Étrendi minták és A1C japán férfiaknál és nőknél

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS—A nyugati populációk étkezési szokásai a 2-es típusú cukorbetegséghez kapcsolódnak, de a japán étrend szerepe továbbra sem tisztázott. Megvizsgáltuk a fő táplálkozási szokások és a glükóz tolerancia állapota közötti összefüggést, amelyet az A1C mért japán felnőtteknél.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK—A vizsgálati alanyok csoportja 3243 férfi és 4667 nő volt, akik részt vettek az életmóddal összefüggő betegségekről folytatott kohortvizsgálat alapfelmérésében Fukuokában, Japánban. Az étrendi szokásokat 49 élelmiszer fogyasztásának fő-komponens elemzésével vezették le, amelyet élelmiszer-gyakorisági kérdőív segítségével állapítottak meg. Logisztikai regresszióanalízist alkalmaztunk az emelkedett A1C (≥5,5%) nemspecifikus esélyhányadosainak (OR) becsléséhez, korrigálva a potenciálisan zavaró változókat.

EREDMÉNYEK—A nyugatias reggelizési szokás, amelyet a kenyér gyakori bevitele jellemez, de a rizs ritka bevitele fordítottan összefügg az A1C-koncentrációval (Ptrend = 0,02 mind férfiaknál, mind nőknél); a többváltozós korrigált legkülső régiók a legmagasabb és a legalacsonyabb kvintilisek esetében 0,60 (95% CI 0,43–0,84) és 0,64 (0,46–0,90) voltak a férfiak és a nők esetében. A tenger gyümölcseinek táplálkozási szokása csak férfiaknál volt pozitív kapcsolatban az A1C koncentrációval (Ptrend = 0,01). Sem az egészséges, sem a magas zsírtartalmú étrend nem volt összefüggésben az A1C-vel.

KÖVETKEZTETÉSEK—A fehér rizs gyakori bevitelével járó étrend a japán férfiaknál és nőknél ronthatja a glükóz anyagcserét, és a sós tenger gyümölcseinek étrendje hasonló hatású lehet a férfiaknál.

A 2-es típusú cukorbetegség prevalenciája világszerte növekszik (1). Hasonlóképpen, a japánok, akik az elmúlt évtizedekben gyors gazdasági növekedést tapasztaltak, ma már nagy mértékben elterjednek a 2-es típusú cukorbetegségben (2). Ez a helyzet azonban különösnek tűnik, tekintve, hogy az elhízás, amely a betegség egyik meghatározó tényezője (3), sokkal kevésbé jellemző a japánok körében, mint a nyugati népesség körében (4,5). Feltételezték, hogy a japánok hajlamosak a 2-es típusú cukorbetegségre alacsony inzulinszekréciójuk és érzékenységük miatt, amelyet genetikai és környezeti tényezők egyaránt meghatározhatnak (4,5). A japán étrend vizsgálata a 2-es típusú cukorbetegség kapcsán adhat nyomot a kérdésre.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

A 2004. február és 2006. július közötti időszakban összesen 10 447 személy (a 45 634 jogosult személy 22,9% -a) vett részt a felmérésben. A nők és a 60 éves vagy annál idősebb személyek részvételi aránya magasabb volt, mint a fiatalabbak körében. Kizártunk 910 olyan személyt, akiknek kórtörténetében cukorbetegség szerepel, és további 1619 olyan személyt, akiknek kórtörténetében szív- és agyi érrendszeri megbetegedések, rák, májbetegségek, krónikus veseelégtelenség, hasnyálmirigy-betegség, mellékvese-betegség vagy alkoholfüggőség szerepel. A kovariánsokról hiányzó információkkal rendelkező 8 alany további kizárása után 7910 alany (3243 férfi és 4667 nő) maradt az elemzéshez.

Étrendi értékelés

Az étel-gyakoriság kérdőíves módszerrel átlagosan 60 étel és ital bevitelét értékelték az elmúlt évben. Az étrendi kérdéseket elsősorban a 47 tételes étel-gyakorisági kérdőívből (17) vezették le, amelyet 3 napos súlyozott étrend-nyilvántartásokkal hitelesítettek; a tápanyagok többsége 0,4–0,6 korrelációs együtthatót mutatott (18). A vágott élelmiszerek (rizs, kenyér és tészta) fogyasztásának gyakoriságát hat kategóriás skálán mértük, szinte nullától naponta minden reggelire, ebédre és vacsorára. Az alapvető élelmiszereken kívül a résztvevők a fogyasztás gyakoriságára úgy válaszoltak, hogy a nyolc lehetőség egyikét választották, szinte nullától háromig vagy többször naponta. Az egyes élelmiszerek fogyasztásának jelentett gyakoriságát heti fogyasztási gyakoriságra konvertálták, kissé konzervatív értékekkel nagyobb gyakorisági kategóriákhoz rendelve: 6,5–1 alkalommal/nap, 10,5–2-szer/nap és 17,5–3-szor/nap. Az egyes alapvető élelmiszerek tekintetében a heti gyakoriság (0–6,5) értékeit összegezték a három étkezés során. Az alkalmanként elfogyasztott mennyiséget megkérdezték a vágott élelmiszerekért, de ezeket az információkat nem használták fel.

Statisztikai analízis

A figyelembe vett zavaró változók az életkor (évek), a BMI (2), a dohányzás (az egész életen át nem dohányzó, a korábbi dohányos és a jelenlegi dohányos, kategóriájú változók esetében 2 teszt fogyasztásával és a folyamatos változók lineáris regressziós elemzésével, 0–4 sorszámot rendelve az egyes étrendi minták kvintilis kategóriái.

Magas A1C-koncentrációt határoztunk meg a japán Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Felmérésben használt definíció szerint, amelyben az 5,5–6,0 és ≥6,1% A1C-koncentrációjúakat „lehetséges”, illetve „valószínű” cukorbetegségnek tekintették. . Az 5,5% -os határérték az A1C esetében 80,1% -os érzékenységet és 78,5% -os specificitást eredményezett, és az 6,1% -os A1C megfelelt a 2 órás 200 mg/dl-es plazma glükózszintnek egy orális glükóz tolerancia tesztben (19). Többszörös logisztikus regressziót hajtottunk végre az emelkedett A1C (≥5,5%) esélyhányados (OR) és 95% -os CI megbecsléséhez az egyes étrendi minták pontszámainak kvintilei szerint, a legalacsonyabb kvintilis csoportot véve referenciaként. Az első modellt csak az életkorhoz igazították, a második modellt pedig a BMI, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a fizikai aktivitás és a cukorbetegség szülői kórelőzményei alapján. Mivel ezekben a modellekben az eredmények hasonlóak voltak, csak a teljesen kiigazított eredményeket mutatjuk be. A trend-asszociációt úgy értékeltük, hogy az egyes táplálkozási minták kvintilis kategóriáihoz 0–4-es sorszámot rendeltünk. Az elemzést megismételtük egy specifikusabb eredménykritérium (A1C-koncentrációk ≥6,1%) alkalmazásával, miközben kizártuk azokat az alanyokat, akik A1C-koncentrációja 5,5–6,0% volt. Kétoldalas P értékek A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Faktortöltő mátrix a fő étrendi mintákra, amelyeket a fő komponens elemzéssel azonosítottak

Az étrendi minta pontszámainak kvintilis kategóriái szerinti jellemzőit a 2. táblázat mutatja. Mind a férfiak, mind a nők esetében az egészséges táplálkozási minta magasabb pontszámú résztvevői nagyobb valószínűséggel voltak idősebbek és fizikailag aktívak a szabadidőben, és kevésbé valószínű, hogy dohányos és alkoholfogyasztó. A magas zsírtartalmú étrendi minta magasabb pontszámú résztvevői átlagosan fiatalabbak voltak, és nagyobb valószínűséggel dohányoztak. A magas zsírtartalmú étrend szintén pozitívan társult a BMI-vel, és fordítva a nők szabadidős fizikai aktivitásával. Mind a férfiak, mind a nők, akiknek a tenger gyümölcsei táplálkozási szokásaik magasabb pontszámot mutatnak, általában gyakrabban fogyasztanak alkoholt és magasabb a testtömegük. A nyugatiasabb reggelizési sorrendben magasabb pontszámmal rendelkező nők, de nem férfiak, fiatalabbak és alacsonyabb BMI-vel rendelkeztek, és inkább dohányosok és fizikailag aktívak voltak. A nyugatias reggeli szokás pozitívan kapcsolódott az alkoholfogyasztás gyakoriságához a nőknél, míg az ellenkezője a férfiaknál volt megfigyelhető.

Jellemzők az étrendi minta pontszámainak kvintilis kategóriái szerint

Az emelkedett A1C (≥5,5%) legkülső régióit az egyes táplálkozási minták pontszámainak kvintilis kategóriái szerint a 3. táblázat mutatja be. Az alanyok közül 442 férfit (13,6%) és 514 nőt (11,0%) azonosítottak megemelkedett A1C-koncentrációval. A nyugatias reggelizési mintázat szignifikánsan és fordítottan kapcsolódott az emelkedett A1C előfordulási gyakoriságához férfiaknál és nőknél egyaránt. A többváltozós korrigált OR (95% CI), az emelkedett A1C a nyugatias reggelizési mintázat legmagasabb versus legalacsonyabb kvintiliséhez viszonyítva 0,60 (0,43–0,84) és 0,64 (0,46–0,90) volt a férfiaknál és a nőknél. A tenger gyümölcseinek táplálkozási szokása pozitívan kapcsolódott az emelkedett A1C előfordulásához a férfiaknál. A tenger gyümölcsei étrendi minta negyedik ötödére az A1C emelkedésének esélye> 70% -kal nőtt, összehasonlítva a legalacsonyabb kvintilisével. Ilyen összefüggést nőknél nem figyeltek meg. Az egészséges és a magas zsírtartalmú táplálkozási szokások statisztikailag nem függtek össze az emelkedett A1C prevalenciájával.

Az emelkedett A1C (≥5,5%) többváltozóssal korrigált OR-k (95% CI) az étrendi minta pontszámainak ötödik kategóriája szerint

Az eredmény szigorúbb meghatározását (A1C ≥6,1%) használó további elemzés során megerősödtek a férfiak és a tenger gyümölcsei és a nyugatias reggelizési szokások közötti összefüggések. A többváltozós korrigált OR-k (95% CI) az emelkedett A1C-re a második, harmadik, negyedik és ötödik kvintilis esetében a tenger gyümölcsei étrendi minta legalacsonyabb kvintilisével szemben 1,22 (0,62–2,40), 1,92 (1,03–3,59), 2,08 (1,10) –3,93), illetve 2,25 (1,20–4,19), (Ptrend = 0,003). A nyugatias reggeli minta megfelelő értékei 0,60 (0,35–1,05), 0,77 (0,45–1,31), 0,49 (0,27–0,88) és 0,51 (0,29–0,90), illetve 0,51 (0,29–0,90) voltak (Ptrend = 0,02). A férfiak és a nők bármilyen étkezési szokásaival való összefüggés statisztikailag nem volt szignifikáns.

KÖVETKEZTETÉSEK

Megvizsgáltuk a fő táplálkozási szokások és a glükóz tolerancia állapota közötti kapcsolatot az A1C koncentrációkkal mérve japán felnőtteknél. Az általunk azonosított négy táplálkozási szokás közül a nyugatias reggelizési minta fordítottan kapcsolódott az A1C koncentrációhoz mind a férfiaknál, mind a nőknél, és a tenger gyümölcsei étrendi minta pozitívan kapcsolódott az férfiaknál az A1C koncentrációhoz, a nőknél azonban nem.

A jelen tanulmány fő erősségei közé tartozik a nagy mintaméret, a 2-es típusú cukorbetegség ismert és feltételezett kockázati tényezőinek beállítása, valamint a mért A1C-koncentrációk alkalmazása eredményként. Vizsgálatunknak is voltak korlátai. Először is, egy keresztmetszeti vizsgálatból származó összefüggés nem feltétlenül jelzi az okozati összefüggést. Mindazonáltal kizártuk azokat a résztvevőket, akiknek egészségi állapota befolyásolhatja az étkezési szokásokat vagy az A1C-koncentrációt, hogy minimalizálják a fordított okozati összefüggés lehetőségét. Másodszor, a jelen tanulmány egy kohorszvizsgálat alapvizsgálatának adatain alapult, amelyben az arra jogosultak egynegyede vett részt. Nem volt információnk a nem résztvevők életmódbeli jellemzőiről, de a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Felmérésben (20) szereplő adatokhoz képest a vizsgálatban résztvevők alacsonyabb dohányzási gyakorisággal rendelkeztek (2008. február 9-én kapták meg).

Elfogadva 2008. április 23.