A gyermekkori túlsúly és elhízás, valamint a depresszió kockázata az egész életen át

Absztrakt

Háttér

Az elhízás longitudinális összefüggésben van a depresszióval, de csak kevés tanulmány alkalmaz életciklus-megközelítést. Ez a longitudinális vizsgálat azt vizsgálja, hogy a túlsúly vagy az elhízás 8 és 13 éves korban több mint 60 évvel későbbi depressziós tünetekkel jár-e, és hogy ez az összefüggés független-e a késői életkori testtömeg-indextől (BMI). Vizsgáltuk a túlsúlyos/elhízott összefüggést 8 vagy 13 éves korban valaha súlyos depressziós rendellenességgel (MDD).

Módszer

Ez az elemzés 889 AGES-Reykjavik résztvevő részmintáján alapszik, a korai életkorból származó mért BMI-adatokkal. A késői élet depressziós tüneteit a geriátriai depresszió skálával (GDS) mértük, és az egész életen át tartó MDD-t késői életkorban értékeltük a Mini International Neuropsychiatric Interjú segítségével. Logisztikai regresszióanalízist használtunk a BMI (folyamatos és kategorikus) 8 vagy 13 éves korban, valamint a késői élet depressziós tünetei (GDS ≥ 5-ként mérve) vagy az életen át tartó MDD közötti összefüggések megbecsülésére a szex, az oktatás, a fizikai aktivitás, a dohányzás között állapot és alkoholfogyasztás. Külön modellben további kiigazításokat hajtottak végre a késői életkorú BMI tekintetében.

Eredmények

Százegy betegnek (11%) voltak depressziós tünetei a késői életkorban (GDS ≥ 5), és 39 alanynak (4,4%) volt életében MDD. A túlsúly vagy az elhízás 8 vagy 13 éves korban nem társult magasabb depressziós tünetekhez a késői élet során, függetlenül a késői életkor BMI-jétől. A túlsúlyos vagy elhízott 8 éves korban, de nem a 13 éves korban az életkori MDD (Odds Ratio (OR) (95% konfidencia intervallum [CI]) megnövekedett kockázatával járt együtt 8 éves korban = 4,03 [1,16–13,96]P = 0,03 és 13 éves kor = 2,65 [0,69–10,26] P = 0,16, ill.

Következtetés

A gyermekkori túlsúly az életkori MDD megnövekedett esélyeivel társult, bár a kockázat nagysága bizonytalan, tekintettel az egész életen át tartó MDD-vel rendelkező résztvevők kis számára. Nem figyeltek meg egyértelmű összefüggést a gyermekkori és a serdülőkori túlsúly/elhízás és a késői élet depressziós tünetei között, függetlenül a késői élet BMI-jétől.

Bevezetés

A túlsúlyos és elhízott gyermekek gyakorisága növekszik. A fejlett országokban a gyermekek és serdülők (2–19 év közötti) életkor szerinti standard prevalenciája az 1980-as 16,9% -ról a fiúk 2013-as 23,8% -ára, a lányok esetében pedig 16,2% -ról 22,6% -ra nőtt [1]. Az életpálya-megközelítést alkalmazó tanulmányok azt sugallják, hogy a korai életkorú elhízás rosszabb későbbi életviteli eredményekhez vezethet, beleértve a rák [2], a cukorbetegség [3], a magas vérnyomás [4] és a szív- és érrendszeri betegségek halálozásának fokozott kockázatát [5]. Ezért a gyermekkori elhízás potenciális kockázati tényező a felnőttkori morbiditás szempontjából. Számos tanulmány a serdülőkori elhízás és a mentális egészség közötti kapcsolatra összpontosított a korai vagy középkorú felnőtt korban [6,7,8,9], mivel a serdülőkor fontos fejlődési időszak, ahol a látszat és a társ jóváhagyása kulcsfontosságú érték. Feltételezik, hogy a test megnövekedett elégedetlensége, alacsony önértékelése és az elhízás miatti észlelt megbélyegzés növeli a pszichiátriai rendellenességek és különösen a depresszió kockázatát [10, 11]. Alternatív magyarázat a közös genetikai kockázat, amelyet az elhízást és a depressziót összekötő tényezőként javasoltak [12].

Ennek a tanulmánynak a célja a gyermekkorban/korai serdülőkorban mért testtömeg-index (BMI) és az egész életen át tartó depresszióval való kapcsolatának vizsgálata volt. Ennek a tanulmánynak a jelentősége a hosszú távú nyomon követés, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a súly és a depresszió egész életen át tartó megközelítését alkalmazzuk. A következő kérdésekkel foglalkoztak [1] A BMI gyermekkorban (8 éves kor) és serdülőkorban (13 éves kor) kapcsolódik-e a késői élet depressziós tüneteihez (életkorban mérve)

75y)? [2] A gyermekkori és serdülőkori BMI összefügg a késői élet depressziós tüneteivel, függetlenül a késői élet BMI-jétől? [3] A gyermekkori és serdülőkori BMI összefügg az egész életen át tartó MDD-vel (

65 éves követés)?

Módszer

Vizsgálati populáció

Az AGES-Reykjavik (életkor, gén/környezeti érzékenység) kohorsz a túlélők véletlenszerű kiválasztásából származik a kialakult népességalapú kohorszból, a Reykjaviki Tanulmányból (1967–1991) (n = 19,381). A reykjaviki tanulmány az 1907 és 1935 között született férfiak és nők csoportja, amelyet Izlandon 1967 óta követ az Izlandi Szív Egyesület. Az AGES-Reykjavik tanulmány egy utótanulmány volt, amelyet az időskori betegségekkel és fogyatékossággal kapcsolatos kockázati tényezők - köztük a genetikai fogékonyság és a gén/környezet kölcsönhatás - megvizsgálására terveztek. Az adatméréseket 2002–2006 során végezték, és magukban foglalták a vérvételeket, az elektrokardiogramokat, az antropometriát (BMI), valamint a pszichológiai és fizikai funkciók mérését [18]. Ezenkívül az AGES-Reykjavik tanulmány gyermekkori (8–13 éves) antropometriai méréseket is végzett 2120 résztvevőtől a reykjaviki 2 fő iskolából [19]. Az iskolai nyilvántartás adatai csak 1929-től és később voltak elérhetőek, ami azt jelenti, hogy nem voltak növekedési adatok az 1921 előtt született 8 éves gyermekekről (vagyis az AGES-Reykjavik vizsgálat során 81 évesnél idősebbekről). Így gyűjtötték össze a gyermekkori antropometriai adatokat azokról a gyermekekről, akik 19–1947 között 8–13 évesek voltak (1. ábra).

Az adatgyűjtés folyamatábra

Ehhez az elemzéshez olyan AGES-Reykjavik résztvevőket választottunk ki, akiknek gyermekkori antropometriai mérései rendelkezésre álltak 8 vagy 13 évesen (n = 938), és akiknek BMI-adatai voltak a késői életkorban. További 49 személyt kizártak a késői élet mentális egészségére vonatkozó hiányzó értékek miatt, így 889 résztvevő maradt a fő elemzésekre.

Intézkedések

Antropometriai adatok

Depresszió

A késői élet depressziós tüneteit az AGES-Reykjavik adatgyűjtés során értékelték a geriátriai depressziós skála (GDS) izlandi nyelvre fordított 15 tételes változatának felhasználásával [21, 22]. A pontszámot folyamatosan alkalmazták, és szintén dichotomizálták ≥5 ponttal, amely depressziós tüneteket jelzett [23].

Kovariátusok

A kovariátumokat késői életkorban értékelték az AGES-Reykjavik adatgyűjtés során. Először más vizsgálatok eredményei alapján választották ki őket. Figyelembe vettük az elért iskolai végzettséget (alapfokú, középfokú, főiskolai, egyetemi), a dohányzási szokásokat (soha, korábban, jelenleg), az alkoholfogyasztást (gramm/hét) és a fizikai aktivitás jelenlegi mértékét (soha, ritkán, alkalmanként, mérsékelt, magas) mint potenciális zavarók.

Statisztikai analízis

Folyamatos változók esetében a populációt átlagok és szórások (SD) alkalmazásával írták le; vagy mediánok és interkvartilis tartományok a nem normálisan elosztott változók esetében. Százalékokat használtunk a kategorikus változók leírására.

Eredmények

Összesen 889 olyan személy volt, akinek teljes késői életkori GDS-adatai és gyermekkori BMI-adatai elérhetőek voltak bármelyik korosztály számára (n = 664) vagy 13 éves (n = 711) az 1929–1947-ig visszanyúló iskolai feljegyzésekből kerültek be. Akik a gyermekkori/serdülőkori antropometriai adatok hiánya miatt kizárták ezt az elemzést (azaz az AGES-Reykjavik tanulmány résztvevői, akik nem jártak azon reykjaviki két iskola egyikébe, ahonnan a gyermekkori/serdülőkori adatokat szerezték), a késői élet GDS pontszámok és valamivel idősebbek voltak, mint a felvételre jogosultak. A bevont egyének közül 101-nek (11,2%) a késői életkorú GDS értéke ≥5, 36-nak (4,1%) pedig egy életen át tartó MDD-je volt, 13 éves életkor után kezdődött (39 (4,4% 8 éves életkor után). 2 (interkvartilis tartomány 1–3). Az MDD megjelenésének átlagosan önállóan jelentett életkora 43,5 év volt (szórás (SD) 20,2). Alig több mint fele nő volt, és az átlagos életkor, amikor az AGES-Reykjavik vizsgálatban részt vettek, 74,9 év (SD 4.5) (1. táblázat). Csak néhány ember volt túlsúlyos vagy elhízott 8 vagy 13 évesen (n = 23, 3,5% és n = 26, 3,7%). Felnőttkorában ez a szám jelentősen emelkedett, 68,4% -uk túlsúlyos vagy elhízott a késői életkorban.

75y) történelmi antropometriai adatokkal

Gyermekkori/serdülő BMI és késői depressziós tünetek

A 8 vagy 13 éves BMI nem társult jelenlegi késői depressziós tünetekkel, ha a GDS cut-off értéke ≥5 volt (Odds Ratio [OR] 0,99 95% konfidencia intervallum [CI] 0.81–1.21 és OR: 0.94 CI: 0,84–1,06) (2. táblázat). Hasonlóképpen nem találtak szignifikáns összefüggést a túlsúlyos/elhízott életkorban 8 vagy 13 éves korban (a normális BMI-vel összehasonlítva) a késői életkor jelenlegi depressziós tüneteivel. Az életmódbeli tényezők vagy a BMI késői életkor szerinti kiigazítása nem változtatta meg ezeket az eredményeket. Hasonló eredményeket találtunk, amikor a GDS-t folyamatos pontszámként használtuk, mivel 8 vagy 13 éves BMI sem volt szignifikánsan összefüggésben a GDS-ponttal (β: -0,07 95% CI: - 0,05, 0,03, β: -0,06 95% CI: - 0,03, 0,02 (nem szerint korrigálva) (az adatok nem láthatók).

Gyermekkori/serdülő BMI és életen át tartó MDD

A nemhez való igazodás után szerény, de statisztikailag nem szignifikáns összefüggést figyeltek meg a 8 és 13 éves BMI és az életen át tartó MDD megnövekedett kockázata között (OR: 1,15; CI: 0,88–1,50, OR: 1,14; CI: 0,98–1,32 ) (3. táblázat). A túlsúlyos vagy elhízott 8 éves korban megnövelte az életen át tartó MDD kockázatát (OR: 4,30; CI: 1,34–13,76), összehasonlítva a normál BMI-vel. Bár az életen át tartó MDD esélyaránya szintén magas volt túlsúlyos vagy elhízott 13 éves korban (OR = 3,00), ez nem érte el a statisztikai szignifikanciát. A késői életmódbeli tényezők kiigazítása kissé gyengítette az esélyek arányát (pl. OR az életen át tartó MDD 4,03 CI 1,16–13,96 túlsúlyos vagy elhízott 8 éves korban a normál BMI-vel szemben).

Vita

Ez a tanulmány a mért gyermekkori/serdülőkori BMI-ről számol be, több mint 60 évvel későbbi nyomonkövetési adatokkal. Eredményeink azt mutatják, hogy a túlsúly vagy az elhízás gyermekkorban/serdülőkorban nem jár depressziós tünetekkel a késői élet során. Azonban a túlsúly 8 éves korban (és valószínűleg 13 éves korban) az életen át tartó MDD jelentősen megnövekedett kockázatával járt. Eredményeinket azonban körültekintően kell megtenni a túlsúlyos/elhízott fiatal korúak alacsony előfordulása és az egész életen át tartó MDD-vel rendelkező résztvevők alacsony előfordulása miatt ebben a kohorszban.

Csak egy másik tanulmány hasonlította össze a gyermekkori/serdülő túlsúlyt/elhízást a depressziós tünetekkel a késői élet során 4410 résztvevőnél. A tanulmány megállapította, hogy a serdülőkorban túlsúlyos nőknél 65 éves korban szignifikánsan gyakrabban fordultak elő depressziós tünetek, mint normál testsúlyú társaiknál, bár a férfiaknál nem figyeltek meg kapcsolatot [6]. Eredményeinkben ezt nem erősítették meg, mivel nem találtunk összefüggést a gyermekkori és a serdülőkori elhízás és a késői élet depressziós tünetei között. A két vizsgálat között az lehet a különbség, hogy a gyermekkori súlyt és magasságot mértük a BMI megszerzéséhez, az összehasonlító vizsgálat pedig relatív BMI-t használt középiskolai fotók (14–18 éves kor) alapján. Vizsgálatunkban a BMI mérésének kora is valamivel fiatalabb volt. Továbbá, a kis mintanagyságunk, amely megakadályozza, hogy nemenként lebontott elemzést végezzünk, szintén magyarázhatja a különbségeket. Egy másik fontos pont az, hogy a késői élet depresszióját 66–86 éves korban értékeltük, amely átlagosan 10 évvel idősebb, mint az összehasonlító tanulmány, növelve más olyan fontos tényezők kockázatát, amelyek hozzájárulhatnak a jelenlegi depressziós tünetekhez, például krónikus betegség, gyengeség, rossz fizikai működés és alvászavar [28, 29].

Alternatív megoldásként az egészségtelen BMI kumulatív hosszú távú expozíciójából eredő metabolikus diszreguláció részben megmagyarázhatja a BMI és a depresszió összefüggését. A gyulladás mind az elhízás, mind a depresszió közös tényezője, bár felvetették, hogy az elhízás és a gyulladás a serdülőkori depresszió eredménye, nem pedig a kiváltó okok [37]. Alternatív megoldásként a leptinnel szembeni rezisztencia a depresszió kockázatát jelentheti. A leptin a zsírtömeg arányában termelődő hormon, amely szabályozza az étvágyat és az energiafelhasználást. A leptin a hangulatra is hatással van. Állatmodellek kimutatták, hogy a leptin perifériás és központi adagolása antidepresszáns-szerű hatásokat vált ki. A súlyos elhízás (BMI ≥ 35 kg/m2) egyik jellemző jellemzője a leptin-rezisztencia, a leptin vér-agy gáton való áthaladásának zavara miatt, csökkenti a leptin receptorok működését és a leptin szignál transzdukciójának hibáit [38]. Végül a túlsúly és az elhízás hosszú távon a szomatikus betegségek kockázati tényezői, amelyek maguk is rosszabb mentális egészségi állapothoz kapcsolódnak. Nincs egyszerű út a testsúlytól a depresszióig. Valószínűleg tényezők kombinációja játszik szerepet.

Ennek a tanulmánynak az erőssége a hosszú távú nyomon követés, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a súly és a depresszió egész életen át tartó megközelítését alkalmazzuk. Mért magasságot és súlyt használtunk, szintén gyermekkorban, és két különböző mértékű depressziót, depressziós tüneteket jelentettünk a késői életkorban és a múltbeli depresszió klinikai diagnózisát, mindkettőt a késői életkorban mértük. Van azonban néhány korlátozás is. A fő korlátozás a túlsúly/elhízás alacsony prevalenciája volt (3,5% 8 éves korban, 3,7% 13 éves korban) és az életen át tartó MDD (4,4%). Az elhízásra vonatkozó jelenlegi izlandi statisztikák azt mutatják, hogy 23% -uk 9 évesen túlsúlyos, 22% -a pedig 13 éves korában túlsúlyos vagy elhízott [39]. A gyermekkori túlsúly és az elhízás alacsony előfordulása részben a születési kohorsz különbségeinek eredménye. Az 1920-as és 40-es évek során a túlsúly és az elhízás valószínűleg a genetikai sérülékenység következménye, mint a környezeti hatások [40]. Az életkori MDD alacsony előfordulását a jelenlegi becslések szerint 15–25% -kal [41] már korábban megfigyelték ebben a kohorszban [42]. Az MDD és a jelenlegi depressziós tünetek előfordulása alacsonyabb lehet, mert a jelenlegi depresszió a nem reagálás és a korábbi halálozás kockázati tényezője. Továbbá az MMSE pontszámmal rendelkezők

Következtetés

Ezen izlandi mintán belül a gyermekkori túlsúly/elhízás összefügg az egész életen át tartó MDD-vel, de a késői életkor depressziós tüneteivel összefüggést nem figyeltek meg. Adatainkban a gyermekkori túlsúly alacsony előfordulása tükrözi a vizsgálat időtartamát. Tekintettel arra, hogy manapság több serdülő elhízott, mint korábban, nagyon fontos lesz megérteni a gyermekkori elhízás és a későbbi élet depressziója közötti összefüggések mechanizmusait. Kutatásunk azt sugallja, hogy a gyermekkori súly fontos meghatározója a felnőttkori későbbi mentális egészségnek, ezért indokoltak olyan tanulmányok, amelyek a gyermekkori elhízást és az életen át tartó MDD-t vizsgálják olyan populációkban, ahol a gyermekkori elhízás gyakoribb.

Az adatok és anyagok rendelkezésre állása

A tanulmány megállapításait alátámasztó adatok az Izlandi Szívszövetségtől származnak, de ezeknek az adatoknak a rendelkezésre állására korlátozások vonatkoznak, amelyeket a jelenlegi tanulmány engedélye alapján használtak fel, így nem nyilvánosak. Az adatok azonban a szerzőktől ésszerű kérésre és az Izlandi Szív Egyesület engedélyével állnak rendelkezésre.