esetben alvás közben zavart légzés figyelhető meg egész alvás közben, a telítettség meredek csökkenése a nem REM alvásban és sokkal meredekebb esés a REM szakaszban (lásd 62-4. Ábra).

Néhány betegnél a REM alvás akár teljesen hiányozhat ( 62-5. Ábra ).

Spirometria

Az elhízás legjobban kiszámítható és markáns hatása a tüdőfunkcióra a funkcionális maradvány kapacitás (FRC) és az expirális tartalék térfogat (ERV) csökkenése, amely a perifériás tüdőegységek bezárásához és a ventiláció/perfúzió arányának rendellenességeihez társul, amikor az alany lefekvés. Amikor az elhízott emberek jelentős fogyást érnek el, az FRC nő. Az elhízás hipoventilációs szindrómájában szenvedő betegeknél a tüdő teljes kapacitása (TLC) normális vagy enyhén csökken, míg az ERV és az FRC csökken, szemben az eukapniás betegek értékével, és ezek a változások nyilvánvalóbbak az elhízott hipoventilációs szindrómában szenvedőknél, mint az eukapniás betegeknél, még hasonló BMI mellett is.

Mellkas radiográfia

A sima mellkas radiográfia nem mutat különleges tulajdonságokat. Mindazonáltal ez a képalkotó vizsgálat az interstitialis tüdőbetegségek és a mellkasfal deformitások (súlyos kyphoscoliosis) vagy a rekeszizom bénulásának kizárására ajánlott.

Szív echográfia

Cor pulmonale esetekben az echokardiográfia megerősítheti a diagnózist, és hasznos a nyomon követés kiértékeléséhez.