Az elhízással kapcsolatos pszichoszociális tényezők: tanulmány a túlsúlyos, elhízott és kórosan elhízott nők körében Indiában

Eredeti cikkek

Teljes cikk
Ábrák és adatok
Hivatkozások
Idézetek
Metrikák
Engedélyezés
Újranyomtatások és engedélyek
PDF

Absztrakt

A fejlett országok tanulmányai kimutatták, hogy az elhízott egyének gyakran a társadalomban és a mindennapi életükben olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek messze meghaladják az egészségügyi kockázatokat (Jia és Lubetkin 2005; van der Merwe 2007). A pszichológiai szenvedés az elhízás egyik legfájdalmasabb része lehet (Carr és Friedman 2005; Markowitz, Friedman és Arent 2008). A fiatal túlsúlyos és elhízott nőknek különösen fennáll a tartós depressziós hangulat kialakulásának kockázata, amely a súlyos depressziós rendellenesség egyik fontos átjáró tünete (van der Merwe 2007). A társadalom gyakran hangsúlyozza a fizikai megjelenés fontosságát. Ennek eredményeként az elhízott emberek gyakran előítéletekkel vagy diszkriminációval szembesülnek a munkaerőpiacon, az iskolában (Shin és Shin 2008), valamint a szociális helyzetekben (Stunkard és Sobal 1995; Nieman és LeBlanc 2012). Az a kevés tanulmány, amely az elhízással összefüggő pszichológiai kérdéseket vizsgálta, következetesen megmutatta, hogy azoknak, akiknek a kórtörténetében súlykerékpározás volt, lényegesen több pszichológiai probléma jelentkezik, például alacsonyabb az élettel való elégedettség és több étkezési rendellenesség tünete, mint azoknál, akik a súly stabil (Elfhag és Rössner 2005).

A nyugati országokban az elhízás, különösen a nők és a gyermekek körében, gyakran társul társadalmi előítéletekkel és diszkriminációval (Ali és Lindström 2005). Az elhízással kapcsolatos előítéletek néhány ázsiai-csendes-óceáni országban is tapasztalhatók voltak. Egyes régiókban, például a csendes-óceáni szigeteken azonban az elhízást továbbra is kívánatosnak és a gazdagság szimbólumának tekintik a magasabb társadalmi helyzetűek körében (Dowse et al. 1995). Mivel ezekben az országokban az elhízás aránya folyamatosan növekszik, ezeket a népességeket egyre inkább érinthetik az ipari országokban gyakoribb kulturális értékek.

A káros pszichés egészségi állapot további fontos kockázati tényezője a túlsúly mértéke. A súlyosan vagy kórosan elhízott (40+ feletti BMI) problémákat gyakran hülyeség, lustaság, tisztességtelenség, ambícióhiány, önbizalomhiány vagy alacsony önértékelés, valamint érzelmi szövődmények formájában írták le (Owens 2003). Carpenter és munkatársai tanulmánya. (2000) szerint a túlsúlyos nők és az alacsony testsúlyú férfiak nagyobb kockázatot jelentenek az öngyilkosságra. Az elhízott nők 26 százalékkal nagyobb valószínűséggel gondoltak az öngyilkosságra, és 55 százalékkal nagyobb valószínűséggel próbálkoztak öngyilkossággal, mint az átlagos testsúlyú nők.

A fenti vita fényében ebben a tanulmányban arra törekedtünk, hogy leírjuk a túlsúlytalansággal és az elhízással járó különféle pszichoszociális tényezőket Delhiben, a városi Indiát képviselve, kiemelve a probléma azon aspektusait, amelyeket a táplálkozási és orvosi kutatás során gyakran figyelmen kívül hagynak.

MÓD

A tanulmány helye és népessége

Jelen cikk az első szerző doktori disszertációjához gyűjtött adatokat használta (Agrawal 2004). A vizsgálati módszerek teljes részleteit másutt publikálták (Agrawal 2004; Agrawal et al. 2013, 2014). Röviden, 2003. május – június folyamán egy utólagos felmérést végeztek Delhiben, ugyanazt a mintát felhasználva, amelyet India 1998–99-ben folytatott Országos Család-egészségügyi Felmérés-2 (NFHS-2) második fordulójában nyertek. Delhi-t választották ennek a tanulmánynak az előnyben részesített helyszíneként, mert heterogén, multikulturális városi lakosságot képviselt Indiában. Az NFHS-2 demográfiai, társadalmi-gazdasági és egészségügyi információkat gyűjtött egy országosan reprezentatív mintából, amely 90 303 15–49 év közötti, mindig házas nőt vett fel India minden államában (az unió területeinek kivételével), amely az ország több mint 99 százalékát lefedi. lakosság 98 százalékos válaszaránnyal. A mintadarab részleteit, beleértve a mintavételi keretet, az országos felmérési jelentés tartalmazza (IIPS & ORC Macro 2000).

Az 1998–1999-es NFHS-2 Delhi-mintákból 325 15–49 éves nőt választottak szisztematikus szisztematikus mintavétellel (az alábbiakban ismertetjük), és 2003-ban 4 év után újból megkérdeztük egy utólagos felmérésben. Mivel az NFHS-2 csak az örök házasságban élő nőkről vettek mintát és interjúkat, mi is csak a mindig házas nőkre korlátoztuk a mintáinkat. A nők súlyát és magasságát az utóvizsgálat során ismét rögzítették, ugyanazon berendezés segítségével, amelyet az NFHS-2-ben használtak, hogy kiszámítsák jelenlegi testtömeg-indexüket (BMI). Ezenkívül részletes információkat gyűjtöttek táplálkozási szokásaikról, életmódbeli magatartásukról, valamint egyéb szocio-demográfiai jellemzőkről strukturált kérdőíves személyes interjú felhasználásával. A nők napi problémáiról, a testképes elégedetlenségről, a szexuális elégedetlenségről, a megbélyegzésről és a diszkriminációról (összefoglaló nevén pszichoszociális tényezőkről), amelyek ebben a vizsgálatban a legfőbb válaszváltozók voltak, csak azoktól a nőktől kerestek információkat, akik túlsúlyosak és elhízottak, miután megszerezték jelenlegi magasságukat és súlyukat, és kiszámolták jelenlegi BMI-jüket az antropometriai mérések során. Így a normál testsúlyú nőket elriasztották attól, hogy interjút készítsenek a súlygyarapodáshoz kapcsolódó pszichoszociális tényezőkről.

Minta kiválasztása, válaszarány és minta mérete

Az elhízással kapcsolatos korábbi tanulmányok Indiában és más fejlődő országokban kimutatták, hogy a túlsúly és az elhízás túlsúlyban van a városi területeken és a nők körében (Gopinath et al. 1994; Agrawal & Mishra 2004; Agrawal, Mishra és Agrawal 2012). Ezért Delhiben csak a városi elsődleges mintavételi egységeket (PSU) választották a nyomonkövetési felméréshez. A nyomon követési felmérés mintakeretét rögzítették, amely magában foglalta az összes BMI-kategóriába és műveltségi szintbe tartozó nőket. A cél az volt, hogy a mintaméret legalább 300 nő legyen, a három BMI-kategória (normál, túlsúlyos és elhízott) 100-ból. A felülvizsgálat idején több kérdés, mint például a migráció, a címváltozás, a válaszadás elmaradása és a válaszadók hiánya általában csökkentette a minta nagyságát. A nyomon követés során bekövetkezett potenciális veszteséget (WHO 1995; Altman 2009) úgy kezeltük, hogy a kezdeti minta méretét megnöveltük (a szükségesnél kétszer nagyobb), hogy megkapjuk a vizsgálat kívánt mintaméretét.

Online közzététel:

1. ÁBRA A minta kiválasztása és részvétele az utólagos felmérésben.

Az utólagos felmérésben a jogosult nők 57 százaléka (n = 337) sikeresen megkérdezték - 113 normál testsúlyú, 124 túlsúlyos és 100 elhízott nő. A minta 43 százalékát (258 nő) nem lehetett interjút készíteni, mivel az interjú napján távol voltak, valamint három újbóli látogatás után (16 százalék) vándoroltak (22 százalék), a lakóhelyet nem sikerült megtalálni (1 százalék), meghalt (1 százalék) vagy elutasított egy interjút (3 százalék). Terhes nők (n = 9) az utólagos felmérés idején azok a nők, akik a felmérést megelőző 2 hónap alatt születtek (n = És az alacsony testsúlyú nők (n = 1) kizárták a végső elemzésből. Az eredmények tehát a fennmaradó 325 válaszadón alapulnak. Az NFHS-2 adatainak felhasználásával készült külön elemzés megerősítette, hogy a megkérdezett nők és azok, akiket a nyomon követési felmérés során nem lehetett interjút készíteni, szocio-demográfiai jellemzői nagyon hasonlóak voltak (adatokat nem közöltek), így a nyomon követési minta reprezentatív volt az NFHS számára -2 mintapopuláció.

Antropometriai mérések

Az NFHS-2-ben, valamint az utólagos felmérésben minden örök házas nőt könnyű ruhában, cipő nélkül lemértek napelemes digitális mérleg segítségével ± 100 g pontossággal. Magasságukat szintén állítható fa mérőlap segítségével mértük, amelyet kifejezetten a pontos mérések biztosítására terveztek (0,1 cm pontossággal) egy fejlődő ország terepi helyzetében. Ezeket az adatokat használták az egyes BMI-k kiszámításához, a súly (kilogrammban) és a magasság négyzetének (méterben) [kg/m 2] elosztásával számítva (WHO 1995). 25 és 29,9 közötti BMI-vel rendelkező nőt túlsúlyosnak tekintettek; a 30-as vagy annál nagyobb BMI-t elhízásnak tekintették; a 35 vagy annál nagyobb BMI-t morbid elhízásnak tekintették. Azonban egy nő, akinek a BMI-je 18,5 és 24,9 között volt, normális súlyúnak, egy nő pedig alulsúlyosnak tekinthető, ha a BMI 18,5 alatt volt (WHO 1995).

Vizsgált változók

A túlsúlyos és elhízott nők pszichoszociális tényezőinek megértése érdekében egy sor kérdést dolgoztak ki ehhez a felméréshez, és a személyes interjú ideje alatt feltették a túlsúlyos és elhízott válaszadóknak. A kérdések a következők voltak: Van problémája a járásban ?; Van-e problémája lépcsőmászás közben ?; Problémái vannak a háztartási feladatok elvégzésével ?; Problémái vannak a guggolással; Ön/férje bármikor szexuális elégedetlenséget érez ?; Gúnyolják az emberek a jelenlétében ?; Gúnyolják az emberek a távollétében ?; Adnak-e hozzád hozzászólásokat ?; Milyen típusú megjegyzéseket adnak át ?; Reagálsz ezekre a megjegyzésekre?, stb. A fenti kérdésekre adott válaszok alapján négy pszichoszociális tényezőt vettünk figyelembe: napi problémák, testképes elégedetlenség, szexuális elégedetlenség, megbélyegzés és diszkrimináció.

A vizsgálatba potenciális zavaróként bekerült válaszadók jellemzői (amelyeket a tanulmány kimenetelével való összefüggésük korábbi ismeretei alapján választottak ki) a következők voltak: korcsoport években (20–34, 35–54), iskolai végzettség (írástudatlan), írástudó, de 2 statisztika. Azonban ebben a vizsgálatban bemutatott modellek egyikében sem teszteltünk kölcsönhatásokat. Az eredményeket odds arányok (OR) formájában mutatjuk be, 95% konfidencia intervallummal (95% CI). A konfidencia intervallumok becslésénél figyelembe vesszük a klaszterezésből adódó tervezési hatásokat az elsődleges mintavételi egység szintjén. A többváltozós modellek elvégzése előtt teszteltük a multikolinearitás lehetőségét a vizsgált változók között. A korrelációs mátrixban az összes páros Pearson-korreláció Az együtthatók az elhízással kapcsolatos pszichoszociális tényezők voltak: tanulmány a túlsúlyos, elhízott és kórosan elhízott nők körében Indiában

Online közzététel:

1. TÁBLÁZAT A vizsgálati populáció jellemzői (n = 236) 20–54 éves, Delhi, 2003

Etikai jóváhagyás

A vizsgálati protokoll etikai jóváhagyást kapott a Nemzetközi Népesedéstudományi Intézet Etikai Felülvizsgálati Testületétől. Tájékozott beleegyezést, amelyet szóban olvastak el a válaszadókkal, mind az NFHS-2, mind az utólagos felmérés során minden válaszadó megkapta az interjú megkezdése előtt, illetve mielőtt megmérte volna magasságukat és súlyukat.

EREDMÉNYEK

A vizsgált populáció csaknem azonos arányban rendelkezett túlsúlyos (43,6 százalék) és elhízott (39,4 százalék) nőkkel, míg 17 százalékuk kórosan elhízott (1. táblázat). A válaszadók csaknem egyharmada 35 év alatti volt; a válaszadók átlagéletkora 41,2 év volt. A vizsgált népesség több mint fele (58 százaléka) befejezte a középiskolát, míg egyhetes írástudatlan. A válaszadók csaknem 80 százaléka hindu volt, a többiek muzulmánok, szikhek és mások. A kasztok/törzsek megoszlását tekintve az „Egyéb” volt az uralkodó kategória (84 százalék), és a mintának azonos arányú volt az ütemezett kasztok/törzsek (8 százalék) és az egyéb osztály (8 százalék) aránya. A válaszadók többsége (87 százaléka) magasabb életszínvonalú háztartásokhoz tartozott, míg a nők kevesebb mint 14 százaléka közepes vagy alacsonyabb életszínvonalú háztartásokhoz tartozott. A nők túlnyomó többsége (92 százalék) nem dolgozott.

A mindennapi problémákat illetően a járás problémáiról lényegesen több kórosan elhízott nő számolt be (58 százalék), ezt követte az elhízott nők 44 százaléka és a túlsúlyos nők 28 százaléka (mind o értékeli az elhízással kapcsolatos pszichoszociális tényezőket: tanulmány a túlsúlyos, elhízott és kórosan elhízott nők körében Indiában

Online közzététel:

2. TÁBLÁZAT A pszichoszociális tényezőkről beszámoló nők százaléka a BMI szintje szerint, Delhi, 2003

A nők és férjük szexuális elégedetlensége nőtt a nők BMI-jének növekedésével. A résztvevők jelentése szerint a körülbelül 5 százalékos túlsúlyos nők férjei szexuális elégedetlenséget éreztek, szemben az elhízott nők férjeinek 6 százalékával és a betegesen elhízott nők tízből egy férjével. A magasabb BMI-vel rendelkező nők nagyobb százaléka szembesült megbélyegzéssel és diszkriminációval. A túlsúlyos nők körülbelül 4 százaléka számolt be arról, hogy az emberek gúnyt űztek belőlük, míg az elhízott nők 13 százaléka és az orvosilag elhízott nők 21 százaléka o értékeli az elhízással kapcsolatos pszichoszociális tényezőket: tanulmány a túlsúlyos, elhízott és kórosan elhízott nők körében Indiában

Online közzététel:

3. TÁBLÁZAT A napi problémákról, a testkép elégedetlenségéről, a szexuális elégedetlenségről, a megbélyegzésről és a megkülönböztetésről beszámoló nők százalékos aránya a BMI szintje és a háttérjellemzők szerint, Delhi, 2003

Online közzététel:

4. TÁBLÁZAT Korrigált esélyhányados 95% -os megbízhatósági intervallummal (CI) a BMI és a nők mindennapi problémáival, a testkép elégedetlenségével, a szexuális elégedetlenséggel, valamint a megbélyegzés és a megkülönböztetés problémájával kapcsolatos egyéb jellemzők tekintetében, Delhi, 2003

Az előítélet és a diszkrimináció krónikus stresszként fogható fel, amelyek káros hatással lehetnek az érzelmi jólétre (Fabricatore és Wadden 2003; Wardle és Cooke 2005). Figyelembe véve a társadalom elfogultságát velük szemben, az elhízott egyének várhatóan nagyobb pszichés distresszt fognak tapasztalni, mint átlagos testsúlyú társaik, de az elhízott egyének pszichoszociális helyzetének korai tanulmányai az általános populációban következetlen eredményeket hoztak. Egyes tanulmányok azt találták, hogy az elhízás nagyobb érzelmi szorongással volt összefüggésben (Ozmen et al. 2007), míg mások arról számoltak be, hogy az elhízott emberek kevésbé mutatnak pszichológiai zavart (Carr, Friedman és Jaffe 2007). Ha figyelembe vesszük az elhízás pszichológiai vonatkozásait, a legtöbb pszichológiai zavar valószínűleg inkább következmény, mintsem okozza az elhízást (Wardle és Cooke 2005; Ali és Lindström 2005). Az elhízás pszichológiai következményeinek egyik legmeggyőzőbb illusztrációja (Rand és Macgregor 1991) kórosan elhízott résztvevők interjúin alapult, miután műtéti úton lefogytak. A legtöbb beteg arról számolt be, hogy szívesebben lenne normál testsúlyú, súlyos fogyatékkal (süket, diszlexiás, cukorbeteg, törvényesen vak), mint újra elhízni.

A vizsgálat erősségei és gyengeségei

Vizsgálatunk egyes erősségei kommentálást érdemelnek. Először is, tanulmányunk Delhi nemzeti főváros területén alapult, amely egy multikulturális és többnemzetiségű népességet jellemez, amely India növekvő városi népességét képviseli. Másodszor, Indiában vagy a fejlődő országokban kevés olyan tanulmány készült, amely népesség szintjén megvizsgálta a túlsúlyos és elhízott nők túlsúlyával kapcsolatos pszichoszociális tényezőket. Vizsgálatunk a tényleges mért súlyokat és magasságokat használta az aktuális BMI összeállításához anélkül, hogy az ön által megadott értékekre támaszkodott volna, amelyeket egyébként túl vagy alábecsülhetnének. Ezen okokból kifolyólag ez a tanulmány fontos hozzájárulás az indiai tudásbeli hiányosság orvoslásához.

KÖVETKEZTETÉSEK

Összefoglalva: a pszichológiai és viselkedési kérdések jelentős szerepet játszanak az elhízásban. Az elhízás kezelésének multidiszciplináris megközelítése, amely a pszichológiai és szociális tényezőkre vonatkozik, kritikus fontosságú az átfogó ellátás, valamint a bevált gyakorlatok és eredmények biztosítása érdekében. Az elhízás pszichológiai szempontjainak kezelése fontosabbá vált az elmúlt két évtizedben. Eredményeink azt sugallják, hogy a kóros elhízás súlyos pszichológiai és társadalmi tényezőkkel járhat, ezért indiai intézkedésekre van szükség az elhízás gondozásában indiai közegészségügyi beavatkozásokhoz. A nők pszichoszociális problémái, ha napról napra és éveken át ismétlődnek, depresszióhoz, szorongáshoz vagy alacsony önértékeléshez vezethetnek. Az igazán kóros elhízás krónikus orvosi betegség, ezért fontos a társadalom és a laikusok oktatása egyaránt a betegség súlyosságáról és a szemléletének és kezelésének megváltoztatásának szükségességéről.

FINANSZÍROZÁS

A Sutapa Agrawalt a WT084674 sz. Wellcome Trust stratégiai díjjal támogatják Prof. Shah Ebrahim.

1. TÁBLÁZAT A vizsgálati populáció jellemzői (n = 236) 20–54 éves, Delhi, 2003

1 Azokat a nőket, akik a felmérés idején terhesek voltak, vagy akik a felmérést megelőző 2 hónapban születtek, kizárták ezekből az antropometriai mérésekből.

2 analfabéta - 0 év oktatás; írástudó, de kevesebb, mint középiskolai végzettségű - 1–5 éves oktatás, középiskolai végzettségű– 6–8 éves oktatás, középiskolai végzettségű vagy annál hosszabb –– 9 + éves oktatás.

3 buddhista, keresztény, dzsain, zsidó vagy zoroasztriánus.

4 Az ütemezett kasztokat és az ütemezett törzseket India kormánya szociálisan és gazdaságilag elmaradottnak tartja, és védelmet igényelnek a társadalmi igazságtalanság és kizsákmányolás ellen. A másik osztálykategória a köztes kasztok sokszínű gyűjteménye, amelyeket a hagyományos kaszt hierarchiában alacsonynak tartottak, de egyértelműen meghaladják az SC-t. Mások ”egy alapértelmezett maradékcsoport, amely magasabb státuszt élvez a kaszt hierarchiájában.

2. TÁBLÁZAT A pszichoszociális tényezőkről beszámoló nők százaléka a BMI szintje szerint, Delhi, 2003