Étrendi kalcium, D-vitamin és a metabolikus szindróma prevalenciája középkorú és idősebb amerikai nőknél

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- Annak megvizsgálása, hogy a kalcium és a D-vitamin bevitele összefügg-e és mennyiben kapcsolódik a metabolikus szindrómához középkorú vagy idősebb nőknél.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK—A női egészségügyi vizsgálatban részt vevő 10 066, legalább 45 éves korú nő adatait elemeztük, akik szív- és érrendszeri betegségektől, ráktól vagy cukorbetegségektől mentesek voltak, és akik soha nem használtak posztmenopauzális hormonokat. Többféle logisztikai regressziós modellt alkalmaztunk a többváltozós esélyhányados (OR) és a 95% -os CI becsléséhez, összehasonlítva a kalcium és a D-vitamin különböző étrendi bevitelét.

EREDMÉNYEK—A korral és a kalóriaértékkel igazított elemzések során a teljes, étrendi és kiegészítő kalcium magasabb bevitele szignifikánsan és fordítottan összefügg a metabolikus szindróma prevalenciájával. A dohányzás állapotának, a testmozgásnak, az alkoholfogyasztásnak, a multivitamin-fogyasztásnak és a szívinfarktus szülői kórelőzményének 60 éves kor előtti további kiigazítása után a teljes kalciumbevitel kvintilisének növeléséhez szükséges metabolikus szindrómával járó OR-k 1,00 (referencia), 0,82 (95%) voltak CI 0,70–0,97), 0,84 (0,71–0,99), 0,70 (0,59–0,83) és 0,64 (0,54–0,77) (P a 2. trendnél és 5) kóros glükóz-anyagcsere, amelyet a 2. típusú cukorbetegség definiál. A Women's Health Study-ban azonban a derék kerületét csak a követés 6. évében jelentették. Az elhízás definíciójának robusztusságának értékeléséhez érzékenységi elemzést végeztünk a metabolikus szindróma definíciójának felhasználásával 88 cm (> 35 hüvelyk) derékkerület alapján. Mivel az éhomi glükózszint nem állt rendelkezésre, ehelyett átlagosan 8,8 évig tartó követés során alkalmaztuk a 2-es típusú cukorbetegség diagnózisát a kiindulási rendellenes glükóz-anyagcsere alternatív mércéjeként. A korábban bejelentett 2-es típusú cukorbetegség érvényességét egy validációs tanulmány megerősítette, amint arról korábban beszámoltunk (23).

Biokémiai mérések

A teljes, HDL és LDL koleszterin és triglicerid szinteket közvetlen mérési vizsgálatokkal mértük (Roche Diagnostics, Indianapolis, IN). Valamennyi mintát azonos módon kezeltük és véletlenszerű sorrendben elemeztük a szisztematikus torzítás és a vizsgálatok közötti variáció csökkentése érdekében. A vak minőségellenőrzési mintákat egyidejűleg elemeztük a vizsgálati mintával.

Adatelemzés

Mivel a kalciumbevitel nagymértékben korrelált a D-vitamin bevitelével (korrelációs együttható = 0,73), tovább vizsgáltuk az étrendi D-vitamin és a kalcium együttes összefüggését, mint kilenc kategóriás változó a metabolikus szindróma kockázatával. Az étrendi kalciumbevitel és a metabolikus szindróma között fordított összefüggést figyeltek meg a nőknél az étrendi D-vitamin bevitel minden egyes tercilében szignifikáns interakció nélkül (P = 0,60) (az adatokat nem közöltük). Nem találtunk látható változást az étkezési D-vitamin bevitel és a metabolikus szindróma prevalenciája között a dohányzás állapota és az életkor szerint (az adatokat nem mutatjuk be).

Megfigyeléseink belső konzisztenciájának értékeléséhez megvizsgáltuk a főbb tejtermékek közvetlen kapcsolatát a metabolikus szindrómával (4. táblázat). A teljes tejtermékekkel, a magas zsírtartalmú tejtermékekkel, az alacsony zsírtartalmú tejtermékekkel és a teljes tejfogyasztással járó metabolikus szindróma alacsonyabb előfordulási tendenciái voltak.

KÖVETKEZTETÉSEK

A középkorú és idősebb amerikai nők ezen nagy csoportjában a metabolikus szindróma szignifikánsan alacsonyabb prevalenciáját figyeltük meg azoknál, akik magasabb kalciumbevitellel rendelkeznek (mind táplálék, mind étrend-kiegészítők). Hasonló fordított összefüggések mutatkoztak a tejtermékek bevitele és a metabolikus szindróma esetében is. Felvetődött egy inverz összefüggés a D-vitamin bevitele és a metabolikus szindróma között, de ez az összefüggés már nem volt látható más életmódbeli főbb kockázati tényezők, például a kalciumbevitel kiigazítása után.

Eredményeink összhangban vannak a kalciumbevitel és a vérnyomás, valamint az inzulinérzékenység közötti inverz összefüggés korábbi megfigyeléseivel (1,2,5,24). Számos epidemiológiai tanulmány azt sugallta, hogy az alacsony kalciumbevitel az elsődleges magas vérnyomás kockázati tényezője lehet (25). A legtöbb vizsgálati adat kimutatta, hogy a kalciumpótlás a vérnyomás csökkenéséhez vezetett a magas vérnyomásban szenvedő betegek körében (26). Nemrégiben állat- és humán vizsgálatok azt mutatták, hogy a magas kalciumbevitel csökkentheti a mellékpajzsmirigy-hormon és az 1,25 (OH) D-vitamin szintjét, és ezáltal befolyásolhatja az adipocita anyagcserét a lipogenezis gátlásával és a lipolízis stimulálásával (7). Kevés tanulmány vizsgálta azonban konkrétan a kalciumbevitel és a metabolikus szindróma közötti összefüggést, bár valószínű, hogy a kalciumbevitel lehetséges jótékony hatását részben befolyásolja a vérnyomásra, az inzulinérzékenységre és a testtömegre gyakorolt hatása.

Ezzel szemben eredményeink nem mutattak inverz összefüggést a D-vitamin bevitele és a metabolikus szindróma között, bár több vizsgálatban fordított összefüggést figyeltek meg a D-vitamin szérumkoncentrációja és a metabolikus szindróma jelenléte között (4,27). A D-vitamin a kalcium homeosztázis elengedhetetlen tápanyaga, amelyet nagyrészt D2-vitamin (ergokalciferol) vagy D3-vitamin (kolekalciferol) formájában fogyasztanak. A felhalmozódó adatok azt mutatják, hogy csökkent glükóztolerancia (16,28) és cukorbetegségben (12,16,28) szenvedő emberek D-vitamin-koncentrációja alacsonyabb, mint a normál glükóztoleranciájuké. Ezenkívül a D-vitamin alacsony koncentrációja összefügg a β-sejtek diszfunkciójával, valamint az inzulin szekréciójának és működésének károsodásával (4,16). Egy 126 résztvevővel végzett klinikai vizsgálatban a hypovitaminosis D-ben szenvedők csaknem háromszor nagyobb valószínűséggel voltak metabolikus szindrómásak, mint normál D-vitamin-koncentrációjú résztvevők (a résztvevők 30 és 11% -a, P 2 = 0,35 az összes D-vitamin és 0,25 diétás D-vitaminhoz) (29).

Beszámoltak arról, hogy a D-vitaminnal történő kiegészítés javítja az inzulin szekrécióját (6,30). Vizsgálatunkban azonban a kiegészítő D-vitamin a teljes D-vitamin bevitel viszonylag kis hányadát tette ki (70 év (31). Az összes D-vitamin medián bevitele valamivel magasabb, mint a 10. ajánlott napi adag. A közelmúltban az Élelmiszer- és Táplálkozási Testület 50 év feletti nőknél a napi megfelelő kalciumbevitelt 1200 mg-ra emelte (32).

Megállapításaink, amelyek szerint a tejtermékek szignifikánsan társultak a metabolikus szindróma kockázatához, összhangban voltak a koronária artériák kockázatának fejlesztése fiatal felnőtteknél tanulmány korábban közölt eredményeivel, ahol a tejfogyasztás fordítottan kapcsolódott a metabolikus szindróma kialakulásához (3). Mindazonáltal az ilyen élelmiszerek számos fő összetevője szoros összefüggésben van egymással, így nehéz a független hatásokat teljesen szétválasztani. További kutatásoknak kell meghatározniuk, hogy mely vegyületek felelősek a tejtermékek metabolikus szindróma komponenseire gyakorolt lehetséges jótékony hatásaiért

Ezen megállapítások értelmezésekor számos korlátozást kell szem előtt tartani. Először is, az étrendi értékelés nem tökéletes, és a hozzá kapcsolódó mérési hiba elfogult eredményeket adhat a null felé. Másodszor, keresztmetszeti tervezésünk nem tudja bemutatni a kalciumbevitel és a metabolikus szindróma kockázata közötti időbeli kapcsolatot. Harmadszor, a Nők Egészségügyi Tanulmánya főként kaukázusi nőket érintett; eredményeink nem feltétlenül általánosíthatók az Egyesült Államok általános lakosságára.

Összegzésként megállapítottuk, hogy a magas kalciumbevitel és a tejtermékfogyasztás a metabolikus szindróma alacsonyabb prevalenciájával jár együtt középkorú és idősebb nőknél. Nem volt szignifikáns inverz összefüggés a D-vitamin bevitele és a metabolikus szindróma között. Ezek az eredmények további vizsgálatot indokolnak a prospektív vizsgálatokban, beleértve a klinikai vizsgálatokat is.