Gluteális törzs

Sérülések> Félfenék > Gluteális törzs

(Más néven gluteális könny, fenéktörés, szakadt gluteális izom)

Mi a fenéktörzs?

A farizomtörzs a klinikai gyakorlatban ritkán észlelhető állapot, amelyet egy vagy több farizom (fenék) elszakadása jellemez.

A farizmok a medence hátsó részén elhelyezkedő izmok erős csoportja alkotják a feneket (1. ábra). A farizmok elsősorban 3 fő izmot tartalmaznak, beleértve:

  • Gluteus maximus
  • Gluteus medius
  • Gluteus minimus

Ezek az izmok a medencéből származnak, és a combcsont (combcsont) tetejébe illeszkednek (1. ábra). A farizmok elsősorban felelősek a csípő kiegyenesítéséért tevékenység közben, a medence stabilizálásáért és a csípő külső mozgásainak segítéséért (pl. A láb oldalra vétele vagy az irány megváltoztatása futás közben). Különösen aktívak futás, ugrás, guggolás és tüdőzés közben. A farizmok összehúzódása során a farizmok feszülnek. Ha ez a feszültség túl sok ismétlés vagy nagy erő miatt túlzott, akkor a farizmok egy vagy több elszakadhat. Ez az állapot gluteális törzsként ismert.

könny

1.ábra - A gluteális törzs releváns anatómiája

A farizmok könnyei a kis részleges szakadástól kezdve, amelynél minimális a fájdalom és minimális a funkcióvesztés, a teljes szakadásig. A gluteális törzsek az 1. fokozat és a 3. fokozat közötti könnyek között mozognak, és a következőképpen vannak besorolva:

  • 1. osztály: kis számú rost elszakad, ami fájdalmat okoz, de teljes funkciót biztosít.
  • 2. fokozat: jelentős számú rost szakad meg mérsékelt funkcióvesztéssel.
  • 3. fokozat: az összes izomrost megszakad, ami jelentős funkcióvesztést okoz.

A gluteális törzsek többsége 2. fokozatú könny.

A farizomtörés okai

A gluteális törzsek általában a fenékizmok hirtelen összehúzódása miatt következnek be, gyakran nyújtási helyzetben. Ez néha gyors gyorsulással fordul elő futás közben (különösen a dombok felé), robbanásszerű ugrás vagy túlzott súly megemelésekor (pl. Terhelt guggolás vagy tüdő az edzőteremben). A gluteális törzseket alkalmanként észlelhetjük olyan futó- és ugró sportokban, mint a futball, kosárlabda, futball, rögbi és atlétika (különösen sprinterek, gátfutók és távolugrók) vagy súlyzós edzés során. A gluteális törzsek általában az idősebb sportolóknál fordulnak elő, különösen a nem megfelelő bemelegítést követően.

A gluteális törzs jelei és tünetei

A gluteális törzsű betegek a provokatív tevékenység során általában hirtelen éles fájdalmat vagy húzó érzést éreznek a fenékrészben. Kisebb esetekben a beteg csak akkor folytathatja a tevékenységet, hogy lehűléskor a tünetek fokozódjanak. Súlyosabb esetekben a beteg nem képes folytatni a tevékenységet, és gyakran sántít vagy képtelen lesz elmenni a játéktérről.

A gluteális törzsű betegeknél a fájdalom fokozódása általában olyan tevékenységek során tapasztalható, amelyek terhelést jelentenek a gluteális izmokra. Ezek a tevékenységek magukban foglalhatják: járást (különösen felfelé), lépcsőn való fel- és lefelé haladást, futást, ugrást, guggolást, lökdösést, ülést vagy a farizmok szilárd összehúzódását (például a fenék összeszorítását). Gyakran előfordul, hogy a betegek ezen tevékenységek után pihenéssel fájdalmat vagy merevséget tapasztalnak, különösen reggel ébredéskor.

Az ebben a betegségben szenvedő betegek duzzanatot, izomgörcsöt, gyengeséget és véraláfutást is tapasztalhatnak a gluteális régióban. A tünetek fokozódhatnak az érintett farizom határozott megérintésekor vagy a farizom nyújtásakor is (5. ábra).

A gluteális törzs diagnózisa

A gyógytornász alapos szubjektív és objektív vizsgálata általában elegendő a farizom diagnosztizálásához. További vizsgálatokra, például röntgen-, MRI-, CT- vagy ultrahangvizsgálatra lehet szükség a diagnózis megerősítéséhez, egyéb állapotok kizárásához és a sérülés súlyosságának felméréséhez.

A gluteális törzs kezelése

Ahhoz, hogy részletes tagokhoz csak a gluteális törzs kezelésével kapcsolatos információkhoz férhessen hozzá, Legyen tag.

Már tag?

A teljes cikk megtekintéséhez jelentkezzen be.

A gluteális törzs prognózisa

Megfelelő kezeléssel a kisebb gluteális törzsű betegek általában egy-három hét alatt felépülhetnek. Nagyobb könnyek esetén a gyógyulás a súlyosságától függően négy-hat hétig vagy tovább tarthat. Az egyik fenékizom teljes repedése esetén a műtét fontolóra vehető, intenzív rehabilitációval. A sporthoz vagy a tevékenységhez való visszatérés ezután 6 hónapig vagy tovább tarthat.

Hozzájáruló tényezők a gluteális törzs kialakulásához

Számos tényező hajlamosíthatja a pácienseket gluteális törzs kialakulására. Ezeket fel kell mérni és korrigálni kell a gyógytornász útmutatásával. Ezek közül a tényezők közül néhány:

  • izomfeszültség (különösen a farizom és a csípőhajlító izmok)
  • a farizmok nem megfelelő kondicionálása
  • izomgyengeség (különösen a farizmok és a combizmok)
  • nem megfelelő vagy túlzott edzés vagy tevékenység
  • nem megfelelő gyógyulási időszakok a sport vagy a tevékenység miatt
  • gyenge futástechnika
  • gyenge biomechanika
  • rossz testtartás
  • nem megfelelő erőnlét
  • fáradtság
  • nem megfelelő bemelegítés
  • ízületi merevség (különösen az alsó hát vagy a csípő)
  • gyenge magstabilitás
  • nem megfelelő rehabilitáció egy korábbi fenék- vagy deréktáji sérülést követően
  • idegi feszesség
  • izom egyensúlyhiány

Fizioterápia a farizomra

A fenéktörzsű betegek fizioterápiája létfontosságú a gyógyulási folyamat felgyorsításához és az optimális eredmény biztosításához. A kezelés a következőket foglalhatja magában:

  • lágyrész masszázs
  • elektroterápia (pl. ultrahang)
  • száraz tű
  • izomenergia technikák
  • közös mozgósítás
  • nyúlik
  • mankók használata
  • jég vagy hőkezelés
  • oktatás
  • biomechanikus korrekció (pl. ortotika használata)
  • progresszív gyakorlatok az erő, a rugalmasság, a stabilitás és az egyensúly javítására
  • tevékenységmódosítási tanácsok
  • technika korrekciója
  • gyulladáscsökkentő tanácsok
  • a sport vagy a tevékenységi terv fokozatos visszatérésének kidolgozása és figyelemmel kísérése

Egyéb beavatkozás gluteális törzs esetén

A megfelelő fizioterápiás kezelés ellenére néhány gluteális törzsű beteg nem javul megfelelően. Amikor ez bekövetkezik, a kezelő gyógytornász vagy orvos tanácsot adhat a kezelés legjobb módjáról. Ez magában foglalhat olyan vizsgálatokat, mint például röntgen, ultrahang, CT-vizsgálat vagy MRI, gyógyszerészeti beavatkozás vagy beutalás a megfelelő orvosi hatóságokhoz, akik tanácsot adhatnak bármilyen beavatkozáshoz, amely alkalmas lehet az állapot javítására. Nagyon ritka esetekben a farizom teljes megrepedése esetén műtéti beavatkozás jöhet szóba.

Gyakorlatok a farizom megterhelésére

A következő gyakorlatokat általában előírják az ilyen állapotú betegek számára. Mielőtt elkezdené, beszélje meg gyógytornászával e gyakorlatok alkalmasságát. Általában naponta háromszor kell elvégezni, és csak akkor, ha nem okoznak vagy növelnek tüneteket.

Gyógytornásza tanácsot adhat, amikor indokolt megkezdeni a kezdeti gyakorlatokat, és végül a középhaladó, haladó és egyéb gyakorlatokig haladni. Általános szabály, hogy a gyakorlatok hozzáadását vagy a haladást a haladóbb gyakorlatokhoz fokozatosan kell végrehajtani, feltéve, hogy a tünetek nem növekednek.

Kezdeti gyakorlatok

Csípőhajlítás

Kezdje ezt a gyakorlatot a hátán fekve (2. ábra). Lassan vigye a térdét a mellkasához, amennyire csak lehet, fájdalom nélkül, és feltéve, hogy enyhe vagy közepes nyújtásnál többet érez, majd engedje vissza. Ismételje meg 10 - 20 alkalommal, feltéve, hogy a tünetek nem nőnek. Amint ez könnyűvé válik, a kezével finoman a térdét a mellkasához veheti, feltéve, hogy a gyakorlat fájdalommentes.

2. ábra - Csípőhajlítás (bal láb)

Egylábú rúgások

Kezdje el ezt a gyakorlatot a hasán fekve, kezével a homloka alatt, amint az látható (3. ábra). Lassan hajlítsa meg a térdét, amíg az alsó láb felfelé mutat. Emelje meg hajlított térdét néhány centivel a padlótól anélkül, hogy mozgatná a hát alsó részét. Lassan igazítsa ki a térdet, majd engedje vissza a lábát a padlóra, visszatérve a kiindulási helyzetbe. Tartsa mozdulatlanul a gerincét és a medencéjét a gyakorlat során, és normálisan lélegezzen. Végezzen 10 ismétlést az érintett lábon, feltéve, hogy a gyakorlat fájdalommentes.

3. ábra - Egylábú rúgások (jobb láb)

A csípő elrablása egyidejűleg

Kezdje ezt a gyakorlatot az oldalán fekve, lábaival együtt. Tartsa a hátát és a térdét egyenesen és a lábát előre nézzen, lassan vegye felfelé a lábát, meghúzva a comb/csípő oldalán lévő izmokat (glutealis) (4. ábra). Tartsa 2 másodpercig, majd térjen vissza a kiindulási helyzetbe. Végezzen 10-20 ismétlést mindkét lábon, feltéve, hogy a gyakorlat fájdalommentes.

4. ábra - Csípőrablás oldalt (jobb láb)

Közbenső gyakorlatok

Ha csak 4 taghoz szeretne hozzáférni, a köztes gyakorlatokhoz, amelyek a fenéktörzs rehabilitációjának alapvető elemei, váljon taggá.