A gyermekek elhízása

A gyermekkori elhízás egész életükben befolyásolhatja a gyermekek egészségét; közvetlenül összefügg a felnőttek elhízásával, maga is számos egészségügyi problémával jár. A megelőzés érdekében meg kell ismerni a probléma okait és következményeit.

Mennyire fontos?

A gyermekkori elhízás felnőttkori elhízással jár, maga a magas vérnyomás, a koszorúér-betegség és a cukorbetegség. Az elhízást nagyon nehéz kezelni, miután kialakult, és az érintett gyermekeket egész életen át tartó egészségügyi problémák, az életminőség romlása, valamint a társadalmi megbélyegzés és kirekesztés veszélyének teszi ki. Így az elhízás egyéni és társadalmi költségei (pl. Egészségügyi ellátás) súlyosak. A gyermekkori elhízás kutatásának középpontjában az elhízás okai és következményei, a sikeres intervenciós programok és a hatékony megelőzési stratégiák állnak.

Mit tudunk?

Ha az elhízás az elégtelen energiafelhasználás közvetlen következménye az energiafogyasztáshoz képest, akkor ennek az egyensúlyhiánynak az okai összetettek, és az egyénenként és a társadalmi kontextusban eltérőek. A család az első és alapvető kontextus a gyermekek étkezési és tevékenységi magatartásának megértésében. A szülők a gyerekeket génekkel, valamint a viselkedési szokások kialakulásának környezetével látják el. Az elhízott anyáknak általában elhízott gyermekeik vannak, de a genetikai és környezeti hozzájárulások szétválasztása továbbra is kihívást jelent.

Míg a testmérethez való genetikai hozzájárulás széles körben elismert, a legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy az étkezési magatartás részben genetikai ellenőrzés alatt áll. Az étvágyvonások (étkezési sebesség, teltségérzékenység, ételek élvezete stb.) És az étkezési magatartás (pl. Snackek elfogyasztása, ha nem éhes) egyéni különbségei okozati tényezők lehetnek az elhízás kialakulásában. Ezek a különbségek részben megmagyarázhatják, hogy a környezet azon jellemzői, amelyek növelik az elhízás kockázatát, miért nem érinti minden egyént egyformán; egyes emberek étvágygerjesztő tulajdonságaik és étkezési magatartásuk miatt nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint mások.

Ami a környezetet illeti, a gyermekek így növekednek egy olyan világban, amely számos lehetőséget kínál számukra a passzív szórakozásra és rengeteg ételt biztosít. A nagyon kisgyermekek aktivitási szintjéről kevés tanulmány készült, de eredményeik azt mutatják, hogy a csecsemők és a kisgyermekek követik az alacsonyabb fizikai aktivitás és a magasabb szintű képernyő-alapú szórakozás irányába mutató tendenciát. Ezenkívül a társadalmi normák megváltozása azt eredményezte, hogy csökkent a gyermekek által a szabadban végzett aktív fizikai játékra fordított idő, csökkentve az óvodai és iskolai beltéri játékokat és/vagy tanulmányi tevékenységeket.

A szülői gyakorlatok csökkenthetik az elhízás kialakulásának kockázatát a kisgyermekeknél, amikor ösztönzik a fizikai aktivitást, korlátozva a passzív tevékenységekre, például a televíziónézésre és más képernyő-alapú tevékenységekre szánt időt, valamint példaképként szolgálva. A családi gyakorlatok is befolyásolják a gyermekek étkezési magatartását, főleg azért, mert a szülők döntenek az étel fajtájáról, a gyermekek számára felszolgált mennyiségről és az étkezés időzítéséről. Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy amikor a szülők korlátozzák a gyermekek ízletes, de egészségtelen ételekhez való hozzáférését, növelik a gyermekek iránti vágyat. Más tanulmányok azonban oksági kapcsolat helyett interaktív kapcsolatot javasolnak: a szülők táplálkozási gyakorlatai inkább reagálnak gyermekeik étkezési magatartására, mintsem okozati okokra. A szülők által a családi környezetre gyakorolt kontroll befolyásolja a gyermekek környezeti kockázatoknak való kitettségét, amelyek elősegítik a túlsúly és az elhízás fejlődését.

Az elhízás kockázatát növelő környezetbe kerülés még születés előtt megkezdődik. Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy az intrauterin környezet jellemzői (beleértve az anya elhízásának, a dohányzásnak és a cukorbetegségnek való kitettséget) növelhetik a gyermek hosszú távú elhízási kockázatát. A csecsemőkorban történő gyors súlygyarapodás a későbbi életben is elhízásra hajlamosíthat. Van azonban bizonyíték arra, hogy a mai egészségügyi szakemberek továbbra is hangsúlyozzák a csecsemők súlygyarapodását, bár a fejlett országokban ritkán diagnosztizálják a táplálékhiányt, míg az elhízás diagnózisai folyamatosan emelkednek.

Az alvás az elhízáshoz is társult. A gyermekek alvási időtartama csökkent az elmúlt évtizedekben, és egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a rövid alvási idő az elhízás meghatározó tényezője, valószínűleg a hormonszabályozásra gyakorolt hatása révén, és mivel a kevesebb alvás hosszabb időt jelent az elhízással összefüggő környezeti jellemzőknek, például a magas alvásnak - kalóriatartalmú ételek és passzív szórakozás. Egy tanulmány kimutatta, hogy az új anyákra irányuló beavatkozás, amely a szilárd táplálék bevezetésével és a nyugtató/alvási magatartással foglalkozott, alacsonyabb súly-hosszúságot eredményezett a csecsemőknél, bár a kizárólag etetésre vagy alvásra összpontosító beavatkozásoknak nem volt hatása.

Mit lehet tenni?

Az intervenciós tanulmányok célja olyan stratégiák megtalálása, amelyek csökkentenék a kockázatokat és csökkentenék az elhízásnak a gyermekek egészségére gyakorolt hatását. Érdemes megjegyezni, hogy egyelőre egyetlen beavatkozási stratégia sem bizonyította be, hogy jelentős számú egyén hosszú távon csökkentené a testsúlyt. A súlycsökkenés hangsúlyozása további problémákat okozhat, ideértve a fogyás és gyarapodás ciklusainak megismétlését, étkezési rendellenességeket és csökkent önbecsülést, míg az egészséges magatartás indukálása a fogyástól függetlenül javíthatja az egészséget. Ezért, még ha a kezelés is fontos, a túlsúly és az elhízás megelőzésének kell az intervenciós programok elsődleges céljának lennie.

Az elhízás megelőzését már a születés előtt meg kell kezdeni, és figyelembe kell venni a genetikai és prenatális állapotokat. A túlsúlyos nőkkel történő terhesség előtti és terhességi beavatkozás, amelynek célja az étrend és a viselkedés megváltoztatása, csökkentheti a magzat dohányzásnak, elhízásnak és cukorbetegségnek való kitettségét. A jelenlegi szakpolitikai ajánlásokat meg kell vizsgálni a terhes nők és csecsemők súlygyarapodásának nyomon követésére vonatkozóan. Ennek a megfigyelésnek a hangsúlyának a megfelelő súlygyarapodás biztosításáról az elhízás megelőzésére kell áttérnie. Például bár ajánlott három-négy óránként ébreszteni az újszülötteket etetés céljából, ezt a gyakorlatot abba kell hagyni, amikor a baba visszanyerte születési súlyát és folyamatosan növekszik. Az új anyák betanítása a szilárd táplálék bevezetésére és a megfelelő nyugtató/alvási magatartásra szintén segíthet a csecsemők súlygyarapodásának ellenőrzésében.

A megelőzési programok az óvodás évek során kiterjeszthetők, a gyermekek aktivitási szintjére és étkezési szokásaira összpontosítva. Néhány tanulmány kimutatta, hogy a telített zsírbevitel rövid távú csökkentése érhető el, bár a hatás két év elteltével megszűnt, és a hatékonyság az etnikai csoportok szerint eltérő volt. A vizsgálatok összesített eredményei azt mutatták, hogy a kisgyermekekre irányuló beavatkozás a testtömeg-index (BMI) által mérve csökkentheti a súly-hosszúságot. Az elhízás megelőzését célzó beavatkozásoknak elő kell mozdítaniuk az elegendő alvást is.

A prevenciós programok célozhatják a gyermeki környezet azon aspektusait is, amelyek növelik az elhízás kialakulásának kockázatát, például a passzív szórakozás és a magas kalóriatartalmú ételek rendelkezésre állását. Ösztönözni kell a gyerekeket a szabadban játszásra, de az új játékeszközök bevezetése nem elegendő a nagyobb fizikai aktivitás előidézéséhez. A szülők fontos szerepet játszhatnak és javíthatják családi környezetüket azáltal, hogy szabályokat határoznak meg, modellezik az egészséges viselkedést és korlátozzák a képernyőn megjelenő szórakozás használatát. Az iskolák az elhízás kialakulásának kockázatát is csökkenthetik, ha a gyermekek több időt hagynak az aktív fizikai játékra.

Röviden, az elhízás jelenlegi járványával a következő sokoldalú beavatkozásokkal kell foglalkozni:

A csecsemők súlygyarapodásának orvosi ellenőrzésének megváltoztatása az elhízás megelőzésének hangsúlyozásával;
A kisgyermekek fizikai aktivitásának ösztönzése;
A gyermekek alvási szokásainak és étkezési magatartásának javítása;
Az elhízás kezelésénél az egészség javításának hangsúlyozása a fogyás helyett.
Figyelembe véve azokat a genetikai feltételeket, amelyek a gyermekeket többé-kevésbé kiszolgáltatottá teszik az elhízás szempontjából.