Endotheliális diszfunkció és szív- és érrendszeri betegségek gyermekkori elhízásban Jornal de Pediatria

A Jornal de Pediatria a Brazil Gyermekgyógyászati Társaság kéthavonta megjelenő kiadványa (Sociedade Brasileira de Pediatria, SBP). 1934 óta megszakítás nélkül jelent meg. A Jornal de Pediatria eredeti cikkeket és áttekintő cikkeket publikál a gyermekgyógyászat különböző területein. A vonatkozó tudományos közlemények közzétételével a Jornal de Pediatria célja a gyermekgyógyászat, valamint a gyermekek és általában a serdülők számára nyújtott egészségügyi ellátás színvonalának javítása, valamint az egészséggel kapcsolatos vita elősegítése.

Indexelve:

Scopus, ScienceDirect, PubMed, ISI

Kövess minket:

Az Impact Factor méri a folyóiratban megjelent cikkek által az adott évben kapott két idézet átlagos számát az elmúlt két évben.

A CiteScore a közzétett dokumentumonkénti átlagos idézettség mértékét méri. Olvass tovább

Az SRJ egy presztízsmutató, amely azon az elképzelésen alapul, hogy nem minden idézet egyforma. Az SJR hasonló algoritmust használ, mint a Google oldalrangja; mennyiségi és minőségi mérést nyújt a folyóirat hatásáról.

A SNIP a kontextus szerinti idézés hatását úgy méri, hogy megdönti az idézeteket egy tantárgyban szereplő összes hivatkozás száma alapján.

Népszerű tévhit, hogy a szívizominfarktus és agyvérzés olyan akut esemény, amely hirtelen és váratlanul sztrájkol középkorú és idős felnőtteknél. A Bogalusa, a Muscatine, a finn fiatalok és a PDAY tanulmányai mégis egyértelműen bizonyítják, hogy az érelmeszesedés krónikus, progresszív betegség, amely gyermekkorban kezdődik. 1 Ezért elengedhetetlen a magas kockázatú gyermekek azonosítása és a megelőző intézkedések korai életkorban történő bevezetése.

Az érelmeszesedés kritikus meghatározói serdülőkorban és felnőttkorban az elhízás, a hiperlipidémia, a magas vérnyomás, a glükóz intolerancia, a dohányzás, az ülő tevékenység, valamint a korai szív- és érrendszeri betegségek és a stroke családi kórtörténete. Az érelmeszesedés legkorábbi szerkezeti elváltozásai, zsíros csíkok még kisgyermekeknél is kimutathatók. A lipiddel terhelt makrofágok, monociták és T-sejtek felhalmozódását vérlemezke-aggregáció, vaszkuláris simaizomsejtek szaporodása, valamint simaizom és rostos lepedékként ismert kollagén által lezárt elváltozás képződése követi. A zsíros csíkok és plakkok megjelenése előtt azonban az endoteliális funkció megváltozik, mint a lipoproteinek fokozott permeabilitása, a leukocita adhéziós molekulák felfelé történő szabályozása és a leukociták artéria falába történő transzlokációja. 2 Ezek a mikro- és makro-vaszkuláris megfelelés és a reaktivitás funkcionális változásaival társulnak, amelyek legalábbis felnőtteknél a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozással társulnak. 3

A brachialis artéria áramlás által közvetített dilatációjának csökkenésével és a perifériás erek áramlás által közvetített hiperémiájával értékelve elhízással és inzulinrezisztenciával küzdő gyermekeknél és serdülőknél kimutatták az endotheliális diszfunkciót. 4 Az étrendnek és a fizikai aktivitásnak az elhízott és sovány fiatalok érrendszeri működésének szabályozásában betöltött szerepe azonban kevéssé ismert.

Penha és munkatársai tanulmánya. Az 5. ábra a prepubertális gyermekek fizikai aktivitásának és a vaszkuláris működésnek a vénás elzáródási pletizmográfiával mért kapcsolatát vizsgálta. Ez a módszer a végtag térfogatának változását értékeli a vénás elzáródást követően. A végtag térfogatának akut növekedése a vénás kiáramlás elzáródása során az artériás vér beáramlását tükrözi, amely attól függ, hogy a fő artériás csatornák milyen mértékben képesek leküzdeni a kis arteriolák ellenállását; a végtag térfogatának nem megfelelő növekedése a vénás elzáródás során a kis ellenállású erek nagyobb ellenállását vagy alacsonyabb értágító képességet tükrözi. Így a technika a mikrocirkuláció vazoreaktivitásának közvetett mértéke.

A szerzők a túlsúlyos és elhízott gyermekeknél csökkent vénás elzáródásra adott hiperémiás választ találtak az adipozitás mértékével (testzsír% és hiperleptinémia%) összefüggésben. Érdekes módon nem volt összefüggés az artériás érrendszeri reaktivitás és a fizikai erőnlét vagy a szokásos fizikai aktivitás között, amelyet kérdőív és egy sebesség-transzfer állóképességi futás értékel. A futás teljesítménye negatívan korrelált a testzsírral és a derék kerületével; hogy a fizikai erőnlét csökkenése az adipozitás oka vagy következménye (vagy mindkettő), jelenleg nem világos. 1

Az inzulinérzékenységre gyakorolt hatásával párhuzamosan az elhízás károsíthatja az endothel működését a zsigeri és perivaszkuláris zsírfelhalmozódás és érgyulladás révén: a zsigeri és perivaszkuláris fehér adipociták elhízás által kiváltott hipertrófiája szabad zsírsavvérzéssel, makrofág infiltrációval és gyulladásos citokinek és reaktív oxigén fajok. Ezek együttesen elősegítik a szövetek gyulladását, csökkentik az érrendszeri NO hozzáférhetőségét és gátolják a simaizomsejtek NO-ra adott értágító válaszát. 6–8 Az elhízásban a vaszkuláris megfelelés elvesztéséhez hozzájáruló egyéb tényezők közé tartozik a szimpatikus idegrendszer hiperleptinémia általi aktiválása, 6–8 renin-angiotenzin-aldoszteron aktivitás indukálása a fokozott fehér adipocita angiotenzinogén termelés révén, 6–9 és a kapilláris perfúzió elvesztése hipoadiponektinémiával. 6–10

Mi a jelentősége az endoteliális diszfunkciónak a túlsúlyos és elhízott gyermekeknél? Az endotheliális vazodilatáció elvesztése valószínűleg hozzájárul a magas vérnyomáshoz, az elhízott alanyoknál gyakori együttes morbiditáshoz és az elhízással kapcsolatos glomerulosclerosis kialakulásához. Ugyanolyan vagy annál nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a kísérleti bizonyítékok arra utalnak, hogy az endotheliális diszfunkció korlátozhatja az agyi véráramlást és hajlamosíthat a kognitív diszfunkcióra. 7

A prepubertális gyermekek endotheli diszfunkciója és a felnőttek kardiovaszkuláris betegségei közötti kapcsolat kevésbé egyértelmű. Egyelőre egyetlen tanulmány sem bizonyítja egyértelműen, hogy a prepubertális endothel diszfunkció hajlamosít-e a szívinfarktusra vagy a stroke-ra. Másrészt a gyermekkori és serdülőkori elhízás növeli a koszorúér-betegség kockázatát, ha a felesleges zsírlerakódás felnőttkorban is fennáll. Egy nagy (n = 2,3 millió), longitudinális vizsgálat 11 izraeli serdülőktől azt találta, hogy az átlagos 17,3 éves korú elhízás a szívkoszorúér-betegség kockázatának 4,9-szeres növekedésével és a kardiovaszkuláris halálozások 4,1-szeres növekedésével jár 47 éves korig –57 év. A jövőbeli akut koszorúér-események alacsonyabb (de statisztikailag szignifikáns) kockázatát (10% -os növekedés a BMIz minden 1 egységnyi növekedése esetén) egy 7–13 éves dán gyermekekkel végzett tanulmányban figyelték meg. Végül egy metaanalízis 13 kimutatta, hogy a BMI 1-SD növekedése gyermekkorban és serdülőkorban (7–18 éves kor) a felnőttkori koszorúér-betegség kockázatának 14–30% -os növekedését jósolja.

Mindazonáltal a carotis intim megvastagodásának és a gyermekkori elhízásnak az összefüggését eltörölték a felnőttkori elhízáshoz való igazítást követően a Bogalusa, a Muscatine és a finn fiatalok tanulmányaiban. 1 Ráadásul a kardiovaszkuláris mortalitás nem nőtt azoknál a svéd svédeknél, akik gyermekkorukban elhízottak, de serdülőkorban vagy felnőttkorban nem. 14 Tehát a gyermekek endotheliális diszfunkciója, valamint a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás elhízással kapcsolatos kockázatai potenciálisan reverzibilisek.

Milyen intézkedéseket lehet tenni az elhízott gyermekek endotheliális diszfunkciójának visszafordítására? A fogyás elősegíti az NO-generációt, és az étrend és az aerob testmozgás kombinációja 6–8 hét alatt javítja az elhízott gyermekek makro-vaszkuláris endoteliális funkcióját 15,16; hosszabb ideig tartó beavatkozásokra lehet szükség a mikrovaszkuláris endotheliális funkció javításához. 17 Úgy gondolják, hogy a végtagok véráramlásának megugrása a fizikai aktivitás során megkönnyítheti az endoteliális NO-termelés és/vagy aktivitás növekedését. Az aerob és az ellenállóképzés egyaránt eredményes 18; a testmozgás érrendszeri funkcióinak előnyei azonban elvesznek, ha az edzés abbamarad. 15

Az étrendi és testmozgási tanácsadás nem elegendő a súlyosabb metabolikus diszfunkcióval rendelkező alanyok számára; ilyen esetekben a farmakológiai szer hozzáadása üdvösnek bizonyulhat. Például egy feltörekvő szakirodalom azt sugallja, hogy a metformin fokozhatja az endotheliális funkciókat felnőtteknél, akiknél súlyos inzulinrezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség és policisztás petefészek-szindróma van. A gyógyszer ezért szív- és érrendszeri, valamint glikémiás előnyökkel járhat prediabéteszben vagy nyílt glükóz-intoleranciában szenvedő serdülők számára. Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók és az angiotenzin II receptor blokkolók (ARB) javítják az endothelfüggő vazodilatációt vesebetegségben szenvedő felnőtteknél 9, 20, és hasznosak lehetnek elhízott, magas vérnyomásban és/vagy mikroalbuminuriában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél.

Kritikus hiányosságok maradnak a vaszkuláris diszfunkció és az atherogenezis kialakulásának és patogenezisének megértésében. A túlsúlyos és elhízott alanyok étrendi és testmozgási beavatkozásainak hosszú távú tanulmányai javítják képességünket a hosszú távú vaszkuláris szövődmények megelőzésére és az életminőség javítására.

Összeférhetetlenség

A szerző nem jelent be összeférhetetlenséget.