Hagyományos arab és iszlám orvoslás: fogalmi modell klinikusok és kutatók számára

Sara Al-Rawi

1 Michigan Egyetem, Családorvosi Osztály, Ann Arbor, Egyesült Államok.

Michael D Fetters

1 Michigan Egyetem Családorvosi Tanszék, Ann Arbor, Egyesült Államok.

Absztrakt

A fejlődő világ népességének 80 százaléka a hagyományos orvoslásra támaszkodik, a fejlett országok lakosságának 70-80% -a pedig kiegészítő terápiákat alkalmaz. Bár az arab és a muzulmán világban élénk gyógyító hagyomány járja át a modern életet, nem létezik egyértelmű definíció vagy modell annak több és egymásba fonódó elemének megszervezésére. Meghatározzuk a hagyományos arab és iszlám orvoslást (TAIM), mint gyógyító rendszert, amelyet az ókortól kezdve az arab világban az iszlám vallási hatásainak összefüggésében gyakoroltak, és amely gyógynövényeket, étrendi gyakorlatokat, elme-test terápiát, spirituális gyógyulást és alkalmazott terápiát tartalmaz. sok ilyen elem tartós összekapcsoltságot tükröz az iszlám orvosi és prófétai hatások, valamint a regionális gyógyító gyakorlatok között, amelyek sajátos földrajzi és kulturális eredetűek. Meghatározásunk és koncepcionális modellünk újszerű kiegészítést jelent az arab és muszlim egészségügyi gyakorlatokkal foglalkozó szakirodalomban, és lehetőséget kínál a globális egészségügyi probléma kezelésére.

1. Bemutatkozás

Becslések szerint a fejlődő világ nagy részén a lakosság 80% -a támaszkodik a hagyományos orvostechnikai rendszerekre, a fejlett országok lakosságának 70-80% -a pedig valamilyen alternatív vagy kiegészítő gyógyszert alkalmazott (WHO, 2008). A gyógynövényes kezelések a hagyományos orvoslás leggyakrabban használt formája, és jövedelmezőek a nemzetközi piacon, Nyugat-Európában 5 milliárd USD, Kínában 14 milliárd USD és Brazíliában 160 millió USD bevételt hoznak (WHO, 2008).

Az Egészségügyi Világszervezet (2008) a hagyományos orvostudományt úgy határozza meg, hogy „az egészség megőrzésére, valamint megelőzésére, diagnosztizálására, javítására vagy javítására szolgáló, a különböző kultúrákban őshonos elméleteken, hiedelmeken és tapasztalatokon alapuló összes tudás, készség és gyakorlat. testi és lelki betegségeket kezelni ”. A széles körben ismert hagyományos orvostechnikai rendszerek két példája a hagyományos kínai orvoslás (TCM) és az ayurvédikus orvoslás. A gyógyító hagyományok másik élénk és kiterjedt rendszere virágzik és áthatja az arab és a muszlim világ modern életét. A gyógyító hagyományok kifejezésére használt idiómák közé tartozik a görög-arab vagy az unani orvoslás, az iszlám orvoslás és a Tibb Nabawi vagy a próféta orvosa. Míg ezeket a hagyományokat néha felcserélhető módon használják, mindegyik történelmileg különböző időkben fejlődött ki, és elméleti és gyakorlati különbségeket mutat be. Bár ezekben a hagyományokban különálló jellemzők léteznek, átfogó gyakorlataik, terminológiájuk és történelmi kapcsolataik vannak. Annak ellenére, hogy a gyógyító hagyományok különféle gyakorlatairól már létezik, bár véges irodalom, nincs világos és tömör modell a sok, egymásba fonódó elem megkülönböztetésére és rendszerezésére.

2. Háttér és jelentőség

2.1 A TAIM jelenlegi állapota

Azaizeh et al. (Azaizeh, Saad, Cooper és Said, 2010) nemrégiben javasolta a hagyományos arab és iszlám orvoslás (TAIM) kifejezést. Fogalmilag ez az átfogó kifejezés a hagyományos arab és iszlám orvoslást egy olyan rendszerként ismeri el, amely magában foglalja a gyakorlatok történelmi gyökereinek és szélességének egészét, és innovatív előrelépést jelent. Sajnos a szerzők nem adnak sem meghatározást, sem fogalmi modellt a javasolt kifejezés leírására. Ennek a gyógyító hagyománynak a klinikai és tudományos alkalmazásának előmozdításához egyetlen keretre van szükség, amely egyesíti az egymással összefüggő és egymást átfedő terminológiát. Következésképpen célunk a TAIM működő definíciójának biztosítása, és a TAIM hatókörének körvonalazására szolgáló fogalmi keret bemutatása.

2.2 Az arab orvoslás fejlődése

Az arab orvoslás fejlődése három szakaszban történt (Saad, Azaizeh és Said, 2005). Az első szakasz, a 8. század, magában foglalta Hippokratész és Galen orvosi műveinek, Platón és Arisztotelész filozófiai műveinek, valamint Euklidész és Archimédész matematikai műveinek arabra fordítását (Saad et al., 2005). A kórházak és az orvosi iskolák virágoztak az arab világban, és több muszlim tudós olyan orvostudományi státuszt ért el, amely meghaladta az elődökét (Saad et al., 2005). Ezek közül a figyelemre méltó tudósok közül a Rhazes (Al Razi, 846-930) és Avicenna (Ibn Sina, 980-1037) fontos szerepet játszott ennek az időszaknak az aranykorként való megemlékezésében. Az arab orvoslás fejlődésének utolsó szakasza a 12. században kezdődött, amikor az európai tudósok arab műveket tanulmányoztak és latinra fordítottak (Saad et al., 2005). A legemlékezetesebb példa az Avicenna ’Orvostudományi Kánon’ fordítása a Rhazes ’Átfogó’ könyv mellett, amely a 16. századig továbbra is uralta az orvosi tanításokat Európában (Saad et al., 2005).

2.3 A TAIM eredete

A hagyományos arab orvoslás a görög-római, a kínai, a perzsa és az ayurvédikus elméletek és gyakorlatok betetőzése (Oumeish, 1998). Az iszlám orvoslás eredete az iszlám civilizáció kezdetére vezethető vissza a 7. században, amikor az iszlám tudósok és orvosok saját felfedezéseikkel kibővítették a korábbi orvostudományokat (Oumeish, 1998), és az orvostudomány már létező elméleti elveit kiterjesztették a gyógyszer (Bhikha, 2007).

Az 1. táblázat kiemeli a négy orvosi rendszer hasonlóságait és különbségeit, különös tekintettel a betegség etiológiájának, a betegség alapjául szolgáló kóros folyamatoknak megértésére és a kezelés alkalmazására az egyesekhez kapcsolódó világkép összefüggésében. (Bhikha, 2007)

Asztal 1

Kritériumok Ayurvédikus orvoslásHagyományos kínai orvoslásGörög orvoslásIszlám orvoslás

Az egészség helyreállításáért és megőrzéséért felelős eredendő bölcsesség	Prana	Chi Energy	Physis (a természet gyógyító ereje)	Physis (a természet gyógyító ereje)
Aktív erő, amely fenntartja az egyensúlyt	Dósák (energia dominancia)	Yin és Yang (energia dominancia)	Humorok (metabolikus dominancia)	Humorok és hőmérsékleti egyensúlyhiány
Lelki hatás	Hinduizmus/buddhizmus	Taoizmus/konfuciánszim/buddhizmus	Ábrahámi szentírások	Ábrahámi szentírások

2.4 A TAIM meghatározása

A hagyományos gyógyító rendszerek, például a hagyományos kínai orvoslás (TCM) és az ájurvéda, valamint a fejlett országok kiegészítő és alternatív gyógyszere (CAM) formalizált elméleti keretei tartalmazzák a manipulatív és masszázs technikákat, a gyógynövényes gyógyszereket, az étrendi gyakorlatokat, meditáció és testgyakorlás (Nestler, 2002). Ez a rendszertan hasznos struktúrát kínál a TAIM jellemzéséhez és elemeinek rendezéséhez.

Így meghatározzuk a hagyományos arab és iszlám orvoslást, mint az ókortól kezdve az arab világban az iszlám vallási hatásainak összefüggésében gyakorolt gyógyulási rendszert, amely gyógynövényekből, étrendi gyakorlatokból, elme-test gyakorlatokból, spirituális gyógyításból és alkalmazott terápiából áll. Ezeknek az elemeknek számos része az iszlám orvosi és prófétai hatások, valamint a sajátos földrajzi és kulturális eredetű regionális gyógyító gyakorlatok tartós összekapcsolhatóságát tükrözi. Az alábbiakban ezeket az elemeket egységes TAIM koncepcionális modellbe rendezzük (1. ábra), és bemutatjuk az iszlám orvosi és prófétai hatások, valamint a regionális gyógyító hagyományok kölcsönhatásának módjait, segítve a TAIM modell és annak alapjául szolgáló öt elem meghatározását.

A hagyományos arab és iszlám orvoslás egységes koncepciós modellje (TAIM)

A, Az iszlám/prófétai hagyományokból származó étrendi gyakorlatok közé tartozik a böjt és a Zam zam víz fogyasztása.

B, Az iszlám/prófétai hagyományokból fakadó elme-test terápiás gyakorlatok közé tartozik az ima.

C, Az iszlám/prófétai hagyomány következményei közé tartozik a köpölyözés.

3. A TAIM koncepcionális modell elemei

3.1 Gyógynövények

Körülbelül 250 növényfaj létezik jelenleg a hagyományos arab orvoslásban különféle betegségek kezelésére (Saad et al., 2005). A gyógynövényeket gyógyteák, szirupok, infúziók és kenőcsök formájában használják (Saad et al., 2005). Az egyik általánosan használt gyógynövényt, a Nigella sativa (L.), más néven fekete magot, hagyományosan gyógynövényként és olajként egyaránt használják, és a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában számos betegség megelőzésére és gyógyítására használják. (Al-Ghamdi, 2001) A fekete magot a prófétai hagyomány is tiszteli gyógyító képessége miatt (Illusztráció_1). A fekete magra utaló jelek közé tartozik a légzőszervek egészsége, az immunrendszer támogatása, valamint a gyomor és a bél egészsége (Sharma, Ahirwar, Jhade és Gupta, 2009).

3.2 Diétás gyakorlatok

3.3 Elme-test terápia

3.4 Lelki gyógyítás

Az iszlám hagyomány szerint a gyógyítók testi és lelki eszközökre egyaránt támaszkodnak a betegségek gyógyításában és a wellness népszerűsítésében. Ilyen technikák közé tartoznak a szavalatok, az áhítatok és a könyörgések. Például egy gyógyító bizonyos imádságok elhangzását a „betegek belélegzésével” együtt használja, mint a gyógyítás előírt „formuláját” (Al-Krenawi & Graham, 2000). Az imákat ételekkel és/vagy vízzel is elmondja egy beiktatott szent vagy bölcs, majd később a gyengélkedők elfogyasztják őket gyógyító célokra. Mekkában, az iszlám legszentebb helyén található kútból származó Zamzam vizet is használják gyógyhatásai miatt (Abel-Motey, 1997; Al-Enzi & Khan, 2007).

A spirituális gyógyítás más típusai magukban foglalják az emberi testen belüli és körüli energiaminták manipulálását (Mirahmadi & Mirahmadi, 2005). A spirituális gyógyítók az isteni energia áramlását a testben úgy jellemzik, mint „örvények, amelyek számos kisebb energia spirálból állnak”, lata névként ismertek (Mirahmadi & Mirahmadi, 2005). Ez a kilenc pont kapcsolódik a Kundalini jóga csakráihoz, amelyek mind a hindu, mind a buddhista miszticizmus egyik alkotóelemét, valamint az Életfa csomópontjaihoz kapcsolódnak, amely a zsidó kabalisztikus szellemiség egyik alapfogalma (Mirahmadi & Mirahmadi, 2005). A kilenc lata’if közül hét különösen fontos a spirituális gyógyításban, és a betegség akkor fordul elő, ha e pontok közül egy vagy több kiegyensúlyozatlan, mivel a testen belüli egyensúly létfontosságú fókuszpontjainak tekintik őket (Mirahmadi & Mirahmadi, 2005). Ezeknek az örvényeknek mindegyikének más anatómiai elhelyezkedése van, más színű energiával van társítva, és eltérő hatással van az egyes betegségekre (Mirahmadi & Mirahmadi, 2005).

4. Alkalmazott terápia

Az alkalmazott terápia olyan hagyományos módszereket tartalmaz, mint a masszázs, a hidroterápia és a köpölyözés. A világ különböző kultúrái által használt köpölyözés egy üvegpohár használatával jár, és a hő vagy a szívás által létrehozott negatív nyomáson keresztül rögzíti a bőr felületéhez (Akhtar & Siddiqui, 2006). A köpölyözés a vért, a folyadékokat és az energiát a felszínre vonja, így előnyei a fokozott vérkeringésnek és a szövetekben tárolt méreganyagok eltávolításának tulajdoníthatók (Akhtar & Siddiqui, 2006). A köpölyözés, a hidzsma vagy a nedves köpölyözés egyfajta módszere a prófétai hagyományból származik, meghatározott módszertannal (Akhtar & Siddiqui, 2006). Ez egy olyan módszer, amikor a vért vákuum segítségével veszik le egy kis bőrmetszésből terápiás célokra. A köpölyözés a test különböző részein történik, és a köpölyözés különböző formáit alkalmazzák a betegség jellegétől függően. A hagyományos köpölyözés legfeljebb 72 betegség kezelésére szolgál, beleértve a fogfájást, a kelést, a köszvényt és az elephantiasisot (Oumeish, 1998).

Bizonyos gyakorlatok gyakori említése a Koránban és a prófétai hagyomány, például a fekete mag (Nigella sativa, L.) és a méz használata szemlélteti a fogalmi elemek összekapcsolhatóságát, és példázza annak szükségességét, hogy a szellemi és regionális gyakorlatokat bele kell foglalni az általános modell. Ez annak tudható be, hogy világszerte a fekete magot és a mézet hagyományos módon használják, valamint annak, hogy az iszlám hagyományban óriási gyógyító tulajdonságokkal bír.

5. Klinikai következmények

Számos egészségügyi rendszer vonzza a TAIM szerepének megértését az arab és muszlim betegek körében. Ha a beteg nem tárgyalja annak alkalmazását, a gyógyszer-gyógynövény vagy a gyógyszer-tápanyag kölcsönhatások kockázatához vezet (Townsend, Kladder, Ayele és Mulligan, 2002). Különféle nómenklatúra létezik a növényi gyógyszerek esetében, és ennek következtében eltérő megközelítéseket alkalmaznak e termékek engedélyezésével, kiadásával, gyártásával és kereskedelmével kapcsolatban (Azaizeh et al., 2010). Halálos káros hatásokat jelentettek a növényi termékek és a hagyományos gyógyszerek alkalmazása miatt, amelyek mikrobákkal, túlzott vagy tiltott peszticidekkel, nehézfémekkel, kémiai toxinokkal és ortodox gyógyszerek jelenlétéből származnak. (Chan, 2003) A hagyományos gyógyszerek páciensei és a terápiák a be nem tartáshoz vezethetnek (Townsend et al., 2002). Saad et al. (Saad, Azaizeh, Abu-Hijleh és Said, 2006) és Azaizeh et al. (Azaizeh et al., 2010), a hagyományos arab gyógynövénygyógyászok gyakorlói és ismereteik nagyon korlátozottak, a fiatalabb szakemberek még kevesebb tudással rendelkeznek, mint elődeik. Következésképpen a TAIM-t ismerő gyakorlókhoz való korlátozott hozzáférés öngondoskodást eredményezhet az ilyen terápiák szakmai felügyelete nélkül, és kedvezőtlen egészségügyi következményekkel járhat.

6. Következtetés

Lábjegyzetek

A kézirat megírásával és a közzétételre való benyújtással kapcsolatban nincsenek összeférhetetlenségek

A kézirat megírásában vagy a közzététel céljából történő benyújtásról szóló döntésben nincsenek finanszírozási források. Egyik szerzőt sem fizette meg azért, hogy ezt a kéziratot megírja egy gyógyszergyár vagy más ügynökség. A levelező szerző igazolja, hogy a kézirat előkészítéséhez teljes hozzáféréssel rendelkezett az összes adathoz, és végső felelősséggel tartozik a közzététel céljából benyújtandó döntésért. A kéziratok előkészítése és a benyújtásukra vonatkozó döntés az egyetemes etikai elvek szerint történt