Gyermekkori elhízás ápoló tanfolyam

Bevezetés/előfordulás

A gyermekkori elhízás továbbra is jelentős probléma az egész világon. A Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok (CDC, 2018) szerint az elhízás aránya az 1970-es évek adatszolgáltatásai óta tovább emelkedett. A gyermekkori elhízás aránya megháromszorozódott. Most a CDC (2018) jelentése szerint minden ötödik gyermek elhízottnak számít, és ez a szám továbbra is növekszik, amikor a gyerekek tizenéves korukba és azon túlra kerülnek. Az elhízás gyermekekre gyakorolt hatása bénító. Az egész életen át tartó egészségi állapot a gyermekkorban kezdődhet, amikor az elhízás megkezdődik. A szívbetegségek, az érelmeszesedés, a 2-es típusú diabetes mellitus (DM) és a depresszió felnőttekhez vezethetnek, akár akutan, akár krónikusan, ami fogyatékosságot eredményezhet, ami befolyásolja a munkateljesítményt és a mindennapi életet (Grossman et al., 2017).

Mérések

Kockázati tényezők és pszichoszociális kiváltók

Míg az alacsony társadalmi-gazdasági helyzet lehet a legnagyobb kockázati tényező, Hemmingsson (2018) az egészségtelen családdinamika jelenlétét vitatta további lehetséges kockázati tényezőként. Azokban a családokban, ahol ellentmondás és diszfunkció van, több gyermeket fenyeget az elhízás. Ide tartoznak azok a helyzetek is, amikor elhanyagolás vagy érzelmi bántalmazás történik. Ezek a helyzetek növelhetik az érzelmi étkezés kockázatát, amint azt korábban említettük. Goran (2016) tárgyalja a családi élet és a funkció hatását a gyermekek étkezési szokásaira, valamint a gyermek aktivitási szintjére. Ha egy gyermeket elhanyagolnak, nem valószínű, hogy részt vehet olyan tevékenységekben, amelyek elősegítik a szív- és érrendszeri egészséget. A gyermekek sem elsősorban felelősek az ételek beszerzéséért és elkészítéséért. A szülő vagy gondviselő irányítja a mindennapi élet ezen részét, amelyet negatívan befolyásolhat a diszfunkcionális családokban (Goran, 2016).

Raver, Blair, Garrett-Peters és a Family Life Project Key Investigators (2015) tanulmányában egyértelműen azonosították az erőszak, a szegénység és a háztartási káosz kisgyermekekre gyakorolt hatását, amely káros a gyermekeket védő belső tényezőkre, mint pl. megküzdési képességek, figyelem, szeretet és összetartozás. Ezek a tényezők megvédhetik a gyermeket az olyan káros szokások kialakulásától, mint az egészségtelen ételválasztás és a fizikai aktivitás hiánya. A megküzdési képességek idővel fejlődnek, ezért a családi diszfunkcióval kapcsolatos károsodott megküzdési készségek korai felismerése létfontosságú ahhoz, hogy segítsen az elhízással kapcsolatos kockázati tényezők csökkentésében, amelyek általában társulnak a gyermekek pszichoszociális fejlődéséhez (Raver et al., 2015).

Hemmingsson (2018) azonosította a stressz hatását a gyermek étkezési szokásaira és pszichoszociális fejlődésére. Idézte az ócska étel túlzott használatát, hogy megkönnyítse a diszfunkcionális otthonok gyermekeinél gyakran tapasztalható pszichológiai terheket. Az ócska étel, más néven csekély tápértékű étel, könnyen beszerezhető, és gyakran használják önnyugtatásra, ha az érzelmek kavarodnak. Miután ez a szokás kialakult, nehéz lesz megváltoztatni. Ezért a diszfunkcionális háztartásokban való tovább élés növeli az ócskát meghaladó élelmiszerek túlzott használatának kockázatát. A diszfunkcionális háztartások mellett az iskolai stressz hatással lehet a gyermekre is, aki hajlamos a túlevésre vagy a nem tápláló étel fogyasztására (Hemmingsson, 2018). Nga et al. (2019), az iskolarendszer stresszje (határidők, tanulmányi teljesítmény és érzelmi helyzeteken kívüli) mind befolyásolja a tanulók egészséges életmódját a kora gyermekkortól a serdülőkorig. A stresszes epizód során a test kiválasztja a kortizolt. Ha a kortizolszint megemelkedik, ez növeli az étvágyat és a vágyat a magasabb cukor- és zsírtartalmú ételek iránt, ami kevésbé tápláló ételválasztást eredményez, ami nagyobb súlygyarapodáshoz vezet. Ez a túlevés a lányokat sokkal nagyobb mértékben érinti, mint a fiúkat (Nga et al., 2019).

Hayes, Eichen, Barch és Wilfley (2018) megállapította, hogy az elhízott gyermekeknél csökken a végrehajtó funkció. A végrehajtó működés magában foglalja a „gátló kontrollt, a munkamemóriát és a kognitív rugalmasságot” (Hayes és mtsai, 2018, 11. o.). Az ellenőrzés során a magas szintű működésű gyermek elutasíthatja a cukros vagy más módon egészségtelen ételválasztást. A munkamemória lehetővé teszi a gyermek számára, hogy szintetizálja az oktatás során megszerzett ismereteit, hogy a legjobb választás és értse, hogyan lehet olyan étrendi vagy testmozgási tervet kidolgozni, amely elősegíti az egészséget. A kognitív rugalmasság lehetővé tenné a gyermek számára, hogy váltson az egészségtelen kísértés és az egészségesebb lehetőségek kreatív helyettesítése között. A vezetői működés jól kutatott, és az egészséges döntések meghozatalához vezet, ha egészségtelen lehetőségekkel szembesülnek. Azt is megállapították, hogy a fogyás és a testmozgás javíthatja az ügyvezető működését (Hayes et al., 2018).

Sahoo et al. (2015) szerint az elhízás akkor válik problémává, ha az elfogyasztott kalóriák meghaladják a ráfordított energiát. A televíziónézés vagy a videojátékok gyakran helyettesítik a testmozgást. Ez akkor fordulhat elő, ha a gyermek visszahúzódó vagy depressziós, és nem lép kapcsolatba társaival. Kidolgozták a képernyőidő és a nem tápláló ételek túlfogyasztásának kapcsolatát. A reklámozott ételeket gyakran többet fogyasztják, mint a nem reklámozott ételeket, ami rossz ételválasztékhoz vezet. Ezek a rossz étkezési lehetőségek és a túl sok képernyő-idő jelentősen hozzájárulnak a gyermekek elhízásának növekedéséhez (Sahoo et al., 2015).

Goodarzi (2018) a genetika gyermekkori elhízásra gyakorolt hatásával foglalkozott. Több, egymástól eltérő genetikai hatással bíró lokusz összejön az elhízás genetikai kockázatának előidézésére. Az elhízás génjei korrelálnak a 2-es típusú DM génjeivel. A folyamatban lévő kutatások a születési súlyt és az elhízással való lehetséges összefüggést vizsgálják (Goodarzi, 2018).

Corica és mtsai. (2018) megállapította, hogy valóban létezik családi összefüggés a gyermekkori elhízásban. Ez az ismeret lehetővé teszi a szolgáltató számára, hogy gyorsabban megtervezze a beavatkozásokat, ha erősen utalnak a család történetére. A családi kórtörténet az egyik szempont, amely kulcsfontosságú a súlyos elhízás, valamint az endokrin rendellenességek kialakulásában. Az elhízás egy korábbi megjelenése azt sugallja, hogy a gyermeknek jelentős egész életen át tartó súlyproblémái lesznek (Corica et al., 2018).

Az elhízás fizikai és érzelmi hatásai

Fizikailag az elhízás hosszú távú hatása jelentős. A CDC (2018) szerint a gyermekkori elhízás azonnali állapotokat okoz, valamint azokat, amelyek továbbra is problémát jelentenek a gyermek öregedésével. Sahoo és mtsai. (2015) megállapítják, hogy az endokrin aggodalmak, például a 2-es típusú DM, és a kardiovaszkuláris problémák, például a szívkoszorúér-betegség kialakulása közvetlenül összefügg a gyermekek elhízásával. A jövőbeni problémák a gyermekkorban okozott kezdeti károkból adódnak, amelyek felnőttkori életkorban továbbra is fennálló endokrin és kardiovaszkuláris állapotokhoz vezethetnek, amelyek életveszélyesek lehetnek. Ezenkívül a felnőttkori állapotokat, például a zsíros májbetegségeket, a mozgásszervi problémákat és az alvási apnoét ma már gyermekkorban tapasztalják az elhízás eredményeként (Sahoo et al., 2015).

Érzelmileg az elhízás gyermekkorban is jelentős. Sahoo és mtsai. (2015) megállapította, hogy a túlsúlyos/elhízott gyermekeknek a súlygyarapodáshoz kapcsolódó pszichológiai hatása változatos. Az elhízott gyermekeknél a zaklatás, az iskolával kapcsolatos nehézségek és a rossz életminőség tapasztalható (Sahoo et al., 2015).

Megelőzés

A gyermekek nehezen tudják beépíteni életükbe a megelőző magatartást, ha nem rendelkeznek a gondozók támogatásával. Bleich és mtsai. (2018) egyszerű és könnyen megszerezhető beavatkozásokat emel ki, ha jelentős jövedelem van a családban. Azt mondták, hogy a magasabb társadalmi-gazdasági helyzet sikeresebb beavatkozásokat tesz lehetővé. Hemmingsson (2018) szerint a legjobb, ha olyan társadalmi körülményekre koncentrálunk, mint a szegénység, hogy segítsük a gyermekkori elhízás általános kérdésének kezelését. Mint látható, nincs egyetlen olyan stratégia, amely megfelelne a lakosság egészének.

Hilmers és mtsai. (2018) a gyorsétterem menü címkézését vizsgálta. Ebben a tanulmányban konkrétan a menüpontok kalóriatartalmát tették közzé. Bár ennek az elképzelésnek óriási hatása lehet, a címkézés következetlen volt. További kutatásokra van szükség a megelőzési kezdeményezés fejlesztése érdekében.

Nga et al. (2019) felismerte annak szükségességét, hogy a tanárok részt vegyenek az elhízás megelőzésére irányuló stratégiákban. Az osztályteremben, ahol a gyerekek töltik idejük nagy részét, a tanárok döntő tényezők lehetnek a gyermek tevékenységében vagy egészségnevelésében. Először a tanárnak felül kell vizsgálnia az elhízással kapcsolatos saját érzéseit. Miután végzett, a tanár elkezdheti beépíteni a fizikai aktivitás növelésére szolgáló kis lehetőségeket. A nap felosztása olyan fizikai aktivitási időszakokkal, mint a ropogás vagy a helyben futás, további fizikai tevékenységeket ösztönözhet, és segíthet a gyermeknek abban, hogy valamilyen formában fizikai erőfeszítéseket szerezzen a nap folyamán (Nga et al., 2019).

A WHO (2012) népességalapú prevenciós stratégiákat tett közzé a növekvő gyermekkori elhízási járvány kezelésére. Javaslatok voltak az egészségfejlesztési stratégiák finanszírozásának növelésére a közösségekben és az iskolai rendszerekben. Erősen hangsúlyozzák a kisgyermekkori oktatás megkezdését és a serdülőkorban való folytatást. Javasoljuk az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás beépítését az iskolai tantervbe. Javasolt közösségi programok az egészséges táplálkozási szokások és a fizikai aktivitás tudásbázisának javítására az egészség fenntartása érdekében (WHO, 2012).

Weihrauch-Blüher et al. (2018) szerint az iskoláskorú gyermekeket célzó beavatkozásoknak javítaniuk kell az eredményeket. Ezeket a beavatkozásokat leginkább fiatalabb korosztályoknál lehet alkalmazni, elsősorban óvodás és iskolás korúaknál. Fontos megjegyezni, hogy nem elég a gyermek beavatkozása a beavatkozásokhoz. A szülőket és a tanárokat oktatni kell az egészséges táplálkozás lehetőségeiről és a testmozgás fontosságáról az elhízás megelőzésében. Az idősebb gyermek jól jár, ha az oktatási terv a gyermeket és a szülőt célozza meg (Weihrauch-Blüher et al., 2018). A gyorsétel könnyen elérhető, és továbbra is elfogadható függőségnek tekinthető, szemben más addiktív szerekkel (Hemmingsson, 2018).

Az elhízás kezelése és kezelése

Bleich és munkatársai szisztematikus áttekintésében. (2018), a gyermekkori elhízás, valamint az egészséges táplálkozás és a testmozgás tudatossága csökkentheti az elhízás arányát és javíthatja az egészséges életmódot. Ez magában foglalja a gyorsétel korlátozását vagy mellőzését. A beavatkozások sokak, és ezeket jól meg kell tervezni az egészséges étkezési szokások és a jó fizikai erőnlét elősegítése érdekében. Az ócska ételek csökkenése az otthonról hozott iskolai ebédek egyik felfedezendő területe (Bleich et al., 2018).

Az Egyesült Államok Egészségügyi és Humánügyi Minisztériuma ajánlásokat tett közzé a gyermekek számára az étrendi választásokkal kapcsolatban, amelyek javíthatják a gyermek egészségét (CDC, 2018). Megállapították, hogy az alacsony telített zsírtartalmú étrend, az édesített italok csökkentett bevitele, valamint a fokozott gyümölcs- és zöldségfogyasztás nagyban befolyásolja a gyermek súlyát. Ezenkívül a fizikai aktivitás beépítése csökkentheti a súlygyarapodást és javíthatja a gyermek szív- és érrendszeri egészségét. Az ajánlások a kisebb gyermekek szüleire is összpontosítanak, mivel határozott hatása van, ha a szülők részt vesznek az étrend változásával kapcsolatos oktatásban. A súlycsökkentő műtétet nem vizsgálták teljes mértékben gyermekeknél történő alkalmazásra (CDC, 2018).

Xu és Xue (2016) kutatták a gyermekkori elhízás hatásait, és olyan beavatkozásokat javasoltak, amelyek beépíthetők az otthonba és a gyermek általános gondozásába az elhízás csökkentése és megelőzése érdekében. Az elhízás kezelésére/megelőzésére messze az étrendi változások és a fizikai aktivitás bevezetése a legígéretesebb módszer. A viselkedési tanácsadás és a súlycsökkentő gyógyszerek alkalmazása fokozhatja a fogyás általános folyamatát. A szükséges viselkedési változások kezelése a folyamat elengedhetetlen része. Az aktivitás és az étrend megváltoztatása a viselkedés megváltoztatása nélkül visszavezetheti azokat a szokásokat, amelyek eredetileg a súlygyarapodást okozták (Xu & Xue, 2016).

Következtetés

A gyermekkori elhízás egész életen át tartó komplikációkkal járó súlyos orvosi probléma. A korai beavatkozások csökkenthetik a gyermekkori elhízás valószínűségét. Az elhízott gyermekek arányának csökkentése a gyermekkori elhízás előfordulásának tudatosítása és a kockázati tényezők megcélzása. Az egészségügyi szolgáltatók megfelelő hatékonysággal tudnak azonnali hatást gyakorolni a gyermekkori elhízás kérdésére. Ennek a területnek a jövőbeli kutatásaira még mindig szükség van a gyermekkori elhízás csökkentése és csökkentése érdekében.

Hivatkozások

Bleich, S. N., Vercammen, K. A., Zatz, L. Y., Frelier, J. M., Ebbeling, C. B. és Peeters, A. (2018). Beavatkozások a gyermekkori globális túlsúly és elhízás megelőzésére: Szisztematikus áttekintés. Lancet Diabetes & Endocrinology, 6 (4), 332-346. doi: 10.1016/S2213-8587 (17) 30358-3

The Centers for Disease Control and Prevention, (2010), WHO növekedési táblázatok, letöltve 2019. szeptember 13-án: https://www.cdc.gov/growthcharts/who_charts.htm#The%20WHO%20Growth%20Chart

A betegségek elleni védekezés és megelőzés központjai (2018), gyermekkori túlsúly és elhízás, letöltve: https://www.cdc.gov/obesity/childhood/

Corica, D., Aversa, T., Valenzise, M., Messina, M., De, L., Wasniewska, M., & Alibrandi, A. (2018). Vajon az elhízás, a szív- és érrendszeri, valamint az anyagcsere-betegségek kórtörténete befolyásolja-e a gyermekkori elhízás megjelenését és súlyosságát? Határok az endokrinológiában, 9. (május). doi: 10.3389/fendo.2018.00187

Cunningham, S. A., Kramer, M. R. és Narayan, K. V. (2014). Gyermekkori elhízás előfordulása az Egyesült Államokban. New England Journal of Medicine, 370 (5), 403-411. doi: 10.1056/NEJMoa1309753

Goodarzi, M. (2018). Az elhízás genetikája: Milyen genetikai asszociációs tanulmányok tanítottak az elhízás biológiájáról és szövődményeiről. A Lancet. Diabetes és endokrinológia, 6 (3), 223-236. doi: 10.1016/S2213-8587 (17) 30200-0

Goran, M. I. (2016). A gyermekkori elhízás: okai, következményei és beavatkozási megközelítései. Boca Raton, FL: CRC Press.

Grossman, D. C., Bibbins-Domingo, K., Curry, S. J., Barry, M. J., Davidson, K. W., Doubeni, C. A.,. & Landefeld, C. S. (2017). Gyermekek és serdülők elhízásának szűrése: az Egyesült Államok Preventive Services Munkacsoportjának ajánlási nyilatkozata. Jama, 317 (23), 2417-2426. doi: 10.1001/jama.2017.6803.

Hayes, J. F., Eichen, D. M., Barch, D. M. és Wilfley, D. E. (2018). Végrehajtó funkció gyermekkori elhízásban: Ígéretes beavatkozási stratégiák a kezelési eredmények optimalizálása érdekében. Appetite, 124, 10–23. doi: 10.1016/j.appet.2017.05.040.

Hemmingsson, E. (2018). A korai gyermekkori elhízás kockázati tényezői: Szocioökonómiai nehézségek, családi diszfunkció, utódok szorongása és a gyorsétel öngyógyítása. Jelenlegi elhízási jelentések, 7 (2), 204-209. doi: 10.1007/s13679-018-0310-2

Hilmers, A., Hilmers, D. C. és Dave, J. (2012). Az egészséges élelmiszerekhez való hozzáférés szomszédsági különbségei és azok környezeti igazságosságra gyakorolt hatása. American Journal of Public Health, 102 (9), 1644-1654. doi: 10.2105/AJPH.2012.300865

Mukhopadhyay, S., Mondal, S. és Chatterjee, S. (2019). Stratégiák a gyermekkori elhízás megelőzésére. A gyermekkori elhízás globális perspektívájában (299-312. O.). San Diego, Kalifornia: Academic Press.

Nga, V., Trágya, V., Chu, D., Tien, N., Van Thanh, V., Ngoc, V.,. . . Do, D. (2019). Iskolai oktatás és gyermekkori elhízás: Szisztematikus áttekintés. Cukorbetegség és metabolikus szindróma: Klinikai kutatások és áttekintések, 13 (4), 2495-2501. doi: 10.1016/j.dsx.2019.07.014

Raver, C. C., Blair, C., Garrett-Peters, P., & Family Life Project Key Investigators. (2015). A szegénység, a háztartási káosz és a szülők közötti agresszió megjósolja a gyermekek képességét a negatív érzelmek felismerésére és modulálására. Fejlesztés és pszichopatológia, 27 (3), 695-708. doi: 10.1017/S0954579414000935

Sahoo, K., Sahoo, B., Choudhury, A. K., Sofi, N. Y., Kumar, R., & Bhadoria, A. S. (2015). A gyermekkori elhízás: okai és következményei. Journal of Family Medicine and Primary Care, 4 (2), 187. doi: 10.4103/2249-4863.154628

Weihrauch-Blüher, S., Kromeyer-Hauschild, K., Graf, C., Widhalm, K., Korsten-Reck, U., Jödicke, B.,. & Wiegand, S. (2018). Az elhízás megelőzésének jelenlegi irányelvei gyermekkorban és serdülőkorban. Elhízási tények, 11. cikk (3), 263-276. doi.org/10.1159/000486512

Az Egészségügyi Világszervezet. (2012). A gyermekkori elhízás megelőzésének népességalapú megközelítései. Letöltve: https://apps.who.int/iris/bitstream/handle/10665/80149/9789241504782_eng.pdf

Xu, S., & Xue, Y. (2016). Gyermekkori elhízás: okai, tünetei, megelőzése és kezelése (áttekintés). Kísérleti és terápiás orvoslás, 11, 15-20. doi: 10.3892/etm.2015.2853

Gyermekkori elhízás ápolói tanfolyam (1,0 kontaktóra)